Szeretjük a szombatot, na de nem azért, mert hétvége. Itt ugyanis nincsenek hétvégét, csak day off-ok.
Miért is szeretjük a szombatot?
1. Ez "left over Saturday", ami annyit jelent hogy mindenki azt eszi ami a hétről megmaradt és még jó. Szóval nem kell főzni, ami igencsak jó. Viszont össze-vissza kutyulunk mindent. Tök mindegy milyen kaja, össze lehet önteni és tataááámmm mintha most főztük volna.
Ilyenkor jobb nem bejönni a konyhába, mert olyan szagok terjengenek...én mindenkinek javaslom, hogy NEEEE EGYEN SEMMIT!!! Inkább aznap egyen salátát salátával...
Ami még jó a left over napban az az, hogy miután mindenki jól megevett mindent, veszünk pár hatalmas nagy fekete szemetes hullazsákot és MINDENT kérdezés nélkül belesöprünk. Így kerül a kukába legalább 100 db csirkemell, amiért máshol ölnének. Szomorú nem??? Na de ez van, ez itt Amerika. Itt nem számít semmi!!!
Tavaly megkérdeztem a táborvezetőt, hogy miért nem tartanak haszonállatokat, disznókat stb. A válasz: "Mert nincs aki gondozza". Inkább megveszik a folyékony előrecsomagolt tojást. UNDORÍTÓ!!!!! (Abból csinálunk rántottát) Jah és a kedvencem: a salátabárba teszünk ki főtt tojást. De nem mi főzzük meg, hanem rendelünk. Igen, főtt tojást, ami ilyen nagyon undi, na de mindegy. Ezek megeszik. Meg a fagyasztott süteményeket, aminek se íze se szaga. Szerintem még életükben nem ettek normális házi sütit pl. rétest, házi krémest...OMG. (Most benyomnék egy kettőt belőlük) Óóóóhhh EDINA, ugye tudod, hogy mivel kell várnod, ha hazamegyek???? KINDERBUENOOOOOOO....ohhh....na abbahagyom.
2. Lássuk a második indokot. CJ a boss. És ahogy mondani szokás, ha nincs itt a főnök, cincognak az egerek és mi is. Valahogy több szünetünk van, a kaja egyszerűbb és mégis jó a kedvünk.
Szóval így történt, hogy mindenkinek egyszerre volt 2 órás szünete. Carol megkérte Petert, hogy vigyen minket a motorcsónakkal. ÉSSS mivel nagyon jó fej és amúgy is puncsolnia kell a kitchen staff-nak, mivel 3 emberrel kevesebben vagyunk és kezdünk kibukni, szóval minden kérésünket teljesíti. (persze cserébe be kéne fognunk a szánkat...szerintem :)
Mielőtt bepattantunk volna a motorcsónakba kb 15 percig azon gondolkodtunk vizisí vagy tube vagy csak menjünk egy kört. Tavaly ez nem tartott volna 10 percig. Valahogy a "kitchen staff" idén nem olyan bevállalós. Brandon kijelentette, hogy "Én nem akarok vizes lenni". DUDEEEE csónakázni megyünk, még jóóóó hogy vizes leszel....ez alap :)
Na nagy tanakodás után a tube mellett döntöttünk. OOO YESSSS. Nagyon-nagyon-nagyon szép emlékeim vannak tavalyról. Petrával repültünk a Wini-tó közepén és próbáltuk magunkat a tubon tartani, miközben colgate mosollyal nyeltük a sok-sok vizet :)
Szóval már nagyon vártam a nagy visszatérést. Erről álmodoztam. Nade idén másfajta tube van a tábornak. Egy szép kék, aminek a tetején 2 lyuk van, ahova be lehet ülni. Namost mi ráhasaltunk, mint a régire....NA EZ AZ AMI NEM MŰKÖDIK EZEN. Olyan bénán van megtervezve a kapaszkodó, hogy egyszerűen nem esik kézre és a kanyarokban nem tudod kontrollálni a tested. Így kb az első kört kemény 3-4 percig bírtam. Majd szépen belepottyantam a vízbe.
Minden olyan gyorsan történik, hogy esélyed sincs felkészülni a csobbanásra, csak azt veszed észre, hogy a víz alatt vagy és nyeled a vizet ezerrel...(amúgy hálát adok a mentőmellénynek, okos volt, aki kitalálta....lehet nagy "ijedtemben" fel se tudnék jönni a víz alól:)
nagy nehezen visszakászálódtam a tube-ra. (ami nem volt éppen egyszerű, mert minden erő kiszállt a kezemből).
A második kör sem sikerült jól. Igaz én állíttattam le a csónakot, mert egyenesen halálfélelmem volt. NEKEM a tubon....ennek oka, hogy a tube-on van egy bevonat, egy huzat, ami körbeveszi az egész tubot és ahogy térdeltem a tubo-n állandóan becsúszott a lábam a huzat és a tube közé...na most láttam lelki szemeim előtt, hogy ha felborul a tube, vagy leesek róla és beszorul oda a lábam, akkor a motorcsónak csak húz maga után beszorult lábbal és nekem annyi....nem vagyok egy félős, tavaly olyan gyorsan mentünk a másik tubon, hogy a Loise is aggódott, hogy elrepülünk a tube-ról....de ez a tube...valahogy nem szimpatikus...szóval jobbnak láttam megállni.
Carol és a többiek beleültek a lyukba, de azt mondták, hogy az sem volt igazán kényelmes...
Tehát én csakis a narancssárga normál, hagyományos kevésbé fancy tube-on akarok menni!!!
Hát így telt a szombati napom. Ami nagyon-nagyon jó volt.
Másnap reggel olyan izomlázam volt a karomban :) :) elsőre nem értettem mitől, de később rájöttem, hogy mitől van.
Kicsit le vagyok maradva az eseményekkel, hiszen azóta voltunk csónkázni, ahova Todd is velünk tartott, sőt vízisíelt. Igaz, nem most próbálta először, de elsőre fel tudott állni és nagyon sokáig állva is maradt. Nagyon nagy hullámok voltak meg egy kicsit hideg is.
Éssss életemben először beleugrottam úgy a vízbe, hogy előtte nem mártóztam meg....hát jéghideg volt a víz....amikor leléptem a csónakról arra a bigyóra, amiről beleugrottunk, hát azt mondtam, hogy ÉN biztos nem megyek ebbe bele, mert olyan hideg volt...DE "meggondoltam magam".
Ha mindenki ugrik, nekem is kell, mert ha nem akkor chicken leszek...(Azért a kútba nem ugrok...akkor sem, ha mindenki megy :)
SOHA, de SOHA többé nem akarok hideg vízbe ugrani....ááááááááááááá nagyon hideg volt. Mindenki csak sivított úgy jóóó 5 percig, hogy ilyen, meg olyan hideg...persze utána nem akartunk kijönni a vízből, de vissza kellett mennünk vacsorát készíteni és már a csónakot is várták a gyerekek.
Hát ennyi....
Megpróbálom összeszedni magam és többet írni: mert volt itt fiúk lányok bankettje, nagy viharok, paintball és jön a várva várt kitchen fun day és Boston!!!!!!!!!!!
Jah és a cél elérni az 5000 látogatottságot a blogomon. Most tartunk 4400-nál :) SZÓVAL MINDNEKI LEGALÁBB EGYSZER csekkolja le az oldalam MINDEN NAP és akkor nyár végére összejön :)
Üdvözlettel: Miss. Zilvia
Alton, USA, 2013.07.20. 9:52
Mielőtt bepattantunk volna a motorcsónakba kb 15 percig azon gondolkodtunk vizisí vagy tube vagy csak menjünk egy kört. Tavaly ez nem tartott volna 10 percig. Valahogy a "kitchen staff" idén nem olyan bevállalós. Brandon kijelentette, hogy "Én nem akarok vizes lenni". DUDEEEE csónakázni megyünk, még jóóóó hogy vizes leszel....ez alap :)
Na nagy tanakodás után a tube mellett döntöttünk. OOO YESSSS. Nagyon-nagyon-nagyon szép emlékeim vannak tavalyról. Petrával repültünk a Wini-tó közepén és próbáltuk magunkat a tubon tartani, miközben colgate mosollyal nyeltük a sok-sok vizet :)
Szóval már nagyon vártam a nagy visszatérést. Erről álmodoztam. Nade idén másfajta tube van a tábornak. Egy szép kék, aminek a tetején 2 lyuk van, ahova be lehet ülni. Namost mi ráhasaltunk, mint a régire....NA EZ AZ AMI NEM MŰKÖDIK EZEN. Olyan bénán van megtervezve a kapaszkodó, hogy egyszerűen nem esik kézre és a kanyarokban nem tudod kontrollálni a tested. Így kb az első kört kemény 3-4 percig bírtam. Majd szépen belepottyantam a vízbe.
Minden olyan gyorsan történik, hogy esélyed sincs felkészülni a csobbanásra, csak azt veszed észre, hogy a víz alatt vagy és nyeled a vizet ezerrel...(amúgy hálát adok a mentőmellénynek, okos volt, aki kitalálta....lehet nagy "ijedtemben" fel se tudnék jönni a víz alól:)
nagy nehezen visszakászálódtam a tube-ra. (ami nem volt éppen egyszerű, mert minden erő kiszállt a kezemből).
A második kör sem sikerült jól. Igaz én állíttattam le a csónakot, mert egyenesen halálfélelmem volt. NEKEM a tubon....ennek oka, hogy a tube-on van egy bevonat, egy huzat, ami körbeveszi az egész tubot és ahogy térdeltem a tubo-n állandóan becsúszott a lábam a huzat és a tube közé...na most láttam lelki szemeim előtt, hogy ha felborul a tube, vagy leesek róla és beszorul oda a lábam, akkor a motorcsónak csak húz maga után beszorult lábbal és nekem annyi....nem vagyok egy félős, tavaly olyan gyorsan mentünk a másik tubon, hogy a Loise is aggódott, hogy elrepülünk a tube-ról....de ez a tube...valahogy nem szimpatikus...szóval jobbnak láttam megállni.
Carol és a többiek beleültek a lyukba, de azt mondták, hogy az sem volt igazán kényelmes...
Tehát én csakis a narancssárga normál, hagyományos kevésbé fancy tube-on akarok menni!!!
Hát így telt a szombati napom. Ami nagyon-nagyon jó volt.
Másnap reggel olyan izomlázam volt a karomban :) :) elsőre nem értettem mitől, de később rájöttem, hogy mitől van.
Kicsit le vagyok maradva az eseményekkel, hiszen azóta voltunk csónkázni, ahova Todd is velünk tartott, sőt vízisíelt. Igaz, nem most próbálta először, de elsőre fel tudott állni és nagyon sokáig állva is maradt. Nagyon nagy hullámok voltak meg egy kicsit hideg is.
Éssss életemben először beleugrottam úgy a vízbe, hogy előtte nem mártóztam meg....hát jéghideg volt a víz....amikor leléptem a csónakról arra a bigyóra, amiről beleugrottunk, hát azt mondtam, hogy ÉN biztos nem megyek ebbe bele, mert olyan hideg volt...DE "meggondoltam magam".
Ha mindenki ugrik, nekem is kell, mert ha nem akkor chicken leszek...(Azért a kútba nem ugrok...akkor sem, ha mindenki megy :)
SOHA, de SOHA többé nem akarok hideg vízbe ugrani....ááááááááááááá nagyon hideg volt. Mindenki csak sivított úgy jóóó 5 percig, hogy ilyen, meg olyan hideg...persze utána nem akartunk kijönni a vízből, de vissza kellett mennünk vacsorát készíteni és már a csónakot is várták a gyerekek.
Hát ennyi....
Megpróbálom összeszedni magam és többet írni: mert volt itt fiúk lányok bankettje, nagy viharok, paintball és jön a várva várt kitchen fun day és Boston!!!!!!!!!!!
Jah és a cél elérni az 5000 látogatottságot a blogomon. Most tartunk 4400-nál :) SZÓVAL MINDNEKI LEGALÁBB EGYSZER csekkolja le az oldalam MINDEN NAP és akkor nyár végére összejön :)
Üdvözlettel: Miss. Zilvia
Alton, USA, 2013.07.20. 9:52
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése