breaking news...

BETEG VAGYOK!!!!

Nem tudom mitől és miért de engem is elért a gebula...Hétfőn reggel torokfájásra ébredtem, kedden már nem fájt, jött helyette a "nem érzem magam olyan jól", majd szerda este tetőzött...

Nátha, tüsszögés és olyan fuldoklós köhögés. Na most elmentem a Loon-ra, az itteni "nővérbázis", ahol amerikás módon sajnálkoztak és így meg úgy imádkoznak majd értem. Szerencsére szavak mellé kaptam egy sárga nagy pirulát, ami segített este nem megfulladni.

Szóval szerdán este 10-kor ágyba bújtam és másnap reggel 9-ig aludtam. A szabadnapom pedig igen változatosan telt. 9-kor felkeltem, elmentem a Loon-ra, hogy szarabbul vagyok, mint tegnap, kaptam kék pirulákat, majd csináltam egy jóóó nagy bögre forró teát és visszamentem aludni. 9:30-tól aludtam délután 1-ig. Majd ismét felkeltem, elmentem ebédért, lecsekkoltam a FB-ot meg az e-e-mailjeimet, majd visszatértem a jó puha ágyba és az Iron Man 2-n szépen bealudtam...majd felkelltem este 8-kor :) :) Lezuhanyoztam elmentem megvacsizni és kikapcsolódásképpen 9:30-kor résztvettem a staff worship-en. 

ENNNYIIIII!!!!!!!!!!!!!! ENNNYYYYIIII volt a szabadnapom. Eredményes, nemde? 

Még jó, hogy ez a nap a szabadnapom volt, különben a konyha kő közepén pusztultam volna ki.

Lefekvés előtt megint magamhoz kaptam a kék kis csodabogyókat és aludtam reggel 7-ig :)

CSODÁLATOS :)

Ma egy fokkal jobban voltam, de hullámokban tört rám, hogy "most menten összeesek", de végül kibírtam a napot.

Beszéltem Gáborral kb 2 órán keresztül...kimerítettünk minden fontos témát!!! Különösképpen a szürke 50 árnyalatát :D :D :D

Szóval ennyi!!!! Ez volt a hatalmas nagy hír!!!!

Ma elfogyasztottam az uccsó neocitrant, szóval most már jól kell lennem :)

Ne aggódjatok, ezt is túlélem majd valahogy!!!!! 

Üdvözlettel: Miss. Zilvia

Alton, USA, 2013.07.26. 21:25

egy kis lövöldözés...

Már jó pár hete terveztük, hogy el kéne menni paintballozni. tavaly játszottam először életemben itt a táborba. Hát idén sem hagyhattam ki. De amint említettem már, idén punnyadékok az emberkék. Ezek semmit sem akarnak kipróbálni...lazy Americans...
James, a paintball "cár" kimenőt kapott 1 hétre, helyére Carson ugrott be. Így egy kicsit nehézkes volt megszervezni. eredetileg szombatra terveztük, de James elfelejtette, hogy cabin night lesz és valamelyik cabin oda megy játszani. Szóval maradt a kedd. :)
A legeslegviccesebb, hogy SENKI nem akart jönni kedden. Indokok:1. Túl mleg van (ok, igaz meleg volt, mint a pusztulat és pont 13:30kor mentünk) 2. Nekem most nincs kedvem.
Komolyan srácok??? Kihagytok egy ekkora jó mókát, ami INGYEN VAN???? Na jólvan, hát akkor elmegyünk hárman: Petra, CJ és én.
Tényleg kibebasz... meleg volt, ráadásul hosszú nadrág, hosszú pulcsi....már a menéstől is izzadtam...
Carson meglepődött egy kicsit amikor látta, hogy csak hárman vagyunk...ha előbb tudja, akkor ő is úgy készül, hogy beugrik játszani.
A felállás: CJ vs. Europeans.
Mondanom sem kell ki nyert.
A játékszabály az volt, hogy nekünk 3szor kell fejbelőni CJ-t és akkor kiesik. CSerébe neki is fejbe kell lőni minket, de csak egyszer.
Az első menetban sikerült 2szer eltalálni őt, de aztán meghaltunk. A második menetben a zászlót kellett megszerezni és visszavinni a búvóhelyre. Petra kiesett, így már csak én harcoltam a zászlóért. Amikor sikerült megszerezni és már a kezemben volt a zászló, hát nem lelőtt  kis mocsok???? De legalább hősi halált haltam :)
A harmadik negyeddik játékot is CJ nyerte, de nem sokon múlt. Rossz stratégiát választottunk.
Egyik alkalommal CJ-vel egy farakás mögé bújtunk el...majd jóóó közelről meglőtt. Eltalálta a bordámat, de úgy, hogy kilyukadt a melegítőfelsőm ott, ahol átment a patron....hát kicsit fájdalmas volt...

Jól szórakoztunk, de szakadt rólunk a víz. A sisak plexije bepárásodott, alig láttam ki. Otthon zuhany, mert úgy néztünk ki, mint a malacok...a pólóm olyan vizes volt, mintha kimostam volna...
Sérülések száma: nekem csak az oldalam fájt, na meg másnap a térdem. Lila-kék- zöld foltos lett. Alig bírtam menni. Meg még kick box is volt...kicsit kicsináltam a térdeim :) De most már jól vannak.
 Petrát fejtetőn találta CJ, így lett neki egy szép kis púpja. CJ-nek meg a hátán lettek szép kis lila foltjai.

Jó kis móka volt, készülünk a visszavágóra, mert ez így nem maradhat annyiban.
Carson megdicsért, hogy nagyon jól nyomtam. Meg, hogy általában mindenki fut, meg rohan egyik farakástól a másikig és akkor game over, mert könnyű célpont. ÉN kúsztam a bozótban, így CJ nem láthatott meg. (Carson szabadalmaztatja majd a technikámat, mert még senkit sem látott így játszani. Pedig számomra evidens volt. Nem kellett rajta sokat gondolkodni, hogy menjek előőőőőreeee) Nem hiába voltak szép foltok a térdemen :) :) :)

Szép volt, jó volt, de belegondoltunk abba, hogy ez csak játék volt. Ha élesbe ment volna bármelyik csatamezőn, akkor bizony már alulról szagolnám az ibolyát.....

mára ennyi, igyekszem mihamarabb beszámolni a baknettekről és a kitchen fun day-ról :) :)

Üdvözlettel: Miss. Zilvia

Alton, USA, 2013.07.26. 21:02

szeretjük a szombatot...

Szeretjük a szombatot, na de nem azért, mert hétvége. Itt ugyanis nincsenek hétvégét, csak day off-ok. 

Miért is szeretjük a szombatot?

1. Ez "left over Saturday", ami annyit jelent hogy mindenki azt eszi ami a hétről megmaradt és még jó. Szóval nem kell főzni, ami igencsak jó. Viszont össze-vissza kutyulunk mindent. Tök mindegy milyen kaja, össze lehet önteni és tataááámmm mintha most főztük volna. 

Ilyenkor jobb nem bejönni a konyhába, mert olyan szagok terjengenek...én mindenkinek javaslom, hogy NEEEE EGYEN SEMMIT!!! Inkább aznap egyen salátát salátával...

Ami még jó a left over napban az az, hogy miután mindenki jól megevett mindent, veszünk pár hatalmas nagy fekete szemetes hullazsákot és MINDENT kérdezés nélkül belesöprünk. Így kerül a kukába legalább 100 db csirkemell, amiért máshol ölnének. Szomorú nem??? Na de ez van, ez itt Amerika. Itt nem számít semmi!!!

Tavaly megkérdeztem a táborvezetőt, hogy miért nem tartanak haszonállatokat, disznókat stb. A válasz: "Mert nincs aki gondozza". Inkább megveszik a folyékony előrecsomagolt tojást. UNDORÍTÓ!!!!! (Abból csinálunk rántottát) Jah és a kedvencem: a salátabárba teszünk ki főtt tojást. De nem mi főzzük meg, hanem rendelünk. Igen, főtt tojást, ami ilyen nagyon undi, na de mindegy. Ezek megeszik. Meg a fagyasztott süteményeket, aminek se íze se szaga. Szerintem még életükben nem ettek normális házi sütit pl. rétest, házi krémest...OMG. (Most benyomnék egy kettőt belőlük) Óóóóhhh EDINA, ugye tudod, hogy mivel kell várnod, ha hazamegyek???? KINDERBUENOOOOOOO....ohhh....na abbahagyom. 

