az álmok valóra válnak...

Annyi minden kavarog a fejemben, azt sem tudom hol kezdjem. Ha meghallom azt a szót, hogy Saint Petersburg avagy Санкт-Петербург, előtörnek belőlem az emlékek és csak azt veszem észre, hogy egy hatalmas mosoly van az arcomon és egy könnycsepp a szememben...

április 19.
Az utazás irodában átvettük az útlevelünket, benne az orosz vízummal:) Majd elbattyogtunk lefénymásoltatni őket, mert a nagy Oroszországban nem lehet csak útlevéllel mászkálni...jó ha van egy fénymásolat! Ki tudja mi történik?
A túravezető nénike nagyon aranyos volt. Mondtuk, hogy mi nem igazán fogunk odaérni a találkozó helyre fél6-ra, mert az első troli csak 5:37kor hagyja el a Keemia állomást és onnan még jóóóóóó pár perc mire a központba érünk, szóval felejtsék el a 6:00-s indulást! (Ezért külön pedig taxit nem akartunk hívni, tudnak RÁNK várni 10 percet.)

április 20.
A nagy készülődés a nagy utazásra! Kitti már hetek óta azt hajtogatja, hogy megyünk, megyünk, megyünk!!Én nem nagyon szoktam túlizgulni az utazás előtti pár napot, én szépen csendesen készülődöm magamban! Azt szoktam mondani, majd elhiszem ha ott leszek, de azt még meg kell érni:)
Lecsekkoltuk az időjárás jelentést, esős -napos időt mondott. Ekkor jött a nagy dilemma, milyen cuccokat vigyünk? Utálok pakolni!!
Délelőtt bevásároltunk, vettünk ezt azt, bár tudtam előre, hogy a cuccok felét vissza fogom hozni...nem igazán tudok enni, ha utazom! De azt a lelkünkre kötötték, hogy ne igyunk Oroszországban a csapból, mert nem szeretnék, ha betegek lennénk, vagy elkapnánk valamit!
A pénzváltásunk egy kicsit kalandosra sikeredett. Álltunk a sorban és a mögöttünk lévő srác megkérdezte, hogy mi is Pétervárra megyünk? Igen. Mi is holnap megyünk? Igen. Ti is ESN-s szervezéssel? Igen....talán együtt megyünk??? Igen?! Ő volt Eddy Kenyából! (akit ezután le sem lehetett vakarni rólunk, de ezt majd később)
Este még elmentem spanyolra, ahol a drága Andian közölte, hogy a holnapi óra muy muy importante, mert új anyagot veszünk :) -"Háááttt én holnap ilyenkor már Péterváron leszek, szóval sorry, de majd bepótolom!!" :) Adriannak mindent;)
Este 10kor még nem volt bepakolva semmi, pedig megfogadtuk Kittivel, hogy éjfélkor lefekszünk, ha törik ha szakad:) Mondanom sem kell, hogy nem jött össze! Anyuékkal kb 11ig skypoltam, majd rávettem magam, hogy pakoljak! Nem volt kis menet! Megint annyi cuccom lett! Pedig mindig csak a legfontosabbakat teszem el! De tényleg!
Mire mindent elcsomagoltam, volt 1 óra, mire elaludtam volt 2 óra és már fél5 kor kellhettünk is fel...

április 21.
Nem kellett Kittinek sem kétszer mondani, hogy kelljen fel! Hulla fáradtan elkezdtünk szendvicseket csomagolni csendesen a konyhában, mert mi tudunk csendesek lenni, nem úgy mint a drága lakótársaink!
Úgy néztünk ki mint a málhás szamarak!
A troli 5:37kor begördült Keemia állomásra, szépen felszálltunk és meglepően sokan voltak rajta! A sofőr idióta volt, gyök kettővel ment, pedig ki voltak kapcsolva a lámpák, és lehetett volna "száguldani". Útközben láttunk egy balesetet...mentőautó, tűzoltóautó szirénája törte meg a reggeli csendet.....egy autó frontálisan ütközött az oszloppal...a tűzoltók, éppen akkor akarták kiszabadítani a szerencsétlenül járt emberkét! Nem volt szép látvány!
Amúgy is egész reggel valamitől rossz érzésem volt....csak az járt a fejemben, mit hagytam otthon??
6:02 kor megérkeztünk a buszhoz. A buszsofőr bácsi lejött és elvette tőlünk a csomagokat! Ugyanazzal a busszal menetünk, mint Lappföldre, sőt még a buszsofőr is ugyanaz volt! DÉZSAVŰŰŰ!!
Az idegenvezető tartott egy gyors létszámszámolást és 6:05kor elindultunk! Meglepően kevesen voltunk a buszon! Kb mindenki tudott volna egyedül ülni egy kétszemélyes ülésen, ha akart volna! Mint utóbb kiderült a többség Moszkva-Pétervár útra ment!
Sajnos az állandó és kedvenc helyünk már foglalt volt...a busz hátuljába telepedtünk le. Előttünk a német delegáció (ők is voltak Lappföldön), mögöttünk meg idegenek, franciák és németek! A magyar srácok Andris és Gergő elől ültek, és kicsit fáradtnak tűntek:)
Az út a határig eseménytelenül telt. Kitti zenét hallgatott én meg olvastam! Majd előre ültem a szabad helyre, hogy majd egy kicsit szunyókálok, de pechemre Eddy mögé, aki valahogy nem akarta észrevenni, hogy nem akarok vele társalogni....A mögöttünk ülőkről megtudtuk, hogy a két szőke német csaj testvérek, a franciák nem is Erasmusok, csak az egyik jaaa és azt, hogy van mit a tejbe aprítani! Hogy honnan tudom?
Szereplők: a német lány és a francia fiú

- "Nekünk van 6 házunk Németországban, de igazából csak kettőben lakunk, a többi ki van adva!
-Nézzétek, Lada! He de jóóó!!!-örömködött a francia srác!
-Nekünk is van Ladánk, csak nem ilyen, sokkal újabb, ilyen terepjáró szerű, azzal szoktunk járni vadászni!!!
-És mire vadásztok??
-Hogyhogy mire, hát rókákra!!!!

Azt hiszem ehhez nem kell hozzáfűznöm semmit!

A hátárátkelés nem volt 5 perc. Az észt oldalon, nem volt fennakadás. Feljött a hátárőr, elvette az útleveleket, megnézték és mehettünk tovább! Oké, várnunk kellett kb 1 órát, de ez gyorsan ment! Az orosz oldalon magunk elé kellett engedni 2 buszt, mert azok elsőbbséget élveznek, mert rendszeresen járnak!

Ide most egy bazi nagy szaftos kis magyar káromkodást képzeljetek el! Már megírtam legalább 3oldalt és ez a fos mocskos BLOG nem mentette el és elrepült minden bepötyögött kis betűm!!!!!!!!!!! MIÉRT nem menti, ha én rákattintok, hogy mentseeeeeeeeeeeeeeee elllllllllllllll???? Gyűlöllek!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na szóval még egyszer mi is történt még???

Az orosz határon mindenkinek le kellett szállnia a buszról, magunkhoz vettük a kis cuccainkat és beálltunk a sorba. Mondjuk azt nem értem, hogy minek kellett mindent leszedni a buszról, amikor lábbal rugdaltam át a csomagjaimat a pult alatt és a kutya nem ellenőrizte. Ugyan volt egy átvilágító gép, olyan mint a mi a reptereken van, de nem működött. Az épület, ahova bementünk nem volt valami bizalomgerjesztő....kicsit lepukkadt volt és az ott dolgozó emberek is morcosak voltak!
Amikor végre sorra kerültem illedelmesen köszöntem a néninek oroszul, átnyújtottam az útlevelem és vártam.... .... .... rám nézett, majd az útlevelemre pillantott, majd ismét rám, megint az útlevelemre... .... .... már elkezdtem izgulni, hogy mi a baj??? Oké, egy kicsit megváltoztam egy év sok idő: nincs frufrum, nincs szemüvegem, hosszú a hajam, na a gyönyörűséges orcám, az még mindig a régi!!! nagy nehezen a néni is belátta ezt a tényt és átengedett én meg örömmel léptem a nagy orosz földre!
A túravezetőnk mesélte, hogy az előző csoportjában egy francia srác kimosta az útlevelét, de nem sérült meg annyira. Sőt még a nagykövetségen bele is ragasztották a vízumot, ami egyet jelentett azzal, hogy az útlevél ugyan ki lett mosva, de használható. Na de a vámos nem így gondolta! Nem engedte át a srácot a határon! A túravezető hiába magyarázta, hogy a követség megadta a vízumot, még akkor is ha ki lett mosva....a vámost nem igazán érdekelte a dolog, minden szívfájdalom nélkül mondott nemet!
Mi szerencsére megúsztuk a dolgot. Egyedül a kenyai Eddytől kértek még valami papírt, de szerencsére nála volt. (Mondjuk nem minden nap látnak kenyai útlevelet:)
Ahogy átléptük a határt szembesültünk Oroszország igazi arcával:( Nem fenékig tejfel itt sem az élet. Romos kidőlt házak, bodegákban lakó emberek a semmi, a puszta közepén! Hihetetlen volt látni! Az úton akkora kátyúk voltak, hogy majdnem kiestünk a székből, úgy ugrált a busz! Ki sem lehetett őket kerülni!
Aztán egyszer csak pfff pfff grrrr és a buszunk megállt! Megállt a semmi közepén! A buszsofőr kiszállt ügyködött valamit a busz hátuljánál, majd vissza jött és megpróbáltunk elindulni! Pfff Pfff grrr grrr és elindultunk!!! Majd megtettünk 300 métert és ismét lerobbantunk! Na mondom szép, ha itt a semmi közepén ragadunk! Mondjuk 2 napra elegendő kaja volt, szóval éhen nem haltunk volna! Ezúttal nagyobb szerelés következett és csak remélni tudtuk, hogy a sofőr bácsi nagy májer és meg tudja csinálni!! MÁJER VOLT :) Nem tudom mit ügyködött, de hatásos volt! Tudtam, hogy fog történni valami, mert reggel olyan rossz előérzetem volt! Nos ennyivel megúsztuk!
Első utunk a csodálatos és mesés Péterhof volt, ahol találkoztunk az idegenvezetőnkkel, Natáliával, aki minden kis bokorról tudott mesélni valami érdekes történetet. Szerencsénk volt, mert kint voltak már a szobrok, igaz csak néhány szökőkút működött! Akkor ébredt a természet, bár igen hideg volt még. Én sállal bugyoláltam be magam, mert majdnem levitte a szél a fejemet! Ez a hely így is csodálatos volt, de még csodálatosabb lehet amikor már minden zöldbe borul!! Találkoztunk félig háziasított mókusokkal, akik a lábaink körül futkostak és oda is jöttek a kezedhez! Bár Kitti kicsit megijedt tőlük, mert átfutott előtte egy, amire azt hitte, hogy valami veszedelmes állat....de nem, csak egy édes mókuska volt:)

Nagy sétát tettünk és nem tudtunk betelni a látvánnyal. Amit idáig csak az orosz törikönyvünkben láttunk, az most megelevenedett a szemünk előtt! Kb minden méterről van egy fényképünk:)
Következő célállomás már Pétervár volt! Először elmentünk vacsorázni egy pláza szerűbe, de mi azt kihagytuk. A vacsora mindig fakultatív volt, arra nem fizettünk be. megoldottuk magunk! Akik befizettek mondták, hogy nem volt rossz, de azért jól sem laktak!

Mi helyette elmentünk a plázába és elszórtunk pár rubelt! Megismerkedtünk az orosz termékekkel! Annyira jó volt mindenhol cirill betűt látni!!!! Megpróbáltunk alkalmazkodni a környezethez, így vettünk fagyit és azt ettük meg Pétervár utcáin andalogva, mint az igazi oroszok!
Itt nem tűntek annyira furcsának az orosz emberek, mint Tallinnban! Tallinnban ezer közül is ki tudjuk szúrni melyik az orosz! Hogyan? Én a cipőjükből, Kitti az orrukról állapítja meg! Minden orosznak tipp topp cipője van, hegyes orrú, kifényezett, kopogós. Kitti szerint az orruk hegyes és van benne valami előkelő:)
A "vacsora" után befoglaltuk a szállásunkat!! Istenem, a szállodánk a Néva partján volt, kilátással az egész városra és az Aurórára! Ennél jobb helyre nem is mehettünk volna! Mindenki izgult, hogy olyan szobát kapjon, ami a Névára néz....nos mi tudtuk, hogy nem lesz ekkora szerencsénk. Nem is lett, viszont a mi ablakunk egy toronyra nézett, ami éjszaka villózó fényben pompázott! A szobánk: 456-os volt. Amikor megkaptuk, már tudtuk, hogy jó lesz ez a számsor!Egyszerű szoba volt, viszont az ágytakarónkat megláttam, megszerettem és legszívesebben elhoztam volna! Annyira szép volt!

A magyar fiaink sem voltak szerencsések, bezzeg Eddy Kenyából!! Ő megkapta a hőn áhított szobát a pompás kilátással! Bekéredzkedtünk megnézni este a kivilágított várost! Soha nem láttam még ennél szebbet! Később elmentünk páran egy rövidre tervezett, de pár órásra sikeredett városnézésre! Azt sem tudtam hova kapjam a fejem!
Pétervár csodás fényei, a kivilágított épületek és hidak ringatóztak a Néva hullámain, a hidak pedig átölelték ezt a hatalmas folyót! Annyira romantikus volt!!!! Le sem lehet írni az érzést!
Legszívesebben megállítottam volna az időt és csak ültem volna a Néva partján az örökkévalóságig!
Éjjel 1 körül értünk haza! Gyorsan lezuhanyoztam és bezuhantam az ágyba! Annyira fáradt voltam, hogy fél perc alatt már az igazak álmát aludtam Tv,zene és villanyfény mellett!

április 22.

Reggeli 7:30-tól! Be is állítottuk a telefonunkat, de képtelenek voltunk felkelni 8 kor! Viszont Kitti rekord idő alatt elkészült! 7:40 kor már a szobánk ajtaját csuktuk be magunk után, pedig csak 7:20kor keltünk fel! Pétervár Kittire kifejezetten jó hatással van!!
A reggeli svédasztalos orosz asztal :) Volt minden mi szem szájnak ingere: főt tojás, sült tojás, virsli, sajt, szalámi, vaj, amit jégkockákkal és vízzel teli edényben tároltak, müzli, gyümölcs, sütemények, almás, káposztás és krumplis pirog, kávé és a legfinomabb teák sora!!!!! Kész Kánaán volt! Na és a panorámás kilátást se feledjük el!!
Azt viszont meg kell hagyni, hogy reggel egyes emberek még azt sem bírták kinyögni, hogy Good Morning, de még a fejükkel sem biccentenek, csak néznek az emberre némán és üveges tekintettel vagy ami a legjobb, elfordulnak, nehogy köszönni kelljen! INCREDIBLE!
Reggeli után gyülekező a busz előtt 9:30kor. Mondanom sem kell, hogy mindig várni kellett valakire, valakikre! Általában a francia srácokra kellett várni meg néha a német vadászós lányra!
Busszal végigjártuk Pétervár nevezetesebb részeit, majd következett a gyalogos túra! Első megállóhely az Ermitázzsal szembeni part, ott készítettünk pár fotót. Reggel még nyirkos, ködös idő volt, de délutánra megjavult! Viszont még mindig jégtáblák úsztak a nagy Névában!
Utunk a Peter and Paul Fortress, azaz Петропа́вловская кре́пость!!! Mondanom sem kell 100 fénykép/méter.

Drága egyetlen I. Péterünk 1703-ban a Néva deltájában erődítményt épített. Az erőd közepén áll a Péter-Pál-székesegyház, amelynek 122 és fél méteres aranyszínű tornya tűként magasodik a sziget, de a városközpont fölé is. A katedrális Domenico Trezzini svájci származású mester tervei alapján épült, kívülről nem is emlékeztet a megszokott hagymakupolás pravoszláv templomokra. Belülről viszont annál inkább - a gazdag aranyozás, a sok ikon már megfelel az elvárásoknak. A látogatók többsége elsősorban a cári sírokat keresi. Nagy Pétertől kezdve ugyanis itt temették el az uralkodókat és családtagjaikat.

Kedvenc szobrunk természetesen I. Péter szobra, aki daliásan ült a széken és várta a látogatókat.

Ennél a szobornál egy portfólió sorozatot csináltunk Kittivel! Megsimiztük a térdét, mert elvileg az szerencsét hoz! A következő fotóállomás a két beöltözött emberke volt, akik fel alá sétáltak. Persze a kép nem volt ingyen, de hát egyszer élünk!!!! Éssss tanultunk egy új orosz igét: 100 rubelért dubla kép jár, azaz podublirovatty-olhattunk:)

A szuvenír boltban volt egy masina, ami érmeket adott ki. Én az angyalkás érmét akartam, de ez a nyomorék gép csak a nyulasat adott....és elkapott a méreg és a szenvedély. Mondtam, hogy addig fogom nyomogatni a gépet, amíg angyalkás érmém nem lesz! Az ötödik nyulas érménél már másként gondoltam....és letettem az angyalkáról! Így lett 5 nyulas érmém, amit el fogok ajándékozni a VIP barátaimnak, mert később kiderült, hogy ez a nyúl nem egy szokványos nyúl. Ez egy szerencsét hozó nyúl! És megtaláltuk az eredetijét is a közeli folyónál! A nyuszika egy farönkön ült és várta a pénzérméket! Ha a farönkön marad az érme, akkor hamarosan nagy szerencse ér! Nagy tömeg várakozott a szerencséjére! Kittivel mi is célba vettük a szerencsénket, de az nagy ívben elkerült minket! Bár az én érmém majdnem fent maradt a farönkön, de egy másik emberke a saját érméjével kiütötte az enyémet!This is my life! De megbocsátottam a dolgot, mert SPANYOL volt :P

Elsétáltunk a Néva partjára, ami ezen a szakaszon homokos volt. A fagy hidegben orosz gyerekek építettek homok várat és kis vödrökkel vitték a vizet a fagyos vízből! Na igen, ezek így születnek, bírják a hideget, nem úgy mint mi! Egy kis rózsaszín overallba öltöztetett kislány odajött hozzánk és megcsodált minket! Majd küldött egy puszit!!! Nagyon-nagyon édes volt! :D

15:00 kor mehettünk az Ermitázsba. Előtte még volt egy csomó időnk. A busz kirakott minket

Исаакиевский собор-nál. Itt találkoztunk a moszkvai csoporttal és ők is a mi szállodánkban húzták meg magukat! Elmesélték, hogy az ő útjuk katasztrofális volt, mert valami miatt elkéstek és az egész programsorozat csúszott és éjszaka utaztak Pétervárra! Még jó, hogy mi nem erre az útra fizettünk be!

Szabad programként elmentünk sétálni, be akartunk menni az Iszakievszkij székesegyházba, de nem volt nálunk a diákigazolványunk, mert beszedték, kellett az Ermitázsba, így elballagtunk máshova és elterveztük, hogy másnap visszamegyünk! Célba vettük a kedvenc híres és hírhedt szobrunkat, I. Péter lovasszobrát, ami a drága kedvenc tankönyvünk borítóján villog. Éppen elkaptunk egy esküvőt is és nem ez volt az utolsó. Azon a napon legalább 10 esküvőt láttunk! Kedvet kaptunk mi is, csak éppen Pénzes Szergej hiányzik még! Valahogy nem akadtunk még rá:) Bár nekem már megvan a leendő férjem, ugye Andris? A közeli parkban megcsodáltuk a szökőkutat és találtunk egy púpútevés szobrot, bár nem tudom az hogy került oda! A szökőkútnál természetesen képek tömkelege készült. Gyönyörű volt ez a hely! Következő etap: Ermitázs.

Oroszország legnagyobb és leghíresebb múzeuma, Szentpéterváron a Néva partján található. Nevét a Nagy Katalin cárnő által építtetett ún. Remete-lakról kapta, ami franciául Hermitage. Itt tartotta első gyűjteményét az uralkodó. Ermitázs maga mintegy 2-3 millió látogatót fogad évente Oroszországból és a világ minden tájáról.

Lehengerlő, lenyűgöző, gigantikus és még ragozhatnánk! Ide egy egész hét sem lenne elég! Kár is volt bemenni, csak a szívünket fájdítottuk, mert tudtuk, hogy 3,5 óra alatt a töredékét sem lehet bejárni!Na de sebaj, hiszen úgyis jövünk még, mert ennyi nem elég Pétervárból!
Ahogy kijöttünk a múzeumból egy katonai felvonulás közepette találtuk magunkat! Valamilyen nagy ünnepre készültek, főpróbát tartottak! Az a sok egyenruhás szexi Szergej, ugye Kitti??? Pétervár utcáin megszokott az egyenruhások mászkálása. Viszont mindegyiknek akkora sisakja van, hogy ki sem látnak alóla! Kittivel mi is elkaptunk kettőt közülük egy közös kép erejéig:)

Míg a csoport többsége elment az orosz vacsorával egybekötött folklór estre, addig Gergő, Kitti és én egy bazi nagy sétát tettünk a városban. Valahogy éreztük, hogy ez az orosz vacsora nem éri meg a 12 eurót. A tanulópénzt már megfizettük Lappföldön a finn vacsorával, 10 euróért semmi különlegeset nem kaptunk! Meg az a legnagyobb baj, hogy én nem tudom leenni a 12 eurót, szóval nem éri meg! Viszont elmentünk megnézni a csodálatos kirakómat, ami nem más, mint: The Church of the Savior on the Blood. Na itt minden négyzetméterről készítettünk fotót, minden szögből van felvételünk! Sajnos már zárva volt, de megfogadtuk, hogy másnap a szabad programban beiktatjuk! Itt a bazár soron nagyon olcsó pénzért megvettük az orosz zászlóinkat és a három magyar a zászlóval parádézott a téren:) Majd végig sétáltunk a leghíresebb utcán, a Nyevszkij proszpekt-en.

