az Északi-sarkkörön is túl...

március 10-13 -Finnország

4nap, több mint 2500 km, lebilincselő táj, örök élmények:Tallinn-Helsinki-Rovaniemi-Kuusamo

március 9.
Szokásomhoz híven este 8kor még semmi sem volt bepakolva...meg is lepődtem volna magamon, ha igen. Sajnálom, de alaposan át kellett gondolnom, hogy miket is viszek magammal erre a nagy útra. Persze semmi sem indult zökkenőmentesen.
SÍNADRÁG KELL: Anyut izzítottam, hogy otthon nézzen nekem egyet mérje össze a nadrágommal és küldje el.
Itt is vehettem volna, de a nadrágjaim 99%-át le kell vágatnom, mert hosszú....a sínadrágnak meg nem igazán egyszerű levágni a szárát. Anyu talált is egyet, és elküldte nekem. Igen ám, csak a csomag nem akart megérkezni. Pedig már eltelt azóta 2hét. Az előző csomag meg már 1hét után ideért.
Délelőtt még elballagtam a postára, hátha megjött a nyomorék csomagom.....de nem. Hát ott tudtam volna sírva fakadni. EZ az én formám. Azét Lappföldre a 100cm-es hóba nem igazán akartam farmerban ugrálni. Utolsó esélyem volt a közeli turkáló. Bár úgy indultam neki, hogy tuti nem fogok normális nadrágot találni, főleg nem olyat aminek nem 100 km-es a szára....
Találtam egyet, ami viszonylag jó volt, de a dereka túl nagy volt. Mivel nem láttam többet, mondtam, hogy jó lesz, maximum majd mindent beletűrök és akkor nem fog leesni, meg rakok rá övet. Már majdnem ki is fizettem, amikor egy belső hang "a legjobb barátnőm" azt súgta, hogy kérdezzem meg a nőcikét, van e esetlen kisebb. Először bután nézett rám, nem értette mit akarok. Angolul magyaráztam a problémámat, majd átváltottam Activity üzemmódba és elmutogattam neki....szerencsére megértette (nemhiába vagyok ÉN az Activity királynő- Ugye Gábor?) Bement a raktárba majd egy másik helyiségbe és odaadott nekem 3 nadrágot-igen a gyerek méretből:P

Megörültem, hogy van kisebb, de féltem hogy a kicsi kis hátsómra majd nem fog feljönni.......DEEEEEEEE tökéletes volt. Valamivel drágább volt, de kit érdekelt??(ez a drága 6 eurót jelent:) Van sínadrágom, innentől kezdve bukfencezhetek a hóban:D
Este olyan 11 körül nekiálltunk pakolni....olyan 3óra körül sikerült is lefeküdnünk. Már alig vártuk ezt az utat!! Erről álmodoztunk, amióta befizettük....

március 10.
Reggel 7kor pattantunk ki az ágyból. Ezen a jeles napon Kittit sem kellett noszogatni, hogy kelljen fel. Előző nap megbeszéltük, hogy INNEN NEM FOGUNK ELKÉSNI. Én azt is megmondtam, hogy ha nem készül el időben itt fogom hagyni, mert a komp nem vár.
A beijesztésem tökéletes volt, IDŐBEN elkészültünk. A találkozó 10:00kor volt a kikötőben a D-terminálnál. Előtte még be kellett ugornunk a boltba, mert elemet meg ásványvizet kellett vennünk. Nagyon röhejesen néztünk ki....senki se csinálja ezt utánunk 100réteg ruhában, 100kg-os csomaggal. Alig vártuk, hogy végre odaérjünk.
Mi értünk oda elsőnek olyan fél10 körül. Kicsit aggódtunk, amikor 9:45kor még se a busz, se egy árva lélek nem volt ott. Aztán pár perc múlva megjött a német delegáció (kb 10en). Mi a bejáratnál álltunk ők meg kicsit arrébb, de véletlenül sem jöttek volna oda hozzánk. Mondjuk az lett volna a normális, ha egy helyen gyülekezünk. Na gondoltam, ha ezek nem jönnek ide, hát akkor menjünk mi oda. Ekkor született meg a szálló igénk, amin Kitti 10 percig nevetett: "Te, nem megyünk oda ezekhez a barmokhoz?"-by Szilvi
Odamentünk, bár ne mentünk volna....a "barmok" jelző tökéletesen rájuk illett, mint utóbb kiderült. Köszöntünk illedelmesen, hogy "Jó reggelt", mert mi így szocializálódtunk!!!!!! Erre kb még csak ránk se akartak nézni, aztán odaerőltettek egy "hy"-t. Na ennyit erről. Eközben láttam, hogy a parkolóba begurult a buszunk. E-mailben megkaptuk a rendszámot. Na gondoltam jól kib*szunk velük, mert én ezek után nem fogom velük közölni, hogy a busz megérkezett, oda kéne menni. Szépen elsomfordáltunk:)
Köszöntött minket a túravezetőnk, megkaptuk a hajójegyet, elmondta, mikor mit csinálunk és nyugodtan rakjuk be a csomagjainkat a buszba, és válasszunk helyet a buszon. A busz hátuljába telepedtünk le Kittivel jobb oldalra, az utolsó előtti sorba. Jó választásnak tűnt. (Később derült, ki hogy a hely jó volt, csak akik körülöttünk ültek, IDIÓTÁK. Most úgy tűnhet, hogy antiszociális vagyok, de nem....tényleg, de erről majd később... :)
Jajj el is felejtettem: Új nevem van: Miss. Szilvia Prelosznik. Már megint nem tudott valaki olvasni majd helyesen leírni.....