2. Lássuk a második indokot. CJ a boss. És ahogy mondani szokás, ha nincs itt a főnök, cincognak az egerek és mi is. Valahogy több szünetünk van, a kaja egyszerűbb és mégis jó a kedvünk. 

Szóval így történt, hogy mindenkinek egyszerre volt 2 órás szünete. Carol megkérte Petert, hogy vigyen minket a motorcsónakkal. ÉSSS mivel nagyon jó fej és amúgy is puncsolnia kell a kitchen staff-nak, mivel 3 emberrel kevesebben vagyunk és kezdünk kibukni, szóval minden kérésünket teljesíti. (persze cserébe be kéne fognunk a szánkat...szerintem :)

Mielőtt bepattantunk volna a motorcsónakba kb 15 percig azon gondolkodtunk vizisí vagy tube vagy csak menjünk egy kört. Tavaly ez nem tartott volna 10 percig. Valahogy a "kitchen staff" idén nem olyan bevállalós. Brandon kijelentette, hogy "Én nem akarok vizes lenni". DUDEEEE csónakázni megyünk, még jóóóó hogy vizes leszel....ez alap :)
Na nagy tanakodás után a tube mellett döntöttünk. OOO YESSSS. Nagyon-nagyon-nagyon szép emlékeim vannak tavalyról. Petrával repültünk a Wini-tó közepén és próbáltuk magunkat a tubon tartani, miközben colgate mosollyal nyeltük a sok-sok vizet :)
Szóval már nagyon vártam a nagy visszatérést. Erről álmodoztam. Nade idén másfajta tube van a tábornak. Egy szép kék, aminek a tetején 2 lyuk van, ahova be lehet ülni. Namost mi ráhasaltunk, mint a régire....NA EZ AZ AMI NEM MŰKÖDIK EZEN. Olyan bénán van megtervezve a kapaszkodó, hogy egyszerűen nem esik kézre és a kanyarokban nem tudod kontrollálni a tested. Így kb az első kört kemény 3-4 percig bírtam. Majd szépen  belepottyantam a vízbe.
Minden olyan gyorsan történik, hogy esélyed sincs felkészülni a csobbanásra, csak azt veszed észre, hogy a víz alatt vagy és nyeled a vizet ezerrel...(amúgy hálát adok a mentőmellénynek, okos volt, aki kitalálta....lehet nagy "ijedtemben" fel se tudnék jönni a víz alól:)
nagy nehezen visszakászálódtam a tube-ra. (ami nem volt éppen egyszerű, mert minden erő kiszállt a kezemből).
A második kör sem sikerült jól. Igaz én állíttattam le a csónakot, mert egyenesen halálfélelmem volt. NEKEM a tubon....ennek oka, hogy a tube-on van egy bevonat, egy huzat, ami körbeveszi az egész tubot és ahogy térdeltem a tubo-n állandóan becsúszott a lábam a huzat és a tube közé...na most láttam lelki szemeim előtt, hogy ha felborul a tube, vagy leesek róla és beszorul oda a lábam, akkor a motorcsónak csak húz maga után beszorult lábbal és nekem annyi....nem vagyok egy félős, tavaly olyan gyorsan mentünk a másik tubon, hogy a Loise is aggódott, hogy elrepülünk a tube-ról....de ez a tube...valahogy nem szimpatikus...szóval jobbnak láttam megállni.
Carol és a többiek beleültek a lyukba, de azt mondták, hogy az sem volt igazán kényelmes...
Tehát én csakis a narancssárga normál, hagyományos kevésbé fancy tube-on akarok menni!!!
Hát így telt a szombati napom. Ami nagyon-nagyon jó volt.
Másnap reggel olyan izomlázam volt a karomban :) :) elsőre nem értettem mitől, de később rájöttem, hogy mitől van.

Kicsit le vagyok maradva az eseményekkel, hiszen azóta voltunk csónkázni, ahova Todd is velünk tartott, sőt vízisíelt. Igaz, nem most próbálta először, de elsőre fel tudott állni és nagyon sokáig állva is maradt. Nagyon nagy hullámok voltak meg egy kicsit hideg is.
Éssss életemben először beleugrottam úgy a vízbe, hogy előtte nem mártóztam meg....hát jéghideg volt a víz....amikor leléptem a csónakról arra a bigyóra, amiről beleugrottunk, hát azt mondtam, hogy ÉN biztos nem megyek ebbe bele, mert olyan hideg volt...DE "meggondoltam magam".
Ha mindenki ugrik, nekem is kell, mert ha nem akkor chicken leszek...(Azért a kútba nem ugrok...akkor sem, ha mindenki megy :)
SOHA, de SOHA többé nem akarok hideg vízbe ugrani....ááááááááááááá nagyon hideg volt. Mindenki csak sivított úgy jóóó 5 percig, hogy ilyen, meg olyan hideg...persze utána nem akartunk kijönni a vízből, de vissza kellett mennünk vacsorát készíteni és már a csónakot is várták a gyerekek.

Hát ennyi....
Megpróbálom összeszedni magam és többet írni: mert volt itt fiúk lányok bankettje, nagy viharok, paintball és jön a várva várt kitchen fun day és Boston!!!!!!!!!!!

Jah és a cél elérni az 5000 látogatottságot a blogomon. Most tartunk 4400-nál :) SZÓVAL MINDNEKI LEGALÁBB EGYSZER csekkolja le az oldalam MINDEN NAP és akkor nyár végére összejön :)

Üdvözlettel: Miss. Zilvia

Alton, USA, 2013.07.20. 9:52

day off...

Úgy kellett nekem ez a nap, mint testnek a kenyér!!!!!!!! A szemem már jobban van, igaz most hámlik vagy lehet hogy csak rohad, nem tudom eldönteni. De a Calciumus csodákat művel. Bárcsak a lábammal is csoda történne. Mivel nem bírom ki, hogy ne vakarjam, így úgy néz ki mint a piros pöttyös. nagyon jó lenne, ha a tábor össze bogara és egyéb élősködője leszállna rólam. Mindig csak engem találnak meg.

Mire jó a day off??

Hogy hamar lefeküdjünk és másnap NE kelljünk fel túl korán. Na nekem is sikerült  13 órát aludnom. ÉNNNNNN mondom megint ÉNNNNNNNN lefeküdtem este 9 kor. Remélem Edina büszke vagy rám :)

Madárcsicsergés helyett, USA himnuszt éneklő kis táborlakók gyönyörű hangjára ébredtem. IGEN, 4th of July. A leges legnagyobb USA ünnep. Ezen a napon vagy ezerszer elénekelték a himnuszt csak úgy. Mert miért ne alapon. 

Idén nem volt feldíszítve az ebédlő, mert LDP-k kirándulni voltak. Elég sivár volt mit ne mondjak. 

Reggel, azaz 11 óra körül megejtettem a reggelit: kis cini mini, szója tej (igyuk már a burzsuj tejet, ha van alapon :) 

Kb 13:30 körül ebédeltem egy kis salátát...és vártam a várva várt CRAZY karnevált, amiről tavaly lemaradtam, mert ugyebár 1. dolgoznunk kellett, 2. szakadt az eső és elment az áram. 

Apropó, ebéd után Dani-vel lementünk a partra és mentünk egy két kört a motorcsónakkal, mialatt a gyerekek a "piros cápán" tuboztak. Nagyon élvezték!!!! 

Olyan kár, hogy csak az vezetheti a csónakot, akinek van rá jogsija....!!!!!!!!!!!!!!!!! Camonnnnnn!!! Én is akarok rá jogsit. Bár azt nem tudom, hogy otthon a halas tavon, vagy az Öreg tavon tudnám-e jobban hasznosítani. 

Ezután a kis 1 órás motorcsónakosdi után megvacsiztunk az udvaron, azaz vacsiztunk volna, de úgy elkezdett szakadni az eső!!!!! Szóval mindenki sprintelet az ebédlőbe!!! 

Kicsit dezssaaavűűű érzésem volt. Csak nem elmarad idén is a crzy carneval?????

Szerencsére nem. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is a vihar. Persze a füvet jól eláztatta és bokáig érő vízben sétálgattunk. 

Szóval így vette kezdetét a carneval. Volt itt minden őrültség. A lányok festették pinkre, lilára a fiúk körmét, volt csúszós twister játék, oltsd el a gyertya lángját vízipuskával, a domboldalról szappanos vizes csúszda, labirintus, ugrálóvár és olyan is, amit idáig csak filmekben láttam. Egy nagy dézsa víz fölé ül valaki és egy  lelkes jelentkezőnek el kell találnia a gombot egy labdával és akkor az emberke a dézsa felett belepottyan a jéghideg vízbe.

Todd, a főnök is jelentkezett, hogy szívesen megmártózna. Szerintem nem hitte, hogy nagyon hamar be is következik. Audrie (kitchen staff), első dobásra eltalálta a gombot és Todd a vízben találta magát :) :) Vicces volt!!! Todd miután megkergette Audriet az udvaron, adott egy jóóó nagy vizes ölelést Audrienak. 

A karnevál után a kitchen staff lement a partra úszni egyet. Éppen befejeztük a fürdőzést, amikor jött Peter és megkérdezte, hogy akarunk-e menni egy kört a motorcsónakon. (Komolyan, ez kérdés?????Kitchen staff örül mindennek, ami nem a konyhában zajlik.) Szóval csónakból néztük aznap a naplementét, ami csodálatos volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ezeregy képet csinált mindenki, de szerintem egy hiperszuper gép sem tudja visszaadni azt a látványt, amiben részünk volt.

Ezt a fantasztikus napot pedig tűzijátékkal zártuk. Kitchen staff szépen bekészítette a kis camping székét a tábortűz mellé, majd lazán a tudtunkra adták, hogy nem jó helyen vagyunk. Vigyük arrébb a kis cókmókunkat, mert oda a gyerekek ülnek. Egy szó mint száz: Számkivetettek vagyunk. Még a kölykökkel sem vegyülhetünk. Néha úgy érzem, mintha leprásak lennénk vagy láthatatlanok. Tudomást sem vesznek rólunk. Csak a kaja számít nekik, de ezt már kezdjük megszokni. A piramis legalján helyezkedik el a "mi kis csapatunk". 

De ez tavaly sem volt másként. 

Idén a szomszéd tűzijátéka  sokkal, de sokkal jobb volt. Nagyon langyi volt a táboré. ÉSSS ami kiverte a biztosítékot: Ha 4th of July a legeslegnagyobb ünnep ezen a földtekén, akkor miért nem képesek felálni, amikor a saját himnuszukat kell énekelni??? ??? ??? Vagy ezt csak Európában szokás?? Van mit tanulniuk mindenesetre. 

Egy-két kölyköt is elküldenék illemórára, ahol megtanítanám nekik a kérek, szeretnék és a köszönöm szót. (persze angolul). 

Na meg amit az asztalnál művelnek??? Minden szemrebbenés nélkül 2 csámcsogás között odaböfög a pofádba. (MOST komolyan?? egy 19 éves lánynak el kell magyarázni, hogy ezt nem illik?)

Szóval elmondtam nekik, hogy "magyar ember evés közben nem beszél" és mellesleg nem illik böfögni embertelenül az asztalnál. Undorítóóó!!! De most komolyan...hogy hatásos volt-e a lecke?? Hát....legalább az egyik próbálkozik de még mindig későn kapcsol, hogy ezt nem illik és kéri, hogy csapjak a kezére. ( A szájára kéne egy jóó nagyot csapni, hogy a kedve is elmenjen tőle)

OK OK én is szoktam néha embertelen lenni, de én legalább olyan emberek között teszem, akik ismernek és megbocsátanak ezért, és csak akkor ha szénsavasat iszom :) :) Ugye így van???

Na húzok vissza robotolni!

Üdvözlettel: Miss. Zilvia

Alton, USA, 2013.07.08. 15:25

amikor tele a ...

Amikor tele a tudatom mindennel és mindenkivel. Ezt a pontot hívom én VÉGPONTNAK. Tavaly is volt ilyen egyszer-kétszer....de akkor Gábornak jól kipanaszkodtam magam :) Most csak káromkodok cifra magyar nyelven.

Tegnap mikor felébredtem, a jobb szemem úgy be volt dagadva, hogy alig bírtam kinyitni. Amikor  megnéztem a tükörben,hogy mi ez már...akkor már tudtam,  hogy kijött a "stressz alergiám". Igen, nekem az is van: a szemhélyamon furcsa kis piros pontok jelennek meg és eszeveszetten viszketnek. A szemem alatt pedig kiszárad a bőr és beráncosodik. Már voltam vele orvosnál, nem tudják mitől van. Szemcseppet írnak fel azt jólvan. Pár nap és helyrejön. NA DE NEKEM IT NINCS OLYAN SZEMCSEPPEM!!! Aznap hanyagoltam a kontakt lencsét aztán mindent beszedtem amit értem. C-vitaminnal kezdtem, majd a humeopátriás hisztaminnal folytattam. Majd a nagy sürgés forgásban, eszembe ötlött, hogy nekem VAN calcium injekcióm. A szünetben hazamentem, bevettem egyet és ALUDTAM egy órát. (ÉN, aludtam fényes nappal. Na meg a kis szünetben is sikerült elaludnom az irodában a földön 20 percre...ez van, ha kimerült az ember)

Aztán a calciumtól jobban lettem, a szemduzzanatom is alábbhagyott.

MAJD jött a cook-out. Amikor a kölykök kint esznek az udvaron. Ilyenkor ki kell cipelni MINDENT!!!!! 5 nagy hosszú asztalt, 6kerek kisebb asztalt, a görögdinnyét, a kukoricát, a babot, a hot-dog és hamburger zsemlét, az evőeszközt, a szalvétát, a sajtot, a mustárt, a majonézt, a kecsapot, a paradicsomot, a salátát, a krumplisalátát, a chipset és még mittom én mit. Jahhhhhh meg a kedvencem a vizes iglu: ezek ilyen hatalmas nagy sárga tartályok. 10 gallon víz fér bele. (1 gallon az 3.7 liter) Bryce és én cipeltük ki. Jó kis edzés mondhatom. Megszámoltam, hogy a konyha és a kinti asztal között 186 lépés van. Az ebédlőajtónál mindig meg kellett állnunk, mert majd leszakadt a kezünk. Erre jön az egyik gyerekfelügyelő ilyen szöveggel: "ezt elvileg egy kézzel kéne ám vinni srácok" (Mi két kézzel fogtuk a fogantyút és úgy cipeltük) HÁT A JÓ KVA ANYÁD jött csak ki belőlem halkan, majd hozzátettem, hogy meg lehet próbálni, ha olyan bazi erősnek érzed magad!!!!! Kis köcsög!!!!!!!!!!!!Ahogy Domcsi mondaná: Szíííjjáááá gááázttt!!!!!

Szóval ennyire bunkó parasztok is vannak. A probléma legfőbképpen az, hogy 2fiú van a többi lány a konyhában. A harmadik fiút elbocsátották, mert pszichopata, állandóan stírölte a lányokat, magában beszél stb. és a lányok elmentek a nagyfőnökhöz, hogy ők nem érzik magukat biztonságban a srác mellett és nem akarnak vele együtt dolgozni, mert félnek tőle. Erre a főnök hazaküldte. (OK, szerintem is egy idióta, de tavaly sem ölt meg senkit. Szerintem csak tudni kell kezelni. Na mindegy.) Így jól kicsesztünk magunkkkal. Maradt 7ember + Todd és CJ ÉS senkit nem vesznek fel a helyükre, mert nincs jelentjezőőőőőő. Szóval nagyon élvezetes közel 550főt kiszolgálni 7-9emberrel :) :) juhúúú

Jah és még Abigail is néha-néha kivesz 1-2 szabad órát, meg napot, mert annyira fáj a háta, hogy meg sem tud mozdulni!!! (OK sajnálom meg minden, de ezzel ránk meg dubla annyi munka hárul) Éljen!!!!!!!!!!!!!!

Ma szabad napom van, aminek mérhetetlenül örülök!!!!!!!!!!!!!!!!!!! na meg 4th of JULY, a leghatalmasabb ünnep az USA-ban. Délután a gyerekeknek különböző programok, este meg tüzijáték!!!! jah meg crazy carneval, amiről tavaly lemaradtam, úgyhogy idén megpróbálom bepótolni.

A fentiektől eltekintve, minden ok, mosolyogva cipelek ezt azt és próbálok nem hangosan panaszkodni. Ha meg tele a tudatom, a lábam lógatom a vízparton és megnézem mit hagytak el a kölykök és én mit találhatok :) :) :D:D 

Jah és még valami!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ami a legjobban fáj!!!!!! Úgy néz ki a körmöm, mint egy OKÁDÉK!!!!!!! Rövid, betört, lemezesre rétegzett és dzsuvás. Aki ismer azt tudja, hogy nekem mindig is szép, szépen lakkozott, hosszú és erős körmeim vannak. Most csak álmodok róluk...Főleg ha a reggelem úgy kezdődik, hogy az előző napról maradt 42 hatalmas nagy tepsit kell elmosnom...a végére már az ujjaimat nem éreztem. Undorító csirkés és baconös tepsik....fúúújjjjj!!!!!!!!!!!!

Ennyi!!! :D:D 

Üdvözlettel: Miss Zilvia

Alton, USA, 2013.07.04. 12:47

Incoming day és egyebek

Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a napot az nem lenne más, mint a "FÁRASZTÓ". Egész nap futkostunk, mint pók a falon. A reggeli egyszerű volt. Na de ami utána következett, azt nem kívánom senkinek. 

Igaz volt egy kis szünetünk, a szokásos vidám vasárnapi istentisztelet, ahol mindenki kapott egy fejkendőt, ami nem volt egy rossz ötlet, mert a mosókonyhában csak úgy gyöngyözik a homlokunk. Bár én már akkor is leizzadok, amikor még csak reggel 6-ot üt az óra. Sajnos az új konyha nem kapott légkondit, de ezt már én tavaly titkon sejtettem. Még jó, hogy a jégcsináló gép, meg a hűtő, meg a sütő csak úgy nyomja ki magából a meleget egyenesen ránk. Jah és még csak ventilátor sincs, sőtttt ABLAK SEM!!! Szóval a szaunázás megoldott. Egyik nap pólót kellett cserélnem a nap folyamán mert egyrészt úgy méztem ki mint egy disznó (idén nem hordunk túl sokszor kötényt, mert az is csak melegít), másrészt csavartam belőle a vizet.

Szóval a hajmosás mindennapos! ÉSSS mivel nincs hajszárítóm és azért a faházban este már hidegebb van csak egy törölközőbe csavarom a hajam és így alszom. Persze reggelre úgy nézek ki, mint egy menekült az elvonóból. 

Szóval vissza a nagy naphoz. Ezen a napon tartották az ebédlő avatást is. Ez alkalomból pedig mindenkit megvendégeltek egy kis ebéddel. Bob a tábor igazgató cirka 600 embert hívott meg hivatalosan. DE ezen kívül az is jött, akit nem hívtak. Na most ennyit embert kiszolgálni élvezet volt. 2,5 órát töltöttem a mosókonyhába 7-ed magammal együtt :) Istenem, azt hittem, hogy ott fogok elpusztulni és engem is majd átküldenek a "monsteren", azaz a mosógépen keresztül keresztül. 

valahogy túléltem...éssss még csak ezután jöttek a kölykök...volt itt gyerekzsivaj, tálca eldobás és miegymás. 400 embernek, kis fagylaltos kanállal kb.45 percig tartott tálalnom a desszertet, ami idén is bread pudding volt! 

Ezen kívül persze nem lehet a vendégeket meg a kölyköket élelem nélkül hagyni, mialatt beregisztrálnak, így nekik gyümölcstálat meg zöldségtálat vittünk külön a lányok részlegére és külön a fiúk részlegére. Na meg teát, kávét, limonádét meg vizet. Ezeket szerencsére kocsival vittük. De miután a szülők csak jöttek és jöttek ez sem volt egyszerű a forgalom miatt. Mindig félre kellett állnunk. Ezeknek az amcsik nem tudnak kis autót venni. Ezek ilyen baszott nagy dzsipekkel járnak, ami egymagában elfoglalja a keskeny kis erdei utat. Szóval délutánra megtelt a parkoló jobbnál jobb autókkal és itt már divat a hibrid.

Ebéd után már mindenki hulla fáradt volt. Az első évesek megkérdezték: "ilyen minden incoming day?" Ha nem is mindegyik de a legtöbb.
A vacsora az ebédhez képest gyerek játék volt. Vannak olyan kis cuki 6-7 évesek., akik alig bírják el a tálcát :)
A nap végére mindenki hulla fáradt volt és mást nem kívántunk csak egy jó forró zuhanyt és egy ágyat.
Thodd, meg Bob is nagyon büszke volt ránk, hogy ilyen jól helytálltunk az év legnehezebb napján. Szóval innentől már csak könnyű lehet.

Hétfőn már early breakfast volt az LDP-nek, így kellett 2 önkéntes, akik 5:30-ra jönnek. Hát én voltam az egyik. Ugyanis abban a tudatban voltam, hogy amennyivel korábban jöttem, majd annyival korábban mehetek haza. NA a nagy francokat. Én is itt robotoltam este 9-ig...
Másnap szintén kellett egy önkéntes...arra már nem jelentkeztem, DE enélkül is jönnöm kellet, mert az early csapatban csupa első évesek voltak, akik nem tudták, hogyan kell előkészíteni a reggelit azoknak, akik kirándulni mennek. Jó volt nagyon...

Hétfő a szokásos pizza Monday: UTÁLOM. Tavaly ekkor volt day offom ésss mekkora szerencsés voltam...Öcsém idén, a kölykök bent esznek az ebédlőben. (tavaly pizzás dobozba raktuk a pizzát, mellékeltünk hozzá mindent(innivaló, szalvéta stb) ami kell és kint ették meg az udvaron). Most meg kell teríteni nekik az asztalt+ vizes kancsó meg miegymás...háromszor annyi munka.
Na, nekem már ezen a napon kivolt a hócipőm: Todd szeletelte a pizzát, én raktam a tálcára, majd futottam vele a pulthoz, visszafelé felkaptam egy tepsi pizzát, leborítottam Todd elé és kezdődött elölről a versenyfutás. Mindez a melg sütők mellett. Úgy éreztem magam, mint a szaunában...Szakadt rólam a víz. Éreztem, ahogy csorog végig a hátamon a víz....semmit nem utálok jobban, mint a hőséget!!!!!
Mivel nincs légkondi és nincs ventilátor sem, így vizezem a hajam, meg a fejpántom na meg bemegyek 2-3 percre a fagyasztóba...tudom, hogy nagy az esélye, hogy így megfázom, DE ezt NEM BÍROM MÁSKÉPP.

KEDD Taco Tuesday: Somblero kalappal és bajusszal. Ez egy jó kis nap arra, hogy legyalogoljunk 100 km-rt. Minden asztalra ki kell vinni a normál és a csípős szószt, a tejfölt,a chipset, a vizes kancsót, meg kell teríteni az asztalt stb. Ezak a kölykök esküszöm az asztal alá esznek. Annyi mocskot szednek össze a takarítók utánuk, hogy az csak na. ( a tavalyi takarító brigád 1,5-2 órán át söpörte az ebédlőt, az ideieknek max 30 perc kell a kétszer akkora ebédlőhöz. Ok, hogy 3-an vannak na de akkor is. Mondjuk úgy gyorsan megy, ha mindent csak körbesöprünk. pl. pont láttam, mert asztalt terítettem, hogy a kis 17 éves takarító srác körbesöpörte az út közepén álló kukát, majd továbbment. Annyira nem volt képes, hogy 1. a helyére tegye a kukát, 2 elhúzza és alatta is felsöpörjön. NAAA mindegy...

Kedd este még arra is volt időnk, hogy egy kicsit leüljünk az emeleten, fagyizzunk és csevegjünk munka után. És nem tudom, hogy hogyan de "körkérdést" kezdtünk játszani. pl: kihez mennél hozzá idén a táborból? Na ház ebből a kérdésből jó nagy mulatság és nevetés lett a vége :)

SZERDA: VÉGRE late shift voltam, ami annyit tesz, hogy 7:30-ra kellett mennem. DE a nap számomra már hamarabb elkezdődött. 5:40-kor keltem és Petra nagy unszolására elmentem "kick box" órára. IGEN 6:15-7:15-ig ugráltam, rugtam, súlyzóztam és stb. SOHA de SOHA enm hittem volna, hogy én képes vagyok ilyen korán tornázni....hát mire nem jó egy tábor???
Thodd felesége tarja az órát, összesen csak 5-en voltunk (másnak nem ment el az esze). Az a nő egy super woman. Kitolt magából 5 gyereket és olyan jó alakja van.
Mondjuk nem csodálkoztam az óra után. Egy teljes Rubint Réka DVD-t képzeljetek el csak 5ször nehezebb kiadásban. Már a bemelegítésnél kifulladtam. Izzadtam, mint egy disznó. 3 részből áll az óra: cardio, sulyzó, meg has + nyújtás.
Azt mondanom sem kell, hogy ima előtte, ima utána!!
Óra után gyors zuhany és 7:30kor már a konyhában jelentkeztem munkára. Már a nap felénél éreztem, hogy másnap olyan de olyan izomlázam lesz, hogy örülök, ha fel tudok kelni. A nap végére hulllllla, de még annál is hullább voltam. Persze Cook out is volt, amit bent tartottunk, mert kint szakadt az eső...de a napi 100 km itt is megvolt.

Amúgy napok óta csak szakad az eső....és olyan viharok vannak, hogy ilyet még soha az életben nem láttam!!! Nem lehetett kilátni az ablakon!!!
És mondja a vihart jövőhétre is. Szóval ez a turnus kicsit megszívta!!! Csak esik és esik és esik...bár a kölyköket nem hatja meg...szaladgálnak ide-oda.

Na ennyit "mára". Ezt is 3 nap alatt sikerült megírnom....juhúúúú....



Üdvözlettel: Miss. Zilvia


Alton, USA, 2013.06.28. 15:45

első nap...

Érkezésem másnapján, már munkára is fogtak. De szerencsére nekem csak 8-ra kellett mennem és nem 6:30-ra. 

Idén is 2 műszakban dolgozunk. Early csapat jön: 6:30-ra, Late csapat: 7:30. Most mondhatnám, hogy wáááóóóó, hiszen tavaly 6-ra jártunk dolgozni, de sok esetben még ez is korai, főleg 13 óra munka után, 6 óra alvással. NA de nem panaszkodom :)

Mikor megérkeztem a táborba már nagyon este volt, alig találkoztam valakivel. Na de másnap reggel: sorra  jöttek a colgate mosolyú emberkék, karukat ölelésre tárva felém és mind nagyon örült, hogy visszatértem :) Szóval jó volt a fogadtatás. Persze én is elővettem a colgate mosolyom, hiszen itt ez követelmény.

A reggeli kiszolgálásában én még nem vettem részt. Igazából azt sem tudtam mi hol van. Ebben az új konyhában teljesen más a rendszer. Carol vezetett körbe és próbáltam memorizálni mi hol van...( elég gyorsan ment :)

Reggeli után volt egy kis meetingünk, ki mikor szeretne szabadságot, kinek milyen hasfájása van stb. Iden nincs mosókonyha beosztás, most magunknak kell eldönteni, mikor ki megy be a pokol legmelegebb bugyrába. 

Ebéd előtt megejtettük a tradicionális staff -fotózást. Csodálatosan nézünk ki rajta :) Persze idén is a szemünkbe tűzött a nap...majd valamikor felrakom ide is.

Ebéd után mindenki ment arra, amerre látott. Mindenki kimenőt kapott estére.

Vajon hova megy 3 lány először? SHOPPINGGGGG naná hogy a Wallmartba. Igaz ezúttal visszafogtam magam és csak egy csokit vettem, amiről 1 éven át csak álmodoztam. Igen a jó öreg Butterfinger!!! Utánozhatatlan. Kár, hogy otthon nem lehet kapni.

Laza 1,5 órás Wallmart túra után elmentünk egy cipő és egy ruha boltba. De ott is visszafogtam magam. SEMMIT nem vettem. Ugye büszkék vagytok rám :) 

Estére jól elfáradtunk. Még ejtőztünk az új ebédlőben és mentünk alukálni. 

Egész nap fájt a fejem és valahogy idén jobban megéreztem ezt a 6 órás időeltolódást. Be is kellett vennem egy Rubit. Az segített egy darabig. De a legjobb orvosság a fejfájásra az alvás!!!!!!!!!!!!

Lássuk a szobatársakat:

Petra: nagyon aranyos leányzó, egyből megtaláltuk a közös hangot. És kb egy magasak vagyunk :) Szóval megdőlt az a feltevés, hogy Csehországban csak magas emberek léteznek. Most ő alszik Hana helyén, a tavalyi ágyamban. Még gondolkodtam azon, hogy visszaköltözöm a régi ágyamba, az emeletre Petra fölé, de végül maradtam a tavalyi Petra helyén. Ami egy kicsit furcsa és a matrac sem az igazi, de valahogy se perc alatt el tudtam aludni azon is.

Abigail: az amerikai leányzó. Igazából vele tartottam a kapcsolatot egész évben. Ő az én kebelbarátnőm és az ügyeletes hírmondóm. Mindig mindenről tud :) Abigail csak úgy tud aludni, ha bekapcsolja a ventilátort közvetlenül a feje mellett....hát...igen zajos...normál esetben nem tudnék mellette elaludni, de mivel ki vagyok ütve nap mint nap, így engem nem zavar. Viszont szegény Petra nem tud mellette aludni. Szóval hamarosan megszüntetjük az esti ventilátorozást. :)

További munkatársak:

Brandon és Bryce az ikerfiúk. Nagyon-nagyon aranyosak Szerencsére az egyik szemüveges, így könnyen meg tudom őket különböztetni J . A tesójuk tavaly gyerekfelügyelő volt, sajnos ő idén nem jött vissza. Igazából 2 nap után csak azt tudom mondani róluk, hogy jól dolgoznak, nem lazsálnak, bármit kérek tőlük egyből megcsinálják. Szóval nem lesz velük gond.

Audrie: Szorgalmasan tanul magyarul és csehül. Igen szarul megy neki, de azért mi bíztatjuk. Igazából nem sokat beszélgettem még vele, szóval se jót se rosszat nem tudok mondani róla. Viszont minden reggel úgy jön dolgozni, hogy ki van mázolva a szeme. Nem tudom hogy csinálja, amikor én még a kontakt lencsémet sem tudom betenni amikor felkelek.

Reachel: Igazi kis 18 éves csitri. Ő már 2 nap után kihúzta a gyufát. De szerencsére nem csak nálam, hanem másnál is. Ő itt a „ki ha én nem”. Mindenkinél mindent jobban tud, még akkor is, ha ez az első nyara itt. Engem konkrétan majdnem fellökött tálcástól mindenestől…jah és egész nap be nem áll a szája.

Josh (tavalyról): Semmit nem változott. De mintha idén kicsit többet dolgozna. Azért túlzásba nem viszi. Szegény Petrára rá van kattanva…Petra meg egyenesen fél tőle. Ma reggel azt mondta, hogy hajnali 3kor megébredt, mert olyan érzése volt, mintha Josh a kabinunkba lenne (szerintem ez már egy kicsit túlzás). Nem is jöhet a lányok szektorába, mert akkor mehetne haza örökre. Na mindegy. Az tuti, hogy Josh tud félelmetes lenni. Tipikus esti hírekbe illő…de reméljük nem lesz semmi gond vele sem.

CJ (tavalyról): amikor megérkeztem futott felém, felkapott és megpörgetett. Egyszóval örült nekem J Még mindig vicces. Abby, a lánya idén lesz először táborlakó. Már nagyon várja. Eva, a másik lánya pedig meglátogatott minket szombaton. Még mindig olyan, mint egy energizer nyuszi. Nem lehet lelőni.

Todd (a főnök): Ő is nagyon örült, hogy újra itt vagyok (GÁBOR: IGEN, ölelést is kaptam :P) Úgy veszem észre, idén jobban megy neki a „parancsolgatás”, mint tavaly. Most már átlátja a rendszert, sokkal lazább és nem idegbetegesedik. Még mindig nagyon jól főz J  A felesége kick boksz órát tart minden szerdán és pénteken reggel 6:15 kor…he he he, még jó, hogy dolgozom akkor J

Ennyien vagyunk. De már elveszítettünk 2 embert. Feladták…egyik nap azon poénkodtunk, hogy ez a „ki a leggyengébb láncszem” című játék. Aki utoljára marad az visz mindent J

Ron (Főnök 2): Ő volt Todd előtt a góré. Tavaly és idén is be-besegít a konyhába pár órát. Meg ő lesz a főnök, amikor Toddnak szabadnapja van. Ronnak van egy nagyon szép szokása. Minden nap, munka után odamegy az emberhez, kezetráz vele és megköszöni az aznapi kemény munkát. :) (A felesége is majd néha-néha beugrik segíteni) Ron legyőzte a rákot és olyan energiával dolgozik, hogy sokan megirigyelnék.

Na akkor itt a KITCHEN STAFF:

Alsó sor: Brandon, Abbygail, Todd, Josh és Ron
Középső sor: Carol, Audrie, CJ, ÉN (ha nem ismernétek meg), Petra
Csonka sor: Bryce és Reachel

Szóval ennyit "mára". Ezt a bejegyzést is sikerült két napig írnom. Arról már nem is beszélek, hogy 2 nap kellett ahhoz is, hogy lemenjek a Wini tóhoz (5perc séta a konyhából)  és megcsodáljam a kilátást.
Szóval próbálom a legjobbat kihozni magamból "blogizás" terén is :)

Üdvözlettel: Miss. Zilvia

UI: csütörtökön van szabadnapom és már van beosztásunk is, de azt nem tudom fejből. DE ha minden jól megy, akkor elérhető vagyok úgy "általában" otthoni idő szerint este 8 vagy 9 után....ez attól függ mikor tudok szünetre jönni. Most is 30 perccel később tudtam szabadulni....

Alton, USA. 2013.06.25. 11:15

szeljük át az óceánt...

Június 21. reggel 2:30

Bruttó 30 perc alvás után csörgött az óra. A reggeli készülődés simán ment, hiszen már mindent elpakoltam előző nap. 3kor indulni akartunk, de csak 3:20 lett a vége, de még így is időben voltunk. 

A reptéren MEGINT hatalmas tömeg volt. Mivel az al-Italiánál nem lehet online becsekkolni, így egy kicsit sokáig tartott a csomag feladása. 

Idáig mindig Lufthansa-val utaztam és soha nem volt semmi problémám vele (kivéve a tavalyi sztrájkot) szóval "izgatottam" vártam milyen lesz ez a légitársaság. 

Hagyott kívánni valót maga mögött:

Kezdődött azzal, hogy nem lehetett becsekkolni Bostonig, csak Rómáig, azt nem tudom, hogy miért, de a rendszer nem engedte. Szerencsére a nagy bőröndömet nem kellett felszedni Rómában az egészen Bostonig utazott.

BUDAPEST-RÓMA

Egyszer nagyon régen megfogadtam, hogy SOHA de SOHA nem teszem be a lábam Rómába. Tudjátok volt egy- két rossz élményem egy bizonyos Római jog vizsga miatt, de most ez alkalommal nem volt más lehetőségem :)

A felszállás borzalmas volt, szédültem és alig vártam, hogy egyenesbe kerüljünk. A mellettem ülő tuti hülyének nézett, mert vagy 5 percig mást nem csináltam csak fogtam a fejem :)

Valahogy nem tudok hozzászokni a kanyarodáshoz és a fel-leszálláshoz. 

A továbbiakban nem emlékszem semmire, mert elaludtam... :) Majd arra ébredtem, hogy hozzák a reggelit!!! Hát az minden volt csak reggeli nem. Egy kis zacskó kekszet hozzánk vágtak egy kis teával azt legyen kuss...

A leszállás sem ment zökkenőmentesen, olyan szépen odavágta a repcsit az aszfalthoz, hogy csak úgy csattant. Miután kb a kerekek fölött ültem, így még jobb volt az érzés. 

RÓMA

Említettem már, hogy minden amiben benne van a "róma" az jó nem lehet??? Pl: római repülőtér. 

NAGY KÁOSZ!!!! 

Rómában meg kellett keresnem a tranzit pultot, ahol becsekkolnak Bostonig. De se egy jel, se egy kiírás nem volt sehol. A nagy forgatagban belebotlottam másik két CCUSA-s tagba. A lány Bostonba, a fiú New-Yorkba utazott. (Honnan tudtam, hogy ők is amcsiba mennek? Az a szép magyar beszéd elárulta őket: "Hol az k***a anyjában van a becsekkolós pult?" :) 

Na ezek után összefogtunk és elvonultunk az információhoz és megkérdeztük, honnan indul a gépünk. És 20 perc séta után megtaláltuk a pultot.

Át kellett mennünk még egy ellenőrző ponton, ahol az emberek normál esetben bemutatják a beszállókártyájukat, de mivel nekem az még nem volt, így a muksókám az üvegablakon túlról megkérdezte, hogy van-e jegyem???? (Nem, nincs jegyem, csak hobbiból mászkálok a reptéren. De most komolyan, hogy lehet ilyet kérdezni, amikor az ember már a tranzit területen van? Na mindegy. Biztos nyűgös voltam)

Nagy nehezen megtaláltuk a lánnyal a kaput ahova mennünk kellett. 100000000 ember tobzódott ugyanazon a helyen, így egy ülőhelyen osztoztunk ketten. A mellettem ülő kövér, 5 év körüli, fekete hajú kislány állandóan rálépett a lábamra, azaz a kedvenc nagy becsben tartott Nike cipőmre. Mondtam, ha még egyszer rálép, ott helyben kihajítom az ablakom az anyjával együtt...(Később kiderült, hogy albánok voltak. Nem tudom ennek miért volt jelentősége, de idegesítő egy család volt.)

Még be sem szálltunk a repülőbe és már helyből 40 percet késtünk...hát nem egy svájci óra pontosságúak. 

15 H ülést kaptam. Ez középen a legszéle volt. Mellettem egy olasz srác utazott, akiről később kiderült, hogy 3 napra jött meglátogatni a feleségét. Hát ezen behaltam. 3 nap miatt utazott több, mint 8 órát és egy valag pénzt fizetett a repülőjegyért...most vagy nagyon gazdag volt, vagy nagyon szerette a feleségét. 

(Edina üzenem pont itt, hogy mellesleg "por és hamu" )

Aludni nem nagyon sikerült...megnéztem legalább 3 filmet: Másnaposok 1 (igaz már 100000000000 láttam, de kihagyhatatlan), majd a Silver Linings c. filmet meg valami vígjátékot, de annak a címét nem tudom. 

Meg néha néha lecsekkoltam merre járunk, hol tartunk, milyen gyorsan megyünk stb és mindig elszomorított, hogy még mindig ennyi és ennyi van még hátra. Nagyon nehezen viseltem az utazást. Az utolsó 2 óra maga volt a borzalom. Nem érestem már a sejhajom a sok üléstől.

Néhány szó a kiszolgálásról. Ha a Lufthansanak erre 10/10 pontot adok akkor az al-Italianak 2/10. Két öreg muksó szolgát fel, de annyi kedvük volt hozzá, mint nekem kiugrani 10 000 láb magasból ejtőernyő nélkül. 

A mit adhatok inni, vagy melyik menüt kéri helyett katam egy: Drink? Pasta or meat-et. Szóval sütött róla az udvariasság. Na mindegy...

De tuti, ha legközelebb jövök vagy megyek valahova hosszú első oszályon szeretnék utazni.

A mögöttem levő nőnek el volt törve a lába és a karfámra pakolta a lábait, na arról nem is beszélve, hogy nem tudta kezelni a monitort és mindig akkorát csapkodott oda a képernyőre, hogy a fejem beleremegett. Egy szóval nagyon untam!!!!

BOSTON

Hatalmas tömeg a bevándorlási regisztrációnál, mivel több, mint 30 percer késett a gép így olyan 15órára értünk oda. 16:10kor pedig ment a busz. Szóval heves imába kezdtem, hogy elérjem a buszt. 

A bevándorlási emberke nagyon kedves volt, szinte nem kérdezett semmit. Intenzíven mosolyogtam és mehettem utamra. Gyorsan felkaptam a csomagom és rohantam a buszra. Elértem, sőt még én vártam rá 20 percet, mert késett...

Mire kijutottunk Bostonból beletelt 60 percbe. Mit is vártam: péntek délután csúcsforgalomban...

Mivel már nagyon nem bírtam a fent létet muszáj volt aludnom egy keveset. Beállítottam a telefonom, hogy csörögjön 18:00 előtt (addigra kellett volna odaérni Doverbe). szóval sikerült aludnom fél órát.

Az állomáson Carol várt rám az új autóval, aminek a neve DARK KNIGHT :) Majd igyekszem lefényképezni, mert annyit megér. Európai mértékben nekem ez már limuzin volt, nem egy autó. De hát mit várhatok itt? Minden nagy és nagy és nagy!!!!

Ennyit mára!

Hamarosan folytatom, de indulok aludni, mert hihetetlenül fáradt vagyok... ma már ledolgoztam fél napot (night off-unk volt). Eben az új konyhában el lehet tévedni és sehol nem találok semmit :) De majd megszokom.

Üdvözlettel: Miss. Zilvia

2013.06.22. Alton, 21:20,  USA

nem érdemes lefeküdni...

23:48-at mutat az óra...ideje eltenni aludni a laptopot is, na meg magaat is, mert cirka 3 óra múlva INDULÁS :)
 Nagyon vigyáznom kell lapitopimra, mert már ismerjük a képletet:
                          Szilvi+utazás= katasztrófa elektromos kütyük terén
ÉÉÉsss idén nem lesz PÓT  magyar billentyűzetű gép az óceánon túl :( Szóval ennek kell túlélnie most MINDENT!!!!

Most megyek is, mert még a kézi pakkom nincs bepakolva, maguktól valahogy az elmúlt 12 órában csaknem akartak beleugrani a hátizsákba. Nem is értem miért :)
Na Isten áldjon mindenkit, hamarosan jelentkezem!!

Üdvözlettel: Miss. Zilvia

one more week...

Üdv: Miss Zilvia

visszaszámlálás...

Kevesebb, mint egy hónap...ideje lenne elkezdeni sűrűbbre venni a blogbejegyzéseimet :) Ám még most javában más elfoglaltságaim vannak...sajnos. DE amint időm engedi, beszámolok mindenről. Remélhetőleg idén a laptopom sem hagy cserben :) (Azért a múlt mindig kísért :)

Summer is coming :)

Üdv: Miss Zilvia

móka, kacagás...

Ott folytatom, ahol abbahagytam, azaz próbálom.

Nos lássuk, mi történt még: bankett a négyzeten, Kitchen fun day 2, tube, vizisí, levél és képeslap özön, foglalás, intézkedés bla bla

BANKETT  (for girls) 

Téma,  Aliz csodaországban. Hát minden szép és jó csak se nem olvastam, se nem láttam, de körülbelül 5 perc alatt elmesélték miről szól. LDP (jövő gyerekfelügyelői) már délelőtt elkezdték díszítgetni az ebédlőt. Mindenféle színes cuccot ragasztgattak a falra és a plafonra.

Még a WC-t is kidíszítették...franciakártyákkal, csilli villi papírokkal stb.

Viszont nem ismerték azt a díszítési technikát, amivel mi anno díszítettük a termeket farsangra. Azaz végy 2 különböző színű kreppapírt, ragaszd össze a végüket és hajts felváltva egymásra őket, majd a végén ragasztózd össze és nyisd szét. Hát csak ámultak és bámultak. Én meg jól kiröhögtem magamban őket. Persze ezek után mindenkinek meg kellett tanítanom, hogyan is készül ez a furcsa dísz..de nagyon kis édesek voltak, mert odajöttek, hogy nagyon szépen köszönik, hogy megmutattam nekik ezt a technikát és hogy én milyen cool vagyok, meg rendes meg awesome meg hasonlók. Jah és az elmaradhatatlan ölelés áradat.

Ezután a kis kitérő után visszamentem dolgozni :)

Bár sok munka nem volt egész délelőtt, mert a lányok az óceánparton voltak, rendes sárga életnagyságú csak a filmekből ismert iskolabusszal vitték el őket korán reggel. Vicces volt, ahogy beparkolt 4-5 iskolabusz az udvarra. Persze csak az international-nak volt ez húúú meg háááá :):)

Szóval csak a fiúkat kellett kiszolgálni, de ebédre csak szendvicsek voltak, estére meg cook out, szóval azt meg ráértünk összekészíteni.

Meg már mindenki a bankettet várta. Azaz csak a lányok, mert a fiúk oda nem hivatalosak :) Nekik "kemény" munka volt zárásig. A lányok közül Romana és Joy nem akart jönni a bankettre, így ők maradtak dolgozni. Meg amúgy sem léphetett le mindenki...szóval ők hozták meg az áldozatot. De cserébe ők másnap mentek a fiúk bankettjére...szóval ez így volt fair.

Ezen a szép napon délután 3kor elhagytuk a konyhát és helyünket 15 fess és fitt úriember vette át. Ők lettek az ideiglenes kitchen staff. Nagyon kis lelkesek voltak :) Todd tartott nekik egy kis eligazítást: használj kesztyűt, mosd meg a kezed, ha leesik a kaja dobd ki, ha nem tudsz valamit kérdezz stb. Ilyen általános dolgok.

Gábornak ugyebár maradnia kellett, de dolgozni nem sokat dolgozott, hiszen Ő lett a kisfőnök: Tedd oda, vágd össze, hozd ide stb. Na meg Romana. Ő élvezte a legjobban, hogy 4-5 fiú tolong a kegyeiért.

Mi ezalatt otthon készülődtünk. 4 lányra 1 fürdő...mi ez már??? De azért elkészültünk.

Miután Hana felvilágosított minket, hogy ide ki kell ám csípnünk magunkat, hát próbáltuk a legjobbat. Nem is tudom mennyi idő után végre KIFESTETTEM a lábam körmét! El sem tudom mondani milyen jó érzés volt. Persze a kezem elmaradt, mert másnap munka és különben is Hamupipőkének is csak egy night off-ja volt :)

Míg Pötyi és én azon tanakodtunk melyik ruhánkat vegyük fel, (nem mintha annyi lett volna, csak éppen nem akartunk se túlöltözni se slamposak lenni ) addig Hana rutinosan felvette azt, amit az elmúlt két évben: "Ha ez a ruha jó volt az elmúlt két évben, akkor idén is jó lesz. Úgysem emlékszik rá senki."

(A ruhaválasztás nehézségei: nem tudod mi a prohibited, azaz tilos ebben a táborban. Mert egy kivágott ruha itt már prohibited, míg otthon teljesen normális, átlagos.)

Na mindegy én a pink lenge nyári ruhámat vettem fel, ami kivágott, DE vittem magammal a magic sálamat, ha esetleg el kéne kendőzni valamit :)

A vacsora előtt persze az elmaradhatatlan fotózkodás. Hol???? Hát persze, hogy a waterfront-nál, ahol a háttér garantált. Persze alig lehetett normális képet készíteni, azaz nehéz volt, mert minden egyes négyzet milliméteren volt valaki, aki szintén fotózkodni akart :) :)

Az asztalunk: Becky, Hana, Petra, Tereza és én. Miután az asztal 7 személyes, így csatlakozott hozzánk Pudos, alias Peter és Luise, a felesége, ezzel megölve a jó hangulatot. Nagyon kis tünemények, de valahogy az asztaltársaságunk nem rajongott Peterért. Nem azért, mert nem szerettük, csak mert olyan képtelen kérdéseket tudott feltenni, hogy senki sem tudta, na erre hogy/mit kéne válaszolni. Majd ezek után mindenki feszengve ült és jó pofizott.

Én bírom Petert, azért is, mert többek között Ő adta az áldását, hogy Gáborral együtt mehessek ebbe a táborba. Meg nagyon aranyos volt, amikor elvitt minket motorcsónakozni, de valahogy mindenkinek olyan furcsa, de nem tudom megmondani miért.

 Ha jellemezni akarnám: olyan kis sete-suta, jön-megy, intézkedik, de úgy tűnik, hogy mégsem csinál semmit, néha képtelen kérdéseket tesz fel, néha csak néz rád és te nem tudod, hogy most akkor mi a baj??? Nemhiába kapta a cseh lányok által a Pubos nevet, ami annyit jelent: Őrült tinédzser :) Ez a legfrappánsabb rá. Na meg a fiára, aki kiköpött Peter :)

A táborozó lányoknak  nagyon-nagyon tetszett a kidekorált ebédlő. Tényleg egy csodaországot rendeztek nekünk az LDP-sek. A vacsora kellemesen eltelt, furcsa volt ülni az asztalnál, ennél már csak az volt furcsább, hogy minket szolgáltak ki. VÉGRE!!!! :)

A vacsora után megnéztük az Alise csodaországban c. előadást a gyerekfelügyelők előadásában. Néha-néha nem lehetett hallani semmit, de nagyon vicces volt. Bár mint tudjuk az agyam kb 20 percig képes intenzíven figyelni az angolra, majd jön egy 5-10 perces vegetálás majd megint "aktív" üzemmódban üzemel tovább. Nagyon jó munkát végeztek a lányok, ügyesek voltak. Jah és persze mindenki tud énekelni, táncolni hangszeren játszani stb. Ezek multifunkcionálisak :)

BANKETT (for boys):

Nagy-nagy titkolózást követően szépen lassan rájöttünk mi is lesz a téma? A fiúk egy komplett cirkuszt építettek a tenisz pályára. Itt komolyan mondom csak meg kell álmodni valamit és utána a kivitelezés nem probléma....nem egy földhöz ragadtak...

