Csak ülök a billentyűzet felett és nem jönnek a szavak...csendben vagyunk mind a ketten...a magyar csajok most nem viháncolnak...
Holnap ilyenkor már otthon leszünk...hihetetlen. Tallinnban ébredek fel, de már OTTHON hajtom álomra a kis buksimat a saját ágyamban 5 hónap után. Olyan hamar elrepült...szinte pillanatok alatt. a szívem szakad meg!
Nehéz lenne leírni mit is érzek. Életem legszebb 5 hónapját töltöttem el itt, rengeteg új élményben volt részem, nagyon sokat utaztam, rengeteg új barátot szereztem a világ különböző tájáról, akiket nehéz volt/ lesz elengednem, hiszen ki tudja, látom-e még Őket valaha?
Álmaim váltak valóra...ki hitte volna, hogy az isteni Diego Forlan ad majd aláírást Észtországban, ki hitte volna, hogy átlépem az Északi-sarkot, ki hitte volna, hogy eljutok a nagy Oroszországba, ki hitte volna, hogy beleszeretek Stockholmba ( és másokba) ki hitte volna, hogy kastély és vártúrára megyek Lettországba...
Mit adott nekem ez az 5 hónap? Talán már nem az a Szilvi vagyok, mint aki eljött január 28-án....sokkal nyitottabb, öntudatosabb, kalandvágyóbb, lelkiekben erősebb, megtanultam alkalmazkodni az adott körülményekhez, rájöttem kik is az én igaz barátaim, megtudtam kik azok, akik a nehéz helyzetben mellettem állnak, még 1800 km-rel arrébb is és ami a legfontosabb, megtanultam HINNI! Lehetetlen nem létezik!
Köszönetet kell mondjak Anyuéknak, akik mindenben támogattak, mert nélkülük, nem lehettem volna itt.
Köszönetet kell mondjak annak az embernek, akivel az elmúlt 5 hónap majdnem 24óráját együtt töltöttem, együtt keltünk, együtt feküdtünk, együtt jártunk suliba, együtt mentünk a Rimibe, együtt szidtuk a kva hideget, együtt rohantunk a 3-as troli után, együtt főzőcskéztünk, együtt takarítottunk, együtt utaztunk mindenhová, együtt viháncoltunk nagyokat mindenhol, együtt táncoltunk a parketten akkor is, amikor senki sem táncolt, együtt zabáltuk fel a tortát a szülinapi bulikon, együtt sírtunk, együtt nevettünk, sőtttt Saremán még együtt is ......... szinkronban.
Talán az elején még nem hittem volna, de most már TUDOM, hogy mi egy nagyon szuper csapat vagyunk, furcsa lesz nélküled az élet odahaza!!!
Sok mindent tudnék most írni, mondani, de sajnos a könnyeim csak jönnek és jönnek....de ígérem OTTHON bepótolom a kimaradt kirándulások élménybeszámolóit!!!
Találkozunk OTTHON, MAGYARORSZÁGON!!!
Üdvözlettel: Szilvia
Helyszín: Tallinn, Időjárás: soha jobb, esik és fúj a szél Hangulat: felemás
