az álmok valóra válnak...

Annyi minden kavarog a fejemben, azt sem tudom hol kezdjem. Ha meghallom azt a szót, hogy Saint Petersburg avagy Санкт-Петербург, előtörnek belőlem az emlékek és csak azt veszem észre, hogy egy hatalmas mosoly van az arcomon és egy könnycsepp a szememben...

április 19.
Az utazás irodában átvettük az útlevelünket, benne az orosz vízummal:) Majd elbattyogtunk lefénymásoltatni őket, mert a nagy Oroszországban nem lehet csak útlevéllel mászkálni...jó ha van egy fénymásolat! Ki tudja mi történik?
A túravezető nénike nagyon aranyos volt. Mondtuk, hogy mi nem igazán fogunk odaérni a találkozó helyre fél6-ra, mert az első troli csak 5:37kor hagyja el a Keemia állomást és onnan még jóóóóóó pár perc mire a központba érünk, szóval felejtsék el a 6:00-s indulást! (Ezért külön pedig taxit nem akartunk hívni, tudnak RÁNK várni 10 percet.)

április 20.
A nagy készülődés a nagy utazásra! Kitti már hetek óta azt hajtogatja, hogy megyünk, megyünk, megyünk!!Én nem nagyon szoktam túlizgulni az utazás előtti pár napot, én szépen csendesen készülődöm magamban! Azt szoktam mondani, majd elhiszem ha ott leszek, de azt még meg kell érni:)
Lecsekkoltuk az időjárás jelentést, esős -napos időt mondott. Ekkor jött a nagy dilemma, milyen cuccokat vigyünk? Utálok pakolni!!
Délelőtt bevásároltunk, vettünk ezt azt, bár tudtam előre, hogy a cuccok felét vissza fogom hozni...nem igazán tudok enni, ha utazom! De azt a lelkünkre kötötték, hogy ne igyunk Oroszországban a csapból, mert nem szeretnék, ha betegek lennénk, vagy elkapnánk valamit!
A pénzváltásunk egy kicsit kalandosra sikeredett. Álltunk a sorban és a mögöttünk lévő srác megkérdezte, hogy mi is Pétervárra megyünk? Igen. Mi is holnap megyünk? Igen. Ti is ESN-s szervezéssel? Igen....talán együtt megyünk??? Igen?! Ő volt Eddy Kenyából! (akit ezután le sem lehetett vakarni rólunk, de ezt majd később)
Este még elmentem spanyolra, ahol a drága Andian közölte, hogy a holnapi óra muy muy importante, mert új anyagot veszünk :) -"Háááttt én holnap ilyenkor már Péterváron leszek, szóval sorry, de majd bepótolom!!" :) Adriannak mindent;)
Este 10kor még nem volt bepakolva semmi, pedig megfogadtuk Kittivel, hogy éjfélkor lefekszünk, ha törik ha szakad:) Mondanom sem kell, hogy nem jött össze! Anyuékkal kb 11ig skypoltam, majd rávettem magam, hogy pakoljak! Nem volt kis menet! Megint annyi cuccom lett! Pedig mindig csak a legfontosabbakat teszem el! De tényleg!
Mire mindent elcsomagoltam, volt 1 óra, mire elaludtam volt 2 óra és már fél5 kor kellhettünk is fel...

április 21.
Nem kellett Kittinek sem kétszer mondani, hogy kelljen fel! Hulla fáradtan elkezdtünk szendvicseket csomagolni csendesen a konyhában, mert mi tudunk csendesek lenni, nem úgy mint a drága lakótársaink!
Úgy néztünk ki mint a málhás szamarak!
A troli 5:37kor begördült Keemia állomásra, szépen felszálltunk és meglepően sokan voltak rajta! A sofőr idióta volt, gyök kettővel ment, pedig ki voltak kapcsolva a lámpák, és lehetett volna "száguldani". Útközben láttunk egy balesetet...mentőautó, tűzoltóautó szirénája törte meg a reggeli csendet.....egy autó frontálisan ütközött az oszloppal...a tűzoltók, éppen akkor akarták kiszabadítani a szerencsétlenül járt emberkét! Nem volt szép látvány!
Amúgy is egész reggel valamitől rossz érzésem volt....csak az járt a fejemben, mit hagytam otthon??
6:02 kor megérkeztünk a buszhoz. A buszsofőr bácsi lejött és elvette tőlünk a csomagokat! Ugyanazzal a busszal menetünk, mint Lappföldre, sőt még a buszsofőr is ugyanaz volt! DÉZSAVŰŰŰ!!
Az idegenvezető tartott egy gyors létszámszámolást és 6:05kor elindultunk! Meglepően kevesen voltunk a buszon! Kb mindenki tudott volna egyedül ülni egy kétszemélyes ülésen, ha akart volna! Mint utóbb kiderült a többség Moszkva-Pétervár útra ment!
Sajnos az állandó és kedvenc helyünk már foglalt volt...a busz hátuljába telepedtünk le. Előttünk a német delegáció (ők is voltak Lappföldön), mögöttünk meg idegenek, franciák és németek! A magyar srácok Andris és Gergő elől ültek, és kicsit fáradtnak tűntek:)
Az út a határig eseménytelenül telt. Kitti zenét hallgatott én meg olvastam! Majd előre ültem a szabad helyre, hogy majd egy kicsit szunyókálok, de pechemre Eddy mögé, aki valahogy nem akarta észrevenni, hogy nem akarok vele társalogni....A mögöttünk ülőkről megtudtuk, hogy a két szőke német csaj testvérek, a franciák nem is Erasmusok, csak az egyik jaaa és azt, hogy van mit a tejbe aprítani! Hogy honnan tudom?
Szereplők: a német lány és a francia fiú

- "Nekünk van 6 házunk Németországban, de igazából csak kettőben lakunk, a többi ki van adva!
-Nézzétek, Lada! He de jóóó!!!-örömködött a francia srác!
-Nekünk is van Ladánk, csak nem ilyen, sokkal újabb, ilyen terepjáró szerű, azzal szoktunk járni vadászni!!!
-És mire vadásztok??
-Hogyhogy mire, hát rókákra!!!!

Azt hiszem ehhez nem kell hozzáfűznöm semmit!

A hátárátkelés nem volt 5 perc. Az észt oldalon, nem volt fennakadás. Feljött a hátárőr, elvette az útleveleket, megnézték és mehettünk tovább! Oké, várnunk kellett kb 1 órát, de ez gyorsan ment! Az orosz oldalon magunk elé kellett engedni 2 buszt, mert azok elsőbbséget élveznek, mert rendszeresen járnak!

Ide most egy bazi nagy szaftos kis magyar káromkodást képzeljetek el! Már megírtam legalább 3oldalt és ez a fos mocskos BLOG nem mentette el és elrepült minden bepötyögött kis betűm!!!!!!!!!!! MIÉRT nem menti, ha én rákattintok, hogy mentseeeeeeeeeeeeeeee elllllllllllllll???? Gyűlöllek!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na szóval még egyszer mi is történt még???

Az orosz határon mindenkinek le kellett szállnia a buszról, magunkhoz vettük a kis cuccainkat és beálltunk a sorba. Mondjuk azt nem értem, hogy minek kellett mindent leszedni a buszról, amikor lábbal rugdaltam át a csomagjaimat a pult alatt és a kutya nem ellenőrizte. Ugyan volt egy átvilágító gép, olyan mint a mi a reptereken van, de nem működött. Az épület, ahova bementünk nem volt valami bizalomgerjesztő....kicsit lepukkadt volt és az ott dolgozó emberek is morcosak voltak!
Amikor végre sorra kerültem illedelmesen köszöntem a néninek oroszul, átnyújtottam az útlevelem és vártam.... .... .... rám nézett, majd az útlevelemre pillantott, majd ismét rám, megint az útlevelemre... .... .... már elkezdtem izgulni, hogy mi a baj??? Oké, egy kicsit megváltoztam egy év sok idő: nincs frufrum, nincs szemüvegem, hosszú a hajam, na a gyönyörűséges orcám, az még mindig a régi!!! nagy nehezen a néni is belátta ezt a tényt és átengedett én meg örömmel léptem a nagy orosz földre!
A túravezetőnk mesélte, hogy az előző csoportjában egy francia srác kimosta az útlevelét, de nem sérült meg annyira. Sőt még a nagykövetségen bele is ragasztották a vízumot, ami egyet jelentett azzal, hogy az útlevél ugyan ki lett mosva, de használható. Na de a vámos nem így gondolta! Nem engedte át a srácot a határon! A túravezető hiába magyarázta, hogy a követség megadta a vízumot, még akkor is ha ki lett mosva....a vámost nem igazán érdekelte a dolog, minden szívfájdalom nélkül mondott nemet!
Mi szerencsére megúsztuk a dolgot. Egyedül a kenyai Eddytől kértek még valami papírt, de szerencsére nála volt. (Mondjuk nem minden nap látnak kenyai útlevelet:)
Ahogy átléptük a határt szembesültünk Oroszország igazi arcával:( Nem fenékig tejfel itt sem az élet. Romos kidőlt házak, bodegákban lakó emberek a semmi, a puszta közepén! Hihetetlen volt látni! Az úton akkora kátyúk voltak, hogy majdnem kiestünk a székből, úgy ugrált a busz! Ki sem lehetett őket kerülni!
Aztán egyszer csak pfff pfff grrrr és a buszunk megállt! Megállt a semmi közepén! A buszsofőr kiszállt ügyködött valamit a busz hátuljánál, majd vissza jött és megpróbáltunk elindulni! Pfff Pfff grrr grrr és elindultunk!!! Majd megtettünk 300 métert és ismét lerobbantunk! Na mondom szép, ha itt a semmi közepén ragadunk! Mondjuk 2 napra elegendő kaja volt, szóval éhen nem haltunk volna! Ezúttal nagyobb szerelés következett és csak remélni tudtuk, hogy a sofőr bácsi nagy májer és meg tudja csinálni!! MÁJER VOLT :) Nem tudom mit ügyködött, de hatásos volt! Tudtam, hogy fog történni valami, mert reggel olyan rossz előérzetem volt! Nos ennyivel megúsztuk!
Első utunk a csodálatos és mesés Péterhof volt, ahol találkoztunk az idegenvezetőnkkel, Natáliával, aki minden kis bokorról tudott mesélni valami érdekes történetet. Szerencsénk volt, mert kint voltak már a szobrok, igaz csak néhány szökőkút működött! Akkor ébredt a természet, bár igen hideg volt még. Én sállal bugyoláltam be magam, mert majdnem levitte a szél a fejemet! Ez a hely így is csodálatos volt, de még csodálatosabb lehet amikor már minden zöldbe borul!! Találkoztunk félig háziasított mókusokkal, akik a lábaink körül futkostak és oda is jöttek a kezedhez! Bár Kitti kicsit megijedt tőlük, mert átfutott előtte egy, amire azt hitte, hogy valami veszedelmes állat....de nem, csak egy édes mókuska volt:)