A 4,5 km hosszú Nyevszkij sugárút a város leghíresebb főútja. Az Admiralitástól az Alekszandr Nyevszkij-kolostorig tart és lényegében a 18. század közepére alakult ki.

Koósz Margit tanárnő már rengeteget mesélt erről és sok mindent olvastunk már a töri könyvünkben is róla. A Nyevszkijen sétálgattunk! Mi hárman, hihetetlen volt! Zajosnak zajos, hosszúnak hosszú, de nem olyan széles, mint amilyennek lefestették! Megcsodáltuk I. Katalin monumentális szobrát, majd elmentünk a közeli Mekibe enni, mert egész nap a reggelin kívül nem sokat pusztítottunk és már kopogott a szemünk az éhségtől! A Mekiben nagyon vicces volt a kiírás! Minden angol elnevezés cirill betűvel volt átírva! Ilyen meg olyan csiken....olyan furcsa volt! Természetesen oroszul kértünk, de a pultos lány nem igazán értett minket. Nem értettük, hogy miért! Ott magyaráztuk, hogy Mig Mac menüt szeretnénk, kólával meg bla bla. Na aztán kiderült, hogy nem azért nem értett minket, mert olyan béna az oroszunk, hanem azért mert az itteni Mekiben nincs is olyan, hogy menü! Nem adnak hozzá krumplit, csak kólát és szendvicset és ezt nem menünek nevezik! Megpihentünk, megebédeltünk, megvacsoráztunk...közben telefonált Andris, érdeklődött, hogy mikor óhajtunk vissza menni a szállodába, mert Gergőnél van a kulcs és nem tud addig bemenni a szobába! Mi optimistán álltunk az utunkhoz és mondtuk, hogy ne aggódjon, kb 20 perc és otthon vagyunk! Kicsit rosszul mértük fel a távolságokat, 20 percből 1óra 10perc lett! Az utolsó métereken már csak úgy vonszoltuk magunkat. Le akartuk rövidíteni az utat, de itt nem lehet csak úgy átmenni az úttesten ott, ahol nincs zebra! Az orosz sofőrök nem fognak csak úgy megállni merő udvariasságból.Végül úgy láttuk jónak, ha a 4 sávos úton inkább használjuk a zebrát, ha kerülő ha nem. 22 óra körül megérkeztünk a szállodába és még teljesen világos volt!!!! Gyorsan lezuhanyoztunk, hajat mostunk, pózoltunk a tükör előtt, felvettük a döglött halas pózunkat, készítettünk pár képet, de már partizni erőnk nem volt! Lementünk a srácokhoz egy 10 percre, megcsodáltuk a gyönyörű éjszakai kilátást Eddy szobájában és eltettük magunkat másnapra! Ójjj majd elfelejtettem a liftes jelenetet. Az egész szállodában kislányok rohangáltak fel alá, valamilyen táncos csoport lehetett. Beszálltunk a liftbe és magyarul beszélgettünk Kittivel, ők meg oroszul beszélgettek rólunk, hogy mi honnan jöhettünk? Csak sajnálatukra mi értettük őket! Amikor kiszálltak a liftből elköszöntek, hogy by by, mi meg oroszul köszöntünk el! Erre ránk néztek és majdnem elájultak:) Kérdezték, hogy tudunk oroszulllll????? :D:D:D:D Vicces volt nagyon!

április 23.

Mondanom sem kell, hogy megint nagyon hamar reggel lett. 7:45-re lementünk reggelizni és most az Aurórával szembeni asztalt választottuk ki! Gyönyörködtünk a kilátásban. Majd szépen lassan szállingóztak az emberek, többek között a buszsofőr:) Kittivel másodpercre pontosan egyszerre mondtuk a sofőrnek, hogy "Jó reggelt!", de MAGYARUL!!!! Aztán gyorsan átváltottunk angolra!! Ránk nézett, mosolygott és visszaköszönt! Szakadtunk a nevetéstől, hogy mind a ketten reflexből magyarul köszöntünk! :D:D na mindegy! A reggeli legjobb része mindig a teázás volt. Annyira finom teát adtak, málnás Greenfeld. Csak az volt a probléma, hogy 1,5 decis kis csészét adtak hozzá...na ugyebár mindenki tudja, hogy én a teát, fél literes kübliből iszom és persze 5 tonna cukorral:) Mivel a "férjecském" fél óránként vonult a svédasztalhoz, megkértem, hogy visszafelé, legyen olyan szíves és hozzon már nekem teát!!! A kis aranyos hozott is...csak éppen cukor nélkül....és felhasználtuk Kitti szálló igéjét: "Tea, without sugar"- reggelre is megvolt a nevetés tárgya! Na de még egyszer köszönöm Andrisnak, ez volt életem legédesebb teája cukor nélkül is:) Egypáran nagyon másnaposan szálltak fel a buszra, kicsit hosszú volt nekik az éjszaka! Célállomás: Смольный собор: hatalmas gyönyörűen kidolgozott kék épület, csodálatos arany hagymakupolákkal! Sajnos nem lehett bemenni, de kívülről is egy élmény volt!!!

A "szmolnij" név onnan ered, hogy oroszul a szmolna eredetileg kátrányt jelent. Nagy Péter idejében itt tárolták a kátrányt amit a hajók szigeteléséhez használtak. Hatalmas épületegyüttes veszi körül ezt a öt ragyogó kék, fehér és arany színben pompázó hagymakupolával koronázott templomot. Rastrelli az orosz építészeti hagyományokból egyedülálló barokk stílust formált. Mint valamennyi más alkotása, ez az épület is téglából készült, stukkó díszítéssel, több színûre festve. A Néva nagy kanyarjában emelt barokk kolostort Erzsébet cárnő építtette a leégett nyári palota helyén és cári rezidenciájának szánta, de az építkezés befejezését már nem érte meg. A kolostor és temploma mellett épült fel később (1805-1808) Giacomo Quarenghi tervei alapján a Szmolnij Intézet kora-klasszicista, de Rastrelli épületeivel harmonizáló palotája.

Második célállomás: St. Alexander-Nevsky's Lavra, azaz a "hírességek temetője". Elég sokan voltak és mindenki gyertyát gyújtott.Mondjuk azt nem értem miért kell belépőt fizetni egy temetőbe! Miért nem lehet csak úgy bemenni és megemlékezni az ott nyugvókról?
Ezután a The Kazan Cathedral következett, ahova a nők csak úgy léphetek, be ha bekötik a fejüket. Rengetegen voltak a Húsvétra való tekintettel is. Sorok kígyóztak az ikonok előtt. Mindenki gyertyát gyújtott, elmondott egy imát, megcsókolta az ikont stb. Egy nagy asztalra pedig lerakták a kosárban hozott ételeket és a pap megáldotta azokat egy ének kíséretében! Minden orosz templomban vagy székesegyházban jellegzetes szag van és kicsit nagy füst! Érdekes ez a pravoszláv egyház! Na majd ha haza megyek beiratkozok Medve professzor kurzusára, ő mindent tud a pravoszláv egyházról!
Ezután beiktattunk egy kis hajókázást! Igaz nem a Néván...ugyanis nem vállalta a hajótársaság a jégtömbök miatt! De a kanálison is élvezetes volt. Főleg, amikor az egyik hídról ránk dobtak valamit. Valahogy éreztem, hogy engem fog eltalálni...DE szerencsére a francia fiú közbelépett és így röppályát tévesztett. Amúgy egy töltényhüvely volt, mi más is lehetett volna! Hajókázás közben megpillantottunk egy számunkra kedves kis feliratot: OTP bank!!!!! Itt a világ közepén:D
Annyira idilli volt minden! Sütött a nap, kék volt az ég, gyönyörűen szikrázott a víz....olyan romantikus volt, legszívesebben megállítottuk volna az időt!
A hajóút után szabadprogram volt egészen estig. Mindenki oda ment ahova akart. Kittivel elmentünk a KEDVENC építményemhez: The Church of the Savior on the Blood.

A Vérző Megváltó temploma, vagy másik nevén a Feltámadt Megváltó temploma azon a helyen épült, ahol II. Sándor cárt meggyilkolták 1881. március 1-jén. A sokféle szín és anyag keveredése különlegesen egyedi látványt nyújt. A templom belső tereinek díszítéséhez a mozaikképek, ikonosztázok, a padló és a mennyezet díszítéséhez több mint 20-féle ásványt, többek között jáspist, rhodonitot, porfírt és olasz márványt használtak fel. A templom a szovjet időkben raktár szerepét töltötte be, 1970-ben felújításra bezárták és 27 év után nyitották meg újból.

Kívülről is gyönyörű, de belülről!!!!!!!!!! Egyszerűen elállt a lélegzetem! Csak álltam és a szemem bár látta, de az agyam nem volt képes felfogni, hogyan lehetett megtervezni és megépíteni egy ilyen remekművet. Az a sok apró kis mozaik, amiből a végén egy fantasztikus kép áll össze.....lenyűgöző! Ezt szerintem csak álmodtuk....ezt nem építhette ember, képtelenség! Én ki sem akartam jönni az épületből...de sajnos muszáj volt, hiszen még semmi szuvenírt nem vettünk! A templom mellett benéztünk a bazársorra, na ott aztán volt minden, mint a Bucsuban. Persze mindenki ránk akarta tukmálni a portékáját...de mi erősen ellenálltunk....egy darabig...majd minden rubelünket otthagytuk! De azt nem árulom el mit sikerült venni, mert akkor nem lesz meglepetés!! :D:D Fájó szívvel hagytam ott ezt a csodát, de be kellett vennünk Pétervár leghíresebb könyvesboltját: a Dom knyígi-t! Ez egy hatalmas 5 emeletes épület telis-teli könyvekkel! Ez egy paradicsom, maga a Kánaán! Imádtam! Majd utáltam! Ugyanis nem találtam meg a könyvet, amiért mentem! A szerelem a kolera idején c remekművet akartam megvenni orosz kiadásban és csak SPANYOLUL volt. Péterváron a legnagyobb könyvesboltban csak spanyolul lehet megkapni ezt a könyvet????Camóóóóóónnnn!!! Hihetetlen! Szóval egy kicsit el is keseredtem! Bezzeg a nyelvtan könyvünk ott virított a polcon!!! De itt Tallinnban sem lehet megkapni ezt a könyvet??!!! Szomorúan hagytuk el a könyvesboltot és belevetettük magunkat a városba!! A lábunkat lejárva megpihentünk kicsit a közeli parkban majd célba vettük a szépséges Aurórát!

Az Auróra cirkáló a cári orosz haditengerészet Pallada-osztályú páncélos cirkálója. Részt vett az 1917-es pétervári októberi forradalomban, amelynek egyik jelképévé vált. 1957-től múzeumhajóként Szentpéterváron, a Néván horgonyoz. Nevét Auróráról, a római mitológia szerinti Hajnal Istennőről kapta. A hajó építését 1897-ben kezdték Szentpéterváron. 1900-ban bocsátották vízre a Pallada-osztály harmadik tagjaként. A nagyjavításon éppen átesett hajó az elsők között csatlakozott a februári pétervári felkeléshez és vörös zászlót húztak fel rá. Az innen leadott lövés adott jelt a Téli Palota ostromára.

Nagy sajnálatunkra fél 6kor már bezárt. Bár Kitti azt mondta, hogy Ő itt és MOST lecsap egy hatalmas hisztit és fel fogják engedni!!!Nem jött be a terve! Viszont láttuk elhaladni az Auróra kapitányát egy lexussal rengeteg kitüntetéssel a mellkasán. 4,5-5 óra gyaloglás után megérkeztünk a szállodába! Kicsit pihentünk, felkészültünk az éjszakai túrára! Eközben pedig egy érdekes filmet néztünk a tv-ben. Ki kéne derítenem mi volt a film....annyi maradt meg belőle, hogy pár ember nem tudott visszamenni a hajóra, mert felcsukódott a lejáró, aztán egyesével halt meg mindenki...meg volt szélvihar...dráma...öldöklés mindez Dr. Slonnal a Grey's klinikából:) 22 óra körül elindultunk megcsodálni az éjszakai fényeket. Útközben találkoztunk a német srácokkal: a Cukival és a Bénával, akikkel mindig összefutunk: a liftben, a városban,a boltban, reggel, este MINDIG!! A Cuki az cuki, a Béna meg nem tudta kitölteni a Deklarációt, amikor átléptük a határt! 3szor kért új papírt, ja és nem kell mondanom, hogy jogot tanul:) A gyönyörűséges Auróra, A vérző megváltó temploma és megannyi épület és híd csodálatos fényben pompázott a pétervári éjszakában! Sőt még egy tűzijátékot is volt szerencsénk megtekinteni...a friss házasok ajándéka volt ez a tűzijáték, amit a násznép adott át a parkban! Jó néhány ezer forintnak megfelelő rubelt lőttek fel csak úgy az égbe :D de mi ezt nem bántuk:) Későn értünk vissza a szállodába, lehetett olyan 2 óra...gyorsan összepakoltunk és lefeküdtünk aludni! Utolsó éjszakánk volt ezen a meseszép helyen!

április 24 Utolsó nap...csak azt tudtuk mondogatni, hogy nem akarunk haza menni! Itt akarunk maradni!, de ez van, az időnk lejárt! MAJD még visszatérünk! Nem kell aggódni, ezzel nyugtattuk magunkat! Kicsekkoltunk a szállodából, visszakaptuk az útlevelünket és célba vettük a 30 kilométerre lévő: Puskin (Carszkoje Szeló)-Pavlovszk

Katalin cárnő óta a cárok kedvelt nyári rezidenciája, ahol szinte minden építészeti stílus megtalálható. A barokk pompát váltja a klasszicista visszafogottság. A palota roskadozik az aranydíszítéstől. A legfigyelemreméltóbb az 1000 m²-es trónterem és a nemrégiben helyreállított, világhírű Boros­tyán­terem.

Az idő csodálatos volt, 7 ágra sütött a nap. Egy jó 40 perces sorban állás után be is jutottunk.A cipőnkre műtős zoknit kellett húzni, nehogy megsértsük és összekoszoljuk a padlót. Na itt volt ám igazán édes az élet! A szemem már nem bírta befogadni a sok pompát és csicsát! Mindenhol arany díszítés!!!! A borostyán szobában nem lehetett fényképezni, elvileg:) Én tiszteletben tartottam ezt a szabályt, de sokan nem, mint pl: Kitti szóval Kittinek hála van képünk erről is! Most nem írom le milyen csodálatos volt minden megint, egyszerűen már nem tudom milyen szavakat használjak, hogy ne ismételjem magam! Szóval inkább majd a képek beszélnek helyettem:) Az időnk már megint szűkös volt, de mi meg akartuk kerülni a tavat, ha már egyszer itt vagyunk! "Most az egyszer tudnak ránk várni!" koncepciót követve a 4 magyar szépen körbesétálta a tavat és élvezte, ahogy éget a nap, csicseregnek a madarak.... Az ebédünket a közeli supermarketben fogyasztottuk el, ahol lehetőséget kaptunk elkölteni a maradék rubelünket! Mi nem vásároltunk sokat, csak ezt meg azt. Bezzeg a német csajszi: előttem állt a sorban és elköltött legalább 2000 rubelt, majd azon pánikolt, hogy neki még maradt 1500 rubelje, mit csináljon vele. Visszarohant és hozott még egy jó drága vodkát! Kitti meg én azon töprengtünk, hogy mit kezdjünk a vásárlás után megmaradt maradék 40 rubellel és kitaláltuk, hogy veszünk zacskót, szemetesnek:) Na ezen annyira de annyira elkezdtünk nevetni, hogy eladtuk az áruházat!!!!!!! Tőlünk zengett az egész! De más annyira, hogy a francia fiúk azon nevettek, ahogy mi nevetünk! Szóval jó volt! Ójjj majdnem elfelejtettem a legviccesebbet! Mindent belepakoltunk a bevásárlókocsiba és kiszámoltuk menyibe fog ez fájni nekünk, mit tegyünk vissza és mit hozzunk el az idő megint csak szűkös volt! Kiszedtem a cuccaimat a kosárból és mondtam, hogy beállok a sorba...egyszer csak azt látom, hogy Kitti felpakolva jön, ki sem látszik a cuccoktól, majd megáll és odakiált nekem: "Tudnál segíteni?" A nevetéstől egy lépést sem tudtam tenni...majd odament egy kedves kis emberke és felszedte a Kitti által elpotyogtatott cuccokat:D Nem értettem a dolgot...megkérdeztem hát: "Hol a kocsi, a kosár?" Kitti: "Otthagytam, mert mondta, hogy nincs sok időnk"! Igen otthagyta a kocsit valahol az alkoholos részleg és az édesség szekció között azokkal a dolgokkal, amikre már nem futotta! Igennnnnnn...itt is csináltunk egy kis felfordulást!!! :D:D:D

Ezúttal a határátkelés sem tartott sokáig és pont a moszkvai csoport busza volt előttünk! Egyszerre értünk oda, pedig nem is ugyanaz volt a programunk! Az észt oldalon tartottunk egy rövid technikai szünetet, ahol a férjecskémmel rövid életű házasságunk mélypontjára kerültünk. Oka: felelevenítette a Vodkával folytatott kalandomat és gúnyos megjegyzéseket tett, Kittivel karöltve!!! Szóval a vodka és Ő is fekete listára került egy ideig! :D 22 óra körül érkeztünk meg Tallinnba... Azt mondhatom ez volt életem legszebb utazása, rengeteg csodálatos helyre jutottam el, olyan élményekben volt részem, amiről még csak álmodni sem mertem! Valóra vált az egyik álmom, és ez FANTASZTIKUS érzés! Csak remélni tudtam, hogy egyszer eljutok Oroszországba! A világ kitárta ablakát előttem és most úgy érzem semmi sem lehetetlen!

"Merjünk nagyot álmodni, és higgyünk a megvalósulásában!"- ez legyen mára a jelmondat!

Kedvenc pillanataim:

nem és nem és nem...

Amíg Kitti zuhanyzik (minimum 1óra), addig írok pár sort, ha már mindenki várja a jobbnál jobb bejegyzéseimet!
Éppen a házi feladatunk kellős közepén tartunk! Meg kell néznünk egy orosz filmet: Утомлённые солнцем! valamelyik torrent oldalról szedtem le, 3szor 40 perces a film! Az első 20 perc dög unalom...ebből nem lehet nézni egyhuzamban 30 percnél többet! (ezért ment el Kitti szünet képen zuhanyozni) A filmből nem sokat értünk, de még az események egymás utánját sem tudjuk összerakni! Nincs logikája a filmnek...vagy talán nekünk nincs??? Nem tudom! De ez borzalmas! Jaaa és még feladatok is vannak a filmhez...úgy érzem ez a házink sem lesz kész maradéktalanul! Az észt filmekkel már egyszer befürödtünk a nagy Estonian Movie Night-on, de hogy az orosz filmekkel is??? Ez kész szenvedés!!
Ezek után mondja valaki azt, hogy a magyar filmek gagyik!!!!!!!!!!
Igazából csak meg akartam veletek osztani nyomorúságos perceimet:)
Amúgy minden oké, holnap után elhagyjuk a várost...elindulunk a hatalmas és csodálatos Oroszországba, azon belül is Pétervárra! Én még nem nagyon fogtam fel, hogy idén, ott fogom tölteni a HÚSVÉTOT! Bár semmi húsvéti hangulatom nincs! Főleg úgy nem, hogy itt nincs tavaszi szünet és egyáltalán nem ünnep a Húsvér Hétfő!!! Oké, azt lenyeltem, hogy március 15-én iskolába kellett mennem, na dehogy a locsolókat sem várhatom hétfőn itthon és nem festhetek piros tojást? és idén senki sem fog meglocsolni.....és akkor el fogok hervadni???? Na és a nyuszi??? Hova fogja tojni nekem a sok-sok ajándékot, amit megérdemlek???? Remélem nem adja fel postán, mert az soha nem fog ide érni-lásd Edináék levele, ami március 17-e óta úton van....bár lehet előtte kiruccant Kubába napozni és majd ha megunja, akkor jön ide a messzi északra, ahol még mindig nincs TAVASZ!!!
Le akarom venni a nagykabátot!!!! Hahóóóóó!! Küldjetek meleget! Viszont azt nem tudom, hogy a nagykabát helyett mit vennék fel, mert momentán nincs itt másmilyen kabátom! Kittivel ma elmentünk vékonyabb kabátot nézegetni, találtunk is....a legolcsóbb 30euróóóóóó (semmi extrával)....persze vehettem volna 160 euróért is, de azt egy kicsit pofátlanságnak tartanám!
Apropó! Ha már az euróknál tartunk! Mindenki, aki egy kicsit is szeret küldjön nekem pár eurót és akkor lehet, hogy összejön a 185 euró az álomgyűrűmre! Kinéztem magamnak egy fehérarany gyönyörűséget....bár Kitti szerint is ez egy jegygyűrűnek látszóóóó gyűrűcske, de kit érdekel! Elvégre az elkövetkezendő 20 évben úgysem venne nekem senki ilyet....bár ha jól meggondolom, lehet, hogy csak füttyentenem kellene a spanyol ARMADÁNAK! Csak akadna valaki????
Na megjött Kitti, elég gyors volt...megyek szenvedek tovább a filmen. Mindenkinek melegen ajánlom:)

Minden jót!

Üdvözlettel. Szilvia

Hely: Tallinn Hangulat: Uzsásznaaaaaaa Időjárás: szeles, +5fok

az Északi-sarkkörön is túl...

március 10-13 -Finnország

4nap, több mint 2500 km, lebilincselő táj, örök élmények:Tallinn-Helsinki-Rovaniemi-Kuusamo

március 9.
Szokásomhoz híven este 8kor még semmi sem volt bepakolva...meg is lepődtem volna magamon, ha igen. Sajnálom, de alaposan át kellett gondolnom, hogy miket is viszek magammal erre a nagy útra. Persze semmi sem indult zökkenőmentesen.
SÍNADRÁG KELL: Anyut izzítottam, hogy otthon nézzen nekem egyet mérje össze a nadrágommal és küldje el.
Itt is vehettem volna, de a nadrágjaim 99%-át le kell vágatnom, mert hosszú....a sínadrágnak meg nem igazán egyszerű levágni a szárát. Anyu talált is egyet, és elküldte nekem. Igen ám, csak a csomag nem akart megérkezni. Pedig már eltelt azóta 2hét. Az előző csomag meg már 1hét után ideért.
Délelőtt még elballagtam a postára, hátha megjött a nyomorék csomagom.....de nem. Hát ott tudtam volna sírva fakadni. EZ az én formám. Azét Lappföldre a 100cm-es hóba nem igazán akartam farmerban ugrálni. Utolsó esélyem volt a közeli turkáló. Bár úgy indultam neki, hogy tuti nem fogok normális nadrágot találni, főleg nem olyat aminek nem 100 km-es a szára....
Találtam egyet, ami viszonylag jó volt, de a dereka túl nagy volt. Mivel nem láttam többet, mondtam, hogy jó lesz, maximum majd mindent beletűrök és akkor nem fog leesni, meg rakok rá övet. Már majdnem ki is fizettem, amikor egy belső hang "a legjobb barátnőm" azt súgta, hogy kérdezzem meg a nőcikét, van e esetlen kisebb. Először bután nézett rám, nem értette mit akarok. Angolul magyaráztam a problémámat, majd átváltottam Activity üzemmódba és elmutogattam neki....szerencsére megértette (nemhiába vagyok ÉN az Activity királynő- Ugye Gábor?) Bement a raktárba majd egy másik helyiségbe és odaadott nekem 3 nadrágot-igen a gyerek méretből:P

Megörültem, hogy van kisebb, de féltem hogy a kicsi kis hátsómra majd nem fog feljönni.......DEEEEEEEE tökéletes volt. Valamivel drágább volt, de kit érdekelt??(ez a drága 6 eurót jelent:) Van sínadrágom, innentől kezdve bukfencezhetek a hóban:D
Este olyan 11 körül nekiálltunk pakolni....olyan 3óra körül sikerült is lefeküdnünk. Már alig vártuk ezt az utat!! Erről álmodoztunk, amióta befizettük....

március 10.
Reggel 7kor pattantunk ki az ágyból. Ezen a jeles napon Kittit sem kellett noszogatni, hogy kelljen fel. Előző nap megbeszéltük, hogy INNEN NEM FOGUNK ELKÉSNI. Én azt is megmondtam, hogy ha nem készül el időben itt fogom hagyni, mert a komp nem vár.
A beijesztésem tökéletes volt, IDŐBEN elkészültünk. A találkozó 10:00kor volt a kikötőben a D-terminálnál. Előtte még be kellett ugornunk a boltba, mert elemet meg ásványvizet kellett vennünk. Nagyon röhejesen néztünk ki....senki se csinálja ezt utánunk 100réteg ruhában, 100kg-os csomaggal. Alig vártuk, hogy végre odaérjünk.
Mi értünk oda elsőnek olyan fél10 körül. Kicsit aggódtunk, amikor 9:45kor még se a busz, se egy árva lélek nem volt ott. Aztán pár perc múlva megjött a német delegáció (kb 10en). Mi a bejáratnál álltunk ők meg kicsit arrébb, de véletlenül sem jöttek volna oda hozzánk. Mondjuk az lett volna a normális, ha egy helyen gyülekezünk. Na gondoltam, ha ezek nem jönnek ide, hát akkor menjünk mi oda. Ekkor született meg a szálló igénk, amin Kitti 10 percig nevetett: "Te, nem megyünk oda ezekhez a barmokhoz?"-by Szilvi
Odamentünk, bár ne mentünk volna....a "barmok" jelző tökéletesen rájuk illett, mint utóbb kiderült. Köszöntünk illedelmesen, hogy "Jó reggelt", mert mi így szocializálódtunk!!!!!! Erre kb még csak ránk se akartak nézni, aztán odaerőltettek egy "hy"-t. Na ennyit erről. Eközben láttam, hogy a parkolóba begurult a buszunk. E-mailben megkaptuk a rendszámot. Na gondoltam jól kib*szunk velük, mert én ezek után nem fogom velük közölni, hogy a busz megérkezett, oda kéne menni. Szépen elsomfordáltunk:)
Köszöntött minket a túravezetőnk, megkaptuk a hajójegyet, elmondta, mikor mit csinálunk és nyugodtan rakjuk be a csomagjainkat a buszba, és válasszunk helyet a buszon. A busz hátuljába telepedtünk le Kittivel jobb oldalra, az utolsó előtti sorba. Jó választásnak tűnt. (Később derült, ki hogy a hely jó volt, csak akik körülöttünk ültek, IDIÓTÁK. Most úgy tűnhet, hogy antiszociális vagyok, de nem....tényleg, de erről majd később... :)
Jajj el is felejtettem: Új nevem van: Miss. Szilvia Prelosznik. Már megint nem tudott valaki olvasni majd helyesen leírni.....
Felraktuk a cuccainkat és elmentünk becsekkolni...a többiek akkor érkeztek csak meg.
A kikötő, olyan mint egy repülőtér, csak kisebb kiadásban. Az elszántak még vettek jó pár üveg alkoholt, mert odaát minden sokkal, de sokkal drágább.
A rutinos utazók csak egyszerű húzós nagyi szatyorral tolta a sört, a vodkát meg miegymást.
A hajóút fantasztikus volt. 9 emeletes hajóval mentünk. Ez egy úszó szálloda. Első dolgunk volt felmenni a fedélzetre, ahol majd lefújta a fejünket a szél, de nem nagyon zavart minket. Sütött a nap, amiből sokat nem éreztünk, de a kilátás Tallinnra csodálatos volt. Csináltunk vagy 100képet, eljátszottuk a Titanicos híres jelenetet Jack nélkül, ugyanis nem találtunk a castingon erre alkalmas jelöltet.
A puhányok bemenekültek a hideg elől az első 5 percben, de mi Kittivel élveztük ahogy szeljük a vizeket. Amerre csak néztünk jégtáblák mindenhol. Hihetetlen volt, ahogy a hajó törte ezeket és utat vágott magának. Volt egy-két olyan szakasz, ahol egyáltalán nem volt jég, de az a kitaposott útvonal lehetett.
A hajó belülről nagyon szép és hatalmas. Eltévedni azért nem lehet. Mindenki a bárnál ült a fotelokban...persze nekünk nem volt már hely, de megoldottuk magyarosan a problémát. A dohányos emberek úgysem bírják ki azt a 2 órát nikotin nélkül, hát lecsaptunk arra a helyre, ami épp felszabadult. Karolina egy kedves német csajszi jött oda hozzánk beszélgetni, mert a többi levegőnek nézett bennünket, ki tudja miért. Talán azért mert mi nem velük lakunk egy épületben és nem igazán ismertek minket, maximum csak egy-két programról. (Bár akkor sem kéne levegőnek nézni a másikat, lehetne barátkozni, de ezek még ahhoz is lusták voltak. Meg volt a kis csoportjuk, amibe mi nem fértünk bele. De gondoltuk majd a 4nap alatt ez megváltozik. Majd mesélek erről....)
Helsinki előtt még kimentünk a fedélzetre, kis szigetek mellett haladtunk el, amit szívesen kibéreltem volna csak kb a Karib-tenger közelségében. De a magyányos finnek itt tökéletes érzik magukat-gondolom én. A szigeten egy kis kunyhó, egy melléképület és egy csónak volt...kell ennél több?
Le a kalappal a kapitány előtt....én nem lettem volna képes beparkolni arra szűk kis helyre, ahova a hajónak kellett. Ráadásul be kellett tolatni!!!!!!! És egyszer sem koccoltuk le a part szélét. Vajon ezt mennyi ideig kell gyakorolni???
A kikötőben megkerestük a buszt, magunkhoz vettük az összes prospektust és térképet, majd bevittek minket a belvárosba, ahol egy kedves hölgy volt a túravezetőnk. Busszal körbevittek minket a városon, majd a jó helyeket megálltunk, fényképeztünk bla bla. A néni nagyon felkészült volt és elmesélt nekünk minden kis titkot Helsinkiről!
a kötelező túra után volt 4,5 óra szabadidőnk...a 3. óra után ezt kicsit soknak találtuk, de feltaláltuk magunkat. Először beszabadultam a postára, ahol rengeteg ajándéktárgy volt, nagyon drága eurókért. Ezért csak képeslapot vettem.
Kittivel mi azon a koncepción voltunk, hogy először bolyongjunk a városban, fényképezzünk, sétáljunk, majd ha megunjuk bemegyünk valami plázába....
Egyszerűen nem tudtam betelni várossal, annyira szép volt. Tiszta utcák, rendezett szép épületek, kedves emberek, jó atmoszféra. Olyan érzésem volt, mintha már 100 éve ott laknék.
Jó messzire el is keveredtünk, majd félúton jöttem rá, hogy a térképet a buszon hagytam....hehehehe. De szerencsére kettőnk közül ÉN tudok tájékozódni!
A nagy nézelődésben azért sikerült egy hatalmasat esnem a jégen, fényképezővel a kezemben. Nem is tudom mit féltettem jobban, magamat vagy a gépet? De természetesen én is olyan helyen esek el, ahol áll a víz. A nadrágon, tiszta víz lett. Innentől nem igazán volt kedvem bármit is csinálni....de hát ez az én formám. Tallinnban egyszer sem estem el az elmúlt 2hónap alatt, de itt Helsinkiben már a 2. órában sikerült. Még jó, hogy rétegesen voltam öltözve és a harisnyám nem lett vizes. 3 órás séta után betértünk az egyik plázába...kerestünk egy kajáldát, megebédeltünk és egyben meg is vacsoráztunk, majd egy supermarketbe bementünk, hogy veszünk pár apróságot, hátha Mikulásfalván nincs bolt:P
Kár volt bemenni: egy 1,5 literes ásványvíz 2,45 euró volt. Ez ám a rablás...(azon poénkodtunk, ha megszomjazunk majd eszünk egy kis havat, abból úgyis van elég).
Ebben az áruházban olyan márkák voltak, amit én még soha nem is láttam...csak azt nem értem az embereknek honnan van ennyi pénzük...a szívem szakadt meg az egyik kedvenc márkám előtt: Björn Borg táska 55 euró, pénztárca 35 euró....tudtam volna válogatni. Nem is tudom ha mindent megvettem volna ami tetszett, mennyit fizettem volna???? 1000000000 eurót????
Nincs más választás, egy milliárdos hapsit kell kihalásznunk, ugye Kitti? "Vajon a pénz boldogít??" Csak egy napra próbálnám ki, hogy nem kell semminek az árát néznem...
Este 20:00kor volt a gyülekező a busznál. Várt ránk egy hosszú és még annál is hosszabb út, egészen az Északi -sarkkörig, Rovaniemi-ig.
Ekkor szembesültünk a közeli útitársainkkal. Mögöttünk a 6-os ülésen egy francia leányzó, Szimóna a litván csaj, meg Alba a spanyol lány. AZT hangsúlyoznám, hogy 3-an ültek egy 6 személyes helyen!! Ez később még fontos tényező lesz. Bal oldalunkon, Katja és Karolina a német lányok, velük nem volt különösebb problémánk. Előttünk egy olasz és egy koreia lány, srégen bal oldalt pedig Guillaume, azaz William és Adrien a francia srácok. Kitti pedig az ablaknál.
Az első pár órát elég jól elviseltük. Indulás előtt átvedlettem a kényelmes melegítőbe, nem szeretek farmerban utazni. (Bár volt olyan aki a 2. nap után cserélt először ruhát...)
Beszélgettünk, zenét hallgattunk, ettünk ittunk, barchóbáztunk....de aludni az istenért sem tudtunk. Hiába csuktam be a szemem, az alvás nem ment, de még a szundikálás és a bóbiskolás sem. Kitti valamikor elaludt, én meg azt néztem, hogy alszik az egész busz....vagy csak tetteti, hogy alszik.
Éjfél után megköszöntöttük Adrien-t a francia fiút születésnapja alkalmából. Elénekeltük neki a Happy B-day-t és koccintottunk az egészségére. A busz elejéből csatlakozott hozzánk Kohánye Adam, a kis francia Alexis, meg a döglött hal, azaz a lengyel szupermodell. Az a csaj olyan buta, mint a föld. A magyar srácok csak azt mondták róla, hogy 15 perc után péklapáttal csapnák agyon. Mi csak döglött halnak nevezzük Kittivel, mert egyszerűen csak néz ki a fejéből és látszik a szemén, hogy egy árva gondolat sem kószál a fejében. De a fényképeken pózolni azt tud. Ahogy meglát egy fényképezőt, pózba vágja magát. 3 pózt különböztettünk meg idáig:1. a szám elé rakom a mutatóújjam és mondom, hogy maradj csöndbe, 2. a beterpesztek mindenki előtt 3. a hajam az arcomba rakom és szexin nézek. Ennyit róla....
Az út eszeveszettül hosszú volt. 4óránként álltunk meg és a sofőrök is váltották egymást. Ahol lehetett leszálltunk a buszról és kicsit megmozgattuk a végtagjainkat...meg egy-egy állomáson bevágtunk egy kis jégkrémet. Mit nekünk az a -7 fok. Azon viszont meglepődtünk, hogy sokkal jobb idő volt Finnországban, mint Tallinnban.
Miért nem tudtunk aludni?? Mert egyesek úgy gondolták, hogy elférek 5cm-es helyen. Annyira paraszt volt az előttem ülő csaj, hogy teljesen hátratolta az ülését KÉRDEZÉS NÉLKÜL. Azután amikor kinyilvánítottam nemtetszésemet húzta a száját. Később sunyin csinálta az egészet. Centiről centire tolta csak hátra, hátha nem veszem észre. De k*vára észrevettem mert a végén már a lábam sem fért el. Én meg minden állomáson visszacsináltam eredeti pozíciójába a székét és kezdtük elölről a harcot....
A mögöttem ülő, aki igazából középen ült, ott ahol a folyosó van, egyszer csak gondolt egyet és felpakolta a lábát az ölembe. Amikor már majdnem sikerült kizárnom a külvilágot, azt veszem észre, hogy egy láb van az ölemben. Éltetek már ilyen pofátlanságot?????? Nem a karfán volt a lába, hanem az ölembe. Az ölembe rakta a lábát, amikor mellette 2 szabad hely is volt, mivel a 6 személyes helyen 3-an ültek!!! Persze neki állt feljebb, amikor úgy finoman arrébb tettem a lábacskáját. MINDENNEK VAN HATÁRA! Oké, én is felraktam Williamhez a lábam, de nem a szájába, és nem is az ölébe és egyáltalán nem zavartam vele senkit. A második húzása az volt, amikor beült mögém, felpakolta a térdét az ülésem háttámlájára és állandóan rugdosta . Mondtam a Kittinek hogy felkelek, de akkor eltöröm a lábát. Aztán valahogy abbahagyta....
De komolyan, annyira tapintatlan, szemtelen emberek vannak. Ezek hol szocializálódtak???? Az anyja nem tanította meg VISELKEDNI??? Még jó, hogy engem igen...( bár néha úgy érzem VELEM van a baj!!)

március 11
Másnap reggel 9-re értünk Rovaniemi-be a Mikulás városkájába. A Télapó annyira nagy ember, hogy az ő munkaideje csak 10kor kezdődött, szóval volt egy óránk rendbe szedni magunkat, mert az utazás igencsak megviselt. Engem inkább jobban megviselt, hogy 27órája nem aludtam...
fájt is a fejem, de a friss levegő, a meleg tea, egy kis mosakodás a benzinkúton jót tett...egy darabig...
Gyönyörűen esett a hó....mesébe illett. Készíthettünk 1000 képet, de azt az érzést és azt a látképet egy kép sem tudta visszaadni. Sajnos. A mikulás faluban mindenhol karácsonyi zene szólt, nagyon hangulatos volt, még így márciusban is.
10 óra után fogadott minket a nagy és IGAZI Joulupukki.
Egy fénykép 25 euró. Itt elhagyta a szánkat pár ronda szó. Én már itt kiakadtam a Mikulás bácsira. Van pofája elkérni ennyi pénzt egyetlen egy fényképért!! Ha digitálisan is szeretnénk hazavinni, akkor ez már 75 euróba kerül, ha cd-re kiírják akkor pedig már megüti a 100 eurót...na ehhez szóljatok hozzá! Oké én kibírom fénykép nélkül, de az a sok kisgyerek, akik sorba álltak NEM.
Megbeszéltük, hogy csoport képet csináltatunk, mert az ocsóóóbbbb!!! Röhejes! komolyan! Most pedig vázolnám a Mikulással töltött 5 percünket. Vagy még talán kevesebbet.

Mikulás: Hohohóóóóóó! Honnan jöttetek???
Csoport: Innen meg innen meg innen....bla bla
Adrien: Miki bá ma van a születésnapom, nem lehetne, hogy kapok valamit?
Mikulás: hohohóóó sajnos én nem tudok neked énekelni....
Manó: okéééé mosolyogjatok, készül a kép.......okéééé még egyet.......most válasszatok!
Csoport: a második, a második
Manó: Oké, a bejáratnál átvehetitek 30 euró.
Mikulás: hohohóóóó sziasztok, decemberben találkozunk.....
Csoport: viszlátttttttt

Rövidebben a Mikulás szemszögéből: (ahogy nekem lejött)
Hohohóóóóóóó---csinálj képet, csinálj képet 25euró, gyere mosolygok is neked, ha már kifizeted ezt a baromi sok eurót.....pápá.....következő, jöhet a következőőőőőő

Szóval én teljes mértékben kiábrándultam a Mikulásból!!!Viszont Kitti odáig volt érte. Azt látni kellett volna. Tömegnyomor, Kitti előretör, mert Ő akar Mikibá mellé ülni " Ez az Én álmom, az én gyerekkori álmom és én mellé fogok ülni"-ez ment már 2 hete.
Kitti csak állt, üveges tekintettel koncentrált erősen, hogy beteljesüljön az álma. A kis manó kiszólt, hogy bemehetünk, mi jövünk. Kitti a másodperc ezred része alatt gyorsult 100-ra, mire egyet pislogtam már a Mikulást ölelgette. / Bezzeg reggel nem ilyen gyors a Kisasszony!/
Szóval minden jó, ha a vége jó!!! Kittinek teljesült az álma!!!! Megölelhette a Mikulást és most már boldogan folytathattuk az utunkat tovább! Persze előtte a szuvenír boltban még elköltöttünk JÓ pár eurót, azzal a szöveggel, hogy " jól van, hát ide úgysem jut el az ember minden nap!" A busz indulásáig még volt szabad 45 percünk, fényképeztünk, hógolyóztunk, rénszarvast simogattunk, etettünk stb. Nekem itt már minden bajom volt. A mikis fényképen is úgy néztem ki, mint egy mosogatórongy!!!
Mikifalváról elmentünk az Artikum museumba, ami nagyon érdekes volt. Interaktív múzeum, mindent ki lehetett próbálni. Én itt már a végét jártam. Örültem, hogy menni tudok, de azért becsületesen végigandalogtam az egész múzeumot a francia Alexivel. (itt még azt gondoltam, hogy ez a srác a normálisabbak közül való, de később rájöttem, hogy NEM.)
Volt egy olyan terem, ahol le kellett feküdni a földre és a plafonon az északi fényt és csillagokat vetítettek. Nem mertem lefeküdni, mert tudtam, hogy akkor onnan én már nem kelek fel....így állva néztem végig a kis előadást.
Kettőkor szálltunk fel a buszra.... közölte velünk a túravezető, hogy innen még 4 órás út vár ránk a szállásig. Na abban a minutumban felpattantam, lementem megkeresni a táskámat, persze, hogy a legalján volt, és megkerestem a gyógyszeres ládikámat!! Szépen bevettem 2 rubophent és kiütöttem magam....ideje volt, mert már 31 órája nem aludtam semmit. Ez a 3,5 óra alvás úgy kellett nekem, mint a testnek a kenyér!!!
Nem mondom hogy kipihenten ébredtem, de már azzal is beértem, hogy nem fáj a fejem!
A szálláson megmondták, kit kivel raktak össze, de aki akar az változtathat rajta. Kittit a szlovák Silviával rakták össze. (Őt a szánkózáson ismertünk meg és mindaddig normálisan beszélgettünk, amíg meg nem kérdezte, honnan is jöttünk. Magyarország mondtuk. Onnanól kezdve meghalt a beszélgetés a részéről. Igaz még annyit mondott, hogy akkor mi szomszédok vagyunk, de ez is csak erőltetett mosollyal ment.) Amint a csaj meghallotta ezt, egyből megkérdezte a Kittit, hogy akar-e velem lenni. Kitti meg mondta, hogy NANÁ!!! Minket a fő épületbe raktak, a túravezető mellé, és a 2 spanyol sráccal szembe, mindenki más egy másik épületben volt elszállásolva....megint ki voltunk közösítve:(
Este 7-kor volt a vacsora. Én krumplit ettem hússal meg salátával, de nagyon sok mindenből lehetett választani. A finn ételek sokkal jobbak, mint az észtek. Nekem jobban ízlett ez, mint a Tartuban a vacsora....
Vacsora végén a kollégium igazgatója jött és köszöntött minket. Ez egy művészeti iskolának volt a kollégiuma, ami nem igazán nevezhető szó-szoros értelemben kollégiumnak. Ezek olyan apartman félék voltak. Minden folyosón hatalmas, felszerelt konyha egybenyitva az étkezővel, sőt még Tv szoba is volt bazi nagy televízióval kanapéval és kandallóval. Olyan volt, mint egy igazi lakás, csak a hálószobák a folyosóról nyíltak.
Másnap a kollégium igazgatója volt a túravetetőnk. De aznap még elmondta, hogy ha van kedvünk elmehetünk a közeli Spa-ba. Volt is kedvem menni, meg nem is. Fáradt voltam, de gondoltam, rám fog férni egy kis úszás meg szauna...
Busszal vittek minket a Spa-ba és 23 óra után jöttek értünk. Nem mentünk sokan, olyan 20-25 ember. Kitti nem jött. Ő otthon rendezett Spa-t a fürdőben, ahol alig akart lefolyni a víz Kitti kis pancsolása után.... :D
A Spa jó volt, de a szauna még jobb. Ez a szauna koedukált volt és nem lehetett bemenni fürdőruhában...kicsit gondolkodtam is mit csináljak....aztán arra jutottam kit érdekel, ki foglalkozik már velem itt? Senki......hát szépen ledobtam a fürdőruhát majd a a törölközőt és mint egy igazi finn élveztem a szaunázást!!! Olyan gőzszaunában voltam, ahol nagyon jó mentolós illat volt és nem lehetett látni a mellettem ülőt sem a nagy gőz miatt. Szóval senkit sem tudtam elriasztani a bálna alakommal :)
Ezt a szauna dolgot hamar meg tudnám szokni. De itt mindenkinek természetes ez. Azt mondják a finnek a szaunában születnek. És ez így is van....kis 4-5 éveseket is bevittek a szüleik. Ők így szocializálódnak!
Hazafelé a buszon William megkérdezte, hogy alá akarom-e írni Adrian szülinapi pólóját?? Mondom miért ne...csak éppen azt felejtette el közölni, hogy hol és mikor tartják az összejövetelt. Gondoltam majd szólnak....rosszul gondoltam....
Mondtam is Kittinek, hogy meg vagyunk hívva, majd biztos szólnak....hát nem szóltak. Kérdeztem a spanyol fiúkat, akik csak "azt" tudták, hogy a szemközti épületben lesz de nem tudják mikor...mondtam nekik, ha mennek szóljanak már be nekünk is...ahogy Ti szoltatok, úgy Ők is....
Na mondtam, hogy én nem fogok könyörögne senkinek sem a figyelméért, hát lesz*rom őket. Ha ennyit nem képesek közölni....kicsit ki is akadtunk ezen. Nem igazán értettük, minek köszönhetjük ezt a kiközösítést. Oké. hogy ez valamilyen szinten összeszokott csapat, de hogy senki nem veszi a fáradtságot, hogy megismerjenek.... nagyon sajnálom, hogy Tallinnban én egy teljesen más épületben lakom, ahol nincsenek Erasmusos diákok...nem én csináltam ezt a beosztást...
Na mindegy, inkább elmentünk sétálni a csodálatos hóesésbe és hallgattuk a nagy CSENDET! Se egy autó, se egy hangos szó....leírhatatlan volt, hogy végigmentünk a Fő utcán olya érzésünk volt, mintha a világ végén lennénk, de közben ezen a kis helyen megvan minden ami kell. Bevásárlóközpont, iskola, óvoda, sípálya, jégpálya, Spa, uszoda... Érdekes nem? Azt hinnénk, hogy az Északi- sarkkörön túl nincs élet...tévedtünk. Itt van ám csak élet!!
Egy jó 30 perces séta után visszamentünk a szállásra. Összefutottunk Williemmel és számon kérte, hogy miért nem vagyunk a buliban. (Nem akartam elküldeni melegebb éghajlatra....na mindegy, ezeken igazodjon ki valaki.) Tiszteletünket tettük a nagy buliban, de csak Adrien miatt. Ő rendes volt velünk ő egy igazi Gentleman, ő legalább nem kezel úgy minket egy leprást!
Lefekvés előtt megfogadtuk a Kittivel, hogy a mi jókedvünket aztán senki sem fogja elrontani!!!

március 12
Keveset, de nagyon jól aludtam. Igaz felébredtem hajnalban a kis koreai csaj, (akit azóta Rihonyának hívunk) viháncolására. Nem tudott elhallgatni, a spanyol fiúk meg még adták alá a lovat. Bezzeg reggelizni utoljára jött le...
A reggeli svédasztalos volt. Én annyit ettem amennyi csak belém fért, mert mondták, hogy estig nem nagyon lesz lehetőségünk enni. Buszos túrát tartottunk a városban, majd elmentünk egy természetfotós kiállítására és megnéztük a közeli sípályát is. Ott kicsit bohóckodtunk, hógolyóztunk, sétáltunk, de nothing special. De ami ez után volt, az sokkal de sokkal jobb volt!
Elmentünk a rénszarvas farmra. Én ezt vártam a leges legjobban!!!
Egy népviseletbe beöltözött bácsika várt ránk a farm elején! Köszöntött minket és elvitt a farmra. Felvilágosítottak minket, hogy a rénszarvas csak félig háziasított állat, azért vigyázni kell vele...Persze kit lökött fel először a kis albínó rénszarvas??? Hát engem. Ki volt kötve egy kis oszlophoz, nem is mentem olyan közel hozzá, csak fényképeztem, leguggoltam ez meg fellökött. Nagyon kis kedves volt...ennek nem is vittem kaját utána. Inkább a kedvesebb réniket etettem, akik megérdemelték:) Ezután kivártuk a sorunkat a rénszarvas szánnál...a rénszarvas egyedül vitt minket egy kört. Teljesen automata volt, nem is kellett irányítani. Mondta a bácsika, ha esetleg letérne az útról ne aggódjunk, a réni mindig visszatalál, de lehet hogy csak 2-3 hét múlva :D:D
Egy versenyt is szervezett a túravezetőnk, ki a legjobb rénszarvas vadász. Egy réni agancsot kellet lasszóval levadászni. Meg kell hagyni, hogy mi magyar csajok igenis tökösek voltunk a puhány fiúk között, ugyanis például a francia fiúk, még csak a feléig sem dobták el. Bezzeg nekünk, csak pár centivel ment arrébb. Kitti egy kicsit jobbra és meg balra dobtam. Nem kellett volna 5 centiméter. A bácsi meg is dicsért minket, hogy jobban voltunk még a fiúknál is, de sajnos csak egy dobása volt mindenkinek!!! :(
Akinek már elege volt a hóból és a hidegből az bemehetett a kunyhóba, aminek a közepén tűz volt és lehetett sütögetni virslit meg hasonlókat. Azomban én hamar kimenekültem mert csípte a szemem a nagy füst. Igaz, hogy a kunyhó tetején kiment a füst, de nagyon lassan. Így legalább elsők között próbálhattam ki a motoros szánt:) A bácsika snowmobillal vitt minket egy kört, csak az volt a baj, hogy ez a masina az összes havat ahogy ment, a szánra fújta és betakart minket, mint Moszkvát a hó!!! De azért élveztük!!!!! Én kétszer is mentem vele!!
Majd a közeli dombon kipróbáltam a szánkón snoboardozást!! Itt kis műanyag lapos szánkó van, nem olyan mint otthon. Estem keltem, de ezt is ki kellett próbálnom. A végére már sikerült félpályáig állva maradnom. A szolidabbak, csak szánkóztak:) na ide elkélt a sínadrág!!! Nagyon jó szolgálatot tett! Amíg mi kint ökörködtünk a többiek farmerban bent melegedtek, mert megfagyott rajtuk a nadrág...
Bent a házikóban mindenki kapott kis szívmelegítő teát és kis süteményt majd kihirdették a verseny győztesét...egy német srác nyerte meg, kapott érte egy tényleg szép vadászkést. A tombolán pedig kedvenc barátnőnk, alias Rihonya nyert kis feles poharakat. Azokra pedig Én pályáztam!
Fájjó szívvel búcsúztunk el a rénszarvas farmtól!!! A buszon mindenki megkapta a rénszarvasra a névre szóló jogosítványt. Persze hogy már megint Prelosznik Szilvia voltam....de már meg sem lepődöm.....a buszon azon gondolkodtam jöhet-e még ennél is jobb???? Naná hogy jöhet...
Éssssss most jön a leges legjobb rész:)
Elmentünk szánkózni, mi mást is csinálhatnánk. A hó nem volt éppen a legjobb, mert nagyon nagy volt és tömör, de mi azért csúszkáltunk. Mindenki fáradt volt már, de bennünk duracell elem dolgozott. Felértünk a domb tetejére és mit látok???? Mit látok??????? Egy snowmobilos emberkét, aki a domb alján köröz. (aki idáig nem olvasta el a Tartu-Otaepaa-s bejegyzésemet az gyorsan tegye meg.)
Na eljött az én pillanatom, gondoltam!!! A domb tetején elkezdtem ordítani, kapálózni, hogy hééé itt vagyok, várjon meg és azonnal vigyen egy kört!!!!!!!!!!! De semmi, nem hallotta meg, túl távol voltam tőle, és ő megfordult és elment!! Hát ennek is lőttek-gondoltam. Követtem a szememmel hátha csak ide megy a közelbe, de eltűnt a távolba. El is kenődtem...másodszor is elszalasztottam a nagy lehetőséget...mit lehet tenni...ez van. Inkább szánkóztunk.
Majd jött a már nem remélt csoda. Éppen lecsúsztunk és indultunk vissza a dombra, amikor meghallottam a motor zúgását!!!!!!!! "Vissza jött, vissza jön Kitti!"-csak ezt ordítottam szegénynek és fél másodperc múlva megláttam a snowmobilos emberemet!!!!!! (még most is hevesebben kalimpál a szivem ha rá gondolok!!!!) Azonnal eldobtam a szánkót, és egy ismeretlen erő kerített hatalmába. Elkezdtem futni egyenesen a snowmobilos felé!!! Na akkor engem semmi de semmi nem tudott volna visszatartani!!!! A pulzusom 140 volt, és tudtam, ha most nem kapom el, akkor soha, nem lesz lehetőségem rá....szóval cselekedtem!
A pasas miután észrevett...nem volt nehéz egy üvöltő kalimpáló,szélvészt észrevenni megállt tőlem kb 40 méterre! Odarohantam! Elhadartam, hogy "Szevasz, Szilvi vagyok a messzi Magyarországról, és nagyon de nagyon ki szeretném próbálni ezt a masinát, tudnál vinni egy kört? Ez az egyik álmom!" (nehogymár nemet mondjon, bevetettem mindent) Szegénykém nem értette először, olyan hamar elhadartam mindent. (meg spéci bukósisak is volt rajta nem is hallhatta amit mondtam) majd intett, hogy huppanjak fel, de nagyon kapaszkodjak, fogjam erősen, nehogy leessek!!
És elindultunk!!!!!!!!!!!!!!! Visítottam mint egy kismalac!!! Visongtam, kiabáltam a Kittinek a domb tetejére, hogy "Látod???? Látod????" (még jó hogy bukósisak volt a hapsin, különben megsüketült volna tőlem: )
Vitt egy jóóóóó nagy kört!!!!!! Visszatértünk a kiindulópontra ésssssssss megkérdezte, hogy SZERETNÉM-E VEZETNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hát hogy az Istókba ne szeretném!!!!!!!!!!!
Az adrenalin szintem az egekben volt! Elmondta, hogy melyik a gáz, melyik a fék, óvatosan induljak és majd úgyis érezni fogom! Hát nem kellett félteni! Az első körnél még visszafogtam magam, főleg amikor fordultam, mert mondta, hogy az egy kicsit nehéz lesz, mert nagy a hó, de majd segít ha kell, de nem kellett, megoldottam én azt is! Csak nagyon erősen kellett tartani a kormányt és kicsit mozdítani! Mondta, hogy ügyes vagyok! A masina végsebessége 180km/h, de kb 150 km/h-val tud menni, főleg ilyen nagy hóban!! le sem lehet írni az élményt!
El tudjátok képzelni? Havas táj, mindenhol hó, a távolban erdő, előtted minden fehér, nem járt arra még senki és csak mész a masinával húzod a gázt, érzed az erőt a gépben, erősen tartod és csak mész mész a semmibe!!! Eszméletlen!!!! De komolyan! Azért 95 km/h-nál egy "mezei" kis sapkában, speckós védőszemüveg nélkül vicces volt:D Csak úgy jöttek a könnyeim...de nem számított. Akkor nem számított semmi:) (pedig azt hittem, hogy a kontaktlencséim most belefagynak a szemembe:)
A domb tetejéről mindenki engem nézett és csak irigykedtek!!!!!!!!!! Csak Kitti örült velem együtt, a többi túl féltékeny volt:P
Illedelmesen megköszöntem a lehetőséget, mondtam, hogy ezt SOHA nem fogom elfelejtetni! Csinált egy képet rólam és a drága snowmobilról, majd elköszöntünk egymástól, én meg jól megöleltem! Ilyen arany embernek kijár a köszönet!!:D:D
Azt mondanom sem kell, hogy a Kitti első mondata: "Jól nézett ki legalább a pasas?" :D:D:D De kit érdekelt akkor, hogy jól nézett-e ki....amúgy már közelebb járt az ötvenhez, mint a 40hez :)
Ezután csak nagy sokára tudtam lehiggadni! Aznap vagy 1000-szer elmondtam, hogy el sem hiszem, hogy vezethettem, hogy kipróbálhattam!!! Mintha nem is velem történt volna!!!! Ennyi élményben még soha nem volt részem!!!!
A szálláson gyorsan lezuhanyoztunk, és mentünk vacsorázni, a finn speciális vacsorára, ami 10 euró volt!!! 10 euróért nem volt nagy cucc!!! Kittivel mi akkora májerek voltunk, hogy nekünk kijárt egy 8férőhelyes asztal és úgy ettünk ott mint a királynők! De már megszoktuk, hogy hozzánk nem csatlakozik senki! Tudjuk, hogy leprások vagyunk! De mit lehet várni olyanoktól, akik reggel azt sem tudják mondják, hogy jó reggelt, de még a fejükkel sem tudnak biccenteni, ha már Én köszönök előre! Mi jól elszórakoztunk! Kitti 2-szer repetázott...belém nem fért több kaja...tele voltam, mint a győri busz! Kitti arany mondata: " Egyél baszod, mert még nem etted le a 10 eurót!" De nekem egy falat sem ment le már a torkomon! Vacsora után a túravezetőnk mondta, hogy 22:00ig használhatjuk a szaunát ha akarjuk!!
Naná, hogy akarjuk! Kicsit lepihentünk, majd lementünk szaunázni! Azt hittük majd tele lesz, nyomorogni kell majd, mint Oteapaaben, de nem! Miénk volt az egész szauna! Na ez tette fel az i re a pontot! 2órán keresztül csak a miénk volt! Forgattunk is 2 reklámfilmet, gondolatban amiben ezt a fantasztikus helyet reklámozzuk:D Igen, igen! EGY ÁRVA LÉLEK SEM VOLT! "Mert ez nekünk jár!"- hogy a reklámszlogennel éljek:D Egy fél órára csatlakotott hozzánk Karolina és Kristina is, de ők nem sokáig bírták, inkább elmentek sörözni!
Aztán zárás előtt 20 perccel megérkezett a bugyuta népség...hiába mondtuk, hogy 22.00kor lekapcsolják a szaunát, nem hittek nekünk!
Az egyik lengyel csaj, aki vékony volt, csak azt tudta hangoztatni, hogy ő milyen kövér..."Úristen!! Tisztára izzadok, és ezt azt jelenti, hogy kövér vagyok! "- Na ekkor szólt be neki Adrien, hogy már bocsi, de a szaunának ez a lényege!!! De szegénykém nem értette meg! Jól van hát, csak azt akarta kiharcolni a Alexitől, meg Kohánye Adamtól, hogy "jajjj nem is vagy te kövér!", de ők aztán nem vették a lapot!
Az utolsó szauna utáni hűsítő fürdőt Kittivel a hóban tettük meg!!! Élmény volt! Csak úgy gőzölögtünk a -9ben :D:D
Szauna után átmentünk a bulihelyre, de nem volt nagy party...helyette inkább elindultunk sarki fényt keresni! Bár azon a napon egy 10-es skálán csak 2es erősségű volt és mondta is a túravezető, hogy ha látunk is valamit, azt csak a városon kívül, és 24:00 és 02:00 között. Elindult a banda fényt keresni! Csak mentünk, csak mentünk csak mentünk, de a sarki fény sehol sem volt! Pedig még a felhők is elvonultak! Az elején azt hittük, hogy látunk valamit, de nem láttunk, csak nagyon nagyon halvány fényeket az égbolton! (Nem volt szerencsénk. A szomszéd francia fiú, aki előttünk volt ugyanott 2 héttel azelőtt, Ő látta és a fényképeit megnézve, be kellett, hogy valljuk magunknak, hogy mi semmit nem láttunk! Ez sajnos kimaradt!) Talán legközelebb....remélem még életemben egyszer eljutok ide és láthatom azt a csodálatos Sarki fényt! Minden nem jöhet össze elsőre:P Panaszra így sincs okunk!
Szomorúan kullogtunk vissza a szállásra hajnali fél3kor! Mire lefeküdtünk már megint volt vagy fél4!

március 13.
Reggeli 06:00. Mindenki álmosan majszolta az utolsó Lappföldön töltött reggelijét! Aznap reggel még a nap is kisütött és csak úgy szikrázott a hó!!
Indulás "haza" Tallinnba 07:00. Ismételten egy nagyon de nagyon hosszú út várt ránk! Reggel csendes volt a busz, mindenki aludt, kivéve minket. Nekem elég volt az a pár óra alvás!
A buszon viszont rettentően hideg volt....átmenetileg elromlott a fűtés, vagy csak jegelni akartak minket nem tudom, de 2 pulcsiban ültem, sőt még a melegítő nadrágomat is magamra tekertem, meg még a kabátomat is fel kellett vennem!! Még jó, hogy a leheletünk nem látszott!
Aztán 2 órás fagyoskodás után megjött a fűtés is!
A buszból nem lehetett jól fényképezni a tájat, elmosódott,..de ezt tényleg nem lehet visszaadni! A fenyőkön a hatalmas hótömbök és ahogy megvilágította a nap!! Csodálatos!!
Az úton nem volt semmi érdekes, csak az, hogy mindenki nyűgös volt, de ez érthető!
Én nagyon nem bírtam már a buszozást!! Az a baj, ha nagyon sokat utazom, képtelen vagyok enni! Egyszerűen nem kívánom a kaját, de még a sütit, a csokit és a többit sem. Jószerivel egész nap nem ettem....Szóval egy csomó chipset és kekszet hoztam vissza :)
21:30kor indult vissza a hajónk Tallinnba. A kikötőben egy jó 1órát várakoztunk! A hajón az egyik csoport kártyázott, a másik beszélgetett, a harmadik vegetált...na ebbe tartoztam én is! Alig bírtam a szemem nyitva tartani! Viszont nagyon jó zenéket nyomattak, ha nem lettem volna annyira fáradt, tuti, hogy táncra perdülök! 23:30kor kötöttünk ki és szerencsére nem kellett rohanni az utolsó troliira, mert megkértük a buszsofőrt, hogy vigyen el minket a koleszig! Kicsit drága lett volna ennyi embernek a taxi!!! Ugyanis a fele társaság a koleszba ment a város túlsó végébe!
Megköszöntük a fuvart és elindultunk a bazi nehéz csomagjainkkal a koleszba! Elől a nagy csürhe fiú banda, de ezen már meg sem lepődtünk! Azon lepődtünk volna meg, ha valamelyik megkérdezi, hogy segítsem-e. Éppen ezt hajtogattam a Kittinek, amikor Adrien odajött és felajánlotta a segítségét! Na Ő egy jól nevelt francia! Az egyetlen! Sőt mondta, hogy bármikor menjünk át hozzá, ha esetleg unatkoznánk!

Nos nem is tudom mit felejtettem ki?Próbáltam mindent leírni...gratulálok annak, aki ezt egy huzamra végig tudta olvasni :)
Csak köszönni tudom a sorsnak, az égnek vagy akárminek és akárkinek, hogy erre a csodálatos helyre eljuthattam! És azt hiszem innentől nem fogok elégedetlenkedni ! Most már tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok! Bárcsak mindenki eljuthatna ide!

A többi képet az albumba megtaláljátok!