sok sok sok sok sok minden...

Van egy kis időm, így reményeim szerint sok mindenről be tudok számolni mi is történt az elmúlt 2 hétben! Igen már 2 hete vagyok itt.---annyira hamar megy az idő.

Nagy vonalakban:

Január 29:

Első napom Tallinnban. Sikerült kialudnom magam. Több, mint 12 óra alvás után:D:D Reggeli után, ami már ebéd is volt egyben, elmentünk vásárolni és kicsit sétálgattunk a városban. Rengeteg képet csináltam, amit már megosztottam veletek itt is, meg Facebbokon is. Az óváros egyszerűen gyönyörű, ide oda kapkodtam a fejem, hogy le ne maradjak semmiről:D Olyan érzés volt sétálgatni ezeken a kis macskaköves utcákon, mintha vissza repültünk volna a középkorba. Aztán amikor az ember elhagyja az óvárost visszatér a való világba, a modern épületek és kisebb felhőkarcolók rengetegébe.

Az észt Parlament egy tök átlagos épület. Csak a színével tűnik ki a többi közül: rózsaszín. De hát tudjuk, hogy a MI Parlamentünknek párja sincs.

Viszont a Nyevszkij-székesegyház lenyűgöző. Az cári hatalom szimbólumaként épült 1894 és 1900 között. egy pétervári orosz építész, Mihail Preobrazsenszkij tervei szerint. Az épülettel meg akarták törni a város gótikus összhatását. Szerencsére belülről is meg lehet tekinteni, de fényképezni tilos. Kár is lenne, hiszen a képek nem adják vissza azt a látványt, ami belülről fogad. Hatalmas kupola, amely az eget és a csillagokat szimbolizálja. Ikonok és gyertyát gyújtó emberek mindenhol. Ide nem elég egyszer eljönni...

Ettől nem messze van Tallinn legdrágább épülete, ami nem más, mint egy WC. Használata díjtalan, de olyan anyagból készült ami több millió euró....érdekes.

Minden utcáról egy egész regényt lehetne írni. A kirakatok tömve szebbnél szebb darabokkal, igaz borsos áruk is van, de itt nincs két egyforma termék. Rengeteg a kézműves bolt, csupa egyedi darabokkal: pohár, sál, sapka, nyaklánc, üveg csecse-becse stb. Majd ha nyerek a lottón eljövök ide és felvásárlok mindent:D

Hazafelé bementünk a bevásárlóközpontba: RIMI. Rengeteg termék, amiről azt sem tudom micsoda....sajt, vaj, szalámi 100000000 féle, de többségében észt, litván, lengyel, és finn termékek. DE találtam magyar terméket is: Mogyis mogyorót, és napraforgót :D:D Minden magyarul van ráírva!! Ennek annyira megörültem!!!!! Jó volt látni a polcokon.

Első sokk: Nincs normális kenyér se kifli, se zsemle. 100fajta, de egy sem olyan amilyet én akarok! Mind szeletelt, előre csomagolt, és csak félkilós. Kíváncsiságból én egy fekete kenyeret választottam, gondoltam, ha már nincs jóóó ropogós magyar fehér kenyér, bepróbálom az észt nemzeti fekete kenyeret. (Ami elsőre borzalmas, másodikra türhető, harmadikra egész jó, negyedikre pedig megszereted:) de melegszendvicset képtelenség belőle csinálni).

Már pár szót tudok észtül: Tere-Szia, Tere Hommikus-jó reggelt! Aitah-köszönöm.

Ez idő alatt megérkezett az egyik lakótárs. Ona, Litvániából. Megvolt a gyors bemutatkozás, pár udvariassági kérdés, és ennyi. Első blikkre kedvesnek tűnik. Reméljük az is marad:)

Sokk2: Bekapcsoltam a számítógépem és se kép, se hang. Egy nagy fekete képernyő és semmi más, amin a ki-be kapcsolás sem segített. Majdnem sírva fakadtam. MIÉRTTT pont itt, miért pont velem, és miért pont most???? (Még jó, hogy kiutazásom előtt volt újratelepítve és kitisztítva súlyos magyar forintokért). Ekkor kapok egy olyan SMS-t, hogy földrengés volt otthon....szép mondom, eljövök és beüt otthon a krah....

január 30:

Végre kipakoltam mindet és berendeztem otthonosan a kis kuckómat. Tiszteletünket tettük a Plázában, keresgéltem notbokot, de nem mondanám, hogy barátságos áruk van. A Yisk-ben vettünk vállfákat, mivel nem találtunk olyan felakaszthatós kis polcot! Sosincs az ami kell, nem is értem.

Még mindig nem szoktam meg, hogy ekkora hó van. Hó, hó, hó és hó. Ráadásul elvétettük az irányt, amikor a trolimegállót kerestük, így jó volt 100 cuccal 2szer annyit gyalogolni. (De mára is megvolt az edzés). Ma is próbálgattam, hátha kialaudta a gépem a nyomorát, de sajnos nem. Még mindig csak a fekete képernyő, és belőle az én könnyes szemeim néznek vissza....

A mai nap legjobb pillanata Julia érkezése. ÉSSSS elsüthettem a varázs mondatot: " Csescs, jak se mas?",(fonetikusan írtam) ami lengyelül annyit tesz: Szia, hogy vagy? Felcsillant a szemében az öröm, hogy mi is lengyelek vagyunk, de el kellett keserítenünk szegénykét, nemhogy nem vagyunk lengyelek, de még több mondatot sem tudunk lengyelül:)

A közös nyelv az angol továbbra is vagy a kézzel lábbal mutogatás, vagy vegyítve oroszul-magyarul-angolul. Neki is Sabina a tutora és ő is orosz szakos, csak már 3.éves és fossa az oroszt....plusz baromi gyorsan beszél,mi meg makogunk.

Megbeszéltük Sabinával, hogy másnap megmutatja nekünk a silut meg egy két fontos épületet.

január 31:

Az öcsém születésnapja. 11 éves lett. Isten éltesse még sokáig! Azért most el tudnék viselni egy jó kis ünnepi ebédet és valami jó habos babos tortát. Bár itt valahogy nem kívánom az édeset, sőt semmit. Még 1. napon vettem egy tábla egész mogyorós csokit, a híres Kalev márkából, de még mindig ott van magányosan a polcomon.....majd csak elfogy.

12kor találkoztunk Sabinával a belvárosban, ami azt jelenti, hogy 11kor el kell indulnunk itthonról...Már alapból a felöltözés is 10 perc. Harisnya, térdzokni, atléta, vékony pulcsi, vastag pulcsi, kabát, sapka sál, kesztyű na meg a kapucni! Itt kapucni nélkül nem lehet létezni főleg akkor, ha fúj a szél. Az kegyetlen....fúj, fúj szél. A modernebb trolik fűtöttek, de régebbieken meg lehet fagyni. Itt a legtermészetesebb dolog az, hogyha felszáll egy idősebb ember kérdés nélkül feláll a fiatalabb és átadja a helyét. Én is így tettem és egy aranyos bácsika megveregette a vállam és mondott valamit, de hát én azt nem értettem: Biztosan olyat mondott, hogy milyen jól nevelt lélek vagyok:D (vagyis csak remélem:) Még nem futottunk ellenőrbe, de pofátlanság bliccelni szerintem, mert 0,40 euró a jegy, amit egy órán keresztül használhatsz. Nem úgy mint Pécsen a 220 forintos jegy....majd írok én a város vezetésnek:D

Az egyetem hatalmas, több épületből álló erődítmény. A földszinten ruhatár van, ahol a nénikék nem valami kedvesek. Bár lehet én sem lennék az, ha kabátokat kell egész nap akasztgatnom, meg kiadnom, napi 100000000kabátot reggel 7től este 8ig. Sabina megmutatta hol van az Erasmus koordinátor, hol van az ebédlő, a számítógépterem, az előadók, az orosz tanszék, ahol az összes tantárgy neve észtül van kiírva, megnéztük a nyelvi központot, ahol fel is iratkoztam spanyol kurzusra A2-re. De sajnos csoportot kell váltanom, mert ez nem nekem való....prezentációkat kell majd csinálni stb. Szóval jobb lesz nekem, ha elölről kezdek mindent.

Amúgy lehet választani angolt, németet, oroszt, spanyolt, olaszt, finnt, svédet...TELJESEN INGYEN és egy héten 3szor 1,5 óra! Szóval, aki komolyan veszi nagyon hamar elsajátíthat 1-2 nyelvet. az órák nem tingli-tangli órák...teljesen komolyan veszik mind a tanárok, mind a diákok. Ez jól látszik, hogy itt mindenki beszél legalább 3 nyelven folyékonyan. Nincs olyan, aki ne tudna angolul. Oké, nálunk is sok mindenki tud otthon papíron ilyen-olyan nyelveket, de megszólalni meg nem tud.... Szóval remélem, jó lesz ez az espanol!!! MÁr alig várom!

Ami a legjobb: az ebédlőből kilátni a kikötőre. Látni a hatalmas hajókat. Csodaszép!

február 1-2:

Orientációs napok, azaz agytágítás. A Dékén Úr köszöntött minket az elején, majd megkezdődött az igényelj ilyen olyan kártyát, menj el ide-oda, mi van ha beteg vagy, mi van ha utazni szeretnél, mi van ha megtámadnak, hogy tudod felvenni az órákat, hogy tudsz kódot kérni, csatlakozz ehhez a klubbhoz, milyen sportok közül tudsz válogatni...bla bla bla. Fel sem tudtam fogni ennyi információt!!

Jajj az egyik előadó Helene, külön fejezetet érdemelni. Egy kedves aranyos lány, de NE adjanak a kezébe mikrofont mert akkor ez lesz: Sziasztok Helen vagyok, he-he-he-he, én fogom nektek elmondani, hogy működik az esn Tallinn klub he-he-he. Mutatok előbb képeket hi-hi-hi-hi....ez ment az egész prezentáció alatt. hihihih-heheheh-hihihihi de szegénykémnek fel sem tűnt, hogy mindenki azon röhög, hogy ő minden mondat után hihihih hahahah hehe-zik, mintha valami olyan kibe.....ul vicces lenni. Én a lányokkal már sírtam a nevetéstől:)

Ez után vadászat következett. A csapatoknak az épületben különböző helyeket kellett megtalálni. Célja, egyrészt, hogy beszélgessünk másokkal, másrészt, hogy felfedezzük az épületet. Az én csapatom holtversenyben a 3-4 lett.

Ezután a Cubanita clubban volt jelenésünk. Jó kis hely, kellemes latin zenével, de iszonyt magas árakkal. Én egy forró csokit kértem, mert egész nap fáztam a suliban. Az összes tutor bemutatkozott és mondták, hogy bármikor forduljunk hozzájuk, ha segítség kell. Majd jött a játék: ilyen rapid randi szerű....asztalok voltak 1-től nem tudom meddig. Az egyik oldal gong szóra átül a mellette lévő asztalhoz. Minden asztalnál 3 percünk volt beszélgetni a másikkal: Hogy hívnak, honnan jöttél, mit tanulsz, koliban laksz?-kb erre jutott idő...de nagyon aranyos volt mindenki. a lengyeleknek elmondtam a varázs mondatot, a németnek bemutatkoztam németül, a kubainak elnyökögtem a nevem spanyolul....bla bla. Az egyik spanyol lány, megkérdezte, hogy spanyol vagyok-e, mert teljesen úgy nézek ki és a Szilvia is tipikus spanyol név....hátha te mondod akkor biztos így van, gondoltam. A játék után össznépi traccsparti volt. Kiderült, hogy Kitti tutorja beszél magyarul.....majdnem egy évet volt Budapesten, mint babaysitter, de annyira jó kiejtése van, ha nem ejtene nyelvtani hibákat, akkor talán azt hinném, hogy magyar. A másik tutor pedig Budapesten volt Erasmussal....neki is nagyon tetszett, főleg a pálinka, a lángos, és Pécs mellett a bortúra. Az én tutorom is volt már Magyarországon, de csak Budapesten. Júliának, a lakótársnak pedig az egyik rokona Budapesten él és dogozik, mint lengyel-magyar tolmács. Kicsi ez a világ:D

február 3.

Movie night,- The Singing Revolution-ez egy észt dokumentumfilm....most hallottam életemben először, de hihetetlenül jó film. Sokat elmesél az észt történelemről, az észt nemzetről és a népről. Mekkora összetartás volt ebben a népben még akkor is, amikor elnyomás alatt éltek. Az ő forradalmuk az éneklés volt. 1869-óta minden évben megrendezték az ének fesztivált, ahol több százezren énekeltek egyszerre a színpadon és természetesen a közönség is. Az énekesek a lakóhelyüknek megfelelő népviseletbe öltöztek és egy karmester irányította ezt a rengeteg embert. Megindító film! Minden magyarnak meg kellene mutatni mi is az összetartás, miről is szól! A film után találkoztunk a karmesterrel, aki az énekfesztivált vezényli már jó pár éve. Elmondta, hogy kisebb csoportokban gyakorol az ország több pontján az énekesekkel, mert nincs akkora hely, ahol egyszerre tudnának gyakorolni. Az énekesi karrier generációról generációra száll. 2évente van Tallinnban a "kisebb" ének fesztivál és 4 évente van egy össznépi, nemzetközi énekfesztivál. Idén lesz a kisebb, de SAJNOS én már nem leszek itt, mert június 25-én hazarepülök, és a fesztivál július 1-jén lesz! Pont lemaradok róla, pedig biztos hihetetlen élmény lehet annyi ember között és érezni a nemzet összetartását. De még ki tudja....az a pár nap már nem vágna oda, de tudom, hogy jun. 20-án már be leszek sózva, hogy menjek haza :D Majd visszajövök 2014-ben a nagy fesztiválra:D Úgyis az észt személyim 5 évig érvényes....

február 5.

City Game-túra a városba. Nem hülyék a szervezők, tudják, hogy a diákok nem azok a korán kelők :D a túra 14:00kor kezdődött. Gyülekező a Szabadság téren a nagy templom előtt. Egy nagy körbe kelett állni, mindenki kapott egy számot és már meg s volt, hogy melyik csapatba került. Enyém a 4es csapat volt, ami később a black, azaz a fekete nevet kapta.

A játék lényege, hogy feladatokat kellett csinálni a város minden pontján, a különböző megállóknál. Pl: a tér közepén embereket kellett toborozni egy közös fotóhoz, csapattáncot kellett kitalálni és betanulni 5 perc alatt, abc sorrendbe állni a neveink alapján, hószobrot építeni meg ilyenek. A legrosszabb az a feladat volt, amikor egymás kezét kellett fogni és úgy kellett lemenni a 147 jeges, havas lépcsőn és vissza. A feladat célja az volt, hogy megszámoljuk hány lépcső van...persze, hogy egyszer elakadtunk a számolásban. Én nem is számoltam, leginkább arra ügyeltem, hogy ne essek pofára a lépcsőn és ne törjem ki a nyakam :) Az én csapatom érkezett elsőnek a célba, de ez még nem jelentette azt, hogy mi vagyunk az elsők, mert a feladatokra pontokat kaptunk, és az is beleszámított. A célállomás egy hangulatos kis hely volt, ahol végre meleg volt. Több, mint 2, 5 órán át bolyongtunk a városban. Míg beért minden csapat, addig mi már rég megmelegedtünk sőt a kis teánkat is megittuk. Jött a várva várt eredményhirdetés!!!! Sejtettük, hogy az első háromban benne leszünk, de természetesen reméltük, hogy mi leszünk az elsők.....andddddd The winner is the black time!!! ÓÓÓ jeeee!! Átvettük az ajándékot, csináltak rólunk csoportképet, amin egész elviselhető vagyok, és nem látszik rajtam, hogy majd megvesz az Isten hidege. Ugyanis leizzadt a hátam a játék alatt, mert a mi csapatunk olyan elszánt volt, mindenhova ló halálában siettünk. Az eredményhirdetés után még jó pofiztam pár sort, aztán húztam haza meleg fürdőt venni. Nem akartam megfázni az első héten.

február 6- buszos túra
Indulás 14:00 kor az Operaház elől. Kitti és Júlia itthon maradtak, így Onaval ketten képviseltük a 417 es szobát:) Sokan eljöttek, meg is telt 3 busz. Persze megint sikerült beválasztani:) Emeletes busz, de már csak az alján volt hely, ami nem is lett volna önmagában probléma. De az idegenvezetőink között helyet foglalt a mindig vicces Helena (akiről már beszéltem). Helena köszöntött minket, ezalatt bevágott 5 hihih hihih hihihi-t és 4 he he he he he-t. A busz kollektív röhögésbe tört ki. De szegény lány még ezt sem vette észre. Aztán az első fél óra után és a 10000 hihihi hehehe után már mindenki sírt kínjában.
A busz körbevitt egész Tallinnon: burzsuj negyed, gettó telep, gyárváros része, belváros bla bla. Első megállónk az ének fesztivál helyszíne volt, aminek nem tudom a nevét. A lényeg, hogy egy nagy kagyló alakú lelátó van ott és ott énekel a több százezer ember. Most télen szánkózni járnak ki oda az emberek. Készítettünk pár fotót, aztán mentünk tovább. A buszon a cseh fiúka, aki mellesleg a szomszédunk beazonosított: "Te vagy az a magyar lány, aki nem tudta kinyitni az ajtót, ugye?" - " A Szilviát jobban szeretem, de igen ÉN vagyok az." Szép...kinek, hogy maradok meg az emlékezetébe....
A következő megálló a tengerpart volt, ahol a fagyhalál kerülgetett. Pár képet csináltam, de a kezem lefagyott. Bezzeg azok a rohadt hattyúk nem fáztak.Vígan úszkáltak a jeges vízben és tették magukat a jégen. Amúgy nagyon szelídek voltak, odajöttek hozzánk, meg is lehetett simogatni őket, bár mondták a vezetők, hogy azért legyünk óvatosak, mert tudnak ám csípni. a legnagyobb meglepetésre még a NAP is kisütött, így tényleg gyönyörű volt minden. Nyáron amikor a tenger, már 20, azaz 20 fokos, rengetegen vannak a parton és élvezik a meleget. Nem bitos, hogy én nyáron itt fogok lubickolni....A tenger felé vezető út körül rengeteg az erdő. Itt szoktak kirándulni és edzeni az észtek, mert itt friss a levegő. Majd ha elolvad a hó, egyszer kipróbálom:)
Az út alatt rengeteg információt kaptunk, sokat megtudtunk a városról, nagyon érdekes volt ez a túra is. Ide még eljött az az örög bácsika is, aki kb 60-70 éves. Igen, ő is cserediák Amerikából. Érdekes egy figura, de nagyon kedves, csak rossz nézni, ahogy botorkál a jeges úton a kis botjával. Mindig félek, hogy elesik.

Nos ennyit mára! A korizásról külön írok, mert az megér egy külön fejezetet. Ez történt velem az elmúlt pár napban. Zsúfolt a program de nagyon élvezem. Napról-napra jobban szeretek itt lenni, csak ez a hideg ne lenne!
Csak most néztem vissza, mennyi elütést vétettem. Sajnos nem megfelelőek a körülmények, az észt billentyűzetet nehéz megszokni!!!

Minden jót!

Üdvözlettel: Szilvia

Helyszín: Tallinn Hangulat:szuper Időjárás: mínusz 22