Nagy sétát tettünk és nem tudtunk betelni a látvánnyal. Amit idáig csak az orosz törikönyvünkben láttunk, az most megelevenedett a szemünk előtt! Kb minden méterről van egy fényképünk:)
Következő célállomás már Pétervár volt! Először elmentünk vacsorázni egy pláza szerűbe, de mi azt kihagytuk. A vacsora mindig fakultatív volt, arra nem fizettünk be. megoldottuk magunk! Akik befizettek mondták, hogy nem volt rossz, de azért jól sem laktak!

Mi helyette elmentünk a plázába és elszórtunk pár rubelt! Megismerkedtünk az orosz termékekkel! Annyira jó volt mindenhol cirill betűt látni!!!! Megpróbáltunk alkalmazkodni a környezethez, így vettünk fagyit és azt ettük meg Pétervár utcáin andalogva, mint az igazi oroszok!
Itt nem tűntek annyira furcsának az orosz emberek, mint Tallinnban! Tallinnban ezer közül is ki tudjuk szúrni melyik az orosz! Hogyan? Én a cipőjükből, Kitti az orrukról állapítja meg! Minden orosznak tipp topp cipője van, hegyes orrú, kifényezett, kopogós. Kitti szerint az orruk hegyes és van benne valami előkelő:)
A "vacsora" után befoglaltuk a szállásunkat!! Istenem, a szállodánk a Néva partján volt, kilátással az egész városra és az Aurórára! Ennél jobb helyre nem is mehettünk volna! Mindenki izgult, hogy olyan szobát kapjon, ami a Névára néz....nos mi tudtuk, hogy nem lesz ekkora szerencsénk. Nem is lett, viszont a mi ablakunk egy toronyra nézett, ami éjszaka villózó fényben pompázott! A szobánk: 456-os volt. Amikor megkaptuk, már tudtuk, hogy jó lesz ez a számsor!Egyszerű szoba volt, viszont az ágytakarónkat megláttam, megszerettem és legszívesebben elhoztam volna! Annyira szép volt!

A magyar fiaink sem voltak szerencsések, bezzeg Eddy Kenyából!! Ő megkapta a hőn áhított szobát a pompás kilátással! Bekéredzkedtünk megnézni este a kivilágított várost! Soha nem láttam még ennél szebbet! Később elmentünk páran egy rövidre tervezett, de pár órásra sikeredett városnézésre! Azt sem tudtam hova kapjam a fejem!
Pétervár csodás fényei, a kivilágított épületek és hidak ringatóztak a Néva hullámain, a hidak pedig átölelték ezt a hatalmas folyót! Annyira romantikus volt!!!! Le sem lehet írni az érzést!
Legszívesebben megállítottam volna az időt és csak ültem volna a Néva partján az örökkévalóságig!
Éjjel 1 körül értünk haza! Gyorsan lezuhanyoztam és bezuhantam az ágyba! Annyira fáradt voltam, hogy fél perc alatt már az igazak álmát aludtam Tv,zene és villanyfény mellett!

április 22.

Reggeli 7:30-tól! Be is állítottuk a telefonunkat, de képtelenek voltunk felkelni 8 kor! Viszont Kitti rekord idő alatt elkészült! 7:40 kor már a szobánk ajtaját csuktuk be magunk után, pedig csak 7:20kor keltünk fel! Pétervár Kittire kifejezetten jó hatással van!!
A reggeli svédasztalos orosz asztal :) Volt minden mi szem szájnak ingere: főt tojás, sült tojás, virsli, sajt, szalámi, vaj, amit jégkockákkal és vízzel teli edényben tároltak, müzli, gyümölcs, sütemények, almás, káposztás és krumplis pirog, kávé és a legfinomabb teák sora!!!!! Kész Kánaán volt! Na és a panorámás kilátást se feledjük el!!
Azt viszont meg kell hagyni, hogy reggel egyes emberek még azt sem bírták kinyögni, hogy Good Morning, de még a fejükkel sem biccentenek, csak néznek az emberre némán és üveges tekintettel vagy ami a legjobb, elfordulnak, nehogy köszönni kelljen! INCREDIBLE!
Reggeli után gyülekező a busz előtt 9:30kor. Mondanom sem kell, hogy mindig várni kellett valakire, valakikre! Általában a francia srácokra kellett várni meg néha a német vadászós lányra!
Busszal végigjártuk Pétervár nevezetesebb részeit, majd következett a gyalogos túra! Első megállóhely az Ermitázzsal szembeni part, ott készítettünk pár fotót. Reggel még nyirkos, ködös idő volt, de délutánra megjavult! Viszont még mindig jégtáblák úsztak a nagy Névában!
Utunk a Peter and Paul Fortress, azaz Петропа́вловская кре́пость!!! Mondanom sem kell 100 fénykép/méter.

Drága egyetlen I. Péterünk 1703-ban a Néva deltájában erődítményt épített. Az erőd közepén áll a Péter-Pál-székesegyház, amelynek 122 és fél méteres aranyszínű tornya tűként magasodik a sziget, de a városközpont fölé is. A katedrális Domenico Trezzini svájci származású mester tervei alapján épült, kívülről nem is emlékeztet a megszokott hagymakupolás pravoszláv templomokra. Belülről viszont annál inkább - a gazdag aranyozás, a sok ikon már megfelel az elvárásoknak. A látogatók többsége elsősorban a cári sírokat keresi. Nagy Pétertől kezdve ugyanis itt temették el az uralkodókat és családtagjaikat.

Kedvenc szobrunk természetesen I. Péter szobra, aki daliásan ült a széken és várta a látogatókat.

Ennél a szobornál egy portfólió sorozatot csináltunk Kittivel! Megsimiztük a térdét, mert elvileg az szerencsét hoz! A következő fotóállomás a két beöltözött emberke volt, akik fel alá sétáltak. Persze a kép nem volt ingyen, de hát egyszer élünk!!!! Éssss tanultunk egy új orosz igét: 100 rubelért dubla kép jár, azaz podublirovatty-olhattunk:)

A szuvenír boltban volt egy masina, ami érmeket adott ki. Én az angyalkás érmét akartam, de ez a nyomorék gép csak a nyulasat adott....és elkapott a méreg és a szenvedély. Mondtam, hogy addig fogom nyomogatni a gépet, amíg angyalkás érmém nem lesz! Az ötödik nyulas érménél már másként gondoltam....és letettem az angyalkáról! Így lett 5 nyulas érmém, amit el fogok ajándékozni a VIP barátaimnak, mert később kiderült, hogy ez a nyúl nem egy szokványos nyúl. Ez egy szerencsét hozó nyúl! És megtaláltuk az eredetijét is a közeli folyónál! A nyuszika egy farönkön ült és várta a pénzérméket! Ha a farönkön marad az érme, akkor hamarosan nagy szerencse ér! Nagy tömeg várakozott a szerencséjére! Kittivel mi is célba vettük a szerencsénket, de az nagy ívben elkerült minket! Bár az én érmém majdnem fent maradt a farönkön, de egy másik emberke a saját érméjével kiütötte az enyémet!This is my life! De megbocsátottam a dolgot, mert SPANYOL volt :P

Elsétáltunk a Néva partjára, ami ezen a szakaszon homokos volt. A fagy hidegben orosz gyerekek építettek homok várat és kis vödrökkel vitték a vizet a fagyos vízből! Na igen, ezek így születnek, bírják a hideget, nem úgy mint mi! Egy kis rózsaszín overallba öltöztetett kislány odajött hozzánk és megcsodált minket! Majd küldött egy puszit!!! Nagyon-nagyon édes volt! :D

15:00 kor mehettünk az Ermitázsba. Előtte még volt egy csomó időnk. A busz kirakott minket

Исаакиевский собор-nál. Itt találkoztunk a moszkvai csoporttal és ők is a mi szállodánkban húzták meg magukat! Elmesélték, hogy az ő útjuk katasztrofális volt, mert valami miatt elkéstek és az egész programsorozat csúszott és éjszaka utaztak Pétervárra! Még jó, hogy mi nem erre az útra fizettünk be!

Szabad programként elmentünk sétálni, be akartunk menni az Iszakievszkij székesegyházba, de nem volt nálunk a diákigazolványunk, mert beszedték, kellett az Ermitázsba, így elballagtunk máshova és elterveztük, hogy másnap visszamegyünk! Célba vettük a kedvenc híres és hírhedt szobrunkat, I. Péter lovasszobrát, ami a drága kedvenc tankönyvünk borítóján villog. Éppen elkaptunk egy esküvőt is és nem ez volt az utolsó. Azon a napon legalább 10 esküvőt láttunk! Kedvet kaptunk mi is, csak éppen Pénzes Szergej hiányzik még! Valahogy nem akadtunk még rá:) Bár nekem már megvan a leendő férjem, ugye Andris? A közeli parkban megcsodáltuk a szökőkutat és találtunk egy púpútevés szobrot, bár nem tudom az hogy került oda! A szökőkútnál természetesen képek tömkelege készült. Gyönyörű volt ez a hely! Következő etap: Ermitázs.

Oroszország legnagyobb és leghíresebb múzeuma, Szentpéterváron a Néva partján található. Nevét a Nagy Katalin cárnő által építtetett ún. Remete-lakról kapta, ami franciául Hermitage. Itt tartotta első gyűjteményét az uralkodó. Ermitázs maga mintegy 2-3 millió látogatót fogad évente Oroszországból és a világ minden tájáról.

Lehengerlő, lenyűgöző, gigantikus és még ragozhatnánk! Ide egy egész hét sem lenne elég! Kár is volt bemenni, csak a szívünket fájdítottuk, mert tudtuk, hogy 3,5 óra alatt a töredékét sem lehet bejárni!Na de sebaj, hiszen úgyis jövünk még, mert ennyi nem elég Pétervárból!
Ahogy kijöttünk a múzeumból egy katonai felvonulás közepette találtuk magunkat! Valamilyen nagy ünnepre készültek, főpróbát tartottak! Az a sok egyenruhás szexi Szergej, ugye Kitti??? Pétervár utcáin megszokott az egyenruhások mászkálása. Viszont mindegyiknek akkora sisakja van, hogy ki sem látnak alóla! Kittivel mi is elkaptunk kettőt közülük egy közös kép erejéig:)

Míg a csoport többsége elment az orosz vacsorával egybekötött folklór estre, addig Gergő, Kitti és én egy bazi nagy sétát tettünk a városban. Valahogy éreztük, hogy ez az orosz vacsora nem éri meg a 12 eurót. A tanulópénzt már megfizettük Lappföldön a finn vacsorával, 10 euróért semmi különlegeset nem kaptunk! Meg az a legnagyobb baj, hogy én nem tudom leenni a 12 eurót, szóval nem éri meg! Viszont elmentünk megnézni a csodálatos kirakómat, ami nem más, mint: The Church of the Savior on the Blood. Na itt minden négyzetméterről készítettünk fotót, minden szögből van felvételünk! Sajnos már zárva volt, de megfogadtuk, hogy másnap a szabad programban beiktatjuk! Itt a bazár soron nagyon olcsó pénzért megvettük az orosz zászlóinkat és a három magyar a zászlóval parádézott a téren:) Majd végig sétáltunk a leghíresebb utcán, a Nyevszkij proszpekt-en.

A 4,5 km hosszú Nyevszkij sugárút a város leghíresebb főútja. Az Admiralitástól az Alekszandr Nyevszkij-kolostorig tart és lényegében a 18. század közepére alakult ki.

Koósz Margit tanárnő már rengeteget mesélt erről és sok mindent olvastunk már a töri könyvünkben is róla. A Nyevszkijen sétálgattunk! Mi hárman, hihetetlen volt! Zajosnak zajos, hosszúnak hosszú, de nem olyan széles, mint amilyennek lefestették! Megcsodáltuk I. Katalin monumentális szobrát, majd elmentünk a közeli Mekibe enni, mert egész nap a reggelin kívül nem sokat pusztítottunk és már kopogott a szemünk az éhségtől! A Mekiben nagyon vicces volt a kiírás! Minden angol elnevezés cirill betűvel volt átírva! Ilyen meg olyan csiken....olyan furcsa volt! Természetesen oroszul kértünk, de a pultos lány nem igazán értett minket. Nem értettük, hogy miért! Ott magyaráztuk, hogy Mig Mac menüt szeretnénk, kólával meg bla bla. Na aztán kiderült, hogy nem azért nem értett minket, mert olyan béna az oroszunk, hanem azért mert az itteni Mekiben nincs is olyan, hogy menü! Nem adnak hozzá krumplit, csak kólát és szendvicset és ezt nem menünek nevezik! Megpihentünk, megebédeltünk, megvacsoráztunk...közben telefonált Andris, érdeklődött, hogy mikor óhajtunk vissza menni a szállodába, mert Gergőnél van a kulcs és nem tud addig bemenni a szobába! Mi optimistán álltunk az utunkhoz és mondtuk, hogy ne aggódjon, kb 20 perc és otthon vagyunk! Kicsit rosszul mértük fel a távolságokat, 20 percből 1óra 10perc lett! Az utolsó métereken már csak úgy vonszoltuk magunkat. Le akartuk rövidíteni az utat, de itt nem lehet csak úgy átmenni az úttesten ott, ahol nincs zebra! Az orosz sofőrök nem fognak csak úgy megállni merő udvariasságból.Végül úgy láttuk jónak, ha a 4 sávos úton inkább használjuk a zebrát, ha kerülő ha nem. 22 óra körül megérkeztünk a szállodába és még teljesen világos volt!!!! Gyorsan lezuhanyoztunk, hajat mostunk, pózoltunk a tükör előtt, felvettük a döglött halas pózunkat, készítettünk pár képet, de már partizni erőnk nem volt! Lementünk a srácokhoz egy 10 percre, megcsodáltuk a gyönyörű éjszakai kilátást Eddy szobájában és eltettük magunkat másnapra! Ójjj majd elfelejtettem a liftes jelenetet. Az egész szállodában kislányok rohangáltak fel alá, valamilyen táncos csoport lehetett. Beszálltunk a liftbe és magyarul beszélgettünk Kittivel, ők meg oroszul beszélgettek rólunk, hogy mi honnan jöhettünk? Csak sajnálatukra mi értettük őket! Amikor kiszálltak a liftből elköszöntek, hogy by by, mi meg oroszul köszöntünk el! Erre ránk néztek és majdnem elájultak:) Kérdezték, hogy tudunk oroszulllll????? :D:D:D:D Vicces volt nagyon!

április 23.

Mondanom sem kell, hogy megint nagyon hamar reggel lett. 7:45-re lementünk reggelizni és most az Aurórával szembeni asztalt választottuk ki! Gyönyörködtünk a kilátásban. Majd szépen lassan szállingóztak az emberek, többek között a buszsofőr:) Kittivel másodpercre pontosan egyszerre mondtuk a sofőrnek, hogy "Jó reggelt!", de MAGYARUL!!!! Aztán gyorsan átváltottunk angolra!! Ránk nézett, mosolygott és visszaköszönt! Szakadtunk a nevetéstől, hogy mind a ketten reflexből magyarul köszöntünk! :D:D na mindegy! A reggeli legjobb része mindig a teázás volt. Annyira finom teát adtak, málnás Greenfeld. Csak az volt a probléma, hogy 1,5 decis kis csészét adtak hozzá...na ugyebár mindenki tudja, hogy én a teát, fél literes kübliből iszom és persze 5 tonna cukorral:) Mivel a "férjecském" fél óránként vonult a svédasztalhoz, megkértem, hogy visszafelé, legyen olyan szíves és hozzon már nekem teát!!! A kis aranyos hozott is...csak éppen cukor nélkül....és felhasználtuk Kitti szálló igéjét: "Tea, without sugar"- reggelre is megvolt a nevetés tárgya! Na de még egyszer köszönöm Andrisnak, ez volt életem legédesebb teája cukor nélkül is:) Egypáran nagyon másnaposan szálltak fel a buszra, kicsit hosszú volt nekik az éjszaka! Célállomás: Смольный собор: hatalmas gyönyörűen kidolgozott kék épület, csodálatos arany hagymakupolákkal! Sajnos nem lehett bemenni, de kívülről is egy élmény volt!!!

A "szmolnij" név onnan ered, hogy oroszul a szmolna eredetileg kátrányt jelent. Nagy Péter idejében itt tárolták a kátrányt amit a hajók szigeteléséhez használtak. Hatalmas épületegyüttes veszi körül ezt a öt ragyogó kék, fehér és arany színben pompázó hagymakupolával koronázott templomot. Rastrelli az orosz építészeti hagyományokból egyedülálló barokk stílust formált. Mint valamennyi más alkotása, ez az épület is téglából készült, stukkó díszítéssel, több színûre festve. A Néva nagy kanyarjában emelt barokk kolostort Erzsébet cárnő építtette a leégett nyári palota helyén és cári rezidenciájának szánta, de az építkezés befejezését már nem érte meg. A kolostor és temploma mellett épült fel később (1805-1808) Giacomo Quarenghi tervei alapján a Szmolnij Intézet kora-klasszicista, de Rastrelli épületeivel harmonizáló palotája.

Második célállomás: St. Alexander-Nevsky's Lavra, azaz a "hírességek temetője". Elég sokan voltak és mindenki gyertyát gyújtott.Mondjuk azt nem értem miért kell belépőt fizetni egy temetőbe! Miért nem lehet csak úgy bemenni és megemlékezni az ott nyugvókról?
Ezután a The Kazan Cathedral következett, ahova a nők csak úgy léphetek, be ha bekötik a fejüket. Rengetegen voltak a Húsvétra való tekintettel is. Sorok kígyóztak az ikonok előtt. Mindenki gyertyát gyújtott, elmondott egy imát, megcsókolta az ikont stb. Egy nagy asztalra pedig lerakták a kosárban hozott ételeket és a pap megáldotta azokat egy ének kíséretében! Minden orosz templomban vagy székesegyházban jellegzetes szag van és kicsit nagy füst! Érdekes ez a pravoszláv egyház! Na majd ha haza megyek beiratkozok Medve professzor kurzusára, ő mindent tud a pravoszláv egyházról!
Ezután beiktattunk egy kis hajókázást! Igaz nem a Néván...ugyanis nem vállalta a hajótársaság a jégtömbök miatt! De a kanálison is élvezetes volt. Főleg, amikor az egyik hídról ránk dobtak valamit. Valahogy éreztem, hogy engem fog eltalálni...DE szerencsére a francia fiú közbelépett és így röppályát tévesztett. Amúgy egy töltényhüvely volt, mi más is lehetett volna! Hajókázás közben megpillantottunk egy számunkra kedves kis feliratot: OTP bank!!!!! Itt a világ közepén:D
Annyira idilli volt minden! Sütött a nap, kék volt az ég, gyönyörűen szikrázott a víz....olyan romantikus volt, legszívesebben megállítottuk volna az időt!
A hajóút után szabadprogram volt egészen estig. Mindenki oda ment ahova akart. Kittivel elmentünk a KEDVENC építményemhez: The Church of the Savior on the Blood.

