Utálom a hétfő reggeleket, de jobban utálom a hétfő reggeleket, amikor nyirkos, ködös esős... Miért nem lehet inkább nyár????
Vannak olyan napok, amikor ez ember idegbeteg. Bármin fel tudja húzni magát és érzi, hogy belülről szétfeszíti az ideg. Amikor megkérdezik, hogy miért vagy ideges, nem tudsz rá értelmes választ adni, mert konkrétan te sem tudod aznapi idegbetegséged kiváltó okát, de túlteng benned a feszültség. Ilyenkor jó lenne kifutni a világból, szétverni valamit apró darabokra, legurítani valami alkohol tartalmút (vodka kizárva) vagy csak leordítani valaki fejét...
Mondjuk célravezető az lenne, ha rájönnénk a valódik okra! Na de erre nekem nincs időm :D
Most éppen lázadozom az orosz tanszék ellen, a sok házi olvasmány ellen, magyarul a rendszer ellen. Na de ezt most nem kezdem kifejteni, mert soha nem fejezném be ezt a bejegyzést.
Tegnap elkezdtem olvasni Isabel Allende Kísértetház c regényét. Igaz lenne mit csináljak, de egyszerűen már olyan vágyat éreztem egy jó könyv után, hogy az csak na. Mellesleg kötelező olvasmány a Latin-Amerika irodalma c. kurzusra (ezzel nyugtatom magam). Anna Karenina után, amit nagy nehezen végigolvastam, nem olvastam semmit és már azt kell mondanom, hiányzik. Meg azt is meg kell vallanom, hogy jó nem cirill betűket nézegetni....
Olvass, mondják a nagyok, de mikor??? Na most kitaláltam, hogyha ma sem tudok normálisan aludni, akkor kiköltözök a konyhába és addig fogok olvasni, amíg nem jön álom a szememre...
Az nem állapot, hogy még hajnali 2kor is csak forgolódok és azt mondogatom magamnak, hogy aludj már el!!! Persze reggel, meg nem lehet lelket verni sem belém....
Na mindegy nem rinyálok még én is...rinyálnak eleget körülöttem. Mostanában az a vád ért, hogy bunkó vagyok. Ami szerintem nem igaz...semmivel sem vagyok bunkóbb, mint mondjuk 2 hete :)
De azt vettem észre, hogy egyes emberek nem bírják elviselni, ha néha napján visszaszólnak nekik...de ez van. Az élet nem kívánság műsor. Egyszer fenn máskor lenn.
Idáig érdekelt más ember sorsa, baja, nyavalyája, de mára rájöttem, hogy nem lehet mindenkit "megmenteni". Főleg nem azokat, akik kicsit sem akarják megmenteni magukat. Vannak olyan emberek, akik szeretnek szenvedni, főleg látványosan. Talán ezzel akarják kivívni más emberek figyelmét, csak közben azt felejtik el, hogy amíg sajnáltatják magukat és eltemetkeznek a bánat tengerében, addig rengeteg jóból maradhatnak ki. Megéri?
Megértem, hogy vannak olyan élethelyzetek, aminek feldolgozásához idő kell... de örökre nem lehet elbújni a világ elől. Elhiszem, hogy elfutni, feladni egyszerűbb és nagy erő kell ahhoz, hogy ne ezt az utat válasszuk. De miért jó több kilós teherrel futni?? Attól még, hogy hátat fordítunk a problémáknak, attól azok még nem oldódnak meg, cipeljük magunkkal akárhová megyünk...követnek, mint a saját árnyékunk...
"Egy öreg buddhista szerzetes, akivel Indiában találkoztam, azt mondta nekem, hogy maguk európaiak a legfegyelmezetlenebb emberek, akikkel valaha találkoztam, mert állandóan az irrealitásban bolyonganak. Vagy a múltjukon rágódnak, ami irrealitás, mert már nincs, vagy a jövőjükön elmélkednek, ami a másik irrealitás, mert még nincs. Ahelyett, hogy teljes intenzitással megélnék a jelent, amely közben valahogy elmúlik, elszalad."
Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése