az Operaház királynői...

Megint megbontom a rendet és ugrok az időben, de ígérem február és március legjobb pillanatait is megosztom veletek idővel:

március 24.

Mivel mi egyszerre vagyunk kultúra és sportkedvelők, úgy gondoltuk, hogy A focimeccs előtt elmegyünk AZ Operába és megnézzük a Hamupipőkét!!!
Izgatottan vártuk ezt a napot is:) MI az ÉSZT OPERÁBAN!!!!
Készülődésünk kb 3órán át tartott: hajmosás, hajsütés, smink, köröm festés bla bla. De nyugodt szívvel mondhatom, hogy MEGÉRTE, ugyanis úgy éreztük magunkat, mint az igazi királynők! (bár tudjuk, hogy mi amúgy is azok vagyunk, nemhiába az én birodalmam Principátia) Igen, ránk lehet nézni! Mi nem farmerban és hótaposóban mentünk el, mint egyesek. Azért borzalmas, hogy van olyan ember, aki meg mer jelenni így egy ilyen helyen. Én be sem engedném! Camóóóóóóóóóóón! (csak olyan Adriánosan) /Ő a spanyol tanárom és imádom amikor ezt mondja/
Oké, lehet, hogy nem úgy készült, hogy az itt töltött 5 hónap alatt elmegy egy színházba vagy operába....de akkor is, 2-3 euróért már normális fekete szoknyát vagy nadrágot lehet túrni....szóval kifogást nem fogadok el!!
A mi drágalátos Matousunk szervezte ezt a programot és már éppen a kiakadás szélénél voltunk, hogy itt lakik a szomszédban és még csak meg sem kérdezi, hogy lányok kész vagytok? megyünk együtt? -akkor írt Fb-on, hogy 5perc múlva itt van:D
Azt az arcot látni kellett volna, amikor ajtót nyitottunk!!! Szegénykém csak annyit mondott: Olá lá!!! (Most nem vagyok nagyképű, és nem sztárolom magunkat, de tényleg jól néztünk ki, sajnálom ami igaz az igaz:P)
A magas sarkú cipőt/csizmát nem a havas tájakra találták ki. A buszmegállóig legalább 100szor akartam hátast dobni!! Persze egy szál harisnya, meg a kis fekete ruha nem igazán jó összeállítás ide Észtországba márciusra, hiszen -5 fok volt és majd nem fagytunk!!!
Épp időben értünk oda, NEM KÉSTÜNK EL!!!Leadtuk a kabátunkat a ruhatárba és egy nagyon szép fém bilétát kaptunk nem ám valami papír fecnit...és a ruhatáros fiúkák is, hogy is mondjam finoman: elegánsak voltak:)
Az épület szép belülről, de a budapesti Operaház simán lepipálja ezt. Viszont egy nagyon szép kép van a plafonra festve, amit sehogy sem tudtam normálisan suttyomban lefényképezni!
Az előadás nagyon jó volt. Sok erasmusosnak nem tetszett, mert unalmas volt. Én nem találtam annak. Olaszul énekeltek és észtül meg angolul feliratozták, de felirat nélkül is meg lehetett érteni. Annyira szépen énekeltek....nem tudom, hogyan lehet ennyire hangosan, ennyire tisztán és mégis gyönyörűen énekelni....jó néhányszor libabőrös is lettem. Viszont az fura volt, hogy Hamupipőkének a herceg karperecet ad és teljesen kimaradt az üvegcipellős rész is....vagy ez csak a Disney filmekben menő???

Ám az előadás alatt eszembe jutottak a régi szép pécsi színházos esték, amikor Gáborkámmal (néha vendéggel: Anett, Edina, István) felkerekedtünk és kihasználtuk a csodálatos színház BÉRLETÜNKET!! Ott rossz előadást nem láttunk, maximum csak furcsát!!! Istenem mennyire jó volt a III. Richard!!! Azok a piros lakk csizmák!!! A pletykák c. előadásról pedig nem is beszélnék!!!! Ugye Gábor?? Amikor sírva nevet az ember, mert a kedvenc szereplőm (Köles Ferenc) rákezd spanyolul, hogy Mamasito mamasito :):):) Feledhetetlen!!! A legjobb, hogy az előadás után még órákon át erről beszélünk, boncolgatjuk a jeleneteket, mindent eljátszunk és hetekkel később is elsütjük a poénokat vagy csak egy-egy mondatot kiragadunk a jelentekből és órákon át nevetünk rajta...és senki nem ért semmit belőle csak mi :D:D:D IMÁDOM!!!!!!!

A szünetben történt egy vicces jelenet Kitti és Muharrem között. Oké, azt hiszem, hogy ez csak nekem volt vicces, de nagyon jól szórakoztam rajta! Kitti elment mosdóba én pedig kint vártam a kanapén. Látom, hogy Muharrem elsuhan előttem, megy a férfiaknak kijelölt mosdóba. (nem szeretem azt a szót használni, hogy WC, amióta a volt tanárom azt mondta, hogy a WC az egy rossz szó, sokkal szebb és nőiesebb azt mondani, hogy mosdó. Igaza van, nem?) Már akartam berohanni Kittihez, hogy láttam, láttam Muharremet, de áhh majd úgyis jön és elmesélem!
És jött! Látom, hogy Kitti jön, elnézek jobbra, látom hogy Muharrem jön. Időm nem volt már szólni, csak metakommunikáltam Kittinek, de ő azt szűrte le belőle, hogy valami gond van a ruhájával.....okééé mindegy....Kitti jön, Muharrem jön és mit ad ISTEN???? Pont a sarkon egymásba botlottak!!!!!!!!! Mint, ahogy az a NAGY könyvekben meg vagyon írva!! Kitti arcát látni kellett volna:D:D:D Istenem, olyan vicces volt. Olyan arcot vágott, mint aki most tudja meg, hogy az ötös lottó főnyereménye X millió forint:)
Én csak álltam és jót mulattam a jeleneten!! Szinte páholyból nézhettem a kis előadást:)
Ezek után Kitti úgy kellett újra éleszteni, mert majdnem megállt a szíve....
(Oké, sok ember nem fogja érteni ezt a kis szösszenetet, de nem vagyok felhatalmazva, hogy elmeséljem Kitti és Muharrem történetét, szóval, aki tudja az tudja, aki nem annak majd elmondom :)
A szünetben találkoztunk még a magyar konzullal és a feleségével. Meglepődött, hogy minket ott talált, de örült neki, hogy művelődünk! ÉS már annyira összebarátkoztunk a konzullal, hogy az előadás után odajött hozzánk és megkérdezte, hogy haza vigyen-e minket autóval!!!!!! Camóóóónnn!! Nos, igen! Nem árt építeni a kapcsolatokat!:P Amúgy a konzullal az1848-49es megemlékezésen találkoztam először és még jó pár fontos és befolyásos emberrel!! (de ezt majd egy másik bejegyzésben folytatom)
Előadás után Matoussal karöltve elsétáltunk a legközelebbi buszmegállóba, megvártuk a 3-as trolit és szép csendben utaztunk hazafelé, amikor is egy ijedt női hang törte meg a csendet:
"Nincs otthon csoki!!!Le kell szállom valahol és vennem kell, mert nem bírom ki csoki nélkül." Ha nem találtátok volna ki: by Kitti!
Szánakozva néztem Rá, hiszen én tudtam, hogy egy bolt sincs nyitva 22:50 körül ami útba esne és tudom, hogy Kittit a -7fok sem tartotta volna vissza, leszállt volna a Riminél is ha kell. ( 4 km-re a kolitól) De én azzal hitegettem, hogy a mi megállónknál a bolt még tutira nyitva van ott tud venni csokit!!! Háát mit ad Isten, nem volt nyitva! Sorry Kitti!! Matous is megmondta: "Kitti, nehéz veled az élet!" :D:D
Itthon még készítettünk néhány csajos "pózolós" fotót majd nyugovóra tértünk, hiszen másnap jelenésünk volt az Eesti-Uruguay labdarúgó mérkőzésen!!!

Lehetetlen? olyan nem létezik....

Sajnálom, de egy kicsit ugranom kell az időben...ezt most kell leírnom, mert még FRISS az élmény! Bár még most sem hiszem el....hihetetlen!!

Március 25. Eesti-Uruguay A. Le Coq Arena, Tallinn

Előzmények: korcsolyázás-korcsolya utáni melegedés egy kávézóban-Diego Forlan megpillantása a plakáton a kávézóban-őrjöngés- információ keresés-lelkes szurkolók toborzása, hogy ne menjek egyedül- jegyvásárlás- és a várva várt nap!!!!

Napos, de szeles reggelre ébredt a lelkes szurkolótábor, azaz Kitti és én. Bár úgy érzem én voltam a lelkesebb!!!Azután minden megváltozott...egyik pillanatról a másikra olyan HÓvihar támadt, hogy nem hittünk a szemünknek!! Március 25-én!! Came on!!!!!!! Mi ez má??? a szemközti épületet sem lehetett látni...már eluralkodott rajtam a félelem, hogy lesz így este ebből focimeccs?? Ilyen időben nem lehet játszani!!! Szóval erősen szurkoltam a jó vagy a jobb időért...
A neten lecsekkoltuk milyen járművel is kéne mennünk. Rátaláltunk a fantasztikus 23-as buszra, ami felér egy városnéző körúttal:D A meccs előtt még elugrottunk bevásárolni, mert a hűtőnk már megint üres volt....nem is értem. Rimiben vettünk ugyan tökmagot, de haza felé rájöttünk, hogy talán minusz 7 fokban nem fogunk a lelátón tökmagozni, mert le fog fagyni a kezünk....(:
A havazás elállt, de a szél megmaradt, így sajnos nem a legszebb ruhánkat vettük fel erre a nagy eseményre, hanem a legmelegebbet: sínadrág, derékmelegítő, top, póló, vékony pulcsi, vastag pulcsi, harisnya, térdzokni, csizma, kabát, sapka sál, kesztyű. Mint a hóemberek!! Na de ki akar fagyoskodni min. 90 percen keresztül.
A buszmegállóban egyből kiszúrtuk azokat, akik a meccsre tartottak: zászló, sál, pléd stb, így nem kellett számolni, melyik megállónál kell leszállni, egyértelmű volt :D
Az Arénát már a buszról lehetett látni. Persze ahogy leszálltunk a buszról, megint elkezdett havazni...megkerestük a bejáratot, lecsekkolták a jegyeinket, nem is kérték az igazolványt. Mi kedvezményes jegyet vettünk, amihez elvileg fel kellett volna mutatni a személyid, de nem akadékoskodtak, mindenkit, akinek volt jegye beengedtek.
Kicsit bizonytalanok voltunk hol is van a mi helyünk, megkérdeztem 2 embert, de egyik sem tudta, megkérdeztük a szervezősrácot, de az sem tudta, vagy nem is értette mit kérdezek. Végül egy aranyos bácsika mutatta meg nekünk a helyes irányt! A második sorban foglaltunk helyet a pályától kb 3 méterre. Még nem is volt annyi!!! Ahogy beléptünk a stadionba megpillantottam az ISTENI DIEGO FORLANT.....hát a szívem ott állt meg egy pillanatra. Még tartott a bemelegítés, amikor megérkeztünk. Egyből csináltam vagy 100000 képet. Mellettünk előttünk, mögöttünk észt szurkolók voltak. Na, mondom jó helyre jöttünk. Itt a magban kiabáljam ,hogy "Vamos, vamos Diego????" Hát max csúnyán fognak ránk nézni!!!
Bevonultak a csapatok, előttünk vonult el valami észt híresség, aki az észt himnuszt énekelte el és egy hapsi, aki mögötte haladt mutatta a közönségnek, hogy tapsolni és éljenezni kell:)
Mondjuk azt nem értettem, miért 4szer kisebb az uruguayi zászló, mint az észt, de mindegy....
Meghallgattuk az uruguayi majd az észt himnuszt. Megható volt ahogy zengett a stadion az észt himnusz alatt. Az észt szurkolók kitettek magukért. A legkisebb kis helyzetnél is őrjöngtek és buzdították a csapatot! Mi diszkréten szurkoltunk Kittivel!! A kezem már megfagyott, mert állandóan fényképeztem, de ne olyan egyszerű Diegot lencsevégre kapni. Állandóan a hátát mutatta, amikor fényképezni akartam. Azért néha-néha elkaptam a pillanatot:) Pl: Amikor tőlem 4 méterre rúgta a szögletet!!! Azt fel is vettem videóra!!!!!!
Az első félidő nem volt olyan nagy szám, az észteknek olyan lehetőségeik voltak, de mindegyiket kihagyták. Az uruguayiak nem igazán voltak aktívak, 1-2 jó helyzetük volt, de semmi több. szerintem lesokkolta őket ez a minusz 7-8. Nem hitték, hogy hóban és fagyban kell focizniuk. Az uruguayi kispad ki sem látszott a pléd alól, játékosaik többsége is kesztyűben meg harisnyában játszott. Az első félidő végeredménye: 0:0
Szünetben eldöntöttük, hogy oldalt váltunk és átmegyünk a maroknyi uruguayi szurkolótáborhoz, ott szabadon üvölthetem, hogy Vamos, vamos, lesz aki megvéd:D
Az egyik hapsitól el is kértük az uruguayi zászlót egy fénykép elejéig, aki először azt hitte, hogy őt akarjuk lefényképezni, mint lelkes szurkolót, de el kellett keserítenünk, hogy mi akarunk szerepelni a képen:) de nagyon barátságosan odaadta nekünk a zászlót, sőt még örült is, hogy találkozott Észtországban uruguayi szurkolókkal.
Jobb oldalon a legfelső szektorban kb 30-40 ember ült teljesen fekete ruhában. Olyanok voltak mint a varjak, kicsit félelmetes is volt. Miféle szerzetesek ezek? Közelebb mentünk és akkor láttuk, hogy ezek valami katonák, vagy tengerészek egyenruhában:D
A második félidő nem éppen úgy alakult, ahogy azt szerettem volna. Sajnos az észtek lőttek 2 gólt, a stadion felrobbant, mindenki torka szakadtából üvöltött, sípolt, dobolt..... én meg fogtam a fejem, hogy lehetett ilyen potyagólokat beszedni????
Na mindegy...valahogy nem láttam a tüzet ebben az uruguayi csapatban. Bezzeg a Világbajnokságon, ott ment a játék!
Majd jöttek a cserék....Kitti idő közben talált magának egy cukifalatot az uruguayi csapatban: Mr. 18-ast, aki nagyon jól játszott, egész idő alatt aktív volt, de aztán Kitti nagy bánatára lecserélték....szegénykém még reménykedett, hogy hátha visszajön, de el kellett keserítenem, hogy aki lemegy a pályáról, az nem igazán szokott már visszajönni. (Mondjuk nem tudom, hogy ez szabály-e, vagy csak megszokás, de majd utánanézek)
Az ISTENI DIEGOMNAK volt egy nagy helyzete, de sajnos kihagyta. Pedig az ziccer volt a javából :( Szencségelt is, és látszott rajta, hogy nagyon bántja a dolog...ÉN megvigasztaltam volna, egyből elfeledi a bánatát!!!!!!!! (-"Ugye EDINA??")
Végeredmény: Esti-Uruguay 2:0 :(:(
A játékosok megköszönték a szurkolást, egy-két elvetemül pólót cserélt, majd bevonultak az öltözőbe, a nép pedig haza. De mi nem tartottunk a néppel. Mi vártuk a csodát! :D
amikor kijöttünk a stadionból megpillantottuk a buszt és pár igencsak kigyúrt security. Ha ezek itt állnak és itt van a kordon is, akkor itt lesz valami, amiből mi nem maradhatunk ki!!!!
befoglaltuk Kittivel az első sort és vártuk a csodát.....csak vártuk, csak vártuk. Már nem éreztem se a kezem, se a lábam, de ez akkor nem zavart, mert egy életen át tudtam volna várni az uruguayi csapatra. Egy hapsi megkérdezte a Nagymedvét ( a biztonsági őrt) sajnos észtül, de kikövetkeztettem a Nagymedve reakciójából (vállrángatásából), hogy azt kérdezte mikor jönnek a játékosok.
Pár perc múlva a buszsofőr megkapta a jelet, hogy fűtsön be mert hamarosan jönnek a játékosok!!! Hamarosan...egy két várakozó nem bírta tovább és átadta a helyét az elszántabbaknak!!Ésssssssssssss egyszer csak megjlent az első uruguayi játékos, aki cseppet sem volt kedves, mert egyből felrohant a buszra....( Na mondom, ha a többi is ilyen paraszt lesz és a semmiért fagyoskodom kiakadok!) De legbelül tudtam, hogy az ISTENI DIEGO nem ilyen!! Ő egy cukorborsó!!!
Majd sorban jöttek a játékosok...Mr. 18-ast nem sikerült elcsípnünk, felszaladt a buszra:( Aztán jöttek a kedvesebb játékosok, mint pl: Álvaro Pereira, Luis Suárez stb. Csak Ők éppen az ellenkező oldalon osztogattak autogramot. (Na ha az ISTENI DIEGO is így kicseszik velünk, dühbe jövök) Valahogy várni lehetett, hogy Ő fog kijönni utoljára az öltözőből....
Előre bejelentették, hogy hamarosan érkezik:) Fényképező készenlétben, jegy, toll a lefagyott kézben...és jött!
Elkezdtem ordítani, amint megláttam az ajtóban, hogy DIEGOOO, DIEGOOOO PLEASE, és első útja hozzánk vezetett:D:D:D ilyenkor másodpercek tört része alatt kell cselekedni, mert itt nincs idő összeszedni a bátorságod!! Aztán csak ott állt előttem teljes életnagyságban!!!! Szikrát nem kaptam!!!!! Ezek után párbeszédet is folytattunk vele, ami igen rövidre sikeredett, de már párbeszéd volt, íme:
MI: -Óhhh DIEGO, csak miattad jöttünk Magyarországról, hogy lássunk...(vagy valami hasonlót mondtunk)
ISTENI DIEGO: - Óh /Ránk néz azzal a csodálatosan kék szemeivel, elmosolyodik és az istenien búgó hangján azt mondja még nékünk: Thank you girls!!!!
Eközben aláírta az én jegyemet és mialatt Kittiét firkálta alá, sikerült lefényképeznem, igaz szegénykémnek kiégettem a kis retináját a vakuval, de kit érdekel, ott van a kép, ami bizonyítja, hogy a világ egyik legjobb játékosa 5 centiméterre volt tőlem!!!!!!!! Osztogatott még egy-két aláírást majd felugrott a buszra....
HIHETETLEN, FANTASZTIKUS, KIMONDHATATLAN érzés volt!!!! Még most sem hiszem el!!! Mintha nem velem történne mindez!!! Mintha álmodnék!!!!
Két magyar lány, Kaposvárról és Szomódról elkapja az ISTENI DIEGO FORLANT, kap tőle autogramot, egy mosolyt egy életre szóló élményt mindezt Tallinnban!!! Kell ennél több???

Az egyik drága barátomat idézném: " úgy tűnik, ez az erasmus csak álmok teljesüléséből áll " ÉS még nincs vége!!!!!!!!!!

Könnyes szemmel elbúcsúztunk az uruguayi csapatot szállító busztól és még begyűjtöttük az egyik észt játékos aláírását is: Ha már itt van kérjünk tőle is aláírást alapon.
Ismét párbeszéd:
játékos: -Honnan jöttetek lányok?? (tutira tudta honnan jöttünk)
mi:- Magyarországról
játékos:-Komolyan?
mi: Igen.
játékos:- Jó pár évig én is játszottam Magyarországon!
mi: Komolyan?? (ez az egyik kedvenc angol szavunk:) Melyik csapatban??
játékos: Az Újpestben
mi: húúú az jó (vagy valami hasonlót mondtunk). És beszélsz magyarul???
játékos: Kicsit- mondta magyarul
mi: Gratulálunk a győzelemhez, jól játszottatok
játékos: köszönöm-mondta magyarul és mosolygott

Haza felé megsemmisülten ültünk a buszon és nem hittük el, hogy ez velünk történt....azóta eltelt egy teljes nap, de még most sem fogom fel ezt az egészet......
Egyszerűen fantasztikus minden!!! A szerencse gyermeke voltam és remélem az is maradok!!!!!

Gyönyörködjetek a fényképeimbe!!!

utazunk délre....

február 26-27 Tartu- Otepää

Irány Dél-Észtország!!! Úti cél Tartu, Észtország második legnagyobb városa. Itt van az ország legrégebbi egyeteme, amit 1632-ben alapítottak és itt székel az észt Legfelsőbb bíróság. (csak hogy valamit tanuljunk is:) Reggel 10kor indult a busz a világ végéről....persze, megint késve indultunk el, de ezen már meg sem lepődöm. Kittit néha nehéz időben elindítani:) Végig futottunk a Narván és nem késtünk el. Sőt még a busz sem volt ott, amikor megérkeztünk. Mindenki azon tanakodott, hogy vajon jó helyen vagyunk-e, mert egy tutort sem láttunk. A busz kicsit késve érkezett, igaz már a fagyhalál kerülgetett, ráadásul egy kicsit meg is voltam fázva, szóval a futás és a várakozás nem igazán tetszett. Az kicsit meglepő volt, hogy egyesek eljönnek 2 napra egy kis ridiküllel vagy retiküllel (kinek hogy tetszik). Oké én sem bőrönddel mentem, de azért valahova el kellett pakolni a törölközőt, váltóruhát, papucsot stb. Na mindegy, nem vagyunk egyformák.... A buszon egy gyors létszám ellenőrzés, ami természetesen nem stimmelt...eggyel többen voltunk. Elindult a tanakodás ki a potyautas??? Aztán 5 perc múlva kiderült, hogy a létszám jó, csak éppen a sofőr melletti helyet nem vették észre, így oda kellett ülnie, annak akinek már a rendes ülésen nem volt helye!!! Én Kitti mellett ültem, Ona meg előttünk egy Romániából származó lánnyal, aki el tudott számolni 10ig magyarul. Mögöttünk pedig a török hadsereg ült. A másik oldalamon meg egy baromira idegesítő észt leányzó (tutor), aki egész úton pofázott a török sráccal, ami nem lett volna baj, csak éppen a hangja irritálta a fülecskémet. Bár szerintem ez mindenkit irritált volna: a csajszi kicsit pösze volt, ha észtül beszélt az nem volt gond, de ha rákezdett az angolra, nem bírtam tovább. De se Ona, se Kitti se én nem értettem mit is akar mondani angolul...Na mindegy....szerencsére visszafele úton már nem ott ültek....(úúúú most milyen kis gonosznak tűnhetek...de ez tényleg idegesítő volt) Az első pihenőnél a domb tetején egy Hollywood felirat volt. Az elszántabbak megmászták dombot, hogy pózoljanak a feliratnál. Nekem nem volt kedvem a 40 cm-es hóban dombot mászni és vizesnek lenni, mert egész nap Tartuban városnézés volt a terv és vizes ruhában nem éppen a legjobb. Arne, Veronika, Petra, Kristina stb. fel még csak-csak felmentek, de lejönni már nehezebb volt. Míg Ona és Veronika a lábnyomokban próbált visszaevickélni, addig Petra és Kristina szépen lecsúsztak a hátsójukon, egy-egy bukfencet is bemutatva. Kristináról nem győzték leporolni a havat.... Tartuban a fantasztikus Armo várt ránk, Ő volt az idegenvezetőnk...(szerettük nagyon). Megnéztünk minden nevezetességet, fényképezkedtünk a csókolózó diákok szobránál, ami igazából egy szökőkút, voltunk templomtúrán, valamint a Wilde és Vilde szobornál, voltunk egy szovjet börtönben, elsétáltunk a színház előtt, a főtéren ezer képet csináltunk a ferde házról, szabadidőnkben pedig sétálgattunk és megebédeltünk a közeli plázában. Összességében jó volt, de kicsit unalmasnak tűnt ez a város, pedig egyetemváros. Talán ha tavasszal jön az ember akkor talán hangulatosabb az egész. Így mi csak havat, havat és havat láttunk. Szerencsénkre nem volt hideg, Tallinnhoz képest egyenesen melegnek tűnk a minusz5.

Este 6kor indultunk tovább a szállásunkra. Egy hangulatos kis vendégházban húztuk meg magunkat. Persze itt is ki voltunk "közösítve". Mindenki a fő épületben kapott szobát, nekünk meg 100 folyosón meg átjárón kellett átverekednünk magunkat, mire eljutottunk a szobánkig. Szerencsére meg tudtuk azt oldani, hogy mi hárman egy szobában legyünk. Én hamar befoglaltam a középső ágyat. Egy hónap után láttam újra Tv-t, de sajnos csak a hangyák fociztak benne. A vezeték nélküli net sem működött...világ vége. 20:00kor volt a vacsoránk, előtte Ona és én még lezuhanyoztunk, Kittit már nem engedtük, mert az eltart 1 óráig....
Éhesnek éhes voltam, de a kaja már megint nem volt olyan jó!! Egyszerűen nem bírom ezeket. A húsos pörköltnek kinéző akármi egyenesen egy leveshez hasonlított tele szárnnyal és bőrökkel. Szóval maradt a válogatás a krumpli és a zöldség evés. Legalább a zöldségben sosem csalódom:) Az asztalunkhoz az idegesítő észt csaj ült le, de most nem beszélt, mert evett:D
Vacsora után kis pihenő.......................................mert ugyebár teli hassal nem lehet SZAUNÁZNI!!!!!!!!!

A szauna a vendégház mögött volt a tó mellett. Egy külön kis épületben volt a szauna, a pihenő szoba és a társalgó! Ahogy beléptünk az öltözőbe, pucér fiúkák formás kis hátsójába botlottunk, akik kicsit sem voltak szégyenlősek. Itt alap, hogy meztelenül szaunáznak...

Na mindegy ennél kisebb szaunát még sohasem láttam. Ez kb 6 személyes volt és mi bent voltunk 15en. Kb mozdulni sem lehetett. Viszont nagyon jó kis buli hangulat alakult ki. Én nem nagyon bírtam sokáig ezt a hering partit és kimentem. Akkor mondta a csodás hátsóval megáldott észt Armo, hogy az épület mögött van egy dézsa meleg vízzel és senki sincs ott. Hehehe. Kicseleztük a többieket és 4en áztattuk magunkat a csillagos ég alatt a minusz 10-ben, a tökéletes csendben. Ez a dézsának oldalt volt egy puttonya, ahova fát kellett bedobálni és az melegített a vizet. Armo volt a tűzfelelős, ő meg úgy megpakolta fával, hogy a végén már egyenesen melegünk volt. Mi meg lehűtöttük magunkat a hóban... az egy életérzés. Egyszerre nagyon jó és nagyon rossz. A hó kegyetlen hideg volt, de ezt is ki kellett próbálni!!!! A hajam félig meddig megfagyott, nagyon viccesen néztem ki fehér hajjal. Kicsit izgultam, hogy még jobban megfázok, de szerencsére nem, sőt egyenesen helyrerakott ez a szauna-dézsa kombináció.

Akik nem jöttek szaunázni, azok csendesen iszogattak a társalgóban. Mire odaértem, már benyakalták a TEQULÁT és más finomságokat. Csak Gabriell maradt nekem, a 40%os likőr vagy micsoda. De azzal is meg voltam elégedve. Még a hajam is gyorsabban száradt a kandalló tüzénél. A norvég lánnyal eliszogattunk ott csendesen, majd amikor a buli behalt mindenki nyugovóra tért. Kitti és Ona még beszélgetett egy darabig, de én ahogy leraktam a fejem a párnára, már az igazak álmát aludtam!!!
Mire haza megyek, már teljesen immunis leszek a hangokra és a fényre, megtanulok ezekkel együtt aludni:D

folyt köv......



február 27 Otepää

Másnap reggel egy kiadós reggelivel kezdtük a napot! Ekkor fedeztem fel, hogy az észtek lekvára ISTENI! Nem csak megmutatták messziről neki a gyümölcsöket, hanem abból csinálták! Olyan volt, mintha málnát ennék!!!
Jól bekajáltunk, majd a maradék szabadidőnkben elmentünk sétálgatni. Ez a környék gyönyörű. Hallani lehetett a csendet, imádtam. Távol a várostól, távol a zajtól, távol mindentől, szinte Isten háta mögött, de mégis kellemes környezetben! Itt bármikor el tudnék tölteni legalább 2 hetet...és az felérne egy újjászületéssel.
Sáta közben találkoztunk unatkozó észtekkel, akik délelőtti edzés képen felcsatolták a sílécet és csak elindultak a semmibe....Kittivel megfogadtuk, ha sok pénzünk lesz, minden évben eljövünk ide kipihenni a fáradalmainkat és csak a legjobbfej barátainknak fogjuk megmutatni ezt a helyet!!
A kis séta után elindultunk szánkózni. Az itteni szánkózást kicsit másképp kell elképzelni. Itt nem szánkók vannak, hanem nagy felfújható úszógumihoz hasonló valamik. 1 óra 10 euró volt, de nagyon megérte. Igaz én majd becsináltam, amikor elsőre lecsúsztam, de utána belejöttem, mint kiskutya az ugatásba.
Amikor mindenki kipróbálta a száguldás előnyeit, elkezdtük bonyolítani a dolgokat. Egyszerre 10en 20an csúsztunk le, úgy hogy fogtuk egymás kezét vagy gumiját. Nem jött ki mindig jól a lépés, mert aki a szélére sodródott, az kiment a pályáról és kapott elég havat az arcába. Bár a hó lett volna a legkevesebb, de volt olyan is amikor a fele társaság átment a mellettünk lévő pályára, ami elég veszélyes, mert nem 10km/h sebességgel csúsztunk le.... szerencsére akkor nem csúszott senki a másik pályán, ha csúszott volna biztos eldaráljuk!
Tényleg figyelni kellett, mert kb 3-4 évesek is csúsztak le egyedül...őket pedig nem nehéz elsodorni. A pálya végén a szervezők álltak és kitoltál oldalra az embereket, nehogy ütközés legyen. Azért Kittit levette a lábáról egy kisfiú...(eldarálta a szánkójával:) Szegénykém tiszta havas lett:D (-Szegény, szegény....neeeeeeeem nem nevettem rajta. Most miért feltételezitek ezt??? Nem is értem:)))
Képzeljétek még a 70 éves bácsika is lecsúszott, aki ERASMUSON vagy valamilyen más programmal jött ide Amerikából.... Egyszóval nagyon jó volt az egész! Mindenki havas volt és mindenkinek pirospozsgás lett az arca!!!
Ezután elmentünk a világ legeldugottabb éttermébe. Megkérdeztük, hogy fogadnak-e egy 40-50 fős társaságot. Naná, hogy fogadtak minket, csak közölték, hogy egy szakács van, szóval kicsit sokáig fog tartani a kiszolgálás.
Én nem voltam éhes, csak egy teát rendeltem és mit kaptam hozzá??? Na mit?? Magyar virágmézet!! Az állam leesett!
Az állam akkor is leesett, amikor megtermett férfi emberkék toppantak be az étteremben overallban és sisakban!!! IGEN!! Snowmashinos emberkék, akik csak egy sörre ugrottak be! Mondtam Onának, ha mennek el, akkor tutira megkérem az egyiket, hogy vigyen egy kört ezen a vasparipán. Teljesen lázban égtem, de nem volt pofám akkor odamenni, hiszen akkor ültek le, meg bla bla....
Persze, aki mer az nyer. Nem mertem, így nem is nyertem! Mi már a buszon ültünk, amikor ők mentek el és csak az ablakból láttam, hogy hasítanak a hóban......:( (Na de én sem örültem volna, ha egy vadidegen odajön, amikor éppen megpihenek, hogy vigyem egy kört, értitek nem.?Vagy nem?) Na mindegy, erről lemaradtam, DE az ég kegyes volt hozzám és Lappföldön mindent megadott! De ezt majd egy másik bejegyzésben!!
Indulás előtt még részese voltam egy nagy hócsatának: Arne, Kristina, Petra és a többiek társaságában:D
Fáradtan ültünk fel a buszra és irányba vettük Tallinnt. Kitértünk egy csodálatos kis egyutcás városkába (Elva), ahol a mi drága Armonk született. Kb 5 perc alatt végignéztük a városka főbb nevezetességeit! Elköszöntünk Armotól, és mentünk tovább....szeltük a kilométereket és este 10körül meg is érkeztünk. A busz az egyetemnél rakott le minket, öröm volt átcsapatni a város egyik pontjából a másikba hulla fáradtan!!! De megérte! Fantasztikus 2 napban volt részünk!!

fagyhalál...

február 23-24 Estonian evening és Észt Függetlenség napja

Az Észt Függetlenség napja előtti napon rendezték meg az "észt estet". Már a bejáratnál az arcunkra rajzolták az észt zászlót:) Elvileg kék-fekete-fehérben kellett volna megjelenni, de nem mindenkinek sikerült utánozni a zászló színeit. Mondjuk nekem sem a kék-fekete az összejött, de sajnos nem volt fehér cipőm vagy nadrágom....
Először bemutatták a kimondottan észt ételeket: Kalev csoki, valami töltött sonkaszelet, valami érdekes sütemény stb. stb. A legjobb a palancsinta volt, ami igaz kisebb mint a mi palacsintánk otthon, de valami istenien finom lekvár volt hozzá!!! Úgy összességében nem igazán mondanám nagyon ízletesnek az ételeket, amik ott voltak. (A suliban sem kedveltem meg a menzás kaját. Életemben nem ettem annyi zöldséget és gyümölcsöt, mint itt....az legalább olyan mint otthon)
Az italok között van egy kedvencem: Limonade, igaz tele van cukorral, de olyan mint a rágógumi:D Néha néha megengedem magamnak a bűnözést!!
Az est folyamán felléptek az ész néptáncosok és mi is megtanulhattuk az egyik táncukat. Aztán különböző feladatok voltak. 6fiút választottak különböző országból, köztük volt a mi Attilánk is. Le kellett ülniük a földre, egymással szemben, összerakták a lábukat és kaptak egy botot, amit el kellett venni a másiktól:D A következő körben lányokat toboroztak, mi Kittivel elbujdokoltunk, meg se lássanak minket:D:D
Aztán jött a klasszikus elfogynak a székek tánc....
Ezután kipróbáltuk az észt körtánc játékokat. Az nagyon jó volt, mert mindenki táncolt mindenkivel. 2 kör volt és pár lépés után párt cseréltünk:) A másik játék pedig, úgy nézett ki, hogy elénekeltük az észt dalt, és amikor vége volt gyorsan választani kellett egy másik párt, mert akinek nincs párja az a kör közepén várja a következő kört:) Csak úgy mondom, hogy nekem nem kellett a kör közepén állnom:D Mondjuk szegény Arne (német srác) lehet, hogy megijedt, amikor lerohantam.....:D:D:D
Ezen az estén rengeteg török volt, komolyan mondom legalább 30an voltak...
Összességében jó volt, bár néha voltak unalmas pillanatok, de azokat feldobta a tűzjelző állandó ricsaja.
Ezután elmentünk a véget nem érő észt mozi estre...bár nem így terveztük, de miután Julia közölte velünk, hogy ő nem jön haza, hanem innen megy haza Lengyelországba fél 6kor, hát nem akartuk egyedül hagyni. (Juliának a bátyjának azon a hétvégén volt az esküvője, ezért ment haza. Amúgy nagyon helyes testvérei vannak, bár már elkelt mindegyik:)
Na szóval: észt filmek: SOHA SENKINEK SEM KÍVÁNOM. Nem moziban voltunk hanem egy nagyobb teremben és nekünk már nem volt szék, így letelepedtünk az asztalra. Az első film az borzalmas volt. Nézhetetlen, förtelmes, undorító... persze észtül volt, de ment alatta az angol felirat, de meguntam olvasni és csak szenvedtem. Juliával már nem tudtunk hogy ülni. Kitti meg Ona a terem hátuljában volt és ők kibérelték Enrico (aki azóta csak walking pillow) vállát. Én Anreet béreltem volna ki, de neki volt esze és az első 20 perc után elmenekült a filmről:) Na de lett helyünk. Szépen kényelembe helyeztem magam és a többi filmre egyáltalán nem emlékszem....Mindig is érzékem volt a jó hely kiválasztásához. Itt is sikerült, mert én foglaltam el az asztalnak azt a részét, ahol a jó meleg radiátor volt, még néha melegem is volt!
Szóval az asztalon aludtam... vicces volt. valamikor 5körül ébresztett Julia, hogy bye -bye, ő elment, mert lekési a buszt :(
Aztán 6kor jött a dékán, mindenki felöltözött ittunk valami italt, ami tele volt aszalt gyümölccsel és meg kellett gyújtani....nagyon finom volt. Ehhez az italhoz pedig dal is volt :) Mindenki énekelte, mi is megpróbáltuk, volt szövegünk, de sokkal nem járultunk hozzá az előadáshoz. Viszont az nagyon jó volt, hogy kb 100 egyetemista az egyetem sapkájában áll és énekel...érezni lehetett a közösség összetartását. Miután kiénekeltük magunkat elindultunk a zászlófelvonásra.
SOHA, de SOHA nem volt még olyan hideg, mint azon a reggelen és napon: minusz 27fok. Ezt egyszerűen már nem lehetett elviselni!!!!!!
Mi nem mentünk az egyetemistákkal, hanem a téren találkoztunk a többiekkel, ez ilyen ESN-s szervezés volt. Találkoztunk a magyar srácokkal is. Matous meg volt lepődve, hogy ott talál minket, mert nem látott reggel a trolin. Aztán felvilágosítottuk, hogy miért is történt ez így!!!:D
A Parlamentnél rengeteg ember volt és a Tv kamerázott, üzentem mindenkinek, de nem hiszem, hogy megkaptátok:D Ácsorogni nem volt meleg:D
Felvonták a zászlót, elénekeltek kb 2 dalt, megfagyott 50 ersmusos diák és ennyi volt a nagy ünnepség:) Mi azon poénkodtunk miért nem tudták ezek kivívni a szabadságukat valamikor a nyáron!!!!Persze még voltak programok, de kinek volt kedve a minusz 27ben ácsorogni és tátani a száját?? Nekünk nem volt, helyette elmentünk megmelegedni a nekünk kibérelt kis kávézóba. Az volt az igazi Kánaán: meleg, meleg tea, meleg sütemény. Kitti ide már nem jött, mert őt tényleg elérte a fagyhalál, igaz ő meg sem itta a bambolino nevű italt (időközben eszembe jutott).
Miután megettünk megittunk mindent szépen hazamentünk volna, ha jött volna a troli. A katonai felvonulás miatt le volt zárva a fél város. Szerencsére Matous már vágja a közlekedést ( ő már itt van szeptember óta), így elmentünk egy darabig a 23as busszal majd trolival tettük meg az út hátralevő részét!!
A katonai felvonulást megnéztem volna, de tényleg nem volt már se erőm se energiám...
Azért nem maradtam le mindenről, mert amikor átmentünk a mozi estre, akkor az óvárosban álltak a hatalmas harckocsik, meg tankok, így tudtunk integetni a katonáknak, sőt még képeket is csináltunk.
Az ünnepség hetében pedig történt egy tragédia és úgy volt, hogy el is marad a felvonulás emiatt. Itt Tallinn valamelyik északi kerületében hajnalban leégett egy árvaház és 10 kisgyerek meghalt. Másnap az egész városban érezni lehetett a gyászt. Volt megemlékezés is és félárbocra engedtek minden zászlót, valamint a házakra kirakták a fekete zászlót!
Már többször említettem, hogy ez a nép összetartó, de ezt nem lehet elégszer elmondani!! most így leírva lehet, hogy nem jön át annyira, de aki külföldiként itt él egy darabig, az szerintem tudja miről beszélek.
Visszatérve: olyan 10 körül értünk haza, gyors főztünk egy teát, megfűszereztük egy kis litván vodkával és lefeküdtünk aludni! Délután 5ig fel sem keltem:D:D

Soha többé éjszaka...

Marly Malone és Russian Dance

Szombaton az Ice girls lánybanda tagjai: Ona, Julia, Kitti és Én eldöntöttük, hogy mivel szombat van, elmegyünk egy ingyenes koncertre a Marly Malonebe, ami egy ír pub.
Előtte átjött a török szomszéd, hogy megnézze Kitti laptopját, mert Kittikénk minden fájlt internet explorerré varázsolt:D aztán látta, hogy készülődünk. Persze ránk akart akaszkodni, de mi mondtuk hogy privát partiba megyünk a Karu koleszba szülinapozni. Eredetileg ez is volt a terv, de útközben valahogy megváltoztattuk. Na jó nem igazán akartuk, hogy velünk jöjjön! Sorry!
Valamikor fél10kor értünk oda és tömve volt a hely!!!! Nagyon kis hangulatos pub és tele volt Erasmusos diákokkal....itt kezdődött az Alexis kálvária:)
A zenekar eszméletlen jó zenéket játszott, sajnos a tánctér nem volt valami nagy, azaz egyenlő volt a nullával, de Júliával csináltunk magunknak helyet:D
Amúgy érdekes volt az is, hogy diákok mellett rengeteg felnőtt 40es szórakozott ott szombat este!! Szóval az észtek megtehetik...itt sem lehetett bent dohányozni!!! Imádom Észtországot, mert úgy mész haza egy buliból, hogy nem áll meg a kabát a sarokban a cigifüst miatt!
Összetalálkoztunk Gergővel meg Andrással is, aki velünk tartott a borzalmas Russian dance-re.
Onával nagyon jól éreztük magunkat ezen a helyen, a hangulat fergeteges volt, de a többiek el akartak menni Russian dance-re, ami a Cat House-ban volt. Mivel nem hagyjuk el egymást, ha egy megy, megy a többi is.....bár én éreztem, hogy nem kellett volna elhagyni azt a helyet, ahol jól érezzük magunkat egy ismeretlenért.
Na mindegy. Szívfájdalommal, de otthagytuk a jó zenét, a tömeget, a jó hangulatot és a helyesebbnél helyesebb csávókat:D
Szednünk kellett a lábunkat, mert csak éjfél előtt volt ingyenes a lányoknak. pfff.....mondanom sem kell, hogy kereken 2 percet késtünk és pofátlanul elkérték a belépő árát. Na de ne haladjunk ennyire előre. A Cat Houseba még bejutni sem olyan egyszerű. Meg kellett mutatni a passportot...hát mondtam, hogy bocsi, de nem vagyok annyira hülye, hogy ezt magamnál hordjam. Na megelégedett a személyivel is....ahogy beléptünk engem elfogott a FÉLELEM!!!!! Olyan helyre csöppentünk, amit idáig csak filmekben láttam....
A ruhatár 1 euro...na mi Onával gondoltuk baromi kemények leszünk és NEM adjuk le a kabátunkat, elfér az a hatalmas barna bőr kanapé háttámlájánál is, ahova csak azok ülhetnek le, akik legalább Lexussal érkeznek és helyből egy üveg nemszar minőségű whiskyt vagy vodkát rendelnek egy kancsó vízzel és alapból jár hozzá kristály pohár.
Na most ennél az asztalnál ült 2 40-45 éves ocsmány hapsi és két kis fiatal liba, aki szórakoztatta őket.
A másik oldalon egy kurva vonaglott gyönyörű párducmintás ruhának nem nevezhető valamibe....szegénykém tette ott magát, de a kutya sem szarta le:D Aztán megunta és oldalt váltott...odajött mellém vonaglani:D Szóval a kurva és én csak néztük azt a sok barom embert, aki torka szakadtából üvölt az orosz számokra és elmebeteg módjára bulizik. Kitti és a többiek (összefutottunk a csoporttársainkkal) táncoltak, de mi Onával csak a Marly Malonet sírtuk vissza és fejünket vertük a falba, miért jöttünk el.
Elképesztő volt...ezek az emberek veszélyesek: az idősebb azért mert azt hiszi mindent megvehet pénzért (az egyik rám is mosolygott, ami mögött csak az volt, hogy: hello baby, van egy valag pénzem, na na? bejövök neked? mulathatunk együtt??? Szilvi meg elővette AZT a nézését és AZT az arckifejezését:) a fiatalabb meg azért idióta, mert be van szívva vagy piázva és ereszd el a hajam módjára őrjöng. Kb 2 körül mondtam azt, hogy eddig bírtam és nem tovább, aki jön az jön, de én go home.
Persze ekkor találkoztunk Andrissal, aki elmondta, hogy ennek a szar helynek van egy másik emelete, ahol nem ilyen emberek vannak és nem ilyen zene szól...naaa jóó, adok még egy esélyt az estének éssssssss igennnnnn. Lementünk a lépcsőn és én úgy éreztem, hogy fellélegezhetem!!! Tök jó zene szólt, és nem volt nyomasztó számomra a hangulat. Na ott még eltáncolgattunk egészen 4ig:) Aztán indultunk volna haza, ugyebár rendesebb emberek a ruhatárban keresik a kabátjukat, a fukarok meg a kanapén. PERSZE, hogy eltűnt a kabátunk. Akik ott voltak azok már elmentek és visszarendezték az asztalokat meg a kanapét a pincérek. OKÉ, nincs pánik, elvileg csak minusz 18 fok van....kellemes kabát nélküli idő:D
Indult a kabát vadászat....egyik pincértől a másikig....ha szerencsénk volt beszéltek angolul, de sajnos senki nem tudta hol a kabátunk, mindegyik csak mutogatott másra, hogy attól meg attól kérdezzük meg. De én tudtam, hogy nagyon jól tudják, hol a fészkes fenébe van a kabátunk, csak éppen poén volt ide-oda küldeni. Gondolták, ha már nem fizettünk, dolgozzunk meg a kabátunkért. Mert ugyebár abban biztosak voltunk, hogy a no name fekete szövet kabátom a kutyának nem kell egy ilyen közegben. Eközben történt valami, amiről és hála a jó égnek lemaradtam, de már csak azt vettem észre a nagy kabát vadászat közepén, hogy egy hapsi fekszik a földön, és ömlik a fejéből a vér, de a parti folytatódik tovább. Egy másik hapsi rángatta ide oda, meg ordított neki, hogy kelljen fel, de semmi....a pincér csajszi meg jeges zacskót hozott a fejére de semmi....eltellt már vagy 20 perc és még mindig semmi. Én oda sem mertem nézni, csak folyt a vére és semmi nem történt. Se egy mentő, se egy rendőr....elkeserítő. Ekkor már csak az járt a fejemben kabát ide vagy oda, csak húzzunk el innen a büdös fenébe és soha ide be ne rakjuk a lábunkat ilyen rendezvényre.....a többiek kabátban kint vártak minket....
Na a lényeg, hogy a ruhatárosnak már elmondtuk 100 nyelven mit keresünk, milyen a kabátunk, és tudjuk, hogy tutira itt adta le valamelyik pincér, szóval legyen már olyan kedves és adja már ide, mert húznánk haza, mint a vadlibák...ésssssssss IGEN. Meglett a kabátunk, odaadta egy huncut mosollyal az arcán....(..........)
Én még visszapillantottam, hogy mi van a vérző emberrel, de nem történt csoda, nem volt még mindig magánál, üvöltöttek felette és csak ömlött a vére....hazafelé csak ez járt az eszembe. Kittinek vagy ezerszer elmondtam, hogy remélem nem hallt meg az a hapsi...
Azért borzasztó, hogy eltelt 20 perc és semmi nem történt....
Szóval András rendelt egy taxit, bevágódtunk és nagy boldogsággal szálltunk ki Mustamaben, a kolinál!!!!
Érdekes egy éjszaka volt....
A félreértések elkerülése miatt, tisztában vagyok vele, hogy nem minden orosz ember bulizik így,és nem mindegyiknek ez az életérzése, csak sajnos mi pont olyan helyre keveredtünk, ahol csak ez volt....
Szóval hajnalban megfogadtuk : "Soha többé Cat house és soha többé Russian dance!"

az elmúlt események pótlása....

Nos akkor lássuk: bár nem tudom honnan kezdjem a bazi nagy beszámolómat. A jelenből haladjak a múltba vagy a múltból a jelenbe??? Talán az utóbbi....

Február 13: Jégkorizás

Csodás napsütésre ébredtünk. De ennek meg volt az ára. Odakint -16 fok volt. Ennyire hideg még nem volt, amióta itt vagyok! Amin kiléptünk a házból, tudtuk, hogy baromi hideg van....az arcomra fagyott a mosoly is. A buszmegállóban fontolgattuk, hogy vissza megyünk, de aztán mégsem.... A troli Erasmusos diákokkal volt tele. Mindenki ezer felé figyelt és beszélt. Vicces volt keveredett az angol a német, a spanyol és természetesen a magyar is.
A jégpálya nem volt nagy, de nekünk elég volt. Csak egy-két észt elvetemült korizott még velünk. A többinek volt esze és otthon maradt:D Csodálatos narancssárga korikat kaptu nk, amiket élmény volt felhúzni...nem volt hova leülni. A csizmám pedig már nem fért el a polcon, így kénytelen voltam a tetejére r akni. Persze a korizás végére valamilyen úton módon tele lett hóval, megpróbáltam kirázni, a nagyja ki is jött, a maradék pedig elolvadt a lábam melegétől. Egyszerűen imádtam.
Mivel Valentin nap előtt voltunk egy nappal, ezért a szervezők mindenkinek adtak egy ölelésre feljogosító kis kártyát, amit ha felmutatsz bárkit megölelhetsz kérdezés nélkül. De kb senki sem használta ki a lehetőséget....
Kitti és én vo ltunk a jégpálya Istennői. Bemutattuk, milyen is a magyar jégtánc kettős:D
A fantasztikus előadásról képek is készültek, amiket a facebookon már láthattatok.
Volt, aki életében először húzott korcsolyát pl: a török Muharren. Ott szerencsétlenkedett a palánk mellett, mi pedig megsajnáltuk és megpróbáltuk megtanítani az alap lépéseket....nem mondanám, hogy sikerrel jártunk. Aztán vonatot alkottunk, ami nem volt egyszerű mert a társaság fele esett kelt. Még a kávézóból is minket fényképeztek:D
A korizás egy órán át tartott, de épp elég is volt. Ezután elmentünk egy hangulatos kis helyre, ahol a tea mellett megmelegedtünk. Matous a cseh szomszéd hozzánk csatlakozott és beszélgettünk. Már nem tudom milyen apropóból, de megmutogattuk egymásnak a személyinket. A cseh személyi 2szer akkora mint a magyar vagy a lengyel és ráírják azt is, hogy milyen a családi állapota az adott személynek. Szóval megtudtuk, hogy Matous még szingli:) (bár ezt idáig is tudtuk) Aztán hozzánk csatlakozott az egyik észt lány, aki a szervezők között van és elosztogatta nekünk a maradék Kalev cukrot, ami isteni volt!
Amikor megrendeltem a teát, láttam egy plakátot a bárpult mellett. Eesti-Uruguay focimeccs lesz március 25-én itt Tallinnban. Ez önmagában nem nagy dolog!! DE DIEGO FORLÁN is jön!!!!!!!!!!!!!!!! Ami már nagy dolog, legalábbis számomra:) Láthatom élőben???? juhéééééééé! Gyorsan leírtam az adatokat és le is csekkoltam itthon a részleteket. Mivel most a jelenből írok a múltról ezért már elújságolhatom, hogy március 25-én ott fogok ülni a B3 Nike szektorban a 2.sorban a 170.ülésen és torkom szakadtából fogok szurkolni Uruguaynak:P Miután csak engem érdekelt ez a nagy focimeccs és egyedül nem akartam elmenni, ezért vagy 1000000 embert megkérdeztem, hogy akar-e jönni de hát nem jártam sikerrel. Aztán úgy volt, hogy Muharrem (a szerencsétlen török korcsolyás, igen vele jóban vagyunk, vagyis inkább csak Kitti, de erről majd később) meg a haverjai eljönnek, de mégsem. Szóval így Kitti nagy örömére ketten megyünk!!! (aztán tegnap március 20-án kiderült, hogy az Atillának a haverja az isteni spanyol Sergio és a haverjai jönnek, bár nem hiszem, hogy találkozunk egy ekkora stadionban)
A korizás után haza felé vettük az utat. Bevágtunk egy jóóó forró teát és nekiültünk a töménytelen sok házinak, amit sohasem tudunk úgy megcsinálni, hogy mindennel végezzünk. A tanárnő egy raptor!!!!!! 30-40 oldalakat ad fel....és nem fogja fel, hogy én nem vagyok anyanyelvű orosz!!!!!

február 16- Alternatív Dj party

Össznépi Erasmusos party a Corterben. Nem igazán volt kedvem elmenni egy ilyen alternatív baromságra, nem is szeretem az olyan zenét, de ha már mindenki megy, hát én sem maradhatok ki belőle! A Coreter egy nagyon nagyon jó hely! Tele val baromi jó bútorokkal. Régi piros karosszékekkel, barokk tükrökkel, a falak megfestve jobbnál jobb képekkel...szóval tényleg jó, hangulatos hely! Jah és egy vitrinben canabist nevelgetnek:D Széppppp!!

23 óra után érkeztek csak igazán az emberek, bár nem értem miért, mert 23 óra előtt a belépő csak 2 euró utána meg már 8. Na mindegy a csóró magyar minden pénzmegtakarítási lehetőséget megfog:D
Az itallapról nem volt nehéz választani, ki kellett próbálnom a Sidert! Ami kicsit hasonlít a sörre meg kicsit az almalére! Elvileg a magyar neve: almabor. Amikor a nő kitöltötte azt hittem rosszul mondtam a nevét, mert tök olyan volt, mintha sör lenne! De aztán Ona megnyugtatott, hogy ez a Sider! Bár sokkal jobban járnék, ha rászoknák végre a sörre, egyszerűbb dolgom lenne rendeléskor: legyen valami alkohol, de ne sör és ne legyen drága!!! NA ez a Sider!!!!! (Azóta már kipróbáltam több változatát is, nagyon bejön)

A parti nagyon jó volt!!! A zeneeeeee egyszerűen fantasztikus volt, többet kéne ezt a stílust hallgatnom. Még a végén megkedvelem. Onaval egész éjjel táncoltunk! Hajnalra már nem éreztem a lábam.
Nagy meglepetésre megérkezett Muharrem is, a béna török korcsolyás, aki kiszemelte magának Kittit. Hamar megtalálták a közös hangot, hiszen Muhi is tud hastáncolni! Szóval ők innentől kezdve elég jól elvoltak:) Hagytuk is őket Onaval!
Valamikor hajnali 3körül jöttünk el, elsétáltunk a Viruig és ott fogtunk egy taxit. Ami igazából nem is taxi volt, csak egy oroszul beszélő hapsi, aki taxisnak adja ki magát, és olcsón elszállítja az embereket. Először én nem akartam elmenni ezzel a "taxissal", de Kitti már utazott vele ...és 8euróért elvitt minket a világ túlsó oldalára, ahol lakunk! Útközben elmesélte a fél életét, Örményországból származik, de élt Péterváron, Helsinkiben és most itt Tallinnban próbál szerencsét: fekte taxisként!!! Amikor csak úgy átsuhantunk a piros lámpán lassítás nélkül, na akkor mondtam, hogy soha többé!!!!!! Oké, hogy hajnali 3kor a kutya sem jár arra, ahol mi lakunk, de akkor is!!!!!!!!!! (Remélem ANYU ezt a részt el sem olvastad!)

Persze, ahogy lenni szokott, mire hazaér az ember már nem álmos......mi sem tudtunk elaludni 4ig. Másnap reggel meg 9:30kor suli, ami azt jelenti, hogy 8:30kor el kell indulni, ami azt jelenti, hogy nekem 8 kor, Kittinek LEGALÁBB 7:30 kor kell felkelnie!!! És persze nekem este 8ig suli volt másnap, de meglepő módon nem voltam fáradt a suliban....

jó hír...

Tudom tudom tudom....hetek óta nem írtam semmit a blogomba!!! DE majd mindent bepótolok, írok majd a korizásról, az alternatív buliról, a russian dance-ról, az észt függetlenség napjáról, az estonian evening-ről, a beöltözős buliról, Tarturól, Ottaaperől, a szánkózásról, a Maszlenyicáról,......és természetesen Lappföldről is, ahova holnap uzatunk!

A jó hírem, hogy KÉSZ a laptopom, már csak azt kell kivárnom, hogy ide érjen. Ami tudjuk, hogy nem megy könnyen, hiszen február 23-án anyu feladottegy csomagot, de még nem kaptam meg. Senki nem tudja hol a csomagom, de még csak meg sem tudják nézni a csomag száma alapjá...ide-oda küldtek.....(magyarország érzés volt:)

Itt minden a legnagyobb rendben, a tavasz bekukkantott pár napra, a hőmérséklet minusz 2 körül volt....most meg fúj a szél, a hó azért már kezd olvadozni, de idő kell, hogy a 15cm-es jégpáncél eltűnjön a járdáról. Fontosabb helyeken munkások kalapáccsal verik föl a jeget.

Én a helyükben szabadalmaztatnám a "Fogj egy kalapácsot és üsd a jeget, ha szar napod van". Nem kell hozzá drága felszerelés, kint vagy a szabadba, mozogsz, égeted a zsírt és teszel valamit embertársaidért:D Nem jóóó örlet????

Múlt héten nekem is sikerült elcsúsznom a jégen....de szerencsére a táskámra estem, ami puha volt, mert az aerobikos cuccom volt benne! Igen, járok aerobikra, amit egy 50 év körüli nő tart, de egy raptor!!! Mindenit szemmel tart, odamegy, ha valamit nem jól csinálsz....nem lehet lazsálni!!! Itt nagy hangsúlyt fektetnek a mozgásra!

Mára csak ennyi, mennem kell spanyol házit írni, nem maradhatok szégyenben, hiszen én vagyok ADRIÁNO kedvenc diákja! Bár nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a címet, de jólesően elfogadtam:D Talán örül, hogy nem Ő az egyetlen külföldi a csoportban:)Az én nevemet már az első héten tudta:P Állítólag gyakori név a Szilvia Spanyolországban.... azt meg kell hagyni, nagyon-nagyon jó tanár! Bárcsak minden tanár ilyen jófej, de egyben szigorú is lenne! Haza fogom vinni Magyarországra és követelek neki egy helyet a Spanyol tanszéken:)

Minden jót!

Üdvözlettel: Szilvia

Helyszín: Tallinn, Hangulat: volt már jobb is Időjárás: -2