Nem kis nehézségek árán, de megszabadultam a fantasztikus bölcsességfogaimtól. Mind a négytől, körülbelül egy hónap leforgása alatt.
A nagy utazásom előtt elhatároztam, hogy felkeresek egy fogorvost. Sajnos az otthoni fogorvosom csak kedden és csütörtökön rendel, így nem sok esélyét láttam annak, hogy otthon elintézhessem ügyes-bajos fog-as ügyeimet. Így elbattyogtam a Veress Endre utcai rendelőintézetbe...és láss csodát, találtam egy fantasztikus fogorvost. Bár nem szívesen mentem egy vadidegenhez. Fogorvosok terén nem igazán voltak jó tapasztalataim...bár a legutóbbinak dr. O.Gáborban már odaítéltem az "aranykezű" címet. Szóval most dr. L. Dénesnek ki kell találnom valami mást :)
Na lássuk, hol és hogyan is kezdődött:
Egy szép csütörtök reggel elmentem a fogdokihoz. 8-ra mentem, de már háromnegyed környékén ott voltam. Az asszisztens néni elkérte az adataimat és közölte, hogy legyek türelemmel, a doktor úr még nem érkezett meg. Mondom én türelmes vagyok, elvileg még nincs is 8 óra, szóval csak relax. Addig belemerültem a prospektusok olvasásába. Kb mindent tudok a fogkő és lepedékképződésről, a kellemetlen szájszagról, a fogbetegségek megelőzéséről és persze az is megmaradt, hogy a fogorvosok Blendameddel mosnak fogat szigorúan OralB elektromos fogkefével mert az százszor jobb, mint egy hagyományos manuális fogkefe. Olyannyira lefoglaltam magam, hogy észre sem vettem, hogy megérkezett a doki bácsi.
Bementem és egy fiatal, szőkés-vöröses, hatalmas nagy barna szemű doki'bá fogadott az öreg, őszes hajú, szemüveges, szakállas helyett.
Kicsit meglepődtem: Ő a fogorvos???
Nagyon aranyos és szimpatikus volt, sőt az általános rettegés sem fogott el, amint beléptem.
Elmondtam, hogy egy nagy utazásra készülök és szeretném, ha a fogaim rendben lennének. (Bár a fogaim szerintem csak akkor lesznek rendben, amikor gyönyörű szép műprotkóm fog villogni a számban: )
Lecsekkolta a fogaimat, egyből kiszúrta a hiányzó bal felső 4est, amit a szájpadlásomból húztak ki és megállapította, hogy a bölcsességfogaim az életbe nem fognak kijönni, mert nincs hely számukra. Ezzel tisztában voltam, de mindig halogattam ezt a bölcsfog dolgot. Bár, bal alul már a fele kibújt, de az is csak azért, mert a bal alsó 6-ost kihúzták.
Kaptam egy beutalót röntgenre, mert anélkül nem sokra megyünk. Kedden el is mentem és meg is csinálták. Legutóbb, amikor röntgent csináltak megkaptam a képet és én vittem a dokihoz. Itt kérem már e-mailben küldik el, még az adott napon és senki nem volt kiakadva, hogy nekem az állandó lakcímem Tatabánya és nem Pécs. Valahogy itt nem olyan szőrszálhasogatóak az emberek, vagy csak egyszerűen rugalmasabbak.
Visszabattyogtam Déneshez péntek 13-án, így már előre predesztinálva volt, hogy nem jó híreket fogok kapni. Hát nem is kaptam...
A bal alsó bölcsességfogam nem éppen az ideális helyen és szögben jön, szóval ki kell onnan szedni, a bal felső meg nem fog kijönni, ahogy a másik oldalon a többi sem. Szóval a varázsszó: MŰTÉT.
Persze a szájsebészeten 2 hónapra előre kell időpontot foglalni, nekem meg annyi időm nem volt, így szájsebészet helyett Dénes rendelő maradt a legoptimálisabb helyszín.
A dátum: május 18.
Kicsit izgultam és félve számoltam vissza a napokat. Lelkiekben felkészültem, igaz a szájpadlásomból kihúzott fog sem volt egy egyszerű menet, de nem volt olyan vészes.
Anyu kísért el, mert pont erre volt dolguk. Odafelé kicsit futni kellett, hogy időben odaérjünk, mert természetesen nem indultunk el időben.
Megkaptam az adag érzéstelenítőmet, amit egyáltalán nem éreztem. Majd ezek után kezdtem el remegni... :) Kint kellett várnom 10 percet. Ezalatt Dénes bedobott egy kávét a folyosón. Anyu is meglepődött, hogy milyen fiatal a doki'bá, második mondata: "Aztán nem ám elront valamit, vagy nem jól csinálja meg!' Ezzel anyu totálisan megnyugtatott :)
Az egész beavatkozás olyan jó egy órán át tartott. Semmit nem éreztem, nem fájt. Az alsó nagyon hamar kijött, azaz kirepült a számból. Először azt hittem eldobott valami fogót vagy hasonlót, de nem, a bölcsfogam vett egy repülő fordulatot. Drága Dénes nekem akarta adni emlékül a fogam, mert érdekes alakja és gyökere volt. De én intettem neki, hogy eszem ágában sincs elvinni, úgysem fogom a nyakamban hordani :) Erre ő megörült és mondta, hogy akkor felhasználja orvosi célokra :) Áldásom rá!
A varrás a legjobb része a procedúrának :) Ezután jött a bal felső. Ezzel sem lett volna semmi baj, nem éreztem, nem fájt, DE a hangok....ájjj...recsegett, ropogott...azt hittem leszakad az egész felső állkapcsom. Próbáltam hangosan énekelni magamban, de nem jött össze...a hangok a fejemből jöttek :) Sajnos itt nem jött be az a technikám, hogy beszélek a fogamhoz: Te nyomorult, köcsög, kva most azonnal kijössz, gyerünk, gyere már ki nógatás...
A felsővel kicsit megszenvedtünk, de végül az is megadta magát. Ment a kiállított darabok közé :)
Dénes érdeklődött, hogy tetszett, mire számítottam? Mondtam, hogy sokkal rosszabbra készültem, túl lehet élni, de a hangok...azok borzalmasak voltak... Mivel átszakadt az arcüregem, ezért antibiotikumot kellett szednem. Augmentin 1000mg, napi kettő. Mondanom sem kell, hogy nagyon a toppon voltam tőle.
Egész este jegeltem, meg ülve aludtam, DE egyáltalán nem fájt. olyannyira nem, hogy csak hajnalban vettem be egy rubophent, ami nem mondható nagy lórúgásnak.
Másnap reggel úgy néztem ki, mint egy hörcsög, aki egész almát tartogat a pofijában. Ráadásul vissza kellett mennem kontrollra. Ott kitártam a számat, már amennyire tudtam, Dénes konstatálta, hogy a seb szép, jegeljem és pihenjek. Mire visszaértem a koliba, kétszer akkora lett az arcom. Gábor hozott nekem jeget a Madách utcai rezidenciájáról, mert ebben a nyomi koliban nincs fagyasztó!
A következő egy hét fekvéssel és alvással telt, intenzív jegeléssel...na meg pufi eszegetéssel, mert semmi mást nem tudtam megenni. A harmadik napon már hánytam, még a látványától is.
következő pénteken kiszedte Déni a varratokat, de még kellett egy hét, hogy minden visszatérjen a rendes evés-vágásba :) Még most is ó, de már nagyon szép.
MÁSODIK FELVONÁS.
Dátum: május 28.
Kaptam egy üzenetet facebookon, hogy a a fogorvosi rendelőintézetből kerestek és hívjam fel őket, mert nem jó a doktor úrnak az időpont, írta nekem a kolibizes leányzó.
Felhívom a rendelőt, az asszisztens néni közli, hogy történt egy kis baleset, Dénes eltörte a lábát focizás közben, így a műtét elmarad. Ehhez a beavatkozáshoz meg nem árt a stabilitás és egy kis kraft.
Másnap sikerült új időpontot egyeztetnem: május 30, délután 5 óra.
Na kaptam még egy hét haladékot...Megint betankoltam puffiból, meg levesből, meg kalácsból, na meg igen cukros gyümölcsléből, ami az életemet mentette meg az első pár napban.
A beavatkozás előtt a postán kellőképpen felhúzták az agyamat. A Dzsinit akartam feladni, azaz a bicajomat, de a bunkó, érthetetlen öreg tat nem engedte meg. Azon volt kiakadva, hogy a pedálokat nem szedtem le. Valamint jó lenne, ha becsomagolnám. Hiába mondtam, hogy a kerekeket lerögzítem, de a pedált nem tudom leszedni, mert egyrészt azt sem tudom, hogy kell, másrészt meg semmi szerszámom nincs hozzá. Na kb 15 perces vita után végre kibökte, hogy így nem adhatom fel...1500-as vérnyomással, olajosan estem be Déneshez. Beadta a szurit, amíg hatott addig lebonyolítottam pár telefont, hogy lenyugtassam magam....nem is azért voltam ideges, hogy megint műtét, hanem ez a postai ügy is betett, na meg az is hogy egedül kellett mennem, meg az járt az eszembe, hogy fogom hazatolni....
Na mindegy. 17:10 kor mentem be és 18:30 körül jöttem ki....hát....ezt is túléltem, de ez sokkal-sokkal borzalmasabb volt. Itt is az alsó hamar kijött, sőt hang, azaz recsegés, ropogás nélkül, aminek nagyon örültem. Majd jött a felső....na azt senkinek nem kívánom. Egyrészt szegény Dénes nem igazán fért hozzá, mert annyira hátul volt, és annyira nem volt hely....a széket felemelték az égbe és majdnem félig fekvő pozícióban vészeltem át. Viszont a kilátás tökéletes a székből, rálátni a Mecsekre, és a Tv-toronyra :)
A felső bölcsességem, sehogy nem akart megmozdulni...a szomszédból a doktornő köszönt be, majd leragadt és szemügyre vette a fantasztikus beavatkozást. Hát ő is tátott szájjal követte a procedúrát. 20 perc után miután semmire nem reagált a kis rohadék, elkezdtem fohászkodni. addig Dénes ránézett a röntgenre, de azon nem látszott semmi. Azonban valami még annyira tartotta a fogat...jóóóó pár perc múlva már a feszítést nem tompán éreztem, hanem elég élesen, bár mondtam, hogy mééééggg bííírom, mert én kemény vagyok.....de 3 perc múlva kaptam még egy kis érzéstelenítőt, mert látták rajtam, hogy kész vagyok :) Leghátul feszegette, de úgy éreztem, mintha az első 3 fogamnál lenne...
Levert párszor a víz, de nem csak engem...ráadásul egy nejlon lepelt kaptam előkének, ne legyek csupa vér...az meg pláne nem engedi át a levegőt.
Még egy kicsit szenvedtünk, mert egybe akarta kiszedni, nem akarta összetörni a fogat. Végül SIKERÜLT. Akkora kő esett le a szívemről....már azon gondolkodtam, mi lesz, ha nem sikerül...bla, bla. DE sikerült egybe kivenni. Ez is megy a kiállításra, mert ez meg vízszintesen helyezkedett el.
Na szóval túléltem és örülök, hogy hozzájárulhatok az orvostudomány fejlődéséhez.
Most itt fekszem a koliban, jegelem az arcom, ami nem hogy nem apad, de egyre csak nőőőőő....szerencsére fájni nem fáj, amit egyáltalán nem értek. Vagy nagyon jól megcsinálta Déni, vagy nekem nagyon magas a fájdalomküszöböm...na de ez miatt nem sírok, hogy nem fáj :) Esténként azért beveszek egy flektort, ami reggelre jól lehúzza a gyulladást, de aztán nappal megint felduzzad.
Anyunak küldtem tegnap egy mms-t...hát megállapítottuk, hogy nem kerülök címlapra ezzel az arccal :)
Egy hét múlva megyek vissza varratszedésre...addig remélem nagyon szép lesz :)
Az ülve alvást már kezdem megszokni, gyúrok a 8-10 órás útra, amit szeretnék átaludni ülve :)
Nos "röviden" ennyi....bölcsességfogam már nincs, de ettől függetlenül még bölcs lehetek :)
Hát egy élmény volt, gyanítom nem csak nekem, hanem Déninek is :) Innentől fogva bármilyen más beavatkozás már csak gyerekjáték lesz :)
Ezennel ünnepélyesen átadnám dr. Dénesnek a " bölcsek királya" címet és virtuálisan átnyújtom a "fogorvosok rendjének legmagasabb érdemkeresztjét" :) És persze Edina szavaival zárnám a sort: meggggggg meg elllllllllllll.... :D :D
Üdvözlettel: Miss Zilvia
A felsővel kicsit megszenvedtünk, de végül az is megadta magát. Ment a kiállított darabok közé :)
Dénes érdeklődött, hogy tetszett, mire számítottam? Mondtam, hogy sokkal rosszabbra készültem, túl lehet élni, de a hangok...azok borzalmasak voltak... Mivel átszakadt az arcüregem, ezért antibiotikumot kellett szednem. Augmentin 1000mg, napi kettő. Mondanom sem kell, hogy nagyon a toppon voltam tőle.
Egész este jegeltem, meg ülve aludtam, DE egyáltalán nem fájt. olyannyira nem, hogy csak hajnalban vettem be egy rubophent, ami nem mondható nagy lórúgásnak.
Másnap reggel úgy néztem ki, mint egy hörcsög, aki egész almát tartogat a pofijában. Ráadásul vissza kellett mennem kontrollra. Ott kitártam a számat, már amennyire tudtam, Dénes konstatálta, hogy a seb szép, jegeljem és pihenjek. Mire visszaértem a koliba, kétszer akkora lett az arcom. Gábor hozott nekem jeget a Madách utcai rezidenciájáról, mert ebben a nyomi koliban nincs fagyasztó!
A következő egy hét fekvéssel és alvással telt, intenzív jegeléssel...na meg pufi eszegetéssel, mert semmi mást nem tudtam megenni. A harmadik napon már hánytam, még a látványától is.
következő pénteken kiszedte Déni a varratokat, de még kellett egy hét, hogy minden visszatérjen a rendes evés-vágásba :) Még most is ó, de már nagyon szép.
MÁSODIK FELVONÁS.
Dátum: május 28.
Kaptam egy üzenetet facebookon, hogy a a fogorvosi rendelőintézetből kerestek és hívjam fel őket, mert nem jó a doktor úrnak az időpont, írta nekem a kolibizes leányzó.
Felhívom a rendelőt, az asszisztens néni közli, hogy történt egy kis baleset, Dénes eltörte a lábát focizás közben, így a műtét elmarad. Ehhez a beavatkozáshoz meg nem árt a stabilitás és egy kis kraft.
Másnap sikerült új időpontot egyeztetnem: május 30, délután 5 óra.
Na kaptam még egy hét haladékot...Megint betankoltam puffiból, meg levesből, meg kalácsból, na meg igen cukros gyümölcsléből, ami az életemet mentette meg az első pár napban.
A beavatkozás előtt a postán kellőképpen felhúzták az agyamat. A Dzsinit akartam feladni, azaz a bicajomat, de a bunkó, érthetetlen öreg tat nem engedte meg. Azon volt kiakadva, hogy a pedálokat nem szedtem le. Valamint jó lenne, ha becsomagolnám. Hiába mondtam, hogy a kerekeket lerögzítem, de a pedált nem tudom leszedni, mert egyrészt azt sem tudom, hogy kell, másrészt meg semmi szerszámom nincs hozzá. Na kb 15 perces vita után végre kibökte, hogy így nem adhatom fel...1500-as vérnyomással, olajosan estem be Déneshez. Beadta a szurit, amíg hatott addig lebonyolítottam pár telefont, hogy lenyugtassam magam....nem is azért voltam ideges, hogy megint műtét, hanem ez a postai ügy is betett, na meg az is hogy egedül kellett mennem, meg az járt az eszembe, hogy fogom hazatolni....
Na mindegy. 17:10 kor mentem be és 18:30 körül jöttem ki....hát....ezt is túléltem, de ez sokkal-sokkal borzalmasabb volt. Itt is az alsó hamar kijött, sőt hang, azaz recsegés, ropogás nélkül, aminek nagyon örültem. Majd jött a felső....na azt senkinek nem kívánom. Egyrészt szegény Dénes nem igazán fért hozzá, mert annyira hátul volt, és annyira nem volt hely....a széket felemelték az égbe és majdnem félig fekvő pozícióban vészeltem át. Viszont a kilátás tökéletes a székből, rálátni a Mecsekre, és a Tv-toronyra :)
A felső bölcsességem, sehogy nem akart megmozdulni...a szomszédból a doktornő köszönt be, majd leragadt és szemügyre vette a fantasztikus beavatkozást. Hát ő is tátott szájjal követte a procedúrát. 20 perc után miután semmire nem reagált a kis rohadék, elkezdtem fohászkodni. addig Dénes ránézett a röntgenre, de azon nem látszott semmi. Azonban valami még annyira tartotta a fogat...jóóóó pár perc múlva már a feszítést nem tompán éreztem, hanem elég élesen, bár mondtam, hogy mééééggg bííírom, mert én kemény vagyok.....de 3 perc múlva kaptam még egy kis érzéstelenítőt, mert látták rajtam, hogy kész vagyok :) Leghátul feszegette, de úgy éreztem, mintha az első 3 fogamnál lenne...
Levert párszor a víz, de nem csak engem...ráadásul egy nejlon lepelt kaptam előkének, ne legyek csupa vér...az meg pláne nem engedi át a levegőt.
Még egy kicsit szenvedtünk, mert egybe akarta kiszedni, nem akarta összetörni a fogat. Végül SIKERÜLT. Akkora kő esett le a szívemről....már azon gondolkodtam, mi lesz, ha nem sikerül...bla, bla. DE sikerült egybe kivenni. Ez is megy a kiállításra, mert ez meg vízszintesen helyezkedett el.
Na szóval túléltem és örülök, hogy hozzájárulhatok az orvostudomány fejlődéséhez.
Most itt fekszem a koliban, jegelem az arcom, ami nem hogy nem apad, de egyre csak nőőőőő....szerencsére fájni nem fáj, amit egyáltalán nem értek. Vagy nagyon jól megcsinálta Déni, vagy nekem nagyon magas a fájdalomküszöböm...na de ez miatt nem sírok, hogy nem fáj :) Esténként azért beveszek egy flektort, ami reggelre jól lehúzza a gyulladást, de aztán nappal megint felduzzad.
Anyunak küldtem tegnap egy mms-t...hát megállapítottuk, hogy nem kerülök címlapra ezzel az arccal :)
Egy hét múlva megyek vissza varratszedésre...addig remélem nagyon szép lesz :)
Az ülve alvást már kezdem megszokni, gyúrok a 8-10 órás útra, amit szeretnék átaludni ülve :)
Nos "röviden" ennyi....bölcsességfogam már nincs, de ettől függetlenül még bölcs lehetek :)
Hát egy élmény volt, gyanítom nem csak nekem, hanem Déninek is :) Innentől fogva bármilyen más beavatkozás már csak gyerekjáték lesz :)
Ezennel ünnepélyesen átadnám dr. Dénesnek a " bölcsek királya" címet és virtuálisan átnyújtom a "fogorvosok rendjének legmagasabb érdemkeresztjét" :) És persze Edina szavaival zárnám a sort: meggggggg meg elllllllllllll.... :D :D
Üdvözlettel: Miss Zilvia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése