Incoming day és egyebek

Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a napot az nem lenne más, mint a "FÁRASZTÓ". Egész nap futkostunk, mint pók a falon. A reggeli egyszerű volt. Na de ami utána következett, azt nem kívánom senkinek. 

Igaz volt egy kis szünetünk, a szokásos vidám vasárnapi istentisztelet, ahol mindenki kapott egy fejkendőt, ami nem volt egy rossz ötlet, mert a mosókonyhában csak úgy gyöngyözik a homlokunk. Bár én már akkor is leizzadok, amikor még csak reggel 6-ot üt az óra. Sajnos az új konyha nem kapott légkondit, de ezt már én tavaly titkon sejtettem. Még jó, hogy a jégcsináló gép, meg a hűtő, meg a sütő csak úgy nyomja ki magából a meleget egyenesen ránk. Jah és még csak ventilátor sincs, sőtttt ABLAK SEM!!! Szóval a szaunázás megoldott. Egyik nap pólót kellett cserélnem a nap folyamán mert egyrészt úgy méztem ki mint egy disznó (idén nem hordunk túl sokszor kötényt, mert az is csak melegít), másrészt csavartam belőle a vizet.

Szóval a hajmosás mindennapos! ÉSSS mivel nincs hajszárítóm és azért a faházban este már hidegebb van csak egy törölközőbe csavarom a hajam és így alszom. Persze reggelre úgy nézek ki, mint egy menekült az elvonóból. 

Szóval vissza a nagy naphoz. Ezen a napon tartották az ebédlő avatást is. Ez alkalomból pedig mindenkit megvendégeltek egy kis ebéddel. Bob a tábor igazgató cirka 600 embert hívott meg hivatalosan. DE ezen kívül az is jött, akit nem hívtak. Na most ennyit embert kiszolgálni élvezet volt. 2,5 órát töltöttem a mosókonyhába 7-ed magammal együtt :) Istenem, azt hittem, hogy ott fogok elpusztulni és engem is majd átküldenek a "monsteren", azaz a mosógépen keresztül keresztül. 

valahogy túléltem...éssss még csak ezután jöttek a kölykök...volt itt gyerekzsivaj, tálca eldobás és miegymás. 400 embernek, kis fagylaltos kanállal kb.45 percig tartott tálalnom a desszertet, ami idén is bread pudding volt! 

Ezen kívül persze nem lehet a vendégeket meg a kölyköket élelem nélkül hagyni, mialatt beregisztrálnak, így nekik gyümölcstálat meg zöldségtálat vittünk külön a lányok részlegére és külön a fiúk részlegére. Na meg teát, kávét, limonádét meg vizet. Ezeket szerencsére kocsival vittük. De miután a szülők csak jöttek és jöttek ez sem volt egyszerű a forgalom miatt. Mindig félre kellett állnunk. Ezeknek az amcsik nem tudnak kis autót venni. Ezek ilyen baszott nagy dzsipekkel járnak, ami egymagában elfoglalja a keskeny kis erdei utat. Szóval délutánra megtelt a parkoló jobbnál jobb autókkal és itt már divat a hibrid.

Ebéd után már mindenki hulla fáradt volt. Az első évesek megkérdezték: "ilyen minden incoming day?" Ha nem is mindegyik de a legtöbb.
A vacsora az ebédhez képest gyerek játék volt. Vannak olyan kis cuki 6-7 évesek., akik alig bírják el a tálcát :)
A nap végére mindenki hulla fáradt volt és mást nem kívántunk csak egy jó forró zuhanyt és egy ágyat.
Thodd, meg Bob is nagyon büszke volt ránk, hogy ilyen jól helytálltunk az év legnehezebb napján. Szóval innentől már csak könnyű lehet.

Hétfőn már early breakfast volt az LDP-nek, így kellett 2 önkéntes, akik 5:30-ra jönnek. Hát én voltam az egyik. Ugyanis abban a tudatban voltam, hogy amennyivel korábban jöttem, majd annyival korábban mehetek haza. NA a nagy francokat. Én is itt robotoltam este 9-ig...
Másnap szintén kellett egy önkéntes...arra már nem jelentkeztem, DE enélkül is jönnöm kellet, mert az early csapatban csupa első évesek voltak, akik nem tudták, hogyan kell előkészíteni a reggelit azoknak, akik kirándulni mennek. Jó volt nagyon...

Hétfő a szokásos pizza Monday: UTÁLOM. Tavaly ekkor volt day offom ésss mekkora szerencsés voltam...Öcsém idén, a kölykök bent esznek az ebédlőben. (tavaly pizzás dobozba raktuk a pizzát, mellékeltünk hozzá mindent(innivaló, szalvéta stb) ami kell és kint ették meg az udvaron). Most meg kell teríteni nekik az asztalt+ vizes kancsó meg miegymás...háromszor annyi munka.
Na, nekem már ezen a napon kivolt a hócipőm: Todd szeletelte a pizzát, én raktam a tálcára, majd futottam vele a pulthoz, visszafelé felkaptam egy tepsi pizzát, leborítottam Todd elé és kezdődött elölről a versenyfutás. Mindez a melg sütők mellett. Úgy éreztem magam, mint a szaunában...Szakadt rólam a víz. Éreztem, ahogy csorog végig a hátamon a víz....semmit nem utálok jobban, mint a hőséget!!!!!
Mivel nincs légkondi és nincs ventilátor sem, így vizezem a hajam, meg a fejpántom na meg bemegyek 2-3 percre a fagyasztóba...tudom, hogy nagy az esélye, hogy így megfázom, DE ezt NEM BÍROM MÁSKÉPP.

KEDD Taco Tuesday: Somblero kalappal és bajusszal. Ez egy jó kis nap arra, hogy legyalogoljunk 100 km-rt. Minden asztalra ki kell vinni a normál és a csípős szószt, a tejfölt,a chipset, a vizes kancsót, meg kell teríteni az asztalt stb. Ezak a kölykök esküszöm az asztal alá esznek. Annyi mocskot szednek össze a takarítók utánuk, hogy az csak na. ( a tavalyi takarító brigád 1,5-2 órán át söpörte az ebédlőt, az ideieknek max 30 perc kell a kétszer akkora ebédlőhöz. Ok, hogy 3-an vannak na de akkor is. Mondjuk úgy gyorsan megy, ha mindent csak körbesöprünk. pl. pont láttam, mert asztalt terítettem, hogy a kis 17 éves takarító srác körbesöpörte az út közepén álló kukát, majd továbbment. Annyira nem volt képes, hogy 1. a helyére tegye a kukát, 2 elhúzza és alatta is felsöpörjön. NAAA mindegy...

Kedd este még arra is volt időnk, hogy egy kicsit leüljünk az emeleten, fagyizzunk és csevegjünk munka után. És nem tudom, hogy hogyan de "körkérdést" kezdtünk játszani. pl: kihez mennél hozzá idén a táborból? Na ház ebből a kérdésből jó nagy mulatság és nevetés lett a vége :)

SZERDA: VÉGRE late shift voltam, ami annyit tesz, hogy 7:30-ra kellett mennem. DE a nap számomra már hamarabb elkezdődött. 5:40-kor keltem és Petra nagy unszolására elmentem "kick box" órára. IGEN 6:15-7:15-ig ugráltam, rugtam, súlyzóztam és stb. SOHA de SOHA enm hittem volna, hogy én képes vagyok ilyen korán tornázni....hát mire nem jó egy tábor???
Thodd felesége tarja az órát, összesen csak 5-en voltunk (másnak nem ment el az esze). Az a nő egy super woman. Kitolt magából 5 gyereket és olyan jó alakja van.
Mondjuk nem csodálkoztam az óra után. Egy teljes Rubint Réka DVD-t képzeljetek el csak 5ször nehezebb kiadásban. Már a bemelegítésnél kifulladtam. Izzadtam, mint egy disznó. 3 részből áll az óra: cardio, sulyzó, meg has + nyújtás.
Azt mondanom sem kell, hogy ima előtte, ima utána!!
Óra után gyors zuhany és 7:30kor már a konyhában jelentkeztem munkára. Már a nap felénél éreztem, hogy másnap olyan de olyan izomlázam lesz, hogy örülök, ha fel tudok kelni. A nap végére hulllllla, de még annál is hullább voltam. Persze Cook out is volt, amit bent tartottunk, mert kint szakadt az eső...de a napi 100 km itt is megvolt.

Amúgy napok óta csak szakad az eső....és olyan viharok vannak, hogy ilyet még soha az életben nem láttam!!! Nem lehetett kilátni az ablakon!!!
És mondja a vihart jövőhétre is. Szóval ez a turnus kicsit megszívta!!! Csak esik és esik és esik...bár a kölyköket nem hatja meg...szaladgálnak ide-oda.

Na ennyit "mára". Ezt is 3 nap alatt sikerült megírnom....juhúúúú....



Üdvözlettel: Miss. Zilvia


Alton, USA, 2013.06.28. 15:45

első nap...

Érkezésem másnapján, már munkára is fogtak. De szerencsére nekem csak 8-ra kellett mennem és nem 6:30-ra. 

Idén is 2 műszakban dolgozunk. Early csapat jön: 6:30-ra, Late csapat: 7:30. Most mondhatnám, hogy wáááóóóó, hiszen tavaly 6-ra jártunk dolgozni, de sok esetben még ez is korai, főleg 13 óra munka után, 6 óra alvással. NA de nem panaszkodom :)

Mikor megérkeztem a táborba már nagyon este volt, alig találkoztam valakivel. Na de másnap reggel: sorra  jöttek a colgate mosolyú emberkék, karukat ölelésre tárva felém és mind nagyon örült, hogy visszatértem :) Szóval jó volt a fogadtatás. Persze én is elővettem a colgate mosolyom, hiszen itt ez követelmény.

A reggeli kiszolgálásában én még nem vettem részt. Igazából azt sem tudtam mi hol van. Ebben az új konyhában teljesen más a rendszer. Carol vezetett körbe és próbáltam memorizálni mi hol van...( elég gyorsan ment :)

Reggeli után volt egy kis meetingünk, ki mikor szeretne szabadságot, kinek milyen hasfájása van stb. Iden nincs mosókonyha beosztás, most magunknak kell eldönteni, mikor ki megy be a pokol legmelegebb bugyrába. 

Ebéd előtt megejtettük a tradicionális staff -fotózást. Csodálatosan nézünk ki rajta :) Persze idén is a szemünkbe tűzött a nap...majd valamikor felrakom ide is.

Ebéd után mindenki ment arra, amerre látott. Mindenki kimenőt kapott estére.

Vajon hova megy 3 lány először? SHOPPINGGGGG naná hogy a Wallmartba. Igaz ezúttal visszafogtam magam és csak egy csokit vettem, amiről 1 éven át csak álmodoztam. Igen a jó öreg Butterfinger!!! Utánozhatatlan. Kár, hogy otthon nem lehet kapni.

Laza 1,5 órás Wallmart túra után elmentünk egy cipő és egy ruha boltba. De ott is visszafogtam magam. SEMMIT nem vettem. Ugye büszkék vagytok rám :) 

Estére jól elfáradtunk. Még ejtőztünk az új ebédlőben és mentünk alukálni. 

Egész nap fájt a fejem és valahogy idén jobban megéreztem ezt a 6 órás időeltolódást. Be is kellett vennem egy Rubit. Az segített egy darabig. De a legjobb orvosság a fejfájásra az alvás!!!!!!!!!!!!

Lássuk a szobatársakat:

Petra: nagyon aranyos leányzó, egyből megtaláltuk a közös hangot. És kb egy magasak vagyunk :) Szóval megdőlt az a feltevés, hogy Csehországban csak magas emberek léteznek. Most ő alszik Hana helyén, a tavalyi ágyamban. Még gondolkodtam azon, hogy visszaköltözöm a régi ágyamba, az emeletre Petra fölé, de végül maradtam a tavalyi Petra helyén. Ami egy kicsit furcsa és a matrac sem az igazi, de valahogy se perc alatt el tudtam aludni azon is.

Abigail: az amerikai leányzó. Igazából vele tartottam a kapcsolatot egész évben. Ő az én kebelbarátnőm és az ügyeletes hírmondóm. Mindig mindenről tud :) Abigail csak úgy tud aludni, ha bekapcsolja a ventilátort közvetlenül a feje mellett....hát...igen zajos...normál esetben nem tudnék mellette elaludni, de mivel ki vagyok ütve nap mint nap, így engem nem zavar. Viszont szegény Petra nem tud mellette aludni. Szóval hamarosan megszüntetjük az esti ventilátorozást. :)

További munkatársak:

Brandon és Bryce az ikerfiúk. Nagyon-nagyon aranyosak Szerencsére az egyik szemüveges, így könnyen meg tudom őket különböztetni J . A tesójuk tavaly gyerekfelügyelő volt, sajnos ő idén nem jött vissza. Igazából 2 nap után csak azt tudom mondani róluk, hogy jól dolgoznak, nem lazsálnak, bármit kérek tőlük egyből megcsinálják. Szóval nem lesz velük gond.

Audrie: Szorgalmasan tanul magyarul és csehül. Igen szarul megy neki, de azért mi bíztatjuk. Igazából nem sokat beszélgettem még vele, szóval se jót se rosszat nem tudok mondani róla. Viszont minden reggel úgy jön dolgozni, hogy ki van mázolva a szeme. Nem tudom hogy csinálja, amikor én még a kontakt lencsémet sem tudom betenni amikor felkelek.

Reachel: Igazi kis 18 éves csitri. Ő már 2 nap után kihúzta a gyufát. De szerencsére nem csak nálam, hanem másnál is. Ő itt a „ki ha én nem”. Mindenkinél mindent jobban tud, még akkor is, ha ez az első nyara itt. Engem konkrétan majdnem fellökött tálcástól mindenestől…jah és egész nap be nem áll a szája.

Josh (tavalyról): Semmit nem változott. De mintha idén kicsit többet dolgozna. Azért túlzásba nem viszi. Szegény Petrára rá van kattanva…Petra meg egyenesen fél tőle. Ma reggel azt mondta, hogy hajnali 3kor megébredt, mert olyan érzése volt, mintha Josh a kabinunkba lenne (szerintem ez már egy kicsit túlzás). Nem is jöhet a lányok szektorába, mert akkor mehetne haza örökre. Na mindegy. Az tuti, hogy Josh tud félelmetes lenni. Tipikus esti hírekbe illő…de reméljük nem lesz semmi gond vele sem.

CJ (tavalyról): amikor megérkeztem futott felém, felkapott és megpörgetett. Egyszóval örült nekem J Még mindig vicces. Abby, a lánya idén lesz először táborlakó. Már nagyon várja. Eva, a másik lánya pedig meglátogatott minket szombaton. Még mindig olyan, mint egy energizer nyuszi. Nem lehet lelőni.

Todd (a főnök): Ő is nagyon örült, hogy újra itt vagyok (GÁBOR: IGEN, ölelést is kaptam :P) Úgy veszem észre, idén jobban megy neki a „parancsolgatás”, mint tavaly. Most már átlátja a rendszert, sokkal lazább és nem idegbetegesedik. Még mindig nagyon jól főz J  A felesége kick boksz órát tart minden szerdán és pénteken reggel 6:15 kor…he he he, még jó, hogy dolgozom akkor J

Ennyien vagyunk. De már elveszítettünk 2 embert. Feladták…egyik nap azon poénkodtunk, hogy ez a „ki a leggyengébb láncszem” című játék. Aki utoljára marad az visz mindent J

Ron (Főnök 2): Ő volt Todd előtt a góré. Tavaly és idén is be-besegít a konyhába pár órát. Meg ő lesz a főnök, amikor Toddnak szabadnapja van. Ronnak van egy nagyon szép szokása. Minden nap, munka után odamegy az emberhez, kezetráz vele és megköszöni az aznapi kemény munkát. :) (A felesége is majd néha-néha beugrik segíteni) Ron legyőzte a rákot és olyan energiával dolgozik, hogy sokan megirigyelnék.

Na akkor itt a KITCHEN STAFF:

Alsó sor: Brandon, Abbygail, Todd, Josh és Ron
Középső sor: Carol, Audrie, CJ, ÉN (ha nem ismernétek meg), Petra
Csonka sor: Bryce és Reachel

Szóval ennyit "mára". Ezt a bejegyzést is sikerült két napig írnom. Arról már nem is beszélek, hogy 2 nap kellett ahhoz is, hogy lemenjek a Wini tóhoz (5perc séta a konyhából)  és megcsodáljam a kilátást.
Szóval próbálom a legjobbat kihozni magamból "blogizás" terén is :)

Üdvözlettel: Miss. Zilvia

UI: csütörtökön van szabadnapom és már van beosztásunk is, de azt nem tudom fejből. DE ha minden jól megy, akkor elérhető vagyok úgy "általában" otthoni idő szerint este 8 vagy 9 után....ez attól függ mikor tudok szünetre jönni. Most is 30 perccel később tudtam szabadulni....

Alton, USA. 2013.06.25. 11:15

szeljük át az óceánt...

Június 21. reggel 2:30

Bruttó 30 perc alvás után csörgött az óra. A reggeli készülődés simán ment, hiszen már mindent elpakoltam előző nap. 3kor indulni akartunk, de csak 3:20 lett a vége, de még így is időben voltunk. 

A reptéren MEGINT hatalmas tömeg volt. Mivel az al-Italiánál nem lehet online becsekkolni, így egy kicsit sokáig tartott a csomag feladása. 

Idáig mindig Lufthansa-val utaztam és soha nem volt semmi problémám vele (kivéve a tavalyi sztrájkot) szóval "izgatottam" vártam milyen lesz ez a légitársaság. 

Hagyott kívánni valót maga mögött:

Kezdődött azzal, hogy nem lehetett becsekkolni Bostonig, csak Rómáig, azt nem tudom, hogy miért, de a rendszer nem engedte. Szerencsére a nagy bőröndömet nem kellett felszedni Rómában az egészen Bostonig utazott.

BUDAPEST-RÓMA

Egyszer nagyon régen megfogadtam, hogy SOHA de SOHA nem teszem be a lábam Rómába. Tudjátok volt egy- két rossz élményem egy bizonyos Római jog vizsga miatt, de most ez alkalommal nem volt más lehetőségem :)

A felszállás borzalmas volt, szédültem és alig vártam, hogy egyenesbe kerüljünk. A mellettem ülő tuti hülyének nézett, mert vagy 5 percig mást nem csináltam csak fogtam a fejem :)

Valahogy nem tudok hozzászokni a kanyarodáshoz és a fel-leszálláshoz. 

A továbbiakban nem emlékszem semmire, mert elaludtam... :) Majd arra ébredtem, hogy hozzák a reggelit!!! Hát az minden volt csak reggeli nem. Egy kis zacskó kekszet hozzánk vágtak egy kis teával azt legyen kuss...

A leszállás sem ment zökkenőmentesen, olyan szépen odavágta a repcsit az aszfalthoz, hogy csak úgy csattant. Miután kb a kerekek fölött ültem, így még jobb volt az érzés. 

RÓMA

Említettem már, hogy minden amiben benne van a "róma" az jó nem lehet??? Pl: római repülőtér. 

NAGY KÁOSZ!!!! 

Rómában meg kellett keresnem a tranzit pultot, ahol becsekkolnak Bostonig. De se egy jel, se egy kiírás nem volt sehol. A nagy forgatagban belebotlottam másik két CCUSA-s tagba. A lány Bostonba, a fiú New-Yorkba utazott. (Honnan tudtam, hogy ők is amcsiba mennek? Az a szép magyar beszéd elárulta őket: "Hol az k***a anyjában van a becsekkolós pult?" :) 

Na ezek után összefogtunk és elvonultunk az információhoz és megkérdeztük, honnan indul a gépünk. És 20 perc séta után megtaláltuk a pultot.

Át kellett mennünk még egy ellenőrző ponton, ahol az emberek normál esetben bemutatják a beszállókártyájukat, de mivel nekem az még nem volt, így a muksókám az üvegablakon túlról megkérdezte, hogy van-e jegyem???? (Nem, nincs jegyem, csak hobbiból mászkálok a reptéren. De most komolyan, hogy lehet ilyet kérdezni, amikor az ember már a tranzit területen van? Na mindegy. Biztos nyűgös voltam)

Nagy nehezen megtaláltuk a lánnyal a kaput ahova mennünk kellett. 100000000 ember tobzódott ugyanazon a helyen, így egy ülőhelyen osztoztunk ketten. A mellettem ülő kövér, 5 év körüli, fekete hajú kislány állandóan rálépett a lábamra, azaz a kedvenc nagy becsben tartott Nike cipőmre. Mondtam, ha még egyszer rálép, ott helyben kihajítom az ablakom az anyjával együtt...(Később kiderült, hogy albánok voltak. Nem tudom ennek miért volt jelentősége, de idegesítő egy család volt.)

Még be sem szálltunk a repülőbe és már helyből 40 percet késtünk...hát nem egy svájci óra pontosságúak. 

15 H ülést kaptam. Ez középen a legszéle volt. Mellettem egy olasz srác utazott, akiről később kiderült, hogy 3 napra jött meglátogatni a feleségét. Hát ezen behaltam. 3 nap miatt utazott több, mint 8 órát és egy valag pénzt fizetett a repülőjegyért...most vagy nagyon gazdag volt, vagy nagyon szerette a feleségét. 

(Edina üzenem pont itt, hogy mellesleg "por és hamu" )

Aludni nem nagyon sikerült...megnéztem legalább 3 filmet: Másnaposok 1 (igaz már 100000000000 láttam, de kihagyhatatlan), majd a Silver Linings c. filmet meg valami vígjátékot, de annak a címét nem tudom. 

Meg néha néha lecsekkoltam merre járunk, hol tartunk, milyen gyorsan megyünk stb és mindig elszomorított, hogy még mindig ennyi és ennyi van még hátra. Nagyon nehezen viseltem az utazást. Az utolsó 2 óra maga volt a borzalom. Nem érestem már a sejhajom a sok üléstől.

Néhány szó a kiszolgálásról. Ha a Lufthansanak erre 10/10 pontot adok akkor az al-Italianak 2/10. Két öreg muksó szolgát fel, de annyi kedvük volt hozzá, mint nekem kiugrani 10 000 láb magasból ejtőernyő nélkül. 

A mit adhatok inni, vagy melyik menüt kéri helyett katam egy: Drink? Pasta or meat-et. Szóval sütött róla az udvariasság. Na mindegy...

De tuti, ha legközelebb jövök vagy megyek valahova hosszú első oszályon szeretnék utazni.

A mögöttem levő nőnek el volt törve a lába és a karfámra pakolta a lábait, na arról nem is beszélve, hogy nem tudta kezelni a monitort és mindig akkorát csapkodott oda a képernyőre, hogy a fejem beleremegett. Egy szóval nagyon untam!!!!

BOSTON

Hatalmas tömeg a bevándorlási regisztrációnál, mivel több, mint 30 percer késett a gép így olyan 15órára értünk oda. 16:10kor pedig ment a busz. Szóval heves imába kezdtem, hogy elérjem a buszt. 

A bevándorlási emberke nagyon kedves volt, szinte nem kérdezett semmit. Intenzíven mosolyogtam és mehettem utamra. Gyorsan felkaptam a csomagom és rohantam a buszra. Elértem, sőt még én vártam rá 20 percet, mert késett...

Mire kijutottunk Bostonból beletelt 60 percbe. Mit is vártam: péntek délután csúcsforgalomban...

Mivel már nagyon nem bírtam a fent létet muszáj volt aludnom egy keveset. Beállítottam a telefonom, hogy csörögjön 18:00 előtt (addigra kellett volna odaérni Doverbe). szóval sikerült aludnom fél órát.

Az állomáson Carol várt rám az új autóval, aminek a neve DARK KNIGHT :) Majd igyekszem lefényképezni, mert annyit megér. Európai mértékben nekem ez már limuzin volt, nem egy autó. De hát mit várhatok itt? Minden nagy és nagy és nagy!!!!

Ennyit mára!

Hamarosan folytatom, de indulok aludni, mert hihetetlenül fáradt vagyok... ma már ledolgoztam fél napot (night off-unk volt). Eben az új konyhában el lehet tévedni és sehol nem találok semmit :) De majd megszokom.

Üdvözlettel: Miss. Zilvia

2013.06.22. Alton, 21:20,  USA

nem érdemes lefeküdni...

23:48-at mutat az óra...ideje eltenni aludni a laptopot is, na meg magaat is, mert cirka 3 óra múlva INDULÁS :)
 Nagyon vigyáznom kell lapitopimra, mert már ismerjük a képletet:
                          Szilvi+utazás= katasztrófa elektromos kütyük terén
ÉÉÉsss idén nem lesz PÓT  magyar billentyűzetű gép az óceánon túl :( Szóval ennek kell túlélnie most MINDENT!!!!

Most megyek is, mert még a kézi pakkom nincs bepakolva, maguktól valahogy az elmúlt 12 órában csaknem akartak beleugrani a hátizsákba. Nem is értem miért :)
Na Isten áldjon mindenkit, hamarosan jelentkezem!!

Üdvözlettel: Miss. Zilvia

one more week...

Üdv: Miss Zilvia