Felraktuk a cuccainkat és elmentünk becsekkolni...a többiek akkor érkeztek csak meg.
A kikötő, olyan mint egy repülőtér, csak kisebb kiadásban. Az elszántak még vettek jó pár üveg alkoholt, mert odaát minden sokkal, de sokkal drágább.
A rutinos utazók csak egyszerű húzós nagyi szatyorral tolta a sört, a vodkát meg miegymást.
A hajóút fantasztikus volt. 9 emeletes hajóval mentünk. Ez egy úszó szálloda. Első dolgunk volt felmenni a fedélzetre, ahol majd lefújta a fejünket a szél, de nem nagyon zavart minket. Sütött a nap, amiből sokat nem éreztünk, de a kilátás Tallinnra csodálatos volt. Csináltunk vagy 100képet, eljátszottuk a Titanicos híres jelenetet Jack nélkül, ugyanis nem találtunk a castingon erre alkalmas jelöltet.
A puhányok bemenekültek a hideg elől az első 5 percben, de mi Kittivel élveztük ahogy szeljük a vizeket. Amerre csak néztünk jégtáblák mindenhol. Hihetetlen volt, ahogy a hajó törte ezeket és utat vágott magának. Volt egy-két olyan szakasz, ahol egyáltalán nem volt jég, de az a kitaposott útvonal lehetett.
A hajó belülről nagyon szép és hatalmas. Eltévedni azért nem lehet. Mindenki a bárnál ült a fotelokban...persze nekünk nem volt már hely, de megoldottuk magyarosan a problémát. A dohányos emberek úgysem bírják ki azt a 2 órát nikotin nélkül, hát lecsaptunk arra a helyre, ami épp felszabadult. Karolina egy kedves német csajszi jött oda hozzánk beszélgetni, mert a többi levegőnek nézett bennünket, ki tudja miért. Talán azért mert mi nem velük lakunk egy épületben és nem igazán ismertek minket, maximum csak egy-két programról. (Bár akkor sem kéne levegőnek nézni a másikat, lehetne barátkozni, de ezek még ahhoz is lusták voltak. Meg volt a kis csoportjuk, amibe mi nem fértünk bele. De gondoltuk majd a 4nap alatt ez megváltozik. Majd mesélek erről....)
Helsinki előtt még kimentünk a fedélzetre, kis szigetek mellett haladtunk el, amit szívesen kibéreltem volna csak kb a Karib-tenger közelségében. De a magyányos finnek itt tökéletes érzik magukat-gondolom én. A szigeten egy kis kunyhó, egy melléképület és egy csónak volt...kell ennél több?
Le a kalappal a kapitány előtt....én nem lettem volna képes beparkolni arra szűk kis helyre, ahova a hajónak kellett. Ráadásul be kellett tolatni!!!!!!! És egyszer sem koccoltuk le a part szélét. Vajon ezt mennyi ideig kell gyakorolni???
A kikötőben megkerestük a buszt, magunkhoz vettük az összes prospektust és térképet, majd bevittek minket a belvárosba, ahol egy kedves hölgy volt a túravezetőnk. Busszal körbevittek minket a városon, majd a jó helyeket megálltunk, fényképeztünk bla bla. A néni nagyon felkészült volt és elmesélt nekünk minden kis titkot Helsinkiről!
a kötelező túra után volt 4,5 óra szabadidőnk...a 3. óra után ezt kicsit soknak találtuk, de feltaláltuk magunkat. Először beszabadultam a postára, ahol rengeteg ajándéktárgy volt, nagyon drága eurókért. Ezért csak képeslapot vettem.
Kittivel mi azon a koncepción voltunk, hogy először bolyongjunk a városban, fényképezzünk, sétáljunk, majd ha megunjuk bemegyünk valami plázába....
Egyszerűen nem tudtam betelni várossal, annyira szép volt. Tiszta utcák, rendezett szép épületek, kedves emberek, jó atmoszféra. Olyan érzésem volt, mintha már 100 éve ott laknék.
Jó messzire el is keveredtünk, majd félúton jöttem rá, hogy a térképet a buszon hagytam....hehehehe. De szerencsére kettőnk közül ÉN tudok tájékozódni!
A nagy nézelődésben azért sikerült egy hatalmasat esnem a jégen, fényképezővel a kezemben. Nem is tudom mit féltettem jobban, magamat vagy a gépet? De természetesen én is olyan helyen esek el, ahol áll a víz. A nadrágon, tiszta víz lett. Innentől nem igazán volt kedvem bármit is csinálni....de hát ez az én formám. Tallinnban egyszer sem estem el az elmúlt 2hónap alatt, de itt Helsinkiben már a 2. órában sikerült. Még jó, hogy rétegesen voltam öltözve és a harisnyám nem lett vizes. 3 órás séta után betértünk az egyik plázába...kerestünk egy kajáldát, megebédeltünk és egyben meg is vacsoráztunk, majd egy supermarketbe bementünk, hogy veszünk pár apróságot, hátha Mikulásfalván nincs bolt:P
Kár volt bemenni: egy 1,5 literes ásványvíz 2,45 euró volt. Ez ám a rablás...(azon poénkodtunk, ha megszomjazunk majd eszünk egy kis havat, abból úgyis van elég).
Ebben az áruházban olyan márkák voltak, amit én még soha nem is láttam...csak azt nem értem az embereknek honnan van ennyi pénzük...a szívem szakadt meg az egyik kedvenc márkám előtt: Björn Borg táska 55 euró, pénztárca 35 euró....tudtam volna válogatni. Nem is tudom ha mindent megvettem volna ami tetszett, mennyit fizettem volna???? 1000000000 eurót????
Nincs más választás, egy milliárdos hapsit kell kihalásznunk, ugye Kitti? "Vajon a pénz boldogít??" Csak egy napra próbálnám ki, hogy nem kell semminek az árát néznem...
Este 20:00kor volt a gyülekező a busznál. Várt ránk egy hosszú és még annál is hosszabb út, egészen az Északi -sarkkörig, Rovaniemi-ig.
Ekkor szembesültünk a közeli útitársainkkal. Mögöttünk a 6-os ülésen egy francia leányzó, Szimóna a litván csaj, meg Alba a spanyol lány. AZT hangsúlyoznám, hogy 3-an ültek egy 6 személyes helyen!! Ez később még fontos tényező lesz. Bal oldalunkon, Katja és Karolina a német lányok, velük nem volt különösebb problémánk. Előttünk egy olasz és egy koreia lány, srégen bal oldalt pedig Guillaume, azaz William és Adrien a francia srácok. Kitti pedig az ablaknál.
Az első pár órát elég jól elviseltük. Indulás előtt átvedlettem a kényelmes melegítőbe, nem szeretek farmerban utazni. (Bár volt olyan aki a 2. nap után cserélt először ruhát...)
Beszélgettünk, zenét hallgattunk, ettünk ittunk, barchóbáztunk....de aludni az istenért sem tudtunk. Hiába csuktam be a szemem, az alvás nem ment, de még a szundikálás és a bóbiskolás sem. Kitti valamikor elaludt, én meg azt néztem, hogy alszik az egész busz....vagy csak tetteti, hogy alszik.
Éjfél után megköszöntöttük Adrien-t a francia fiút születésnapja alkalmából. Elénekeltük neki a Happy B-day-t és koccintottunk az egészségére. A busz elejéből csatlakozott hozzánk Kohánye Adam, a kis francia Alexis, meg a döglött hal, azaz a lengyel szupermodell. Az a csaj olyan buta, mint a föld. A magyar srácok csak azt mondták róla, hogy 15 perc után péklapáttal csapnák agyon. Mi csak döglött halnak nevezzük Kittivel, mert egyszerűen csak néz ki a fejéből és látszik a szemén, hogy egy árva gondolat sem kószál a fejében. De a fényképeken pózolni azt tud. Ahogy meglát egy fényképezőt, pózba vágja magát. 3 pózt különböztettünk meg idáig:1. a szám elé rakom a mutatóújjam és mondom, hogy maradj csöndbe, 2. a beterpesztek mindenki előtt 3. a hajam az arcomba rakom és szexin nézek. Ennyit róla....
Az út eszeveszettül hosszú volt. 4óránként álltunk meg és a sofőrök is váltották egymást. Ahol lehetett leszálltunk a buszról és kicsit megmozgattuk a végtagjainkat...meg egy-egy állomáson bevágtunk egy kis jégkrémet. Mit nekünk az a -7 fok. Azon viszont meglepődtünk, hogy sokkal jobb idő volt Finnországban, mint Tallinnban.
Miért nem tudtunk aludni?? Mert egyesek úgy gondolták, hogy elférek 5cm-es helyen. Annyira paraszt volt az előttem ülő csaj, hogy teljesen hátratolta az ülését KÉRDEZÉS NÉLKÜL. Azután amikor kinyilvánítottam nemtetszésemet húzta a száját. Később sunyin csinálta az egészet. Centiről centire tolta csak hátra, hátha nem veszem észre. De k*vára észrevettem mert a végén már a lábam sem fért el. Én meg minden állomáson visszacsináltam eredeti pozíciójába a székét és kezdtük elölről a harcot....
A mögöttem ülő, aki igazából középen ült, ott ahol a folyosó van, egyszer csak gondolt egyet és felpakolta a lábát az ölembe. Amikor már majdnem sikerült kizárnom a külvilágot, azt veszem észre, hogy egy láb van az ölemben. Éltetek már ilyen pofátlanságot?????? Nem a karfán volt a lába, hanem az ölembe. Az ölembe rakta a lábát, amikor mellette 2 szabad hely is volt, mivel a 6 személyes helyen 3-an ültek!!! Persze neki állt feljebb, amikor úgy finoman arrébb tettem a lábacskáját. MINDENNEK VAN HATÁRA! Oké, én is felraktam Williamhez a lábam, de nem a szájába, és nem is az ölébe és egyáltalán nem zavartam vele senkit. A második húzása az volt, amikor beült mögém, felpakolta a térdét az ülésem háttámlájára és állandóan rugdosta . Mondtam a Kittinek hogy felkelek, de akkor eltöröm a lábát. Aztán valahogy abbahagyta....
De komolyan, annyira tapintatlan, szemtelen emberek vannak. Ezek hol szocializálódtak???? Az anyja nem tanította meg VISELKEDNI??? Még jó, hogy engem igen...( bár néha úgy érzem VELEM van a baj!!)

március 11
Másnap reggel 9-re értünk Rovaniemi-be a Mikulás városkájába. A Télapó annyira nagy ember, hogy az ő munkaideje csak 10kor kezdődött, szóval volt egy óránk rendbe szedni magunkat, mert az utazás igencsak megviselt. Engem inkább jobban megviselt, hogy 27órája nem aludtam...
fájt is a fejem, de a friss levegő, a meleg tea, egy kis mosakodás a benzinkúton jót tett...egy darabig...
Gyönyörűen esett a hó....mesébe illett. Készíthettünk 1000 képet, de azt az érzést és azt a látképet egy kép sem tudta visszaadni. Sajnos. A mikulás faluban mindenhol karácsonyi zene szólt, nagyon hangulatos volt, még így márciusban is.
10 óra után fogadott minket a nagy és IGAZI Joulupukki.
Egy fénykép 25 euró. Itt elhagyta a szánkat pár ronda szó. Én már itt kiakadtam a Mikulás bácsira. Van pofája elkérni ennyi pénzt egyetlen egy fényképért!! Ha digitálisan is szeretnénk hazavinni, akkor ez már 75 euróba kerül, ha cd-re kiírják akkor pedig már megüti a 100 eurót...na ehhez szóljatok hozzá! Oké én kibírom fénykép nélkül, de az a sok kisgyerek, akik sorba álltak NEM.
Megbeszéltük, hogy csoport képet csináltatunk, mert az ocsóóóbbbb!!! Röhejes! komolyan! Most pedig vázolnám a Mikulással töltött 5 percünket. Vagy még talán kevesebbet.

Mikulás: Hohohóóóóóó! Honnan jöttetek???
Csoport: Innen meg innen meg innen....bla bla
Adrien: Miki bá ma van a születésnapom, nem lehetne, hogy kapok valamit?
Mikulás: hohohóóó sajnos én nem tudok neked énekelni....
Manó: okéééé mosolyogjatok, készül a kép.......okéééé még egyet.......most válasszatok!
Csoport: a második, a második
Manó: Oké, a bejáratnál átvehetitek 30 euró.
Mikulás: hohohóóóó sziasztok, decemberben találkozunk.....
Csoport: viszlátttttttt

Rövidebben a Mikulás szemszögéből: (ahogy nekem lejött)
Hohohóóóóóóó---csinálj képet, csinálj képet 25euró, gyere mosolygok is neked, ha már kifizeted ezt a baromi sok eurót.....pápá.....következő, jöhet a következőőőőőő

Szóval én teljes mértékben kiábrándultam a Mikulásból!!!Viszont Kitti odáig volt érte. Azt látni kellett volna. Tömegnyomor, Kitti előretör, mert Ő akar Mikibá mellé ülni " Ez az Én álmom, az én gyerekkori álmom és én mellé fogok ülni"-ez ment már 2 hete.
Kitti csak állt, üveges tekintettel koncentrált erősen, hogy beteljesüljön az álma. A kis manó kiszólt, hogy bemehetünk, mi jövünk. Kitti a másodperc ezred része alatt gyorsult 100-ra, mire egyet pislogtam már a Mikulást ölelgette. / Bezzeg reggel nem ilyen gyors a Kisasszony!/
Szóval minden jó, ha a vége jó!!! Kittinek teljesült az álma!!!! Megölelhette a Mikulást és most már boldogan folytathattuk az utunkat tovább! Persze előtte a szuvenír boltban még elköltöttünk JÓ pár eurót, azzal a szöveggel, hogy " jól van, hát ide úgysem jut el az ember minden nap!" A busz indulásáig még volt szabad 45 percünk, fényképeztünk, hógolyóztunk, rénszarvast simogattunk, etettünk stb. Nekem itt már minden bajom volt. A mikis fényképen is úgy néztem ki, mint egy mosogatórongy!!!
Mikifalváról elmentünk az Artikum museumba, ami nagyon érdekes volt. Interaktív múzeum, mindent ki lehetett próbálni. Én itt már a végét jártam. Örültem, hogy menni tudok, de azért becsületesen végigandalogtam az egész múzeumot a francia Alexivel. (itt még azt gondoltam, hogy ez a srác a normálisabbak közül való, de később rájöttem, hogy NEM.)
Volt egy olyan terem, ahol le kellett feküdni a földre és a plafonon az északi fényt és csillagokat vetítettek. Nem mertem lefeküdni, mert tudtam, hogy akkor onnan én már nem kelek fel....így állva néztem végig a kis előadást.
Kettőkor szálltunk fel a buszra.... közölte velünk a túravezető, hogy innen még 4 órás út vár ránk a szállásig. Na abban a minutumban felpattantam, lementem megkeresni a táskámat, persze, hogy a legalján volt, és megkerestem a gyógyszeres ládikámat!! Szépen bevettem 2 rubophent és kiütöttem magam....ideje volt, mert már 31 órája nem aludtam semmit. Ez a 3,5 óra alvás úgy kellett nekem, mint a testnek a kenyér!!!
Nem mondom hogy kipihenten ébredtem, de már azzal is beértem, hogy nem fáj a fejem!
A szálláson megmondták, kit kivel raktak össze, de aki akar az változtathat rajta. Kittit a szlovák Silviával rakták össze. (Őt a szánkózáson ismertünk meg és mindaddig normálisan beszélgettünk, amíg meg nem kérdezte, honnan is jöttünk. Magyarország mondtuk. Onnanól kezdve meghalt a beszélgetés a részéről. Igaz még annyit mondott, hogy akkor mi szomszédok vagyunk, de ez is csak erőltetett mosollyal ment.) Amint a csaj meghallotta ezt, egyből megkérdezte a Kittit, hogy akar-e velem lenni. Kitti meg mondta, hogy NANÁ!!! Minket a fő épületbe raktak, a túravezető mellé, és a 2 spanyol sráccal szembe, mindenki más egy másik épületben volt elszállásolva....megint ki voltunk közösítve:(
Este 7-kor volt a vacsora. Én krumplit ettem hússal meg salátával, de nagyon sok mindenből lehetett választani. A finn ételek sokkal jobbak, mint az észtek. Nekem jobban ízlett ez, mint a Tartuban a vacsora....
Vacsora végén a kollégium igazgatója jött és köszöntött minket. Ez egy művészeti iskolának volt a kollégiuma, ami nem igazán nevezhető szó-szoros értelemben kollégiumnak. Ezek olyan apartman félék voltak. Minden folyosón hatalmas, felszerelt konyha egybenyitva az étkezővel, sőt még Tv szoba is volt bazi nagy televízióval kanapéval és kandallóval. Olyan volt, mint egy igazi lakás, csak a hálószobák a folyosóról nyíltak.
Másnap a kollégium igazgatója volt a túravetetőnk. De aznap még elmondta, hogy ha van kedvünk elmehetünk a közeli Spa-ba. Volt is kedvem menni, meg nem is. Fáradt voltam, de gondoltam, rám fog férni egy kis úszás meg szauna...
Busszal vittek minket a Spa-ba és 23 óra után jöttek értünk. Nem mentünk sokan, olyan 20-25 ember. Kitti nem jött. Ő otthon rendezett Spa-t a fürdőben, ahol alig akart lefolyni a víz Kitti kis pancsolása után.... :D
A Spa jó volt, de a szauna még jobb. Ez a szauna koedukált volt és nem lehetett bemenni fürdőruhában...kicsit gondolkodtam is mit csináljak....aztán arra jutottam kit érdekel, ki foglalkozik már velem itt? Senki......hát szépen ledobtam a fürdőruhát majd a a törölközőt és mint egy igazi finn élveztem a szaunázást!!! Olyan gőzszaunában voltam, ahol nagyon jó mentolós illat volt és nem lehetett látni a mellettem ülőt sem a nagy gőz miatt. Szóval senkit sem tudtam elriasztani a bálna alakommal :)
Ezt a szauna dolgot hamar meg tudnám szokni. De itt mindenkinek természetes ez. Azt mondják a finnek a szaunában születnek. És ez így is van....kis 4-5 éveseket is bevittek a szüleik. Ők így szocializálódnak!
Hazafelé a buszon William megkérdezte, hogy alá akarom-e írni Adrian szülinapi pólóját?? Mondom miért ne...csak éppen azt felejtette el közölni, hogy hol és mikor tartják az összejövetelt. Gondoltam majd szólnak....rosszul gondoltam....
Mondtam is Kittinek, hogy meg vagyunk hívva, majd biztos szólnak....hát nem szóltak. Kérdeztem a spanyol fiúkat, akik csak "azt" tudták, hogy a szemközti épületben lesz de nem tudják mikor...mondtam nekik, ha mennek szóljanak már be nekünk is...ahogy Ti szoltatok, úgy Ők is....
Na mondtam, hogy én nem fogok könyörögne senkinek sem a figyelméért, hát lesz*rom őket. Ha ennyit nem képesek közölni....kicsit ki is akadtunk ezen. Nem igazán értettük, minek köszönhetjük ezt a kiközösítést. Oké. hogy ez valamilyen szinten összeszokott csapat, de hogy senki nem veszi a fáradtságot, hogy megismerjenek.... nagyon sajnálom, hogy Tallinnban én egy teljesen más épületben lakom, ahol nincsenek Erasmusos diákok...nem én csináltam ezt a beosztást...
Na mindegy, inkább elmentünk sétálni a csodálatos hóesésbe és hallgattuk a nagy CSENDET! Se egy autó, se egy hangos szó....leírhatatlan volt, hogy végigmentünk a Fő utcán olya érzésünk volt, mintha a világ végén lennénk, de közben ezen a kis helyen megvan minden ami kell. Bevásárlóközpont, iskola, óvoda, sípálya, jégpálya, Spa, uszoda... Érdekes nem? Azt hinnénk, hogy az Északi- sarkkörön túl nincs élet...tévedtünk. Itt van ám csak élet!!
Egy jó 30 perces séta után visszamentünk a szállásra. Összefutottunk Williemmel és számon kérte, hogy miért nem vagyunk a buliban. (Nem akartam elküldeni melegebb éghajlatra....na mindegy, ezeken igazodjon ki valaki.) Tiszteletünket tettük a nagy buliban, de csak Adrien miatt. Ő rendes volt velünk ő egy igazi Gentleman, ő legalább nem kezel úgy minket egy leprást!
Lefekvés előtt megfogadtuk a Kittivel, hogy a mi jókedvünket aztán senki sem fogja elrontani!!!

március 12
Keveset, de nagyon jól aludtam. Igaz felébredtem hajnalban a kis koreai csaj, (akit azóta Rihonyának hívunk) viháncolására. Nem tudott elhallgatni, a spanyol fiúk meg még adták alá a lovat. Bezzeg reggelizni utoljára jött le...
A reggeli svédasztalos volt. Én annyit ettem amennyi csak belém fért, mert mondták, hogy estig nem nagyon lesz lehetőségünk enni. Buszos túrát tartottunk a városban, majd elmentünk egy természetfotós kiállítására és megnéztük a közeli sípályát is. Ott kicsit bohóckodtunk, hógolyóztunk, sétáltunk, de nothing special. De ami ez után volt, az sokkal de sokkal jobb volt!
Elmentünk a rénszarvas farmra. Én ezt vártam a leges legjobban!!!
Egy népviseletbe beöltözött bácsika várt ránk a farm elején! Köszöntött minket és elvitt a farmra. Felvilágosítottak minket, hogy a rénszarvas csak félig háziasított állat, azért vigyázni kell vele...Persze kit lökött fel először a kis albínó rénszarvas??? Hát engem. Ki volt kötve egy kis oszlophoz, nem is mentem olyan közel hozzá, csak fényképeztem, leguggoltam ez meg fellökött. Nagyon kis kedves volt...ennek nem is vittem kaját utána. Inkább a kedvesebb réniket etettem, akik megérdemelték:) Ezután kivártuk a sorunkat a rénszarvas szánnál...a rénszarvas egyedül vitt minket egy kört. Teljesen automata volt, nem is kellett irányítani. Mondta a bácsika, ha esetleg letérne az útról ne aggódjunk, a réni mindig visszatalál, de lehet hogy csak 2-3 hét múlva :D:D
Egy versenyt is szervezett a túravezetőnk, ki a legjobb rénszarvas vadász. Egy réni agancsot kellet lasszóval levadászni. Meg kell hagyni, hogy mi magyar csajok igenis tökösek voltunk a puhány fiúk között, ugyanis például a francia fiúk, még csak a feléig sem dobták el. Bezzeg nekünk, csak pár centivel ment arrébb. Kitti egy kicsit jobbra és meg balra dobtam. Nem kellett volna 5 centiméter. A bácsi meg is dicsért minket, hogy jobban voltunk még a fiúknál is, de sajnos csak egy dobása volt mindenkinek!!! :(
Akinek már elege volt a hóból és a hidegből az bemehetett a kunyhóba, aminek a közepén tűz volt és lehetett sütögetni virslit meg hasonlókat. Azomban én hamar kimenekültem mert csípte a szemem a nagy füst. Igaz, hogy a kunyhó tetején kiment a füst, de nagyon lassan. Így legalább elsők között próbálhattam ki a motoros szánt:) A bácsika snowmobillal vitt minket egy kört, csak az volt a baj, hogy ez a masina az összes havat ahogy ment, a szánra fújta és betakart minket, mint Moszkvát a hó!!! De azért élveztük!!!!! Én kétszer is mentem vele!!
Majd a közeli dombon kipróbáltam a szánkón snoboardozást!! Itt kis műanyag lapos szánkó van, nem olyan mint otthon. Estem keltem, de ezt is ki kellett próbálnom. A végére már sikerült félpályáig állva maradnom. A szolidabbak, csak szánkóztak:) na ide elkélt a sínadrág!!! Nagyon jó szolgálatot tett! Amíg mi kint ökörködtünk a többiek farmerban bent melegedtek, mert megfagyott rajtuk a nadrág...
Bent a házikóban mindenki kapott kis szívmelegítő teát és kis süteményt majd kihirdették a verseny győztesét...egy német srác nyerte meg, kapott érte egy tényleg szép vadászkést. A tombolán pedig kedvenc barátnőnk, alias Rihonya nyert kis feles poharakat. Azokra pedig Én pályáztam!
Fájjó szívvel búcsúztunk el a rénszarvas farmtól!!! A buszon mindenki megkapta a rénszarvasra a névre szóló jogosítványt. Persze hogy már megint Prelosznik Szilvia voltam....de már meg sem lepődöm.....a buszon azon gondolkodtam jöhet-e még ennél is jobb???? Naná hogy jöhet...
Éssssss most jön a leges legjobb rész:)
Elmentünk szánkózni, mi mást is csinálhatnánk. A hó nem volt éppen a legjobb, mert nagyon nagy volt és tömör, de mi azért csúszkáltunk. Mindenki fáradt volt már, de bennünk duracell elem dolgozott. Felértünk a domb tetejére és mit látok???? Mit látok??????? Egy snowmobilos emberkét, aki a domb alján köröz. (aki idáig nem olvasta el a Tartu-Otaepaa-s bejegyzésemet az gyorsan tegye meg.)
Na eljött az én pillanatom, gondoltam!!! A domb tetején elkezdtem ordítani, kapálózni, hogy hééé itt vagyok, várjon meg és azonnal vigyen egy kört!!!!!!!!!!! De semmi, nem hallotta meg, túl távol voltam tőle, és ő megfordult és elment!! Hát ennek is lőttek-gondoltam. Követtem a szememmel hátha csak ide megy a közelbe, de eltűnt a távolba. El is kenődtem...másodszor is elszalasztottam a nagy lehetőséget...mit lehet tenni...ez van. Inkább szánkóztunk.
Majd jött a már nem remélt csoda. Éppen lecsúsztunk és indultunk vissza a dombra, amikor meghallottam a motor zúgását!!!!!!!! "Vissza jött, vissza jön Kitti!"-csak ezt ordítottam szegénynek és fél másodperc múlva megláttam a snowmobilos emberemet!!!!!! (még most is hevesebben kalimpál a szivem ha rá gondolok!!!!) Azonnal eldobtam a szánkót, és egy ismeretlen erő kerített hatalmába. Elkezdtem futni egyenesen a snowmobilos felé!!! Na akkor engem semmi de semmi nem tudott volna visszatartani!!!! A pulzusom 140 volt, és tudtam, ha most nem kapom el, akkor soha, nem lesz lehetőségem rá....szóval cselekedtem!
A pasas miután észrevett...nem volt nehéz egy üvöltő kalimpáló,szélvészt észrevenni megállt tőlem kb 40 méterre! Odarohantam! Elhadartam, hogy "Szevasz, Szilvi vagyok a messzi Magyarországról, és nagyon de nagyon ki szeretném próbálni ezt a masinát, tudnál vinni egy kört? Ez az egyik álmom!" (nehogymár nemet mondjon, bevetettem mindent) Szegénykém nem értette először, olyan hamar elhadartam mindent. (meg spéci bukósisak is volt rajta nem is hallhatta amit mondtam) majd intett, hogy huppanjak fel, de nagyon kapaszkodjak, fogjam erősen, nehogy leessek!!
És elindultunk!!!!!!!!!!!!!!! Visítottam mint egy kismalac!!! Visongtam, kiabáltam a Kittinek a domb tetejére, hogy "Látod???? Látod????" (még jó hogy bukósisak volt a hapsin, különben megsüketült volna tőlem: )
Vitt egy jóóóóó nagy kört!!!!!! Visszatértünk a kiindulópontra ésssssssss megkérdezte, hogy SZERETNÉM-E VEZETNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hát hogy az Istókba ne szeretném!!!!!!!!!!!
Az adrenalin szintem az egekben volt! Elmondta, hogy melyik a gáz, melyik a fék, óvatosan induljak és majd úgyis érezni fogom! Hát nem kellett félteni! Az első körnél még visszafogtam magam, főleg amikor fordultam, mert mondta, hogy az egy kicsit nehéz lesz, mert nagy a hó, de majd segít ha kell, de nem kellett, megoldottam én azt is! Csak nagyon erősen kellett tartani a kormányt és kicsit mozdítani! Mondta, hogy ügyes vagyok! A masina végsebessége 180km/h, de kb 150 km/h-val tud menni, főleg ilyen nagy hóban!! le sem lehet írni az élményt!
El tudjátok képzelni? Havas táj, mindenhol hó, a távolban erdő, előtted minden fehér, nem járt arra még senki és csak mész a masinával húzod a gázt, érzed az erőt a gépben, erősen tartod és csak mész mész a semmibe!!! Eszméletlen!!!! De komolyan! Azért 95 km/h-nál egy "mezei" kis sapkában, speckós védőszemüveg nélkül vicces volt:D Csak úgy jöttek a könnyeim...de nem számított. Akkor nem számított semmi:) (pedig azt hittem, hogy a kontaktlencséim most belefagynak a szemembe:)
A domb tetejéről mindenki engem nézett és csak irigykedtek!!!!!!!!!! Csak Kitti örült velem együtt, a többi túl féltékeny volt:P
Illedelmesen megköszöntem a lehetőséget, mondtam, hogy ezt SOHA nem fogom elfelejtetni! Csinált egy képet rólam és a drága snowmobilról, majd elköszöntünk egymástól, én meg jól megöleltem! Ilyen arany embernek kijár a köszönet!!:D:D
Azt mondanom sem kell, hogy a Kitti első mondata: "Jól nézett ki legalább a pasas?" :D:D:D De kit érdekelt akkor, hogy jól nézett-e ki....amúgy már közelebb járt az ötvenhez, mint a 40hez :)
Ezután csak nagy sokára tudtam lehiggadni! Aznap vagy 1000-szer elmondtam, hogy el sem hiszem, hogy vezethettem, hogy kipróbálhattam!!! Mintha nem is velem történt volna!!!! Ennyi élményben még soha nem volt részem!!!!
A szálláson gyorsan lezuhanyoztunk, és mentünk vacsorázni, a finn speciális vacsorára, ami 10 euró volt!!! 10 euróért nem volt nagy cucc!!! Kittivel mi akkora májerek voltunk, hogy nekünk kijárt egy 8férőhelyes asztal és úgy ettünk ott mint a királynők! De már megszoktuk, hogy hozzánk nem csatlakozik senki! Tudjuk, hogy leprások vagyunk! De mit lehet várni olyanoktól, akik reggel azt sem tudják mondják, hogy jó reggelt, de még a fejükkel sem tudnak biccenteni, ha már Én köszönök előre! Mi jól elszórakoztunk! Kitti 2-szer repetázott...belém nem fért több kaja...tele voltam, mint a győri busz! Kitti arany mondata: " Egyél baszod, mert még nem etted le a 10 eurót!" De nekem egy falat sem ment le már a torkomon! Vacsora után a túravezetőnk mondta, hogy 22:00ig használhatjuk a szaunát ha akarjuk!!
Naná, hogy akarjuk! Kicsit lepihentünk, majd lementünk szaunázni! Azt hittük majd tele lesz, nyomorogni kell majd, mint Oteapaaben, de nem! Miénk volt az egész szauna! Na ez tette fel az i re a pontot! 2órán keresztül csak a miénk volt! Forgattunk is 2 reklámfilmet, gondolatban amiben ezt a fantasztikus helyet reklámozzuk:D Igen, igen! EGY ÁRVA LÉLEK SEM VOLT! "Mert ez nekünk jár!"- hogy a reklámszlogennel éljek:D Egy fél órára csatlakotott hozzánk Karolina és Kristina is, de ők nem sokáig bírták, inkább elmentek sörözni!
Aztán zárás előtt 20 perccel megérkezett a bugyuta népség...hiába mondtuk, hogy 22.00kor lekapcsolják a szaunát, nem hittek nekünk!
Az egyik lengyel csaj, aki vékony volt, csak azt tudta hangoztatni, hogy ő milyen kövér..."Úristen!! Tisztára izzadok, és ezt azt jelenti, hogy kövér vagyok! "- Na ekkor szólt be neki Adrien, hogy már bocsi, de a szaunának ez a lényege!!! De szegénykém nem értette meg! Jól van hát, csak azt akarta kiharcolni a Alexitől, meg Kohánye Adamtól, hogy "jajjj nem is vagy te kövér!", de ők aztán nem vették a lapot!
Az utolsó szauna utáni hűsítő fürdőt Kittivel a hóban tettük meg!!! Élmény volt! Csak úgy gőzölögtünk a -9ben :D:D
Szauna után átmentünk a bulihelyre, de nem volt nagy party...helyette inkább elindultunk sarki fényt keresni! Bár azon a napon egy 10-es skálán csak 2es erősségű volt és mondta is a túravezető, hogy ha látunk is valamit, azt csak a városon kívül, és 24:00 és 02:00 között. Elindult a banda fényt keresni! Csak mentünk, csak mentünk csak mentünk, de a sarki fény sehol sem volt! Pedig még a felhők is elvonultak! Az elején azt hittük, hogy látunk valamit, de nem láttunk, csak nagyon nagyon halvány fényeket az égbolton! (Nem volt szerencsénk. A szomszéd francia fiú, aki előttünk volt ugyanott 2 héttel azelőtt, Ő látta és a fényképeit megnézve, be kellett, hogy valljuk magunknak, hogy mi semmit nem láttunk! Ez sajnos kimaradt!) Talán legközelebb....remélem még életemben egyszer eljutok ide és láthatom azt a csodálatos Sarki fényt! Minden nem jöhet össze elsőre:P Panaszra így sincs okunk!
Szomorúan kullogtunk vissza a szállásra hajnali fél3kor! Mire lefeküdtünk már megint volt vagy fél4!

március 13.
Reggeli 06:00. Mindenki álmosan majszolta az utolsó Lappföldön töltött reggelijét! Aznap reggel még a nap is kisütött és csak úgy szikrázott a hó!!
Indulás "haza" Tallinnba 07:00. Ismételten egy nagyon de nagyon hosszú út várt ránk! Reggel csendes volt a busz, mindenki aludt, kivéve minket. Nekem elég volt az a pár óra alvás!
A buszon viszont rettentően hideg volt....átmenetileg elromlott a fűtés, vagy csak jegelni akartak minket nem tudom, de 2 pulcsiban ültem, sőt még a melegítő nadrágomat is magamra tekertem, meg még a kabátomat is fel kellett vennem!! Még jó, hogy a leheletünk nem látszott!
Aztán 2 órás fagyoskodás után megjött a fűtés is!
A buszból nem lehetett jól fényképezni a tájat, elmosódott,..de ezt tényleg nem lehet visszaadni! A fenyőkön a hatalmas hótömbök és ahogy megvilágította a nap!! Csodálatos!!
Az úton nem volt semmi érdekes, csak az, hogy mindenki nyűgös volt, de ez érthető!
Én nagyon nem bírtam már a buszozást!! Az a baj, ha nagyon sokat utazom, képtelen vagyok enni! Egyszerűen nem kívánom a kaját, de még a sütit, a csokit és a többit sem. Jószerivel egész nap nem ettem....Szóval egy csomó chipset és kekszet hoztam vissza :)
21:30kor indult vissza a hajónk Tallinnba. A kikötőben egy jó 1órát várakoztunk! A hajón az egyik csoport kártyázott, a másik beszélgetett, a harmadik vegetált...na ebbe tartoztam én is! Alig bírtam a szemem nyitva tartani! Viszont nagyon jó zenéket nyomattak, ha nem lettem volna annyira fáradt, tuti, hogy táncra perdülök! 23:30kor kötöttünk ki és szerencsére nem kellett rohanni az utolsó troliira, mert megkértük a buszsofőrt, hogy vigyen el minket a koleszig! Kicsit drága lett volna ennyi embernek a taxi!!! Ugyanis a fele társaság a koleszba ment a város túlsó végébe!
Megköszöntük a fuvart és elindultunk a bazi nehéz csomagjainkkal a koleszba! Elől a nagy csürhe fiú banda, de ezen már meg sem lepődtünk! Azon lepődtünk volna meg, ha valamelyik megkérdezi, hogy segítsem-e. Éppen ezt hajtogattam a Kittinek, amikor Adrien odajött és felajánlotta a segítségét! Na Ő egy jól nevelt francia! Az egyetlen! Sőt mondta, hogy bármikor menjünk át hozzá, ha esetleg unatkoznánk!

Nos nem is tudom mit felejtettem ki?Próbáltam mindent leírni...gratulálok annak, aki ezt egy huzamra végig tudta olvasni :)
Csak köszönni tudom a sorsnak, az égnek vagy akárminek és akárkinek, hogy erre a csodálatos helyre eljuthattam! És azt hiszem innentől nem fogok elégedetlenkedni ! Most már tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok! Bárcsak mindenki eljuthatna ide!

A többi képet az albumba megtaláljátok!