Ez a nap is light-os volt. Reggel a fiúk elmentek valami aqua parkba, a lányok meg valahol a beach-en voltak. Délután megint az LDP-s lányok, kiosztottuk a feladatokat öt perc alatt, majd leülünk az ebédlőbe hesszelni. Nem volt mit csinálnunk....20 ember amúgy sem fér el a konyhába...meg a lányok is nagyon lelkesek voltak. Toddnak meg imponált, hogy a lányok bombázzák a kérdéseikkel és persze Ő tudja rájuk a választ. Szóval ment a nyalás ide-oda. Végül Todd úgy döntött, hogy ránk, original kitcen staff-ra nincs szükség, menjünk a dolgunkra. Na hát így történt, hogy mi is részt vehettünk a fiúk bankettjén. Ide azért már nem nagyon rittyentettük ki magunkat, de megtettük, amit megkövetelt a haza :) A Drága Chris felajánlotta nekünk a maradék asztal egyikét, így Hana, Petra meg én bevonultunk, mint a dámák és tökéletes rálátásunk volt, a még tökéletesebb asztalra: Cody, Matthew, Black-T-Shirt, Justin Biber hasonmás és Tomasíííí. Ez volt az OMG group:) 

Ez a cirkuszos ötlet hatalmas volt: minden gyerekfelügyelő egy hozzá illő produkcióval rukkolt elő: volt itt erőember, medve és oroszlán idomár, bohóc, kötéltáncos stb. A kosztümök, az előadás....komolyan mondom jobb volt, mint egy igazi cirkusz. Lance csak ezért leborotváltatta a haját bohóc formájúra...a gyerekek odavoltak érte. (Persze másnap a maradék haját is le kellett borotválni, így tar kopasz lett. De nagyon hamar visszanőtt a haja :) 

A menü nem volt valami ínycsiklandó: hotdog, de nem virslivel, hanem valamilyen undorító hússal....a legjobb a fagyi volt, mint mindig....Istenem kész Kánaán. Extrázd a fagyid: csokisziruppal, csokigolyókkal, smartizzal, koktélcseresznyével, oreos csokis törmelékkel stb. NA ez az ami már nem fér bele a Norbi 1-es kategóriába...na de kit érdekel!!! Egyszer élünk alapon, adtunk az érzéseknek.

KITCHEN FUN DAY 2:
Uticél: ÓCEEEEÁÁÁNNNN :) DE előtte azért Hana, Petra, Gábor és én beiktattunk egy kis tube-ozást (na ezt hogy írod le helyesen?) na meg egy kis sielést...igen a vizen, mert nyáron nehéz lett volna a havon. DE erről majd később....
Szóval...gyors reggeli, még gyorsabb prepare your food , persze ironikusan mondom mindezt, mert azt hittük, hogy vilálkörüli útra megyünk és csak pakoltunk, csak pakoltunk és pakoltunk....( mondanom sem kell, hogy a felét visszahoztuk). Odafelé útbaejtettük természetesen a csodálatos áruházunkat, de ez alkalommal csak kb 20 percet töltöttünk el. AMI rekord eredmény, szerintem még a rekordok könyvébe is feletne jegyezni :) :) ha ha ha...
Katelyn megvette a Tetovált lányt, ami le volt árazva és egész nap azt olvasta, na meg a kutyájáról áradozott és fényképeket mutogatott jah és futkosott a parton :) Sleeping Beuty kiszabadult :)
Igazából semmi extra nem történt...leégtünk a napon mint a sicc...mindenki rák vörös lett. Persze CJ-nek nem ez volt az első óceán parti kaladja, így ő már rutinosan pólóban flangált, megelőzbe a leégést.
Az óceán hiába gyönyörű és hatalmas és kék, KVA HIDEG. Komolyan mondom rosszabb volt mint a tallinni tangerpart. Az sem volt kutya, de ott legalább 10 perc után megbarátkozott a lában a vízzel, 20 perc után már térdig belementem és olyan 45 perc elteltével egyszer- egyszer el-elmerültem a habokba. NA DE ITT???? Egy élet is kevés lenne hozzá!!!! Oké oké, már megint túlzok. Erőt vettem magamon, beálltam frizbizni, de nem sokáig....majd utána azzal játszadoztam, hogy centiről centire beljebb merészkedtem...MAJD egy óvatlan pillanatomban jött egy hatalmas nagy hullám és beterített...na innentől kezdve már úgyis vizes voltam, így itt is elmerültem és úgy tettem, mint aki élvezi a pancsolást. :) Kellemes sós íze van...de akkor is HIDEGGGGGGG!!!! De azt vettem észre, hogy ez mást nem zavart.
Hana, Gábor Aby és én elmentünk sétálni. Nem messze volt egy benyúlás az óceánba...ilyen sziklás akármi és ha megmásztad, láthattad a másik oldalon lévő partot. Nagy felfedező vágy fogott el, hogy meglessem, vajon van-e óceán odaát?? :) Persze nem volt egyszerű, mert át kellett magam vergődni egy folyószerő akármin, majd szikláról sziklára haladva elértem célom. És igen, ott is volt víz, víz és víz :) Sajnos a gépem nem vittem magammal, mert féltem, hogy átúszás közben beleesik vagy odaverem a sziklához, így erről nincs képem, csak amit Gábor csinált a túlpartról.
Visszagondolva elég bátor voltam, mert mezítláb a nyálkás sziklákon könnyen beverhettem, vagy eltörhettem volna kezem lábam...szóval igen. 1. GONDOLKODJ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 2. Vedd mérlegelésre szándékodat. 3. Indulj neki, mert egyszer élünk :) :) :)
Joshika a kis kempingszékben sárkányt eregetett, nagyon büszke volt magára és természetesen mi is rá. Legalább ebben is tehetséges, nem csak a munkakerülésben...
Azért igazán ültethettek volna egy két pálmát vagy akármit, hogy árnyékot adjon...ok, igazat megvallva hiányzott az árnyék vadászat: Balaton-nyár-dögmeleg-jó magyar szokás: FOGLALD EL A HELYET A FA ALATT, majd kövesd a nap járását és annak megfelelően hozdd-vidd a cuccod :) :) HÁt nem jó dolog??

Hazafelé megálltunk egy jó kis vendéglőve, ahol CJ persze homárt rendelt....én halat. Persze csak ráböktem valamire és reméltem, hgy finom lesz. Még a halfajták angolul knowledge öhmm nem tökéletes :) Jajjjjjjjj éssssssss itt, ahol megálltunk volt egy hatalmas outlet park, ahol 4dollárért vettem egy ADIDAS pólót. ( EREDETI) De sajnos a vásárlásra kiszabott idő legeslegvégén találtam rá erre az Adidas boltra :( :(  jah és a toilet keresgélés is elvett egy csomó időt...szegény Gábor, elég jól türte a szenvedésemet....de komolyan már azon a szinten voltam, hogy törvény ide meg közterület oda, de mindjárt leülök a bokorba azt Jónapot! Találtunk egy illemhelyiséget hát mit ad Isten???? Éppen zárva volt takarítás miatt!!!Na neeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!! NA deeeeeeeeeeeeee!!!
Ok nem szegtem meg semmi szabályt, nem is csurgattam be, sétáltunk olyan 100000 km-t mire VÉGRE elértük a következő WC-t és könnyíthettem magamon. (Fontos infó, nemde??)
Olyan 23 óra után értünk vissza a táborba, takarodó idő után. Már egy árva lélek sem volt sehol!
És mondanom sem kell, hamar reggel lett....


Tubozás, szerintem megér egy KÜLÖN bejegyzést :)

Üdvözlettel: Miss Zilvia