kultúr-sokk

Belecsaptunk a lecsóba rendesen az utóbbi 3 hétben.
Volt itt kérem: paintball, lovaglás, Batman 3D, kínai étterem, Boston, Wallmart túra...

Paintball:

Közös elhatározással meglátogattuk a tábor paintball pályáját. Ez volt életem első paintballozása. Izgatottan vártam.  Szépen beöltöztünk, ahogy illik: hosszú nadrág, kapucnis felső. Véletlenül se fájjon ha eltalálnak.

A játék előtt röviden ismertették a "játékszabályokat", de én már a felénél elvesztem, mert csak a fegyverre tudtam koncentrálni, amit a kezembe nyomtak....így lemaradtam arról a fontos részről, hogy mit kell ordítanom, ha az ellenség a közelemben van és nem akarom, hogy agyonlőjenek, azaz a MEGADOM MAGAM.  De szerencsére Gábor tudott mindent :) Majd felvettük a fantasztikus sisakot, ami 1, kicsit nagy volt a fejemre, hiába állítottam rajta, 2, öt perc után bepárásodott és alig láttam ki. Na de sebaj! A jó katona minden érzékszervét tudja használni :)

Gyorsan alkottunk két csapatot, így Gábor rögverst az ellenségem lett.

A játék célja: Likvidáld az ellenséged

Na most az első játékot szépen elveszítette a csapatom és én is kinyúltam. A drága Robert szépen vállon lőtt. (De egyáltalán nem fájt, de a fekete pulcsim narancssárgán pompázott. Az első játék alatt még óvatos voltam. Na de a következő kettőben már nem kíméltem a nadrágom, kúsztam másztam, vetődtem, lopóztam éssssssss célt találtam. Likvidáltam Gábort, Joyt és CJ-t és emelett életben maradtam.

Szóval összességében jó volt, tetszett, de ide tényleg játszós cuccot kell vinni, mert 5 perc alatt tiszta kosz lesz az ember.

 (A mosoda meg csak egy héten egyszer üzemel, mert abc sorrendben mosnak ránk. A csapat első fele hétfőn teszi le a szennyest és szerdán kapja meg, a második fele a névsornak meg szerdán viszi és pénteken hozza el. Na de egy magyar lány feltalálja magát. Szépen berakja a cuccait a szobatársai csomagjába már hétfőn ( Petra Grossmanova ) és így mindig van tiszta ruhája :P ) Na de haladjunk...

Lovaglás:

Egy verőfényes keddi napon a kitchen staff, azaz a konyhai emberek elmentek lovagolni. Hát a lovak még mindig nem a barátaim. Nem tudom miért, de tőlem távol állnak. Na mindegy, próbáltam úgy tenni, mint aki odavan értük....de szerintem a ló érezte, hogy én nem vagyok oda érte.

Mindenki választott magának egy lovat. Én Bluberry-t választottam, egy fekete, nyugodt lovacskát. Hát annyira nyugodt egy természet a szentem, hogy a körbe -körbe menetelés közben majdnem elaludt.

Magyar a nyeregben

Lóra magyar kiáltással felugrottam a lovacskámra és meneteltünk körbe körbe körbe körbe majddddddddd a lovászok raktak ki bójákat és azok között szlalomoztunk.  Ezt az akadályt is sikeresen vettünk. A lovászlányok oda-meg vissza voltak tőlünk, hogy mi milyen ügyesek vagyunk. Hát szerintem meg a pacijaink már csukott szemmel is végrehajtanák a feladatot. Egy szó mint száz szép volt, jó volt., Jah meg  dög meleg volt, izzadtam a lovon, mint egy lóóóóó. (mert persze 1:30 kor lehet csak lovagolni:)

Na szóval én olyan 10 perc után feladtam a lovaglást és átadtam a helyem másnak. Engem valahogy a motorcsónakos száguldás jobban lenyűgözött. Ott toltuk neki több lóerővel, de itt meg csak egyet tudtam használni. ( huhaaaa de vicces ma valaki. Tudom ki vagyok pihenve, tegnap már 10 kor ágyban voltam. Hiszitek ezt??? Edina kezdem átvenni az életritmusodat. Látod, ilyen távolról is tudok szimbiózisban élni veled. )

A többiek nagyon élvezték az egészet. Bár Gábor lova senkit sem szeretett. Nem mehetett a többi ló közelébe, mert akkor megvadult. Volt is egy incidense egy másik lóval, de szerencsére a derék magyar lovas nyeregben tudott maradni. De onnantól kezdve messzire elkerülte lovastársait és magányosan rótta a köröket :)

Szabad szombat:

Elérkeztünk a félidőhöz. MINDEN gyerek hazahúzott szombaton reggeli után. Ami azt jelentette, hogy csak a staffnak, azaz a személyzetnek és a gyerekfelügyelőknek kellett "főznünk". A szombat mindig left over day, ami azt jelenti, hogy minden MARADÉKOT összekutyulunk és csinálunk belőle egy vadiúj kaját. Pl: a babot összeöntjük a tésztával meg rakunk hozzá kukoricát, meg amit éppen találunk, sütő éssss kész, egyétek.)

Na most az én taktikám, hogy nem eszem szombaton ebédet. Ennek oka a gyomorfájás. Az én kis fancy gyomrom nem veszi be a max 6 napja a hűtőben "rohadó" kaját, hiába tuningoljuk fel mindenféle maradékkal. Tehát én ezen a napon a salátára voksolok vagy végső esetben az előző napi kajára, de legtöbbször kihagyom az ebédet és valahogy kihúzom vacsoráig.

Na de ez a szombat különleges volt számunkra. Elmentek a gyerekek, ergo van egy szabad esténk. Hát mivel is töltsük ezt a rengeteg értékes időt. Tök mindegy csak húzzunk el jeligével elmentünk Portsmont-ba. A helyi "kis" plázában vettem egy háromnegyedes sport nadrágot, mert korán reggel 5:30 kor még hideg van reggel, de 11 kor meg már meleg van a konyhában. Szóval kellett valami se nem rövid, se nem hosszú. A választásom egy fekete nacira esett. Nem próbáltam fel az üzletben, mert már arra nem volt időm, mert persze, hogy az utolsó percekben találtam meg azt a boltot, ami olcsó és jóóóóóó. Szóval csak imádkozni tudtam, hogy jó legyen a méret. DEEE jó lett és kerek 9 dollár volt. Tisztára megérte. Még jó, hogy Gábor velem volt és kértem hogy shoppingolás közben mondogassa bőszen az alábbi mondatot: Szilvi, NEM, NEM és NEM.

Neki köszönhetően, nem vásároltam fel az egész áruházat, pedig aztán tudtam volna!!!!!!

Ebben az arénában találtunk egy nagyon jó sportboltot, ahol a legújabb csillivilli asic futócipő is csak 80 dollár volt. Ezenkívül nagyon jó Boston Red sox cuccok, de csillagos ég árkategóriával. Na majd legközelebb.

Jah és itt iszonyat drága a papírzsepi. Az 50 darabos PZS 5 dollárba került szegény Hanának. Én mondtam, hogy ha beteg leszek akkor én WC-papírt fogok használni takonyfújásra, az legalább a táborban ingyen van. (Igen született magyar. De nincs igazam??  5 dollár azért kicsit sok egy 50 db-os PZS-ért. Vagy nem?)

Következő állomás: kínai étterem

Igen a nagy USA-ban elmentem egy kínai étterembe, ami fantasztikus volt. Svédasztal szerű. Azt ettél, amit akartál 15 dollárért. És többször is végigehetted a menüt.

Na most én 15 perc alatt kipróbáltam mindent, amit az elmúlt 24 évem alatt soha. ( Úristen ez a szám kikészít:)

Ettem: kagylót, békacombot, rákot, sushit, valami hínárt és sok-sok érdekes dolgot. Hát a kagyló NEM nyerte el a tetszésemet. Sikerült lenyelnem, de vagy 10 percig kellett forgatnom a számban és erősen koncentrálni a le és nem a felvezető útra.

Érdekes ételek

Mindent összevetve jó volt. Élmény volt. Rengeteget nevettünk és rengeteg új szavakat tanultunk:) Vicces amikor nem tudsz valamit, kézzel lábbal, de akkor is elmagyarázod amit akarsz. Pl: CJ magyarázta, hogy az a kaja meg az a kaja micsoda. De én nem értettem, erre nekiállt eljátszani hogy tudod, a tengerben él, két ilyen micsoda van a keze helyén....nagyon vicces volt.

A nagy kajálás után VÉGREEEEEEEEEEEEEE következett a MOZI : BATMAN 3D.

Hát a konfortérzetem a tetőfokon volt, hintáztatható kényelmes fotel, nem kellett szemüveget sem felvenni, légkondi és miegymás. Kapásból 30 perces volt a reklám és a filmek bemutatása a Batman előtt. Hát majdnem mindegyikre azt mondtam, hogy ezt meg akarom nézni. Az egyikben a drága Bradly Cooper játszik, de sajnos azt csak szeptemberben fogják bemutatni. Tetszett még a Total Recall c. film. (Ezt talán a jövő héten meg is tudjuk nézni)

Na térjünk rá a Batmanre: Hát...szép volt jóóóóóó volt, de néha úgy éreztem kicsit sok már az akció. Nagyon sok képtelenség történt a filmben. Pl: lövöldöznek az atombombára és nem robban fel, majd felrobban az óceán felett, de nem lesz cunami bla bla.

Szóval összességében tetszett, de szerintem az előző jobb volt. Viszont a zene és a hanghatások eszméletlenek voltak. Konkrétan rezgett alattam a szék:) Jah és várom a folytatást, mert úgy fejezték be, hogy tutira lesz folytatása :)

Mozi után bementünk a híres Dunkin Donuts-ba, ahol én már csak vegetáltam, mert még mindig fülig voltam telítve a kínai kajával :) Ennyi volt a kiruccanásunk a szabad szombaton. Másnak Incoming-day, jöttek az új kölykök :)

Wallmart-túra: 

Wallmart az egyik leges legjobb bolt itt. Olyan Tesco szerű, de jobb minőségben és kb 1 teljes nap kéne, hogy mindent meg tudjál nézni. Mivel vasárnap early voltam, így kettőkor befejeztem a melót és megkértük Kyle-t, hogy dobjon el minket a Wallmart-ba. Kylenak Suzukija van és NEM automata váltós. Talán ez az első nem automata váltós kocsi, amit itt láttam. Gyors bevásárlást tartottunk, követtem a listám, de persze még ezer egy dolgot tudtam volna venni. Viszont a kozmetikai cuccok nagyon olcsók. Pl Loreal sminkcuccok, meg alapozók....szóóóval következő túúúrán ezekből is feltankolok.

BOSTON és kitchen funday:

A jachtom

Kitchen fun day: minden konyhai dolgozó elhagyja a tábort egy teljes napra. Juhééééééééééééé. Eredetileg az óceánhoz mentünk volna, de nem igazán volt strandolós az idő reggel. Így eldöntöttük, hogy inkább Bostonba megyünk, deeeeeeeee előtte még elugrunk paintballozni. Igen ám, csak valaki elfelejtett szólni a srácnak, hogy 9-re megyünk. Így ott dekkoltunk 15-20 percet a nagy semmiért. Kicsit ki voltam akadva, mert már réges régen elhagyhattuk volna a tábort, ehelyett 10:30 és 11 között sikerült elindulnunk. Ami bosszantó, mert elcsesztük a fél délelőttöt a nagy semmivel.  Az út 2 órás volt és a nagyon szuper kisbuszba úgy nyomatta CJ a légkondit, hogy majdnem befagyott a szemembe a kontaktlencse. Ráadásul nem tudtuk "elzárni" sem a légkondit felettünk, mert el volt törve a kis műanyag valami. Így beledugtam a sálamat a lyukba...legalább nem a fejemre jött a hideg. Az útat végigaludtam, vagyis végig kómáztam...

Boston külvárosában leraktuk a buszt, és metróval meg vonattal mentünk be a belvárosba. Napi jegyet vettünk ami 10 dollár volt és mindent használhattunk. A modern technika segítségével fizethettünk kártyával. ( Érdekes, hogy itt mindent kiírnak spanyolul is :) A vonatállomás hasonlított egy kicsit Kelenföld, Keleti pályaudvarra, de a vonatok egyáltalán nem. 

A State House előtt

Viszont a metro aluljáróban eszméletlen MELEG volt. Állott, fülledt levegő, alig lehetett lélegezni. Mindenhol hatalmas nagy ventilátorok, de hát semmit nem értek.

Bostonban meglátogattuk a "városházát", ahova be is mehettünk ingyen és bérmentve, sőt még idegenvezetőnk is volt. Az nagyon tetszett. Csupa-csupa történelem volt. Nagyon örültem, hogy majdnem mindent értettem is. Viszont a jó turista lefotóz minden sarkot, így Hana, Petra, Gábor és én mindig lemaradtunk a csoporttól. Után meg nem tudtuk merre vonult a csoport. :) Az épület nagyon csodálatos volt. Jah és bemehettünk a tárgyalóterembe is, ahol nyomkodják a gombokat. Hát még mindig a mi Parlamentünk nyerné a szépségversenyt.

A kikötőben megcsodáltuk a jachtokat. Tudtam volna választani. Nem tudom ezeknek mi a titkuk, de elárulhatnák már nekem is. Az öbölben a kirakott távcsövekkel el lehetett látni egészen a reptérig. Hihetetlenül közel hozta a dolgokat. Még a messzi hajón is tisztán láttam, amikor a metrózok húzták fel a zászlót, majd 15-20 perccel később értek csak be a kikötőbe. 

Egy csodálatos parkban

Ekkora már meleg és forróság volt. Persze mindenki hosszú nadrágban volt, mert amikor elindultunk nem volt jó idő. Esőre állt az idő. 

Pancsolás a szökőkútnál

Bostonban keveredik a régi és az új. A hatalmas nagy felhőkarcolók tengerében találhatunk 100-200 éves házakat. Olyan magasak ezek az épületek, hogy majdnem beleszédültem, mikor felnéztem. Az egyiknek a tetejére is felmentünk, de kiderült hogy 15 dollár, hogy odamehess az ablakhoz és körbemenjél. Szóval messziről ugyan de láttuk a kilátást. ESZMÉLETLEN szép volt. 

A közeli parkban szokásomhoz híven belemásztam a hatalmas nagy medence-szökőkútba, ahol gyerekek játszottak a bokáig érő vízben, PERSZE életmentőkkel a parton :) Vicces, vicces :)

A közeli bazár soron vettem képeslapot, megcsodáltam a szuveníreket és legszívesebben felvásároltam volna őket. Persze Harward-os cuccok mindenhol. Egy kapucnis pulcsi potom 35 dollár, DE HARWARDOS :) Szóval majd még meggondolom. A bazár soron felkaptam a fejem, amikor magyar mondatot hallottam. Egy házaspár nem tudta eldönteni merre menjenek. :) Gáborral egyből csak annyit mondtunk: jéééééééééé magyarok. (Magyarok mindenhol :) 

Ez a város akkora nagy, hogy az volt az érzésem a nap végére, hogy semmit sem láttam. 

Egy nehéz nap után a Harwardon :)

A nap végére tartogattuk a Harward-ot. Hát nem ilyennek képzeltem el. Viszont zöld gyep mindenhol, székek, piknikező diákok. Harvard bácsi szobránál meg ezer millióan voltak. Mindenki fényképet akart csinálni. A turistának látványosság, az ott tanulónak meg csak egy szobor, ami mellett elmegy minden nap.

Nekem egy kicsit az atmoszféra hasonlított az Oxfordhoz. Jahh és a poén, hogy a Harward a Cambridge kerületben van :)

Este a Harward mellet vacsiztunk egy szendvicsezőben, ahol megkérdezték a neved és ráírták a számlára, majd név szerint szólítottak a pulthoz. Meg kaptál egy kis kártyát, ami zölden villogott és a pincér ez alapján tudta hol ülsz. Nem kész téboly???? Jah meg kódot kaptál a WC-hez, ha be akartál menni :) 

Még tudnék mesélni ezt-azt, de semmi nem jut most az eszembe. Összességében jó volt, kicsit hiányérzetem van. Én speciel kifejezett úti céllal szeretek bóklászni a városban térképpel a kezemben, nem pedig random szerűen. 

Na és olyannyira szervezetlenek voltunk, hogy egyszer kétszer elfeledkeztek a "fényképezős csoportról" és eltévedtünk. Azaz a többiek elhúztak a francba....mi meg ott maradtunk ahol utoljára láttuk őket, majd kis idő után visszajöttek értünk. Szóvaaaaaaaalll király volt. 

Következő kitchen funday most hétfőn lesz, remélem az jobban meg lesz szervezve :) Én törekszem rá.

Viszont Boston a szívem csücske lett, egy szinten van Stockholmmal. Szóval ide még visszatérek :)

Falmászás:

Teniszezni indultunk, de falmászás lett belőle, mert útközben összetalálkoztunk Kyle-al, aki a falmászás nagy királya és felajánlotta, hogy feláldozza a szabadidejét ránk. Nagyon jó fej volt. Elmagyarázta hogyan kell felvenni a fantasztikus biztonsági cuccost és már mászhattunk is fel egyesével. Gábor volt az első, aki mellesleg csak fényképezni akarta a mi mászásunkat, de addig noszogattuk, mire már kínos volt nemet mondani :) 

Pötyi, Kyle és én harci díszben

Gábor kicsit több mint a felénél feladta. Ok becsületére legyen mondva, nem falmászáshoz volt öltözve. Na majd következtem én...kicsit magasnak tűnt lentről, de nem paráztam. Egy szabály van: Soha ne nézz le. Na most én nem is néztem. Ügyesen másztam felfelé lépésről lépésre. Persze voltak nehézségeim: nem értem el a következő fokot, majd útközben lábat kellett cserélnem, mialatt egy kézzel kapaszkodom a miniatűr kis fogantyúba, DE sikerült felmásznom. Mondjuk egy pillanatra sem fordult meg a fejembe, hogy nem tudom megcsinálni. A leereszkedés volt A LEGJOBB: mint az akció filmekben :) Ok nem mondom, hogy nem izzadtam meg benne, kellett hozzá egy kis izomerő :)

Pötyi sajnos nem tudott felmászni a tetejére, félúton beremegett a lába és görcsöt is kapott. Kicsit ell volt keseredve, de már nem volt ereje újrapróbálkozni, így leereszkedett.

Úton felfelé...

Falmászás 2: Miután teljesítettem az első pályát a legközelebbi alkalommal, míg a többiek az egyes pályán másztak én megpróbáltam a másodikat. Hát...ez már nehezebb volt egy fokkal. kisebbek voltak a kapaszkodók, meg ritkábban következtek. Mászás előtt Kyle azt mondta, ne aggódjak, tökéletes lesz ez a pálya nekem, mert kis kezeim vannak, jobban meg tudok kapaszkodni....hátttt akadtak problémáim fél úton. A legviccesebb, hogy ilyenkor lentről kiabálnak fel a többiek, hogy a jobb kezed ide, a bal lábad meg amoda rakd, de mondanom sem kell, hogy abban a pillanatban azt sem tudtam melyik a bal meg jobb, na meg az agyam kikapcsolta az angol funkciót, így csak annyit hallottam, hogy Kyle azt mondja: Az a legnehezebb pont, ha azon túljutsz, egyenes út van felfelé.....na igen az a bizonyos pont. Igazából csak át kell gondolni az egészet és a legoptimálisabb döntést meghozni azaz: egy kapaszkodóba kapaszkodni két kézzel (azaz 4 ujjal) majd három kettő egyre fellóbálni magad a következő pontra éssss ha elérted, nincs más, mint felhúzni magad. Hát rizikós volt, de sikerült. Nagyon nem volt mitől félni, max leesek...de leesni sem tudok mert, Kyle elkap...szóval mindegy mindegy alapon lehet küzdeni. Ésssssssssssss feljutottam ide is. Már alig várom a következő akadályt, ahol kicsit meg van döntve a mászó felület :) Addig rágyúrok :) Talán találtam magamnak egy új hobbit...

Tudom, hogy még hátravan a 2 bankett, de azt majd máskor...azaz a következő bejegyzésben. Ígérem gyors leszek :) Addig is jó olvasgatást.

Üdvözlettel: Miss Zilvia

 

hol is...

Hol is tartottam? Halvány lila dunsztom sincs...a napok összefolynak és csak a day és evening off-omat tartom számon. Ez a két esemény az, ami még életben tart :) Az egyik hétfőn van, a másik meg pénteken. Szóval jó, mert mindig van mit várni.

Tudom, hogy ígéretet tettem, hogy majd rendszeresen írok, meg hírt adok magamról, de itt, ilyen életritmus mellett lehetetlen. Miért is? Íme egy napom:

Ébredés: 

Az a beosztástól függ. Ha 6:30ra megyek dolgozni, akkor kelés 5:45, hempergés az ágyban 6:00-ig. Ha 8:00-ra megyek dolgozni, akkor kelés 7:15 kor, hempergés 7:20-ig. DEEE!! Miután 5en lakunk együtt egy picurka kis szobában ÉS a beosztásunk nem mindig egyezik, SŐTTT, így mindig van, aki hamarabb hagyja el a lakosztályt, mint a többiek, így, amikor aludhatnék sem tudok, mert felébredek a másik ébresztőórájára, amit 5ször lenyom, szundizni, és 6-szorra kikecmereg az ágyból :) De azért szeretem őket.

Jelentem sokat változott az alvási szokásom is. Használom a fantasztikus fekete szemfedőmet, így MÁR úgy is tudok aludni, hogy felettem 50cm-re ég a villany. (emeletes ágy). És aki ismer, az tudja, hogy ez már nagy szó!!!

Na szóval térjünk vissza a tárgyra. A reggeli készülődés nálam gyors, max 5-10 percet vesz igénybe a fürdőszobában.  Sajnos ezzel nem mindenki van így pl:Romana, Ő 20 percig cicomázza magát és Ő az első, aki lefoglalja a fürdőt. A többiek meg várnak türelmesen. Bár nem nagyon értem, hogy a dög meleg konyhába, ahol a kutya sem vesz észre, minek kell a napi smink, DE mindegy. Ez megint csak az én szememet szúrja :) 

Kabin elhagyása: 6:20 vagy 7:40, de ha a többiek is jönnek, akkor kicsit hamarabb, mert ők szoktak reggelizni munka előtt, így hamarabb indulunk és én is eszem valamit. Bár nem túl sokat, valami gyümölcsöt vagy gabonapelyhet.

Megérkezés a fantasztikus munkahelyre: 6:30 vagy 7:50. Egy perccel sem hamarabb:)
(Múltkor már a munkaidő megkezdése előtt 10 perccel a főnök már osztogatta a teendőket...azt beintettem)

Munka megkezdése a fent említett időpontban.

Reggeli etap: Itt munkamegosztás van, azaz mindenki azt csinál amihez kedve van. VAGY ha mégis esetleg, netalántán kapunk valami utasítást a Boss-tól, akkor azt természetesen végrehajtjuk. 

Reggeli teendők: gyümölcs előkészítése, ha voltunk olyan lusták és nem csináltuk meg előző este (eper, ananász, sárgadinnye, mézdinnye, magtalan szőlő), müzli tálalása minden asztalra, tej, joghurt kipakolása, salátabár előkészítése (szárított vörös áfonya, mazsola, barna sütő cukor (kérlek ne kérdezd ez mi, mert nekem sincs róla fogalmam, de gusztustalan ahogy kinéz) , mandula, dió, sajt, kása (ami szintén undorító, se íze se szaga, de szeretik). Ha lazy day van,(azaz a reggeli 8tól van 9-ig, akkor jössz, amikor akarsz. Egyéb esetben PONTBAN 8kor van reggeli. DE ezek a kis édi-bédi táborlakók nem használják ki az alvás adta lehetőséget, ezek már 7:45 kor ott toporognak az ajtóban, hogy engedjük be őket. Gábor erre azt mondta idézem: Olyanok, mint disznók a vályúnál.  Még elő kell készíteni a szervírozós nagy akármiket, amik alatt be kell gyújtani a tüzet, de nem ám a boglyát :) Kis tégelyben, kék lötty, ami ég 2 órán keresztül, így tartja melegen a kaját.Meg még ezer dolgot csinálunk reggel, vagy kéne, mert általában elfelejtjük, ésss akkor jön a rohangálás.

Reggeli után legjobb dolog a mosogatás:400 tányér, 400 müzlis tál, 400 kiskanál, 400 villa, 400 kés, 50 tálca, meg éppen ami akad. szóval van dolog ezerrel.

Mosókonyhás feladatok: Végy 3 nagyon gyorsan dolgozó embert. Az egyiket helyezd el a koszos tányérokat beszedő résznél, a másikat a spriccelősnél, ahol nagy nyomású víz-spricnivel lemossa a kajamaradékot. A harmadik ember meg várja a mosogatógépből kijövő tiszta dolgokat, amik jól átmelegedtek és konkrétan konyharuha szükségeltetik ahhoz, hogy megfogd őket és a helyükre rakd. Az első pár napban azt hittem, hogy a gumikesztyű a nagy forróságtól leolvad a kezemről. Most már észre sem veszem. Konyharuha nélkül pakolgatom a cuccokat. Ez amolyan verseny. Ha gyors vagy észre sem veszed, hogy forró az a rakat tányér amit a helyére pakolsz.

 Amikor már úgy érzed, hogy a végére értél a feladatodnak, elmostál 100000000000 dolgot és elégedetten nyugtáznád a délelőttöt, na AKKOR jönnek a drága kollégák és hozzák az edényeket, a hatalmas tálcákat, a fazekakat, késeket STB. 

Ez után egy kis szünet, persze csak addig amíg megeszed a reggelidet. Legtöbbször az ebédlőben fogyasztjuk el "szegényes" reggelinket, de ha tehetjük kimegyünk a fehér székekhez és csodáljuk a kilátást, na meg élvezzük, hogy nincs neon a fejünk fölött, süt a nap vagy jön a vihar és már látni lehet, hogy a szigeteknél esik az eső :)

Előkészülni ebédre:

Petrával kedvenc tevékenységünk a salátabár előkészítése: kis és nagy műanyag dobozokat kell megtölteni csupa földi jóval: paprika, kígyóuborka, hagyma, bab, krémsajt szerű, brokkoli, spenót, répa, paradicsom, hús, kínai tészta, zsemlekocka, ananász, valami fű féle zsálya szerű, de még MO-on nem láttam ilyet, olíva bogyó (aminek undorító szaga van és hánynék tőle, ha meg kéne ennem egyetlen egyet is), saláta, tuti van amit kihagytam. DE a legjobb a HUMUS. Ami szintén undorító krémszerű akármi. (Tudom, hogy sokszor használom az undorító szót, de sajnos nem tudok rá mi mást mondani.)

HUMUS: Ennek története van. Todd a főnök konkrétan odaadta a receptet az amerikai-török csajnak aki perfekt angol, hogy akkor állj neki és csináld meg:

  --  4 c. re onion

-          -2 TBS. salt

-          -½ TBS. sezame olive

-          -2 c. artichoke (ezt korábban még nem is láttam :P)

-          -3 TSP. white pepper

Na a kiscsaj, Joy elcseszte, majd odadobta Gábornak, hogy bocs elbasztam, de nekem már más dolgom van csináld meg. DE Gábor fantasztikus HUMUS-t készített.

Azóta Petra is kitanulta a Humus mesterséget, így Ő lett a HUMUS Queen.
EAz ebéd előtti pár óra az maga a rémálom.  Azt hisszük, hogy már minden elő van készítve és sínen vagyunk amikor a kedves főnök kitalál valami újat. PL: az utolsó másodpercekben keveri össze a szószt és kiadja feladatnak, hogy kis edényekben szervírozzuk fel és tegyünk minden asztalra. Persze ha a kölykök már az ebédlőben vannak akkor képtelenség a hatalmas nagy fém tálcákkal közlekedni köztük. 
Szokásos ceremónia a waterpitcher, azaz a vizeskancsó kiszórása minden asztalra. Mivel 2 ültetés van, ezért a fele megy a hűtőházba, addig sem olvadnak el benne a jégkockák.

Ebéd felszolgálása: minden asztalnak van egy tálcája, amire kikészítjük az ebédet és a gyerkőcök jönnek értük. Egyik másik még olyan kicsi, hogy nem bírja el a tálcát, ezért ketten jönnek :) Majd ha mindent kivittek és megettek jön a "second" azaz a REPETA.
Kérek még ezt, kérek még azt stb.stb. Bár néha nem értem őket. Pl: jön a kis srác, hogy ő még kér csirkét, legalább 4-et, de a tálban van még legalább 2. Miért nem eszik meg ésss utána jönnek kérni még egy kört. Egyesek mindenből kérnek, majd amikor hozzák vissza a tálcát, akkor az tele van kajával és minden megy a kukába.
A gyerekek először visszahozzák a konyhába a tálcákat a kajamaradékokkal, amit nem ettek meg, majd második lépésként a mosókonyhába a tányérokat. Ha ezzel megvannak megkapják a desszertet és a utoljára viszik a poharakat és a kancsókat a mosókonyhába. Nem a kedvenc hobbim állni a kuka mellett és dobálni ki a kaját, amit hoznak vissza. Van amikor hozzá sem nyúlnak a kajához, de ki kell MINDENT dobni!!! Múlt héten konkrétan egész csirkecombokat , melleket hajítottam a kukába. Nem egyet, nem kettőt. Csirkemellet, érted?????????? A kukába.... Kész vagyok tőle. A kuka konkrétan friss, ropogós, csirkével volt tele. Ennél még az is jobb lenne, ha menne a disznóknak vagy a kutyáknak. Meg is kérdeztem, miért nem tart a tábor 20  vagy több disznót, bőven lenne mit enniük, mert annyi a maradék. Év végén meg le lehetne vágni őket és lenne normális hús, nem kéne rendelgetni. Erre az volt a válsz, hogy nincs ki gondozza őket...pf...röhej...
Szóval elgondolkodtató, hogy amíg itt minden a kukába megy, a Föld másik pontján Bangladesben és még 1000000 helyen éheznek a gyerekek és a kukából keresnek élelmet maguknak, de csak szemetet esznek. NA MINDEGY, igaz nem mindegy, de én nem tudok változtatni ezen SAJNOS.

Ebéd után a mosókonyhában:
KÁOSZ. Igaz, hogy van egy plasztik kötényünk is, de nem ér semmit. Rendszeresen csurom vizesen hagyom el ezt a fantasztikus helyet. A mosogatógépet csak monster-nak nevezem, mert ez egy igazi szörnyeteg. Ha valami megakad benne, akkor le kell állítani, ki kell nyitni a "gyomrát" és ki kell bányászni a benne lévő edényeket. Persze, ahogy kinyitod, kicsap a gőz, betakar, majd a 180 F-es víz csöpög a kezedre, miközben kotorászol a dzsuvában :) Igazán jóóó meló :) DE a jó oldala: SZAUNA INGYEN.

Ebéd után:
Kezdődik minden elölről. Salátabár feltöltése, vizeskancsók, ez meg az meg amaz. Persze van amikor a főnök 2 órával a vacsora előtt MÉG NEM TUDJA mi lesz az ebéd....gondolkodik rajta. Kész ez az ember. Idáig étteremben dolgozott, ez az első éve itt és persze meg akar felelni, így neki arra is van ideje, hogy krumplipürével díszítgesse a húst. KÉSZ vagyok tőle!!!
Viszont a kedvencem, amikor a vacsora kint van a ház előtt: Cook out. Ilyenkor mindet ki kell vinne. 4 hosszú asztalt, legalább 4 kerek asztalt. külön asztaluk vana  lányoknak, a fiúknak. Persze van asztalunk az innivalóknak, a desszertnek, a szószoknak. Valamelyik okos kitalálta, hogy az asztalokat nem lehet lerakni a ház elé, mert ott nem mutat jól. Vigyük le az udvar közepére, mert ott szebben mutat. Ez számunkra annyit jelent, hogy a konyha és az asztal között van egy laza 600 méter. És természetesen MINDENT KI kell vinni majd a kaja végeztével MINDENT BE kell hozni. Valahogy mindig Gáborra meg rám marad az asztal cipelése. Ingyen konditerem. Számomra a hosszú asztalok nehezek, de kit érdekel...

Sztori: Gáborral cipeljük be az asztalokat, és a bejáratnál állt három megtermett amerikai erejében gazdag legényke. Éppen kémlelték az épületet és mutogatták egymásnak, hogy milyen termesz fészek meg madár meg mit tom én milyen fészek van az ablaknál. ÉNN meg nyögtem jobbra-ballra az asztal súlya alatt, majdnem eldobtam, DE SENKI, DE SENKI nem jött a segítségemre. Elnézegették, sőt észre sem vették, hogy szerény szerencsétlen cipeli az asztalt. Innentől fogva nem lesz egy rossz szavam sem a magyar fiúkra. Ha ez MO-n történik a fejemet teszem rá, hogy a 3 közül valamelyik odaugrott volna segíteni.  

Sztori kettő: Szintén a kinti sütögetésről való.
Táborvezető: Kész vagy? Minden rendben a vacsorával?
Főnök: Hát majdnem kész vagyunk, van még ez az, de a nagy része...
Táborvezető: De a vacsora 5-kor van...
Főnök: Nem a vacsora 5:45-kor van...
Táborvezető: Nem az 5-kor van...
Főnök: Jah, akkor KITCHEN STAFF RUNNNNNNN!!! Gyerünk mindent kihozni, egy-kettő.
KITCHEN STAFF: ANYÁDDDDDDDDDDD..........PÍÍÍÍÍ.....PÍÍÍÍÍÍÍ....PÍÍÍÍÍ

Majd egy 30 perc múlva jön a vihar....

Főnök: Gyerekek, gyerünk hordjunk vissza mindent!!!!!!!!!!!!! Jön az esőőőőőőőőőőőőőőőőőőő!!!

És Isten a segítségünkre volt: Elment az áram, így se takarítani, se mosogatni nem tudtunk...vártunk vagy jó egy órát és hazamentünk. Otthagytunk minden dzsuvát reggelre.... :) KÉSZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ

Vacsora után a mosókonyha: ISMÉT KÁOSZ. Összetesszük a kezünket, ha fél8 8körül lezárhatjuk a gépet és tiszta minden. Ez ritkán adatik meg :)

Nos ez után, ha van még életkedvünk és erőnk lemegyünk a partra, megnézzük a naplementét, de sokszor a naplemente nem vár ránk...

De a nap végére mindenki csak egy jóóó zuhanyra vágyik és arra, hogy végre embernek és ne disznónak érezze magát. 

Munkaruha: különböző színű pólók, aminek a nyaka feljön a nyakam közepéig és megfújt. A levegőt nem engedi át, így már reggel 8kor 5ször lever a víz. De a hátán van egy ima, valamilyen atyától a 16. századból :) Persze minden napra megvan, hogy melyik színű pólóban kell pompázni :)

Térjünk rá kikkel is robotolok itt:

TODD: Ő a nagyfőnök a konyhában. Van 6 gyereke, ők itt laknak a táborban. A gyerekei nagyon aranyosak és a felesége is. Igaz Ő a második felesége, de mindegy. (Csak furcsa, hogy egy ennyire Istenhívő táborban, ahol nem vehetek fel kivágott pólót megengednek ilyet :) Szóval az nem oké, hogy "mutogatom" magam, de az oké, hogy elváltam. TUDOM nagyon szarkasztikus és cinikus vagyok :P

CJ: Ő a kis főnök, de mindig azt mondja, hogy Ő nem főnök, kérdezzük meg Toddot. Van 2 lánya 2 anyától, apukája a lelkész itt a táborban. Jelenleg nincs barátnője, se felesége. Imádjuk. Vicces, aranyos, jófej. Megjárta Afganisztánt és hobbija az ARMY-s bögréjéről fényképeket készíteni a legkülönbözőbb helyeken és emberekkel.  Ő a sofőrünk is. Ő szervez nekünk programokat, mindig a rendelkezésünkre áll. Elkéri a kisbuszt és már megyünk is valahova :)

Abigail: Kedves, aranyos, segítőkész lány, aki mindig mosolyog, soha nincs rossz napja és mindig azt mondja, hogy YOUR VERY WELCOME. Ezt még soha senkitől sem hallottam ezelőtt. Ő nagyon sokat segített nekem az első napokban. De most is. Közöttünk Ő a főnök. Ha nem tudunk valamit, mindig hozzá fordulunk segítségért. Ő a legfőbb pletykabarátnőm :P

Joy: Török-amerikai leányzó, anyukája pékséget vezet, így Joy nagyon jól ért a sütikhez, de a főzéshez is. Ő Todd szíve csücske. Általában a főnök vele beszéli meg mi lesz az ebéd, meg minden. Legalább ő tudja, mi meg nem....

Brain: Joy barátféléje. Sosem tudni mi van közöttük, de állandóan együtt vannak és susmorognak. Brain Puerto Ricoi, de még soha nem hallottam spanyolul beszélni. CJ általában őt csicskáztatja :)

Carol: A szarkeverő. Kezdetben nagyon aranyos volt és kedves. Sokat segített, de manapság csak a szarkeveréshez ért. Legfőbb ellenfele Joy, akivel egy kabinban lakik. Carol beköpte Joy-t, hogy állandóan késik a kabinból, sosincs otthon 11-re. Mindezt megosztotta táborvezetővel, aki szólt a lányok vezetőjének, aki elbeszélgetett Joy-al. De Abigal mondta, hogy max. 2szer fordult elő, hogy Joy késett és akkor sem órákat csak pár percet. Carol másik szép húzása: Elmondta Mary-Bath-nek, hogy Joy melltartóban meg bugyiban alszik és ez botrányos!!!!! Ez őt zavarja.....Egy szó mint száz, mindenki csalódott ebben a lányban és most mindenki óvatos, nehogy legközelebb Ő legyen Carol célpontja....mert azóta mást is kispécizett magának. de ezt majd később. 

kathlen: A mindig Kiszel Tündés mosollyal járó-kelő leány, akinek megalszik a tej a szájában. A lajhár vele szemben megnyerne bármilyen sebességgel összefüggő sportot. Én még soha nem láttam ilyen lassú embert. Más kapcsolatom nincs vele, mert egyszerűen amikor meglátom, hogy 3 órán keresztül szeleteli az uborkát, akkor legszívesebben fejbe lőném magam.

Tim: Aki eltávozott közölünk...megunta és itt hagyta az egészet. Gyerekfelügyelő akart lenni, de a tábornak nem kellett. Megpróbálkozott a konyhával de nem jött be neki. Nekünk sem Ő, mert dolgozni azt nem szeretett, ellenben imádattal szopogatta a poharát meg a jégkockákat. Fel alá járkált, mintha csinálna valamit....Amikor elment, csak Toddtól köszönt el, Gábornak megveregette a vállát és ennyi....ez mindent elárul róla. Viszont Ő volt Carol pajtársa, így most Carol "barát" nélkül maradt.

joshi: Aki az agyamra megy. 1. egyáltalán nem értem mit mond, de ezzel nem csak én vagyok így. Az amerikaiak sem értik néha mit mond. 2.  Ha egy nap nem kérdezi meg milliószor, hogy How are you? akkor SOHA. 3. Kedvenc foglalatossága a bujkálás a hűtőházban. Nem egyszer rajtakaptuk, hogy ül a rekeszeken és csokis tejet kortyolgat, amikor megkérdezzük mit is csinál, azt feleli rendezgeti a dobozokat, hogy legyen hely mindennek. 4. Az a tévképzete, hogy én depressziós vagyok, mert nem moslygok orrba-szájba és legfőbb célja felvidítani engem....Állandóan felhívja magára a figyelmet valami hülyeséggel: naranccsal zsonglőrködik, elektromos helikopterrel játszadozik az ebédlőben és még sorolhatnám....Néha úgy érzem, hogy elmebeteg. jahhhhh és van egy komplett késkészlete, amint gyémánt vagy mittomén milyen kővel élesítget. Elvileg végzett szakács, de főzni még nem láttuk, vagyis nem ő Todd jobb keze.....Jah és 24 éves...No komment....

Romana: cseh szekció egyik tagja. Aranyos kedves, néha teszi a sejhaját ide oda a fiúk előtt. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy meg lehet-e benne bízni vagy sem. Összességében véve jófej, de nem leszünk a legjobb barátnők...főleg, akkor nem, ha állandóan felbassza a villanyt a fejemre, amikor én még alszom. Ő anyuci elkényeztetett leányzója, aki kijelentette, hogy ez a szoba maximum 2 embernek lenne kényelmes, mi meg öten vagyunk. 

Petra, alias Pötyi: A legjobb arc. Vele egy húron pendülök. Csak egymásra kell néznünk és kitaláljuk egymás gondolatait az adott szituációban. Ha tehetjük mindig együtt dolgozunk és pletykálkodunk :) Az ő bátyja volt itt a táborban tavaly előtt, most Hanaval érkezett, de már beszéltem a híres Vasekkal ( a báty) skypon. Be kellett mutatnom a fantasztikus cseh tudásomat :) ami nem nagy, de vicces :) Petra a belevaló, mindent kipróbálok kategória :) terveink között van a vízisí, meg a jetsky is :) 

hana: A másik bajtársam, az angoltanár :) nagyon kedves, aranyos, egy kicsit naiv lány, aki egy legyet sem tudna lecsapni és aki soha nem haragszik semmiért. Nagy szíve van  és megbocsátó. 

Gábor: egy furi srác Magyarországról, ki nem állhatom... ( "Bárcsak láthattam volna az arcod, amikor ezt olvasod :)" UGYE TUDOD, HOGY IMÁDLAK :p

Nos így élünk mi itt, jóban rosszban :)

jah, majdnem elfelejtettem: Mindenkinek van egy álneve, mert amikor magyarul beszélgetünk Gáborral kihallatszik, hogy Carolról vagy Timről pletykálunk. Ezért kitaláltunk álneveket:

Katona – CJ

Főnök – Tod

Törpilla – Abbie

Nagyseggű – Carol

Nyakigláb – Brian

Colos – Petra

Mézi – Hana

Barna – Romana

Tünde– Caitlyn

Életképtelen – Timothy

Pokémon – Josh

természetesen egyre több embernek van álneve:) És ezt nem csak mi játszuk. A cseh lányok is adtak álneveket mindenkinek. Lassan azokat is megtanulom :)

na ennyit mára meg egy hétre előre.

Üdvözlettel: Miss Zilvia

UI: Senki ne gondolja, hogy rosszul érzem itt magam. A munka sok, de nagyon jó nekem itt. Igaz ez a bejegyzés kicsit negatívra, szarkasztikusra sikeredett, de ugyebár ismertek :) Minden rendben, sok élményben van részem és az angolom meg a "csehem" is rohamosan fejlődik :P

az első igzi nap...

Már korán megébredtem magamtól...már fél 7kor!!!! Igaz aludtam is eleget...reggel szépen komótosan kihúzogattam a sötétítőket és egyszercsak egy hatalmas nagy őzzel találtam szemben magamat. Nézett rám én meg rá....mozdulatlan maradtam és ő tovább lakmározott. egyszerűen nem hittem a szememnek.  Az ablaktól kb 50 centire. Legszívesebben lefényképeztem volna, de nem volt rá időm, meg elment volna addigra. 

Szóval jól kezdődött a napom :)

Reggeli: bacon, tojásrántotta, saláta meg még ezer dolog.

A reggel az nem az én napszakom. Ezek az amcsik megéletvidáman, fitten és üdén, hatalmas vigyorral az arcukon kérdezik, hogy hogy vagy???? Háttt persze, hogy én is jól vagyok, meg nagyon szretek itt lenni, igaz még semmit nem láttam semmiből, de muszáj ezt mondani. 

Az ebédlő: kerek barna asztalok, 7-8 székkel, 2 salátás bár, Pulton: kávé, forrócsoki automata, forróvíz, 6-8 különböző, persze koffeinmentes tea, barna cukor, rendes cukor, méz, szinte minden. Kivéve ciromlé...(azóta találtam a raktárba :)

Ezenkívül egy hatalmas kandalló, mint a filmekben, ahol megvan a helye a kis zokniknak, amikor jön a télapó, körülötte kanapé. A másik szárnyában az ebédlőnek meg tv és kanapé.

A reggeli folyamata:

8kor kongatnak a nagy haranggal, majd megkezdődik az imádkozás, amit mindig más mond. Itt nincs sztenderd ima, itt mindenki improvizál.

Imádság folyamata: mindenki lehajtott fejjel, csukott szemmel, átszellemült arccal hallgatja, sőt van akik átkarolják vagy megfogják egymás kezét.

Ezután jöhet a 40-30 percig tartó evés. Majd mindenki elviszi a tányérját a mosogatóhelyiségbe. 

Ha mindez megvan jön a TÁJÁKOZTATÁS 5 percben. ki hova megy meetingre, azaz megbeszélésre, vagy mi a napi feladat, stb.

Reggeli után cspatépítő játékok, azaz ismerjük meg egymást:

1. feladat: alkoss nagy kört, mutatkozz be és csinálj valmilyen bemelegítő gyakorlatot. A többiek feladata meg elismételni éssss megjegyezni a nevét, na meg végrehajtani a gyakorlatot. Persze a 30. ember után már elvesztettem a fonalat, itt mindenki Susan, Susi, Sara, meg Bekky, Beccka, Kim, Katlin, Kate...jah és persze a vezetéknevet is ismételni kellett.....

háttt nálam kicsit megakadtak :) szegénykéimnek nem ment a pr, zs, n egymás után. DE a Szilviát azt nagyon megtanulták.

2.feladat: keressd a párod és hajtsd végre a kőr közepén álló utasítását. Pl: jobb kéz a másik csípőjére, a fej a a másik térdére és stb. Sípszóra párkeresés, akinek nem volt párja az adta középen az utasítást. ÉN gondoskodtam, hogy mindig legyen párom :)

3. feladat: kisebb csoport alkotás, csapatinduló kitalálás és előadás

4. feladat: találj a lyukba. Azaz a derekadra kötöttek egy lelógó csipeszt és azt kellet beleirányítani egy wc papír gurigába. A leggyorsabb csapat nyer. Mi a harmadikok lettünk. 

5. feladat: add át. Fogpiszkáló a szájba, az első átadja a mögötte levőnek a fogpiszkálón lévő kerek cukorkát. Persze a sorba úgy kellett beállni, hogy magas-alacsony.magas-alacsony...izgalmas volt. Ha leesett a cukor újra kellett kezdeni. Mi lettünk az elsők :)

6.feladat: (Gyökérség) Végy egy teniszlabdát, tedd bele egy régi harisnya lábrészébe és tedd a fejedre. Majd kezj el körözni a labdával mint egy helikopter propeller és próbáld meg leszedni a másik fejéről....hát engem helyből "lefejeltek". Az utolsó kettő pedig párbajozik. idióta egy feladat...

Ez eltartott egy egészen ebédig.

Kong, imádkozás, zabálás.

 

Ebéd: saláta, krummpli, valami csilis szósszal meg hús. Finom volt.

14:00 papírmunka, majd kinti szórakozás a vizes fűben. JÓÓÓ volt!! Egész délelőtt szakadt az eső. 

1.feladat: kő-papír-olló. Kétcsapat, egymással szemben a vonalnál, 3ra megmutatják, hogy melyiket választották a három körül. A csapatok előre megbeszélték, hogy mit fognak mutatni.

Aki veszített az szélsebesen futott vissza a bázisra, aki nyert annak meg el kellett kapni valakit a vesztesek közül. akit elkaptak az a nyertes csoporthoz került. 

2. feladat: bízz bennem. Kisebb csoportokra oszlottunk, kb 6-8 ember. Kis kört alkotunk. Aki középen volt, be kellett csuknia a szemét és el kellett dőlnie valamelyik irányba, majd a többiek kézről-kézre körbeadogatták. Ennek a másik változata a felemelem a fejem mögé, majd lerakom. Na szerencsére nekem ez kimaradt. DE jött a következő akadály. Az egy másik helyen volt az erdőben. Fel kellett mászni egy álványra. Kb a fölldtől 1,5 -2 méternyire volt. Ki kellett állni a szélére, háttal a többieknek és le kellett magad vetni háttal a többiek felé. Ök meg lent elkaptak. Na én már a gondolattól is rosszul voltam, hogy egy fel kell mászni, kettő HÁTTAL le kell vetnem magam. Nem az idegesített, hogy nem kapnak el, mert tudtam, hogy elkapnak, hanem hogy nem tudom mi történik velem. Miután elkaptuk az embert, szépen letettük a földre. Sajnos ez alól a feladat alól nem tudtak kibújni. MINDEN bajom volt. Bár nyugtatott a tudat, hogy a legkövérebb embert köztünk elkaptuk, szóval engem sem fognak leejteni. 

Kiálltam a szélére. A csaj megkérdezte minden rendben van-e. Legszívesebben mondtam volna, hogy kvára nincs rendben semmi, de hát mosolyogni kell. 3-2-1 zuhanássss....zuhanás közben én csak azt ordítottam, hogy óóóó mamiiiii mammiiii mammiiiiii. 

Így visszagondolva nem volt rossz.... :)

3. feladat: mássz fel. Hatalmas, több mint 2,5 méteres fa fal, ahova fel kellett mászni úgy hogy 2 ember emelhet, a többi csak tarthat. Aki felmászott az fennmarad és segít felhúzni a többit. De fent csak max 2 ember tartózkodhatott. 

Tervkészítése után óra indul és nem lehetett beszélni, csak mutogatni. Az első lány nem érte el a fal szélét és nem tudta felhúzni magát. Így más ment először Hát ő is megküzdött érte. Ő elérte a fal szélét, de nem tudta felhúzni magát, a 2 fiú meg nem tudta magasabbra emelni. Aztán valahogy sikerült. Ezután már ment mint a karikacsapás. Én egész hamar felértem. Nekem sikerült felhúznom magam . A két segítő csak annyit segített, hogy elérjem a fel szélét, onnantól már sínen voltam. Viszont nekem meg Liznek kellett felhúznom a legkövérebb embert. Beleizzadtam, mondhatom....de sikerült. Az utolsó embert viszont nem tudtuk feljuttatni a falra. olyan terveket eszeltek ki, hogy engem lelógatnak, majd a lenti elkapja a lábam és rajtam keresztül felmászik. Azt mondtam, hogy ezt felejtsék el, gondoljanak ki mást. 

Sajnos az időnk lejárt, így az utolsó ember lent maradt....

4. feladat: ugrás át a folyón, kötél segítségével. A folyó felett lógott le egy kötél egy nagy ágról. Az első ember éppen hogy csak átért a túlpartra. Majdnem belelépett a szélébe. A második ember vitte a " savval teli vödröt". Őt sikeresen elkapta a túlparton lévő emberke, de majdnem mind a ketten csobbantak. Egy lány belezuhant a vízbe. Ó jeee....de én sem voltam kivétel. Az én technikám a nekifutás ameddig csak tudok, majd elrugaszkodás a partól, így egy kört írok majd le, de a folyó legkeskenyebb részén ugrom majd át. A terc jó is volt, csak a kivitelezés sült el szarul. 

Nekifutás, elrugaszkodás, repülés......majd a többiek elfelejtettek elkapni a túlparton....Szilvi repül vissza a másik oldalra, de annyi lendülete már nincs, hogy elkapja  a partot és megpróbálja megint. Így kis hősünk tesz még egy kört a folyó felett, majd miután másosjára sem kapják el, szépen belecsobban a vízbe....

Hát nem csodás.....a sortcipőm, a farmerom, mindenem vizes lett. Kösziii mindenkinek :) Azért jó volt.

Minden feladat után megbeszélés. Mi volt jó, min kellett volna változtatni. A feladatok közben 50000000 szúnyog csípett meg, össze vissza vakaróztam......

Mint az ázott verébb baktattam haza száraz ruháért. Valahogy tudták, hogy ennek a feladatnak kell az utolsónak lennie... :) vajon miért???

Vacsora, majd tábortűz szúnyogfalván...

Tábortűz a spirituális helyen. Itt Jézusos dalokat énekeltek. Szép volt, meg meghitt meg miegymás. Mindenki tudta a szöveget, már ez meglepett. A másik meg egyesek annyira beleélték magukat, hogy az csak na...szinte extázisba estek. Énekek után meg beszélgetés. A téma: Hogy van jelen az Isten az életedben? 

A 30.felszólaló után, fél 11 felé közeledve, amikor már több, mint egy órája kint voltunk az ázott erdőben, a szitáló esőben, a fagy hidegben én már csak esőért, de olyan jóóó heves esőért könyörögtem és hogy vége legyen már az egésznek. 

Olyan fél 12 felé kerültem ágyba. lakótársaim nincsenek, majd csak vasárnap érkeznek, így enyém az egész házzzzz! Nem mintha az alváson kívül tudnám bármire is használni. 

Az esték és a reggelek hűvösek. Konkrétan reggel pokrócba csavarva megyek a fürdőbe és míg fogat mosok, meg stb, engedem a zuhanyzóban a forró vizet és egy kis gőzből nyerek meleget, hogy mikor öltözök, jó meleg legyen a fürdőbe... 

Üdvözlettel: miss. Zilvia

UI: Itt görnyedek a raktárba és próbálom összeszedni mikor mit csináltunk. Ma szabadnapos vagyok, és Gábor laptopját bitorlom. Kint szakad az eső, nem lehet csinálni semmit. Már itt vannak a gyerekek és nem lehet használni előttük sem laptopot, sem telefont. Így bujkálni kell, mert nem akarok átmenni a lányok házába, ahol legálisan is lehet netezni az irodába, mert túl messze van. Így partizánkodok. 

Hamarosan képek....és több bejegyzés :) De tudjátok, jó munkához idő kell :)

kezdetektől...

2012.06.12- ismét egy mérföldkő az életemben. Reggel 9:35 kor elhagytam kicsiny kis országomat és átszeltem a hatalmas Atlanti-óceánt.

Kelés:05:30 Nem izgultam az út miatt, de nagyon nehezen tudtam elaludni. Akkor már tudtam, hogy laptopom nélkül fogok utazni, mert nem lett kész. Nem mondok semmit, csak annyit, hogy valahogy kicsit nagyon balszerencsés vagyok, ha utazásról és laptopról van szó. (Ugye Észtországban az első napon bemondta az unalmast, hát most esélye sem volt)

Na mindegy.Időben elindultunk, időben odaértünk, DE a fantasztikus Liszt Ferin a Lufthansa szektorban akkora KÁOSZ uralkodott,hogy az csak na. Mint a csürhe banda. Ott álltunk,mint a szerencsétlenek és senki nem mondott semmit. Kb 1,5 órán át álltunk sorba, mindenki tiszta ideg volt. Szerencsére nekem még volt elég időm, de volt akit úgy emeltek ki a sorból,név szerint, nehogy lekésse a gépet.

Már majdnem én következtem, amikor egy ausztrál állampolgár, egy vén nyanya arrébb lökött, hogy Ő volt itt előbb,mit képzelek magamról, álljak mögé. Miután nem akartam veszekedni magam elé engedtem. Bár legszívesebben megmondtam volna neki, hogy ez Magyarország, itt farkastörvények uralkodnak, szokjon hozzá vagy húzzon haza.

A biztonsági ellenőrzés hamar ment, szerencsére nem szedtek ki semmit a csomagomból. Sajnos ezúttal nem ablak mellé kerültem, hanem középre. Az út unalmas volt. Felszálláskor ismételten forgott velem a világ...Útközben kaptunk vaníliás bagettet meg üdítőt. Néhányszor megdobta a gépet egy-egy szellőcske, akkor úgy éreztem magam, mint a LOST eltűntek c. sorozat első epizódjában :)

Landolás: volt már jobb is...valahogy nem sikerült letenni a gépet észrevétlenül. (Amúgy egy nagyon fiatal pilótánk volt)

Frankfurtban nem volt semmi fennakadás,megtaláltam hamar a Z25 kaput. Ismételten ellenőrzés. Itt bizony besipogtam. A néni elvezetett és az elektromos kütyüjével végigmustrált. Megnézte a nadrágzsebemtől a gombokon át mindent. De nem talált semmit. Viszont a második csomagátvilágításon a bácsi rondán nézett rám és kinyitotta a csomagot, megnézte a folyadékokat. Amikor félrehívott, gondoltam majd udvariasan megkér, de nem  önállósította magát és egyenként megnézte a folyadékokat. Majd még egy vízum/ útlevél ellenőrzés és már nem volt más, mint a felszállás. 

Kis tülekedés után elfoglaltam a 49J helyett a 49H ülést, mert egy indiai nénike eltévesztette a házszámot és miután angolul nem nagyon tudott, kézzel lábbal mutogattam, hogy rossz helyen ül....majd 3 perc után feladtam és leültem a popsimra a folyosó mellé. Hál' Istennek senki nem ült mellettünk, így kényelmesen elfértünk. Viszont sokkot kaptam a ruhájától. Felül olyan volt, mint egy melltartó, de sokkal vastagabb és még át volt tekerve a néni egy vastag függönynek látszó ruhával. Érdekes volt. A gép tele volt arabbal, indiaival, kínaival meg egyéb szerzeményekkel. Most már tudom miért olyan nehéz bejutni ebbe az országba.

Felszállás: Forog a világ, bár most rövidebb ideig. 

Az egyik képernyőn lehetett nézni, hogy hány méter magasan vagyunk, milyen sebességgel haladunk, mikor érünk oda és most ott mennyi az idő. Volt amikor átléptük a 800 km/h álomhatárt. Az út alatt mást sem csináltam, mint fel és levetkőztem. Hol megfagyasztottak minket, hol meg nagyon meleg volt. Ugye kaptunk takarókat, mindenki azzal bugyolálta magát. A másik oldalamon egy nem túl barátságos nő ült, akinek mindig minden baja volt. Mellette egy apa ült a lányával, azok mögött meg az anya a másik kisgyerekkel. Sajnos nem kaptak jegyet egymás mellé, így megkérték a goromba nőt, hogy cseréljenek helyet, de mondanom sem kell, hogy a nőci nem ment bele, mert Ő csak a folyosó mellett tud ülni. Na mindegy...

Kaja: Csirke, saláta, bagett, sajt és nagyon-nagyon finom málnás sütemény. Miután még akkor fájt a szám, így olyan lassan ettem, hogy mire befejeztem addigra már az innivalót hozták. 

Kaja 2: Landolás előtt kb 1 órával jött második kör. Vegetáriánus szendvics szerű, de olyan rossz volt, hogy ott is hagytam. 

Sajnos inni nem igazán adtak sokat, azt hiányoltam. Szomjas is voltam, mire odaértünk.

Landolás: jobb volt, mint a frankfurti. Zökkenőmentes, szinte észre sem vettem, hogy már földet értünk. 

Elcsodálkoztam azon, hogy az emberek akkora kupit hagytak maguk után, hogy az csak na. Főleg az első osztályon. Nehezükre esett odaadni a sztyuiknak a szemetet, könnyebb volt ledobni a földre. Nonszensz.

Leszállás után sorba állás, de nem tartott túl sokáig. A bevándorlási emberke feltett pár kérdést és már mehettem is a dolgomra. Felkaptam a csomagomat, ami épségben megérkezett és mentem megkeresni a buszmegállót. Gondoltam vagyok olyan májer és megtalálom segítség nélkül, de nem. Azaz megtaláltam elsőre a helyes buszmegállót, de kicsit aggódtam, mert minden társaságnak ki volt írva a neve, kivéve az enyémnek. Így szépen visszaballagtam és megkérdeztem az információnál. A nénike közölte, hogy épp most ment el a busz, a következő pedig egy óra múlva jön majd. A hatalmas csomagommal felszerelkezve elmentem meglátogattam a mosdót. Elég érdekesre sikeredett, ugyanis csomagostól mindenestől rontottam be a csöppnyi WC-re. De hát mit tehettem volna, kint nem hagyhattam felügyelet nélkül. Mindegy egy magyar mindig feltalálja magát. :)

Ezután lehuppantam a legközelebbi székre és megpróbáltam befogni a netet a fantasztikus okos telefonommal. Mégse volt felesleges megvenni ezt a kütyüt drága magyar forintokért. Gyors elküldtem egy rövid üzenetet Fb-on meg e-mailen.

Majd, mint derült égből egy villám, úgy csapta meg a fülemet egy magyar szó, majd párbeszéd:

-Szia,magyar vagy ugye?

-Igen.

-Ugye Pécsre jársz egyetemre?

-Igen

-Szlavisztikára?

- IIIIggennn....(itt már nagyon-nagyon  kimerevedtek a szemeim :)

-Én is oda járok, szoktalak látni a folyosón.

-Hát én téged nem...

Majd beszélgettünk, amíg nem jött a busz. Ő is táborba ment dolgozni, de egy másik államba és másik szervezettel. 

5kor begördült a busz, a sofőr vetett egy pillantást a jegyre és már mehettem is. A segítője meg elvette a táskámat és berakta a csomagtartóba. Persze itt nem úgy van, hogy mindenki találomra beküldi a táskáját és örül, hogy befért. Itt kérem REND uralkodik. 3 megálló, 3 külön csomagtartó fakk. Így a csomagok nem keverednek és nem kell tartani attól attól, hogy valaki elviszi az én csomagomat idő előtt.
Busz: keleti kényelem, nyugati nyugalom, wifii és stb. Ismételtem rövidebb idő alatt tettük meg az utat a tervezett időnél, de már vártak Doverben a buszvégállomáson. George talált meg engem és nem én őt:) Kézfogás, a szokásos udvariaskodás bla bla. Majd megérkezett Grace, Lance és Chelly. Mindenkinek hatalmas csomagjai voltak, de George dzsippel jött és a csomagok na meg mi is kényelmesen elfértünk. Az út nem tartott tovább 30 percnél, végig erdős részen mentünk, hatalmas fák az út szélén és a nagy semmi. Se egy bolt, se egy ház, csak a nagy SEMMI. Kb mint nálunk a Hortobágyon :)
A táborba egy fogadóbizottság jött üdvözölni minket. Bemutattak az igazgatónak, a feleségének, a FŐNÖKNEK, Toddnak, meg még ezer embernek...
3 kérdés, ami elengedhetetlen az amcsiktól, amikor megérkezel:
1. Mi a neved?
2. Honnan jöttél?
3. Honnan, kitől hallottál a táborba/ hogy kerülsz ide?

(De a legeslegfontosabb kérdésük a nap minden percében: How are you? / How is going? A hogy vagy kérdés, amit otthon nem nagyon teszünk fel a másiknak. DE itt KÖTELEZŐ. NA meg az is, hogy azt mond, hogy pretty good, fine, well, fine, good vagy awesome vagy ehhez hasonló. SOHA SEMMILYEN körülmények között sem mondhatod azt, a mi újság kérdésre, hogy áhhh semmi különös. Sőt gorombaság, ha te nem kérdezel vissza ugyanolyan mosolygós, kedves arccal.

Mikor megérkeztünk itt már este 9-et ütött az óra, ami azt jelenti, hogy otthon már elütötte a hajnali hármat....
Kicsit fáradt voltam, de mire ágyba kerültem már átlendültem a holtponton, de így is extra rövid idő alatt sikerült elaludnom.

A fő épületben megkaptam az ágyneműmet, meg a huzatot...kicsit erős kifejezés mindez ezekre a dolgokra.
Gumis lepedő: valamikor öreganyám idejében látott utoljára gumit.
Pokróc: ami dupla, rózsaszín és agyonbolyhosodott, jah és persze nem fér bele a szimpla otthonról hozott ágyneműhuzatba. (Itt meg nem kaptam olyat, mint amilyen otthon van, de helyette van egy ágytakaróra emlékeztető VALAMI. Olyan, mint egy lepedő, de csipkés a széle. Na most ezt kéne a pokróc és én közém rakni, vagy a pokróc fölé??? I dont know.

Jah a kabinom neve: Rein Deer.
Röviden: három emeletes ágy, 2 kis ablak, szűk WC és zuhanyzó. (ez a ház egy elszeparált része. A nagyobbik részen leszenk majd a gyerekek a felügyelőjükkel. Ott is vannak emeletes ágyak, 2 zuhanyzó, 2 WC és több ablak.
Mire kiválasztottam az ágyam...fent alszom az ajtó mellet jobbra, az ablak mellet. Nem akartam a wc mellett, meg a másik oldalra sem, mert arra nyílik a wc, meg ott van a kuka.
Persze, hogy első éjszakán egy hatalmas "tarantulával" találtam szembe magam...de mire kiszedtem a papucsom a csomagból, elment....jobb is...ekkora pókot még nem láttam....fúúújjjjjjjj
Ezek után úgy feküdtem le, mint a régi szép időkben a jakabhegyi koliban. Átnéztem minden sarkot, minen kis részt, honnan bukkanhat elő újból egy tarantula vagy más kedves állat :)


Ezt a bejegyzést kb 2 hete írom, szóval elképzelhetitek mekkora itt a hajtás. Laptop nélkül meg nehézkes, de kitartás.

Olvassatok továbbra is mert itt minden nap történik valami, csak legyen erőm blogra vetni :)

Üdvüzlettel: miss. Zilvia


UI: várom a kommenteket és az ötleteket. Ki miről szeretne hallani részletesebben:)

coming soon...

Hamarosan uj bejegyzes ekezetekkel...addig is kitartas :)

Udvozlettel: Szilvia

vigyázz, kész, rajt...

Okééééé, indulásra kész, bepakolva, felkészülve, ellenőrizve, elrendezve minden. Vagyis remélem. Én már kész vagyok, bár a laptopom még mindig nem tudom merre van, de sebajjjjjjjjjj, majd ideér az is valamikor. Én nem izgulok.
Majd próbálok többször hírt adni magamról. Tudjátok, nem rajtam múlik, hiszem az erdőben úgy kell befogni a netet a fenyőfa tövénél :)
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra, én is próbálom majd ugyanezt!!
Hamarosan jelentkezem, immáron az USA-ból :)

Üdvözlettel: Szilvia

UI: Most kaptam a hírt, hogy laptop nélkül kell repülnöm, mert még nincs kész...szóval ne aggódjatok, majd csak lesz valahogy...vagy sehogy:) De jól indul az egész :) Úgy emlékeztet a tallinni utazásomra :) 

dobpergés és lepellerántás...

Hölgyeim és Uraim, Ladies and Gentlemen!!

Ezúton szeretném bejelenteni, hogy kevesebb mint 2 hét, pontosabban 9 nap múlva elhagyom a kis országunkat, mert vár rám a dolgos nyár és már nem csak álmaimban fog Amerika visszaintegetni!

IGENNNNNNNNN irány USA, pontosabban New Hampshire, Alton és a tábor: Camp Brookwoods and Camp Deer Run.

Ismerős a tábor neve?? Talán azért, mert tavaly Mr. Czérna robotolt ebben a táborban. Mr. Czérna közbenjárt az érdekemben és így idén együtt hódítjuk meg az "álmok földjét". Már alig várom!

Persze addig rengeteg a teendőm, időm viszont nem sok. Ez a bölcsfog téma, meg a vizsgák nem éppen jöttek jókor. Na de mindegy! 

Ágnyeskánk tegnap már megérkezett az USA-ba, rövid helyzetjelentéset adott nekünk: Boston, eső és 12 fok...hát nagy valószínűséggel Altonban sem lesz gatyarogyasztó meleg, így esélyes, hogy a hálózsákot magammal fogom vinni...na meg még ezer cuccot kellene beszereznem, meg kell látogatnom a fodrászt, mert már annak is eljött az ideje. 

Jó lenne, ha egy nap nem csak 24 órából állna. Mindeközben a lányokkal már tervezgetjük az őszi kiruccanásunkat is. Remélem az is összejön! Nagyon jó lenne. Persze nem ártana megnyernem az ötös lottót, mert ezt a tempót csak sok-sok millióval a zsebemben tudom majd tartani :)

Üdvözlettel: Zilvia

a bölcsesség fáj...

Nem kis nehézségek árán, de megszabadultam a fantasztikus bölcsességfogaimtól. Mind a négytől, körülbelül egy hónap leforgása alatt.

A nagy utazásom előtt elhatároztam, hogy felkeresek egy fogorvost. Sajnos az otthoni fogorvosom csak kedden és csütörtökön rendel, így nem sok esélyét láttam annak, hogy otthon elintézhessem ügyes-bajos fog-as ügyeimet. Így elbattyogtam a Veress Endre utcai rendelőintézetbe...és láss csodát, találtam egy fantasztikus fogorvost. Bár nem szívesen mentem egy vadidegenhez. Fogorvosok terén nem igazán voltak jó tapasztalataim...bár a legutóbbinak dr. O.Gáborban már odaítéltem az "aranykezű" címet. Szóval most dr. L. Dénesnek ki kell találnom valami mást :)

Na lássuk, hol és hogyan is kezdődött:

Egy szép csütörtök reggel elmentem a fogdokihoz. 8-ra mentem, de már háromnegyed környékén ott voltam. Az asszisztens néni elkérte az adataimat és közölte, hogy legyek türelemmel, a  doktor úr még nem érkezett meg. Mondom én  türelmes vagyok, elvileg még nincs is 8 óra, szóval csak relax. Addig belemerültem a prospektusok olvasásába. Kb mindent tudok a fogkő és lepedékképződésről, a kellemetlen szájszagról, a fogbetegségek megelőzéséről és persze az is megmaradt, hogy a fogorvosok Blendameddel mosnak fogat szigorúan OralB elektromos fogkefével mert az százszor jobb, mint egy hagyományos manuális fogkefe. Olyannyira lefoglaltam magam, hogy észre sem vettem, hogy megérkezett a doki bácsi.

Bementem és egy fiatal, szőkés-vöröses, hatalmas nagy barna szemű doki'bá fogadott az öreg, őszes hajú, szemüveges, szakállas helyett.

Kicsit meglepődtem: Ő a fogorvos???

Nagyon aranyos és szimpatikus volt, sőt az általános rettegés sem fogott el, amint beléptem.

Elmondtam, hogy egy nagy utazásra készülök és szeretném, ha a fogaim rendben lennének.  (Bár a fogaim szerintem csak akkor lesznek rendben, amikor gyönyörű szép műprotkóm fog villogni a számban: )

Lecsekkolta a fogaimat, egyből kiszúrta a hiányzó bal felső 4est, amit a szájpadlásomból húztak ki és megállapította, hogy a bölcsességfogaim az életbe nem fognak kijönni, mert nincs hely számukra. Ezzel tisztában voltam, de mindig halogattam ezt a bölcsfog dolgot. Bár, bal alul már a fele kibújt, de az is csak azért, mert a bal alsó 6-ost kihúzták.

Kaptam egy beutalót röntgenre, mert anélkül nem sokra megyünk. Kedden el is mentem és meg is csinálták. Legutóbb, amikor röntgent csináltak megkaptam a képet és én vittem a dokihoz. Itt kérem már e-mailben küldik el, még az adott napon és senki nem volt kiakadva, hogy nekem az állandó lakcímem Tatabánya és nem Pécs. Valahogy itt nem olyan szőrszálhasogatóak az emberek, vagy csak egyszerűen rugalmasabbak.  

Visszabattyogtam Déneshez péntek 13-án, így már előre predesztinálva volt, hogy nem jó híreket fogok kapni. Hát nem is kaptam...

A bal alsó bölcsességfogam nem éppen az ideális helyen és szögben jön, szóval ki kell onnan szedni, a bal felső meg nem fog kijönni, ahogy a másik oldalon a többi sem. Szóval a varázsszó: MŰTÉT.

Persze a szájsebészeten 2 hónapra előre kell időpontot foglalni, nekem meg annyi időm nem volt, így szájsebészet helyett Dénes rendelő maradt a legoptimálisabb helyszín.

A dátum: május 18. 

Kicsit izgultam és félve számoltam vissza a napokat. Lelkiekben felkészültem, igaz a szájpadlásomból kihúzott fog sem volt egy egyszerű menet, de nem volt olyan vészes.

Anyu kísért el, mert pont erre volt dolguk. Odafelé kicsit futni kellett, hogy időben odaérjünk, mert természetesen nem indultunk el időben. 

Megkaptam az adag érzéstelenítőmet, amit egyáltalán nem éreztem. Majd ezek után kezdtem el remegni... :) Kint kellett várnom 10 percet. Ezalatt Dénes bedobott egy kávét a folyosón. Anyu is meglepődött, hogy milyen fiatal a doki'bá, második mondata: "Aztán nem ám elront valamit, vagy nem jól csinálja meg!' Ezzel anyu totálisan megnyugtatott :)

Az egész beavatkozás olyan jó egy órán át tartott. Semmit nem éreztem, nem fájt. Az alsó nagyon hamar kijött, azaz kirepült a számból. Először azt hittem eldobott valami fogót vagy hasonlót, de nem, a bölcsfogam vett egy repülő fordulatot. Drága Dénes nekem akarta adni emlékül a fogam, mert érdekes alakja és gyökere volt. De én intettem neki, hogy eszem ágában sincs elvinni, úgysem fogom a nyakamban hordani :) Erre ő megörült és mondta, hogy akkor felhasználja orvosi célokra :) Áldásom rá! 

A varrás a legjobb része a procedúrának :) Ezután jött a bal felső. Ezzel sem lett volna semmi baj, nem éreztem, nem fájt, DE a hangok....ájjj...recsegett, ropogott...azt hittem leszakad az egész felső állkapcsom. Próbáltam hangosan énekelni magamban, de nem jött össze...a hangok a fejemből jöttek :) Sajnos itt nem jött be az a technikám, hogy beszélek a fogamhoz: Te nyomorult, köcsög, kva most azonnal kijössz, gyerünk, gyere már ki nógatás...
A felsővel kicsit megszenvedtünk, de végül az is megadta magát. Ment a kiállított darabok közé :)
Dénes érdeklődött, hogy tetszett, mire számítottam? Mondtam, hogy sokkal rosszabbra készültem, túl lehet élni, de a hangok...azok borzalmasak voltak... Mivel átszakadt az arcüregem, ezért antibiotikumot kellett szednem. Augmentin 1000mg, napi kettő. Mondanom sem kell, hogy nagyon a toppon voltam tőle.
Egész este jegeltem, meg ülve aludtam, DE egyáltalán nem fájt. olyannyira nem, hogy csak hajnalban vettem be egy rubophent, ami nem mondható nagy lórúgásnak.
Másnap reggel úgy néztem ki, mint egy hörcsög, aki egész almát tartogat a pofijában. Ráadásul vissza kellett mennem kontrollra. Ott kitártam a számat, már amennyire tudtam, Dénes konstatálta, hogy a seb szép, jegeljem és pihenjek. Mire visszaértem a koliba, kétszer akkora lett az arcom. Gábor hozott nekem jeget a Madách utcai rezidenciájáról, mert ebben a nyomi koliban nincs fagyasztó!
A következő egy hét fekvéssel és alvással telt, intenzív jegeléssel...na meg pufi eszegetéssel, mert semmi mást nem tudtam megenni. A harmadik napon már hánytam, még a látványától is.
következő pénteken kiszedte Déni a varratokat, de még kellett egy hét, hogy minden visszatérjen a rendes evés-vágásba :) Még most is ó, de már nagyon szép.

MÁSODIK FELVONÁS.
Dátum: május 28.
Kaptam egy üzenetet facebookon, hogy a a fogorvosi rendelőintézetből kerestek és hívjam fel őket, mert nem jó a doktor úrnak az időpont, írta nekem a kolibizes leányzó.
Felhívom a rendelőt, az asszisztens néni közli, hogy történt egy kis baleset, Dénes eltörte a lábát focizás közben, így a műtét elmarad. Ehhez a beavatkozáshoz meg nem árt a stabilitás és egy kis kraft.
Másnap sikerült új időpontot egyeztetnem: május 30, délután 5 óra.
Na kaptam még egy hét haladékot...Megint betankoltam puffiból, meg levesből, meg kalácsból, na meg igen cukros gyümölcsléből, ami az életemet mentette meg az első pár napban.
A beavatkozás előtt a postán kellőképpen felhúzták az agyamat. A Dzsinit akartam feladni, azaz a bicajomat, de a bunkó, érthetetlen öreg tat nem engedte meg. Azon volt kiakadva, hogy a pedálokat nem szedtem le. Valamint jó lenne, ha becsomagolnám. Hiába mondtam, hogy a kerekeket lerögzítem, de a pedált nem tudom leszedni, mert egyrészt azt sem tudom, hogy kell, másrészt meg semmi szerszámom nincs hozzá. Na kb 15 perces vita után végre kibökte, hogy így nem adhatom fel...1500-as vérnyomással, olajosan estem be Déneshez. Beadta a szurit, amíg hatott addig lebonyolítottam pár telefont, hogy lenyugtassam magam....nem is azért voltam ideges, hogy megint műtét, hanem ez a postai ügy is betett, na meg az is hogy egedül kellett mennem, meg az járt az eszembe, hogy fogom hazatolni....
Na mindegy. 17:10 kor mentem be és 18:30 körül jöttem ki....hát....ezt is túléltem, de ez sokkal-sokkal borzalmasabb volt. Itt is az alsó hamar kijött, sőt hang, azaz recsegés, ropogás nélkül, aminek nagyon örültem. Majd jött a felső....na azt senkinek nem kívánom. Egyrészt szegény Dénes nem igazán fért hozzá, mert annyira hátul volt, és annyira nem volt hely....a széket felemelték az égbe és majdnem félig fekvő pozícióban vészeltem át. Viszont a kilátás tökéletes a székből, rálátni a Mecsekre, és a Tv-toronyra :)
A felső bölcsességem, sehogy nem akart megmozdulni...a szomszédból a doktornő köszönt be, majd leragadt és szemügyre vette a fantasztikus beavatkozást. Hát ő is tátott szájjal követte a procedúrát.  20 perc után miután semmire nem reagált a kis rohadék, elkezdtem fohászkodni. addig Dénes ránézett a röntgenre, de azon nem látszott semmi. Azonban valami még annyira tartotta a fogat...jóóóó pár perc múlva már a feszítést nem tompán éreztem, hanem elég élesen, bár mondtam, hogy mééééggg bííírom, mert én kemény vagyok.....de 3 perc múlva kaptam még egy kis érzéstelenítőt, mert látták rajtam, hogy kész vagyok :) Leghátul feszegette, de úgy éreztem, mintha az első 3 fogamnál lenne...
Levert párszor a víz, de nem csak engem...ráadásul egy nejlon lepelt kaptam előkének, ne legyek csupa vér...az meg pláne nem engedi át a levegőt.
Még egy kicsit szenvedtünk, mert egybe akarta kiszedni, nem akarta összetörni a fogat. Végül SIKERÜLT. Akkora kő esett le a szívemről....már azon gondolkodtam, mi lesz, ha nem sikerül...bla, bla. DE sikerült egybe kivenni. Ez is megy a kiállításra, mert ez meg vízszintesen helyezkedett el.
Na szóval túléltem és örülök, hogy hozzájárulhatok az  orvostudomány fejlődéséhez.
Most itt fekszem a koliban, jegelem az arcom, ami nem hogy nem apad, de egyre csak nőőőőő....szerencsére fájni nem fáj, amit egyáltalán nem értek. Vagy nagyon jól megcsinálta Déni, vagy nekem nagyon magas a fájdalomküszöböm...na de ez miatt nem sírok, hogy nem fáj :) Esténként azért beveszek egy flektort, ami reggelre jól lehúzza a gyulladást, de aztán nappal megint felduzzad.
Anyunak küldtem tegnap egy mms-t...hát megállapítottuk, hogy nem kerülök címlapra ezzel az arccal :)
Egy hét múlva megyek vissza varratszedésre...addig remélem nagyon szép lesz :)
Az ülve alvást már kezdem megszokni, gyúrok a 8-10 órás útra, amit szeretnék átaludni ülve :)
Nos "röviden" ennyi....bölcsességfogam már nincs, de ettől függetlenül még bölcs lehetek :)

Hát egy élmény volt, gyanítom nem csak nekem, hanem Déninek is :) Innentől fogva bármilyen más beavatkozás már csak gyerekjáték lesz :)
Ezennel ünnepélyesen átadnám dr. Dénesnek a " bölcsek királya" címet és virtuálisan átnyújtom a "fogorvosok rendjének legmagasabb érdemkeresztjét" :) És persze Edina szavaival zárnám a sort: meggggggg meg elllllllllllll.... :D :D 

Üdvözlettel: Miss Zilvia

kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem...

Visszatértem, aminek nyomós okai vannak. Most még csak sejtelmesen fogalmaznék...bár már nincs rá szükség. Amit elterveztem az úgy látszik meg is valósul. Ha senki és semmi nem áll az utamba, akkor ismét egy nagy utazás elé nézek :) Már vagy 2-3 hónapja megy a szervezkedés, de csak a mai nappal bizonyosodott be minden :) Zöld utat kaptam és talán már kezdem elhinni, hogy amiről idáig csak álmodtam az MOST MEGINT megvalósul :) :) Szerencsés vagyok, nemde?
Röviden tömören ennyi, a részleteket egy másik bejegyzésben elmesélem. De ezt a napot meg kellett koronáznom egy bejegyzéssel :)
Szóval türelem, hamarosan jönnek a részletek, sőt írok majd az elmúlt időszakról is. Lesz itt kérem vízilabda meccstől elkezdve, Szívós Marcin át, szájsebészeti beavatkozás, szerelem, intrika és miegymás :)
Addig is legyetek jók!!!

Üdvözlettel: Miss Zilvia

jött látott és megbökött...

Busójárás 2012: KIPIPÁLVA

Végre eljutottam Mohácsra és részt vettem a fantasztikus Busó-forgatagban. Nem is tudom előző években miért nem voltam.

TTK-KTK szervezésben lehetett menni Mohácsra....némi magyar forint ellenében elvittek minket nagy 50 személyes busszal, ott megetettek, megitattak és még a jó hangulatot is garantálták. Nem érte meg?

Erre a kis időre felvettem Szabó Edina Ivett  személyazonosságát :) A buszon erősen kellett koncentrálnom, hogy névsorolvasáskor ne felejtsem el hangosan kiabálni hogy "itt vagyok" vagy "jelen", amikor e fent említett név elhangzik. Szerencsére sikerült :)

A KTK-n megálltunk egy kis welcome drink-re, meg a kezünkbe nyomtak egy redbull energiaitalt és a szervezők 500szor elmondták, hogyha baj van, kinek kell telefonálni.

Lilla reggel bölcsen megnézte, hogy milyen időre számíthatunk. Hűvös hangon jelentette: "Ma 7 fok lesz Pécsen"....na erre mi úgy gondoltuk, hogy nem kell harisnya. 7 fok szinte már tavasz. Az első 3-4 órában nem is éreztük....majd szép lassan lábujjtól haladva felfelé jött a zima....hiába roptuk a balra kettőt jobbra kettőt...

Mohácsra érve már a buszon üdvözölt minket egy félelmetes BUSÓ: Báránybőrbe öltözve és félelmetes maszkkal a fején...na meg egy hatalmas bot a kezében, amivel molesztálta a lányokat...nem is mondom milyen alakra volt ennek a botnak faragva a vége...( na jó egy nagy falloszt ábrázolt :)

A busz egy mellékutcában rakott le minket, majd betértünk egy takaros kis házikóba, ahol már várt ránk a finom forralt bor. Átadták nekünk az ajándék busó bögréket. Ez azért is volt jó, mert a fesztivál egész területén csak ebbe a bögrébe kaphattál forralt bort. Műanyag pohárba nem. De a vásárban ki kellett fizetned a bögre árát is....így nekünk már nem kellett bögre. Vicces volt, hogy mindenki ezekkel a bögrékkel járkált. Volt, aki a kabátjának a csatjára akasztotta  a bögre fülét!

A főtéren a nagyszínpadon különböző műsorok voltak, leginkább néptánc. Nem irigyeltem őket: hidegben, rövid kis ingben ugrándoztak ide-oda és nem hiszem, hogy nem fáztak a tánc miatt. Szép pirospozsgás lett mindegyik arca.

Lillával már nagyon vártuk a felvonulást! A műsorvezető bemondta, hogy a tér nyugati oldaláról érkeznek majd megkerülik az iskolát és majd úgy haladnak el a városháza előtt. A probléma csak az volt, hogy fogalmunk sem volt, melyik a tér nyugati oldala és melyik az iskola....a városházát kisakkoztuk, így oda telepedtünk le. Igazi küzdelem volt a jó helyekért!

A kordonnál csak vártuk és vártuk és vártuk a busókat, de csak nem jöttek....már háromszor lefagytam, mire megjelentek!!! Rengeteg ötletes megoldás született arra problémára, hogy miként vonuljanak úgy fel, hogy ne fáradjanak el: volt akik egy régi furgonra platóját alakították ás és bevonták az egészet kukoricával, szalmával meg ilyenekkel. Nagyon ötletes volt. Azután jöttek a szekeret, régi trabant stb. De a többség derekasan végig gyalogolta az utat :) Szerencsére egyik busó sem terített be liszttel :)

A felvonulás után mentünk egyből a Duna partra, ahol a vízre bocsátották a koporsót. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy azt meg fogják gyújtani....de nem....egy kompról "dobták" a vízre, majd szép lassan átadta magát a Duna ringatásának és elindult Horvátország irányába :) ( én tennék rájuk egy kis kamerát, hogy végig lehessen követni, mi lesz a sorsuk. Esetleg átúszik Horvátországba és azoknak fogalmuk sincs róla miért úszik egy fekete koporsó a vízen :)

A legjobb a máglya meggyújtása volt! Hatalmas nagy lángok csaptak fel....a máglya közepén egy szalmabábú volt, ami nagyon sokáig még csak szikrára sem kapott. A lángok már vagy 3-4 méteresek voltak, de a bábú még mindig hősiesen állta a lángnyalábokat!

 Lillivel próbáltunk közelebb jutni a tűzhöz, hogy legalább az arcunkat érje valami kis melegség, mert akkorra már teljesen átfagytunk és nem éreztem egyik porcikámat sem.

Ebben a nagy tömegben egyszer csak megszólít egy srác: Are you Erasmus student? Közöltem vele hogy nem, de tavaly én is az voltam....majd beszédbe elegyedtünk....persze mondanom sem kell, hogy a nevét nem jegyeztem meg, amikor bemutatkozott (még szerencse, hogy Lilli figyel a "részletekre"). Majd megkérdezte mit tanulok. szépen felsoroltam azt a rengeteg mindent, majd egy huszárcsapással átváltott spanyol nyelvre...én csak ott álltam...néztem....igen, beszél spanyolul IS, mert az anyukája spanyol. Szóval összegezzük csak: folyékonyan beszél angolul, franciául, spanyolul ésssssssss még a magyart is nagyon szépen beszéli.....jah és a hab a tortán, hogy hova jár??? Na hova???? Az orvosira :)

Ennyi!!! :) Még beszélgettünk egy keveset és felidéződtek bennem az erasmusos érzések, ahol az emberek nem félnek le/megszólítani a másikat és ahol bármikor bárkivel egy nagyon jót lehet beszélgetni!!! Sajnos a nagy tömeg miatt nem volt alkalmunk többet beszélni...de Lilli itthon fél másodperc alatt lenyomozta FB-on. Na most mondja azt valaki, hogy átok ez a szájber világ :) Igaz nem jelöltem be mert az a szánalom netovábbja lett volna, de még ki tudja....talán még összefutunk :)

19:00 kor volt a gyülekező a busznál...mi fél 7kor beálltunk a kürtöskalácsos sor végére....kb 6 méteres sor állt....( "Márpedig kürtöskalács nélkül nem megyünk haza "- ideológiát követtük) Az viszont világos volt, hogy vagy kivárjuk a sorunkat és busz elmegy nélkülünk vagy egyből lefejeznek minket vagy valahogy előretolakodunk!!!! Az utóbbit választottuk. Lilla előrement, szépen beállt 2 hapsi elé, mintha mi sem történt volna. Én hátul maradtam az eredeti pozíciónkban, ha lebuknánk akkor se a végéről kelljen kezdeni a várakozást.

Már majdnem sorra került Lilli, amikor az egyik hapsi megkocogtatta a vállát és erős, mély hangon szólítgatta: " Asszonyom, asszonyom!" Lilla már teljesen biztos volt abban, hogy a lebukás megtörtént! Erre a hapsi nem habozva közölte Lillivel, hogy egy parázs van a kabátján és ha nincs ellenére lesodorná! ( A lebukást megúsztuk és máris mi következtünk a sorban :) Így kell ezt csinálni!!

Időben visszaértünk elégedett arccal, kaláccsal a kezünkben :)

A csoport nagy része azért rendesen a pohár fenekére nézett...Sörci az aranyos részegek közé tartozik. Végig fotózta a népet a buszon! (nem biztos, hogy mindig rajta volt a célszemély a képen, de Ő legalább megpróbálta)

Rettentően elfáradtunk, a hideg és a sok séta kiszívta az erőnket. Éjjel nem kellett énekelni altatódalt :)

Szép volt, jó volt visszamegyünk jövőre!!!

Amúgy is  be kell szerezni a másik fajta hűtőmágnesből is egy darabot :)

Üdvözlettel:Szilvia

"Az ember a megélt pillanatainak az egésze."

/ Mielőtt lemegy a Nap - Before Sunset /

a vég és egy új kezdet....

Új év, új élet, új célok.... idei első bejegyzésem...sokat váratott magára. Sajnos nem ígérhetem, hogy a következő bejegyzés már holnap megjelenik. Egyszerűen nem mindig van ihletem vagy kedvem pötyögni vagy megosztani a gondolataim...

Lezárult életem talán egyik legszebb éve: 2011 Soha de soha nem fogom elfelejteni mennyi minden JÓ történt velem ebben az évben....de bizakodó vagyok és hasonló JÓKAT várok ettől az évtől is.

A célok és az álmok megvannak, már csak a kivitelezésen kell dolgoznom és reménykednem, hogy a SORS a SZERENCSE és a VÉGZET is úgy akarja majd, ahogy én elterveztem! 

Ha már a tavalyi évet emlegettem, egy kis összefoglalót kellene írnom: (RÖVIDEN)

Nálam 2011 a változás és az elrugaszkodás éve volt :) Bár tudom, hogy egyes nézetek szerint 2012 az elrugaszkodás éve.... :)

• Nagyot változott velem a világ.... sokan nem is tudtak ezzel lépést tartani és értetlenkednek,csodálkoznak: "Ki ez a lány?? Én nem ilyennek ismertem meg..." Nos azokkal közlöm az a lány már máshol van, be kell érni az újjal :) 
• Megtanultam beletörődni az olyan dolgokba amin úgysem tudok változtatni....felesleges rajtuk rágódni. El kell fogadni amit dobott a gép... (nem mondom hogy ez mindig maradéktanul sikerül, de rajta vagyok az ügyön)
• Ebben az évben "elbúcsúztam" jó pár embertől, akik már nem férnek bele az én életembe. Fogalmazhattam volna úgy is, hogy megszabadultam tőlük, de ez azért erős kifejezés lenne...egyszerűen csak szelektáltam, hogy ki az aki maradhat, és ki az aki nem...aki maradt az vegye megtiszteltetésnek, aki pedig ment.....hát annak üzenem, hogy talán egy másik időben, életem másik periódusában még lehet esély arra, hogy azt a kapcsolatot egy új alapokra helyezzük. Úgy érzem így is túl sok időmet vették el olyan emberek, akik így visszagondolva csak lehúzták az energiámat és vele együtt engem is, akik csak "vettek" de soha nem "adtak" és így egyirányú lett a kapcsolat. 
• Az előző gondolatmenetet folytatva nagyon örülök, hogy bár sok ember eltűnt az életemből, de azok helye nem tátong üresen, nagyon sok új embert ismertem meg és sok új barátra tettem szert, akiktől új látásmódot, friss energiát kapok és egyben inspirálnak is. Amolyan vérfrissítésen estem át ....Van akikkel elmélyítettem  a kapcsolatot, van akivel megújítottam és van akivel új alapokra helyeztem. Most ezek után egy kicsit úgy tűnhet, hogy cserélgetem a baráti körömet kényem kedvem szerint, és jöhet az a kérdés, hogy esetleg "Nem benned van a hiba?" "Nem neked vannak túl nagy elvárásaid?" "Nem Te vagy az oka, hogy emberek jönnek-mennek egy idő után az életedben?" Erre a válaszom NEM...Hála Istennek van pár ember, akik biztos pontok az életemben, akik majd szólnak, ha tényleg velem van a baj, akiknek a véleményére adhatok.... Majd ha már Ők is elkezdenek aggódni, akkor majd én is magamba nézek és elgondolkodok.... ( Ezt a gondolatmenetet elég ha én értem, és most szépen kérek mindenkit ne kezdjen el sakkozgatni, hogy most kire, kikre gondoltam....)
• Sok kalandban volt részem, olyanokban amikről még álmodni sem mertem :) na innentől kezdve nehéz lesz megállítani, hiszen szépen lassan csepegtették belém az utazás, a felfedezés örömét, amely csak úgy beszivárgott a vérkeringésemben és elkezdett cirkulálni. Kihívás lett felfedezni egy új várost, egy új országot, vagy akár a környéket. Nem kell messzire menni egy kis kalandvágyért, csak meg kell látni a közvetlen környezetünkben is a felfedezés lehetőségét. Egyszerűen rájöttem, hogy MINDENT ki kell próbálnom...minden lehetőséget meg kell ragadnom, mert sohasem tudhatom, mikor miben lesz részem legközelebb.
• Egy új szenvedélyre tettem szert: futás és egyéb sport. Mindig is szerettem sportolni, de sosem volt egy hosszan tartó szerelem. Ezen is változtattam. Egyszer csak bekattant valami, felhúztam a sportcipőmet és elmentem kocogni a tallinni kiserdőbe, dacolva a hideggel és széllel. Kezdetben annak is örültem, ha másnap ki tudtam kelni az ágyból....majd arra lettem figyelmes, hogy egy idő után már nem azon gondolkodok, hogy a következő kanyarban megállok, mert majd kiköpöm a tüdőmet, hanem azt vettem észre hogy már egy órája futok és mégsem vagyok fáradt...
• Totális véletlennek köszönhetően (amik természetesen nincsenek) megismertem 2 különleges  embert egy Isten háta mögötti vidéken, akik a szívem csücskei lettek egy szempillantás alatt. Akik mellett az ember csak sír a nevetéstől és egy percre sincs unalom. Akikkel olyan jó traccspartit lehet tartani egy jó pizza mellett, akikkel meg lehet beszélni a lányos-fiús dolgokat a mosógépen ülve a mosodában, akikkel hatalmasat lehet bulizni :) Leginkább annak örülök, hogy ez a kapcsolat a mai napig tart...sok kilométer ide-vagy oda, van ami nem változik :)
• Van ami végképp nem változik...mert egyszerűen az életed része lett....ott van mindenhol, még akkor is, ha egy egész világ választ el...de MINDIG ott van....kitörölhetetlen és elfelejthetetlen...

..a teljesség igénye nélkül talán ezek voltak a mérföldkövek 2011-ben számomra...

Még tudnék mit írni és amint kilépek egyből eszembe ötlik majd, hogy ezt meg ezt meg ezt kifelejtettem, de ami késik az nem múlik...a többit majd máskor...

Üdvözlettel: Szilvia

"Hiszek abban, hogy bizonyos emberek nem véletlenül lépnek be az életünkbe."

/ Rúzs és New York /