A Vérző Megváltó temploma, vagy másik nevén a Feltámadt Megváltó temploma azon a helyen épült, ahol II. Sándor cárt meggyilkolták 1881. március 1-jén. A sokféle szín és anyag keveredése különlegesen egyedi látványt nyújt. A templom belső tereinek díszítéséhez a mozaikképek, ikonosztázok, a padló és a mennyezet díszítéséhez több mint 20-féle ásványt, többek között jáspist, rhodonitot, porfírt és olasz márványt használtak fel. A templom a szovjet időkben raktár szerepét töltötte be, 1970-ben felújításra bezárták és 27 év után nyitották meg újból.

Kívülről is gyönyörű, de belülről!!!!!!!!!! Egyszerűen elállt a lélegzetem! Csak álltam és a szemem bár látta, de az agyam nem volt képes felfogni, hogyan lehetett megtervezni és megépíteni egy ilyen remekművet. Az a sok apró kis mozaik, amiből a végén egy fantasztikus kép áll össze.....lenyűgöző! Ezt szerintem csak álmodtuk....ezt nem építhette ember, képtelenség! Én ki sem akartam jönni az épületből...de sajnos muszáj volt, hiszen még semmi szuvenírt nem vettünk! A templom mellett benéztünk a bazársorra, na ott aztán volt minden, mint a Bucsuban. Persze mindenki ránk akarta tukmálni a portékáját...de mi erősen ellenálltunk....egy darabig...majd minden rubelünket otthagytuk! De azt nem árulom el mit sikerült venni, mert akkor nem lesz meglepetés!! :D:D Fájó szívvel hagytam ott ezt a csodát, de be kellett vennünk Pétervár leghíresebb könyvesboltját: a Dom knyígi-t! Ez egy hatalmas 5 emeletes épület telis-teli könyvekkel! Ez egy paradicsom, maga a Kánaán! Imádtam! Majd utáltam! Ugyanis nem találtam meg a könyvet, amiért mentem! A szerelem a kolera idején c remekművet akartam megvenni orosz kiadásban és csak SPANYOLUL volt. Péterváron a legnagyobb könyvesboltban csak spanyolul lehet megkapni ezt a könyvet????Camóóóóóónnnn!!! Hihetetlen! Szóval egy kicsit el is keseredtem! Bezzeg a nyelvtan könyvünk ott virított a polcon!!! De itt Tallinnban sem lehet megkapni ezt a könyvet??!!! Szomorúan hagytuk el a könyvesboltot és belevetettük magunkat a városba!! A lábunkat lejárva megpihentünk kicsit a közeli parkban majd célba vettük a szépséges Aurórát!

Az Auróra cirkáló a cári orosz haditengerészet Pallada-osztályú páncélos cirkálója. Részt vett az 1917-es pétervári októberi forradalomban, amelynek egyik jelképévé vált. 1957-től múzeumhajóként Szentpéterváron, a Néván horgonyoz. Nevét Auróráról, a római mitológia szerinti Hajnal Istennőről kapta. A hajó építését 1897-ben kezdték Szentpéterváron. 1900-ban bocsátották vízre a Pallada-osztály harmadik tagjaként. A nagyjavításon éppen átesett hajó az elsők között csatlakozott a februári pétervári felkeléshez és vörös zászlót húztak fel rá. Az innen leadott lövés adott jelt a Téli Palota ostromára.

Nagy sajnálatunkra fél 6kor már bezárt. Bár Kitti azt mondta, hogy Ő itt és MOST lecsap egy hatalmas hisztit és fel fogják engedni!!!Nem jött be a terve! Viszont láttuk elhaladni az Auróra kapitányát egy lexussal rengeteg kitüntetéssel a mellkasán. 4,5-5 óra gyaloglás után megérkeztünk a szállodába! Kicsit pihentünk, felkészültünk az éjszakai túrára! Eközben pedig egy érdekes filmet néztünk a tv-ben. Ki kéne derítenem mi volt a film....annyi maradt meg belőle, hogy pár ember nem tudott visszamenni a hajóra, mert felcsukódott a lejáró, aztán egyesével halt meg mindenki...meg volt szélvihar...dráma...öldöklés mindez Dr. Slonnal a Grey's klinikából:) 22 óra körül elindultunk megcsodálni az éjszakai fényeket. Útközben találkoztunk a német srácokkal: a Cukival és a Bénával, akikkel mindig összefutunk: a liftben, a városban,a boltban, reggel, este MINDIG!! A Cuki az cuki, a Béna meg nem tudta kitölteni a Deklarációt, amikor átléptük a határt! 3szor kért új papírt, ja és nem kell mondanom, hogy jogot tanul:) A gyönyörűséges Auróra, A vérző megváltó temploma és megannyi épület és híd csodálatos fényben pompázott a pétervári éjszakában! Sőt még egy tűzijátékot is volt szerencsénk megtekinteni...a friss házasok ajándéka volt ez a tűzijáték, amit a násznép adott át a parkban! Jó néhány ezer forintnak megfelelő rubelt lőttek fel csak úgy az égbe :D de mi ezt nem bántuk:) Későn értünk vissza a szállodába, lehetett olyan 2 óra...gyorsan összepakoltunk és lefeküdtünk aludni! Utolsó éjszakánk volt ezen a meseszép helyen!

április 24 Utolsó nap...csak azt tudtuk mondogatni, hogy nem akarunk haza menni! Itt akarunk maradni!, de ez van, az időnk lejárt! MAJD még visszatérünk! Nem kell aggódni, ezzel nyugtattuk magunkat! Kicsekkoltunk a szállodából, visszakaptuk az útlevelünket és célba vettük a 30 kilométerre lévő: Puskin (Carszkoje Szeló)-Pavlovszk

Katalin cárnő óta a cárok kedvelt nyári rezidenciája, ahol szinte minden építészeti stílus megtalálható. A barokk pompát váltja a klasszicista visszafogottság. A palota roskadozik az aranydíszítéstől. A legfigyelemreméltóbb az 1000 m²-es trónterem és a nemrégiben helyreállított, világhírű Boros­tyán­terem.

Az idő csodálatos volt, 7 ágra sütött a nap. Egy jó 40 perces sorban állás után be is jutottunk.A cipőnkre műtős zoknit kellett húzni, nehogy megsértsük és összekoszoljuk a padlót. Na itt volt ám igazán édes az élet! A szemem már nem bírta befogadni a sok pompát és csicsát! Mindenhol arany díszítés!!!! A borostyán szobában nem lehetett fényképezni, elvileg:) Én tiszteletben tartottam ezt a szabályt, de sokan nem, mint pl: Kitti szóval Kittinek hála van képünk erről is! Most nem írom le milyen csodálatos volt minden megint, egyszerűen már nem tudom milyen szavakat használjak, hogy ne ismételjem magam! Szóval inkább majd a képek beszélnek helyettem:) Az időnk már megint szűkös volt, de mi meg akartuk kerülni a tavat, ha már egyszer itt vagyunk! "Most az egyszer tudnak ránk várni!" koncepciót követve a 4 magyar szépen körbesétálta a tavat és élvezte, ahogy éget a nap, csicseregnek a madarak.... Az ebédünket a közeli supermarketben fogyasztottuk el, ahol lehetőséget kaptunk elkölteni a maradék rubelünket! Mi nem vásároltunk sokat, csak ezt meg azt. Bezzeg a német csajszi: előttem állt a sorban és elköltött legalább 2000 rubelt, majd azon pánikolt, hogy neki még maradt 1500 rubelje, mit csináljon vele. Visszarohant és hozott még egy jó drága vodkát! Kitti meg én azon töprengtünk, hogy mit kezdjünk a vásárlás után megmaradt maradék 40 rubellel és kitaláltuk, hogy veszünk zacskót, szemetesnek:) Na ezen annyira de annyira elkezdtünk nevetni, hogy eladtuk az áruházat!!!!!!! Tőlünk zengett az egész! De más annyira, hogy a francia fiúk azon nevettek, ahogy mi nevetünk! Szóval jó volt! Ójjj majdnem elfelejtettem a legviccesebbet! Mindent belepakoltunk a bevásárlókocsiba és kiszámoltuk menyibe fog ez fájni nekünk, mit tegyünk vissza és mit hozzunk el az idő megint csak szűkös volt! Kiszedtem a cuccaimat a kosárból és mondtam, hogy beállok a sorba...egyszer csak azt látom, hogy Kitti felpakolva jön, ki sem látszik a cuccoktól, majd megáll és odakiált nekem: "Tudnál segíteni?" A nevetéstől egy lépést sem tudtam tenni...majd odament egy kedves kis emberke és felszedte a Kitti által elpotyogtatott cuccokat:D Nem értettem a dolgot...megkérdeztem hát: "Hol a kocsi, a kosár?" Kitti: "Otthagytam, mert mondta, hogy nincs sok időnk"! Igen otthagyta a kocsit valahol az alkoholos részleg és az édesség szekció között azokkal a dolgokkal, amikre már nem futotta! Igennnnnnn...itt is csináltunk egy kis felfordulást!!! :D:D:D

Ezúttal a határátkelés sem tartott sokáig és pont a moszkvai csoport busza volt előttünk! Egyszerre értünk oda, pedig nem is ugyanaz volt a programunk! Az észt oldalon tartottunk egy rövid technikai szünetet, ahol a férjecskémmel rövid életű házasságunk mélypontjára kerültünk. Oka: felelevenítette a Vodkával folytatott kalandomat és gúnyos megjegyzéseket tett, Kittivel karöltve!!! Szóval a vodka és Ő is fekete listára került egy ideig! :D 22 óra körül érkeztünk meg Tallinnba... Azt mondhatom ez volt életem legszebb utazása, rengeteg csodálatos helyre jutottam el, olyan élményekben volt részem, amiről még csak álmodni sem mertem! Valóra vált az egyik álmom, és ez FANTASZTIKUS érzés! Csak remélni tudtam, hogy egyszer eljutok Oroszországba! A világ kitárta ablakát előttem és most úgy érzem semmi sem lehetetlen!

"Merjünk nagyot álmodni, és higgyünk a megvalósulásában!"- ez legyen mára a jelmondat!

Kedvenc pillanataim: