jött látott és megbökött...

Busójárás 2012: KIPIPÁLVA

Végre eljutottam Mohácsra és részt vettem a fantasztikus Busó-forgatagban. Nem is tudom előző években miért nem voltam.

TTK-KTK szervezésben lehetett menni Mohácsra....némi magyar forint ellenében elvittek minket nagy 50 személyes busszal, ott megetettek, megitattak és még a jó hangulatot is garantálták. Nem érte meg?

Erre a kis időre felvettem Szabó Edina Ivett  személyazonosságát :) A buszon erősen kellett koncentrálnom, hogy névsorolvasáskor ne felejtsem el hangosan kiabálni hogy "itt vagyok" vagy "jelen", amikor e fent említett név elhangzik. Szerencsére sikerült :)

A KTK-n megálltunk egy kis welcome drink-re, meg a kezünkbe nyomtak egy redbull energiaitalt és a szervezők 500szor elmondták, hogyha baj van, kinek kell telefonálni.

Lilla reggel bölcsen megnézte, hogy milyen időre számíthatunk. Hűvös hangon jelentette: "Ma 7 fok lesz Pécsen"....na erre mi úgy gondoltuk, hogy nem kell harisnya. 7 fok szinte már tavasz. Az első 3-4 órában nem is éreztük....majd szép lassan lábujjtól haladva felfelé jött a zima....hiába roptuk a balra kettőt jobbra kettőt...

Mohácsra érve már a buszon üdvözölt minket egy félelmetes BUSÓ: Báránybőrbe öltözve és félelmetes maszkkal a fején...na meg egy hatalmas bot a kezében, amivel molesztálta a lányokat...nem is mondom milyen alakra volt ennek a botnak faragva a vége...( na jó egy nagy falloszt ábrázolt :)

A busz egy mellékutcában rakott le minket, majd betértünk egy takaros kis házikóba, ahol már várt ránk a finom forralt bor. Átadták nekünk az ajándék busó bögréket. Ez azért is volt jó, mert a fesztivál egész területén csak ebbe a bögrébe kaphattál forralt bort. Műanyag pohárba nem. De a vásárban ki kellett fizetned a bögre árát is....így nekünk már nem kellett bögre. Vicces volt, hogy mindenki ezekkel a bögrékkel járkált. Volt, aki a kabátjának a csatjára akasztotta  a bögre fülét!

A főtéren a nagyszínpadon különböző műsorok voltak, leginkább néptánc. Nem irigyeltem őket: hidegben, rövid kis ingben ugrándoztak ide-oda és nem hiszem, hogy nem fáztak a tánc miatt. Szép pirospozsgás lett mindegyik arca.

Lillával már nagyon vártuk a felvonulást! A műsorvezető bemondta, hogy a tér nyugati oldaláról érkeznek majd megkerülik az iskolát és majd úgy haladnak el a városháza előtt. A probléma csak az volt, hogy fogalmunk sem volt, melyik a tér nyugati oldala és melyik az iskola....a városházát kisakkoztuk, így oda telepedtünk le. Igazi küzdelem volt a jó helyekért!

A kordonnál csak vártuk és vártuk és vártuk a busókat, de csak nem jöttek....már háromszor lefagytam, mire megjelentek!!! Rengeteg ötletes megoldás született arra problémára, hogy miként vonuljanak úgy fel, hogy ne fáradjanak el: volt akik egy régi furgonra platóját alakították ás és bevonták az egészet kukoricával, szalmával meg ilyenekkel. Nagyon ötletes volt. Azután jöttek a szekeret, régi trabant stb. De a többség derekasan végig gyalogolta az utat :) Szerencsére egyik busó sem terített be liszttel :)

A felvonulás után mentünk egyből a Duna partra, ahol a vízre bocsátották a koporsót. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy azt meg fogják gyújtani....de nem....egy kompról "dobták" a vízre, majd szép lassan átadta magát a Duna ringatásának és elindult Horvátország irányába :) ( én tennék rájuk egy kis kamerát, hogy végig lehessen követni, mi lesz a sorsuk. Esetleg átúszik Horvátországba és azoknak fogalmuk sincs róla miért úszik egy fekete koporsó a vízen :)

A legjobb a máglya meggyújtása volt! Hatalmas nagy lángok csaptak fel....a máglya közepén egy szalmabábú volt, ami nagyon sokáig még csak szikrára sem kapott. A lángok már vagy 3-4 méteresek voltak, de a bábú még mindig hősiesen állta a lángnyalábokat!

 Lillivel próbáltunk közelebb jutni a tűzhöz, hogy legalább az arcunkat érje valami kis melegség, mert akkorra már teljesen átfagytunk és nem éreztem egyik porcikámat sem.

Ebben a nagy tömegben egyszer csak megszólít egy srác: Are you Erasmus student? Közöltem vele hogy nem, de tavaly én is az voltam....majd beszédbe elegyedtünk....persze mondanom sem kell, hogy a nevét nem jegyeztem meg, amikor bemutatkozott (még szerencse, hogy Lilli figyel a "részletekre"). Majd megkérdezte mit tanulok. szépen felsoroltam azt a rengeteg mindent, majd egy huszárcsapással átváltott spanyol nyelvre...én csak ott álltam...néztem....igen, beszél spanyolul IS, mert az anyukája spanyol. Szóval összegezzük csak: folyékonyan beszél angolul, franciául, spanyolul ésssssssss még a magyart is nagyon szépen beszéli.....jah és a hab a tortán, hogy hova jár??? Na hova???? Az orvosira :)

Ennyi!!! :) Még beszélgettünk egy keveset és felidéződtek bennem az erasmusos érzések, ahol az emberek nem félnek le/megszólítani a másikat és ahol bármikor bárkivel egy nagyon jót lehet beszélgetni!!! Sajnos a nagy tömeg miatt nem volt alkalmunk többet beszélni...de Lilli itthon fél másodperc alatt lenyomozta FB-on. Na most mondja azt valaki, hogy átok ez a szájber világ :) Igaz nem jelöltem be mert az a szánalom netovábbja lett volna, de még ki tudja....talán még összefutunk :)

19:00 kor volt a gyülekező a busznál...mi fél 7kor beálltunk a kürtöskalácsos sor végére....kb 6 méteres sor állt....( "Márpedig kürtöskalács nélkül nem megyünk haza "- ideológiát követtük) Az viszont világos volt, hogy vagy kivárjuk a sorunkat és busz elmegy nélkülünk vagy egyből lefejeznek minket vagy valahogy előretolakodunk!!!! Az utóbbit választottuk. Lilla előrement, szépen beállt 2 hapsi elé, mintha mi sem történt volna. Én hátul maradtam az eredeti pozíciónkban, ha lebuknánk akkor se a végéről kelljen kezdeni a várakozást.

Már majdnem sorra került Lilli, amikor az egyik hapsi megkocogtatta a vállát és erős, mély hangon szólítgatta: " Asszonyom, asszonyom!" Lilla már teljesen biztos volt abban, hogy a lebukás megtörtént! Erre a hapsi nem habozva közölte Lillivel, hogy egy parázs van a kabátján és ha nincs ellenére lesodorná! ( A lebukást megúsztuk és máris mi következtünk a sorban :) Így kell ezt csinálni!!

Időben visszaértünk elégedett arccal, kaláccsal a kezünkben :)

A csoport nagy része azért rendesen a pohár fenekére nézett...Sörci az aranyos részegek közé tartozik. Végig fotózta a népet a buszon! (nem biztos, hogy mindig rajta volt a célszemély a képen, de Ő legalább megpróbálta)

Rettentően elfáradtunk, a hideg és a sok séta kiszívta az erőnket. Éjjel nem kellett énekelni altatódalt :)

Szép volt, jó volt visszamegyünk jövőre!!!

Amúgy is  be kell szerezni a másik fajta hűtőmágnesből is egy darabot :)

Üdvözlettel:Szilvia

"Az ember a megélt pillanatainak az egésze."

/ Mielőtt lemegy a Nap - Before Sunset /

a vég és egy új kezdet....

Új év, új élet, új célok.... idei első bejegyzésem...sokat váratott magára. Sajnos nem ígérhetem, hogy a következő bejegyzés már holnap megjelenik. Egyszerűen nem mindig van ihletem vagy kedvem pötyögni vagy megosztani a gondolataim...

Lezárult életem talán egyik legszebb éve: 2011 Soha de soha nem fogom elfelejteni mennyi minden JÓ történt velem ebben az évben....de bizakodó vagyok és hasonló JÓKAT várok ettől az évtől is.

A célok és az álmok megvannak, már csak a kivitelezésen kell dolgoznom és reménykednem, hogy a SORS a SZERENCSE és a VÉGZET is úgy akarja majd, ahogy én elterveztem! 

Ha már a tavalyi évet emlegettem, egy kis összefoglalót kellene írnom: (RÖVIDEN)

Nálam 2011 a változás és az elrugaszkodás éve volt :) Bár tudom, hogy egyes nézetek szerint 2012 az elrugaszkodás éve.... :)

• Nagyot változott velem a világ.... sokan nem is tudtak ezzel lépést tartani és értetlenkednek,csodálkoznak: "Ki ez a lány?? Én nem ilyennek ismertem meg..." Nos azokkal közlöm az a lány már máshol van, be kell érni az újjal :) 
• Megtanultam beletörődni az olyan dolgokba amin úgysem tudok változtatni....felesleges rajtuk rágódni. El kell fogadni amit dobott a gép... (nem mondom hogy ez mindig maradéktanul sikerül, de rajta vagyok az ügyön)
• Ebben az évben "elbúcsúztam" jó pár embertől, akik már nem férnek bele az én életembe. Fogalmazhattam volna úgy is, hogy megszabadultam tőlük, de ez azért erős kifejezés lenne...egyszerűen csak szelektáltam, hogy ki az aki maradhat, és ki az aki nem...aki maradt az vegye megtiszteltetésnek, aki pedig ment.....hát annak üzenem, hogy talán egy másik időben, életem másik periódusában még lehet esély arra, hogy azt a kapcsolatot egy új alapokra helyezzük. Úgy érzem így is túl sok időmet vették el olyan emberek, akik így visszagondolva csak lehúzták az energiámat és vele együtt engem is, akik csak "vettek" de soha nem "adtak" és így egyirányú lett a kapcsolat. 
• Az előző gondolatmenetet folytatva nagyon örülök, hogy bár sok ember eltűnt az életemből, de azok helye nem tátong üresen, nagyon sok új embert ismertem meg és sok új barátra tettem szert, akiktől új látásmódot, friss energiát kapok és egyben inspirálnak is. Amolyan vérfrissítésen estem át ....Van akikkel elmélyítettem  a kapcsolatot, van akivel megújítottam és van akivel új alapokra helyeztem. Most ezek után egy kicsit úgy tűnhet, hogy cserélgetem a baráti körömet kényem kedvem szerint, és jöhet az a kérdés, hogy esetleg "Nem benned van a hiba?" "Nem neked vannak túl nagy elvárásaid?" "Nem Te vagy az oka, hogy emberek jönnek-mennek egy idő után az életedben?" Erre a válaszom NEM...Hála Istennek van pár ember, akik biztos pontok az életemben, akik majd szólnak, ha tényleg velem van a baj, akiknek a véleményére adhatok.... Majd ha már Ők is elkezdenek aggódni, akkor majd én is magamba nézek és elgondolkodok.... ( Ezt a gondolatmenetet elég ha én értem, és most szépen kérek mindenkit ne kezdjen el sakkozgatni, hogy most kire, kikre gondoltam....)
• Sok kalandban volt részem, olyanokban amikről még álmodni sem mertem :) na innentől kezdve nehéz lesz megállítani, hiszen szépen lassan csepegtették belém az utazás, a felfedezés örömét, amely csak úgy beszivárgott a vérkeringésemben és elkezdett cirkulálni. Kihívás lett felfedezni egy új várost, egy új országot, vagy akár a környéket. Nem kell messzire menni egy kis kalandvágyért, csak meg kell látni a közvetlen környezetünkben is a felfedezés lehetőségét. Egyszerűen rájöttem, hogy MINDENT ki kell próbálnom...minden lehetőséget meg kell ragadnom, mert sohasem tudhatom, mikor miben lesz részem legközelebb.
• Egy új szenvedélyre tettem szert: futás és egyéb sport. Mindig is szerettem sportolni, de sosem volt egy hosszan tartó szerelem. Ezen is változtattam. Egyszer csak bekattant valami, felhúztam a sportcipőmet és elmentem kocogni a tallinni kiserdőbe, dacolva a hideggel és széllel. Kezdetben annak is örültem, ha másnap ki tudtam kelni az ágyból....majd arra lettem figyelmes, hogy egy idő után már nem azon gondolkodok, hogy a következő kanyarban megállok, mert majd kiköpöm a tüdőmet, hanem azt vettem észre hogy már egy órája futok és mégsem vagyok fáradt...
• Totális véletlennek köszönhetően (amik természetesen nincsenek) megismertem 2 különleges  embert egy Isten háta mögötti vidéken, akik a szívem csücskei lettek egy szempillantás alatt. Akik mellett az ember csak sír a nevetéstől és egy percre sincs unalom. Akikkel olyan jó traccspartit lehet tartani egy jó pizza mellett, akikkel meg lehet beszélni a lányos-fiús dolgokat a mosógépen ülve a mosodában, akikkel hatalmasat lehet bulizni :) Leginkább annak örülök, hogy ez a kapcsolat a mai napig tart...sok kilométer ide-vagy oda, van ami nem változik :)
• Van ami végképp nem változik...mert egyszerűen az életed része lett....ott van mindenhol, még akkor is, ha egy egész világ választ el...de MINDIG ott van....kitörölhetetlen és elfelejthetetlen...

..a teljesség igénye nélkül talán ezek voltak a mérföldkövek 2011-ben számomra...

Még tudnék mit írni és amint kilépek egyből eszembe ötlik majd, hogy ezt meg ezt meg ezt kifelejtettem, de ami késik az nem múlik...a többit majd máskor...

Üdvözlettel: Szilvia

"Hiszek abban, hogy bizonyos emberek nem véletlenül lépnek be az életünkbe."

/ Rúzs és New York /