Június 21. reggel 2:30
Bruttó 30 perc alvás után csörgött az óra. A reggeli készülődés simán ment, hiszen már mindent elpakoltam előző nap. 3kor indulni akartunk, de csak 3:20 lett a vége, de még így is időben voltunk.
A reptéren MEGINT hatalmas tömeg volt. Mivel az al-Italiánál nem lehet online becsekkolni, így egy kicsit sokáig tartott a csomag feladása.
Idáig mindig Lufthansa-val utaztam és soha nem volt semmi problémám vele (kivéve a tavalyi sztrájkot) szóval "izgatottam" vártam milyen lesz ez a légitársaság.
Hagyott kívánni valót maga mögött:
Kezdődött azzal, hogy nem lehetett becsekkolni Bostonig, csak Rómáig, azt nem tudom, hogy miért, de a rendszer nem engedte. Szerencsére a nagy bőröndömet nem kellett felszedni Rómában az egészen Bostonig utazott.
BUDAPEST-RÓMA
Egyszer nagyon régen megfogadtam, hogy SOHA de SOHA nem teszem be a lábam Rómába. Tudjátok volt egy- két rossz élményem egy bizonyos Római jog vizsga miatt, de most ez alkalommal nem volt más lehetőségem :)
A felszállás borzalmas volt, szédültem és alig vártam, hogy egyenesbe kerüljünk. A mellettem ülő tuti hülyének nézett, mert vagy 5 percig mást nem csináltam csak fogtam a fejem :)
Valahogy nem tudok hozzászokni a kanyarodáshoz és a fel-leszálláshoz.
A továbbiakban nem emlékszem semmire, mert elaludtam... :) Majd arra ébredtem, hogy hozzák a reggelit!!! Hát az minden volt csak reggeli nem. Egy kis zacskó kekszet hozzánk vágtak egy kis teával azt legyen kuss...
A leszállás sem ment zökkenőmentesen, olyan szépen odavágta a repcsit az aszfalthoz, hogy csak úgy csattant. Miután kb a kerekek fölött ültem, így még jobb volt az érzés.
RÓMA
Említettem már, hogy minden amiben benne van a "róma" az jó nem lehet??? Pl: római repülőtér.
NAGY KÁOSZ!!!!
Rómában meg kellett keresnem a tranzit pultot, ahol becsekkolnak Bostonig. De se egy jel, se egy kiírás nem volt sehol. A nagy forgatagban belebotlottam másik két CCUSA-s tagba. A lány Bostonba, a fiú New-Yorkba utazott. (Honnan tudtam, hogy ők is amcsiba mennek? Az a szép magyar beszéd elárulta őket: "Hol az k***a anyjában van a becsekkolós pult?" :)
Na ezek után összefogtunk és elvonultunk az információhoz és megkérdeztük, honnan indul a gépünk. És 20 perc séta után megtaláltuk a pultot.
Át kellett mennünk még egy ellenőrző ponton, ahol az emberek normál esetben bemutatják a beszállókártyájukat, de mivel nekem az még nem volt, így a muksókám az üvegablakon túlról megkérdezte, hogy van-e jegyem???? (Nem, nincs jegyem, csak hobbiból mászkálok a reptéren. De most komolyan, hogy lehet ilyet kérdezni, amikor az ember már a tranzit területen van? Na mindegy. Biztos nyűgös voltam)
Nagy nehezen megtaláltuk a lánnyal a kaput ahova mennünk kellett. 100000000 ember tobzódott ugyanazon a helyen, így egy ülőhelyen osztoztunk ketten. A mellettem ülő kövér, 5 év körüli, fekete hajú kislány állandóan rálépett a lábamra, azaz a kedvenc nagy becsben tartott Nike cipőmre. Mondtam, ha még egyszer rálép, ott helyben kihajítom az ablakom az anyjával együtt...(Később kiderült, hogy albánok voltak. Nem tudom ennek miért volt jelentősége, de idegesítő egy család volt.)
Még be sem szálltunk a repülőbe és már helyből 40 percet késtünk...hát nem egy svájci óra pontosságúak.
15 H ülést kaptam. Ez középen a legszéle volt. Mellettem egy olasz srác utazott, akiről később kiderült, hogy 3 napra jött meglátogatni a feleségét. Hát ezen behaltam. 3 nap miatt utazott több, mint 8 órát és egy valag pénzt fizetett a repülőjegyért...most vagy nagyon gazdag volt, vagy nagyon szerette a feleségét.
(Edina üzenem pont itt, hogy mellesleg "por és hamu" )
Aludni nem nagyon sikerült...megnéztem legalább 3 filmet: Másnaposok 1 (igaz már 100000000000 láttam, de kihagyhatatlan), majd a Silver Linings c. filmet meg valami vígjátékot, de annak a címét nem tudom.
Meg néha néha lecsekkoltam merre járunk, hol tartunk, milyen gyorsan megyünk stb és mindig elszomorított, hogy még mindig ennyi és ennyi van még hátra. Nagyon nehezen viseltem az utazást. Az utolsó 2 óra maga volt a borzalom. Nem érestem már a sejhajom a sok üléstől.
Néhány szó a kiszolgálásról. Ha a Lufthansanak erre 10/10 pontot adok akkor az al-Italianak 2/10. Két öreg muksó szolgát fel, de annyi kedvük volt hozzá, mint nekem kiugrani 10 000 láb magasból ejtőernyő nélkül.
A mit adhatok inni, vagy melyik menüt kéri helyett katam egy: Drink? Pasta or meat-et. Szóval sütött róla az udvariasság. Na mindegy...
De tuti, ha legközelebb jövök vagy megyek valahova hosszú első oszályon szeretnék utazni.
A mögöttem levő nőnek el volt törve a lába és a karfámra pakolta a lábait, na arról nem is beszélve, hogy nem tudta kezelni a monitort és mindig akkorát csapkodott oda a képernyőre, hogy a fejem beleremegett. Egy szóval nagyon untam!!!!
BOSTON
Hatalmas tömeg a bevándorlási regisztrációnál, mivel több, mint 30 percer késett a gép így olyan 15órára értünk oda. 16:10kor pedig ment a busz. Szóval heves imába kezdtem, hogy elérjem a buszt.
A bevándorlási emberke nagyon kedves volt, szinte nem kérdezett semmit. Intenzíven mosolyogtam és mehettem utamra. Gyorsan felkaptam a csomagom és rohantam a buszra. Elértem, sőt még én vártam rá 20 percet, mert késett...
Mire kijutottunk Bostonból beletelt 60 percbe. Mit is vártam: péntek délután csúcsforgalomban...
Mivel már nagyon nem bírtam a fent létet muszáj volt aludnom egy keveset. Beállítottam a telefonom, hogy csörögjön 18:00 előtt (addigra kellett volna odaérni Doverbe). szóval sikerült aludnom fél órát.
Az állomáson Carol várt rám az új autóval, aminek a neve DARK KNIGHT :) Majd igyekszem lefényképezni, mert annyit megér. Európai mértékben nekem ez már limuzin volt, nem egy autó. De hát mit várhatok itt? Minden nagy és nagy és nagy!!!!
Ennyit mára!
Hamarosan folytatom, de indulok aludni, mert hihetetlenül fáradt vagyok... ma már ledolgoztam fél napot (night off-unk volt). Eben az új konyhában el lehet tévedni és sehol nem találok semmit :) De majd megszokom.
Üdvözlettel: Miss. Zilvia
2013.06.22. Alton, 21:20, USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése