bizonyos bizonytalanság...

 Tudni vagy nem tudni? Akarom-e tudni vagy inkább jobb ha nem tudom...az örök kérdés. A válasz pedig nem késlekedik: az attól függ, hogy mit? Az ötöslottó nyerőszámait naná, hogy akarom tudni....de vajon szeretném-e tudni, hogy mikor jön el az életembe a nagy szerelem, vagy szeretném-e tudni miket mondanak a hátam mögött, vajon szeretném-e tudni mikor halok meg?....Így már nem is olyan egyszerű ez az egyszerűnek tűnő kérdés.

Vajon mernénk-e játszani "Ma mindent megtudok" c játékot? Ez hasonlítana az  Igen ember című filmre, csak annyi különbséggel, hogy azokra a kérdésekre is megkapnánk a választ, ami a jövőben fog velünk történni. Mindent megtudhatnánk kertelés nélkül. Persze ez a szabály vonatkozna a múltra is. Mindenről lehullna a lepel. Választ kapnánk a kérdéseinkre, mi miért történt, mi váltotta ki ezt vagy azt a viselkedést, miért ezt érdemeltem stb...

Vajon utána hogy éreznénk magunkat? Megkönnyebbülnénk vagy csak még nagyobb terheket vennénk a nyakunkba? Képesek lennénk tovább élni az életünket, úgy hogy már mindet tudunk???

Talán jobb nem tudni és jobb várni a dolgok váratlan bekövetkezését legyenek azok jók vagy rosszak... az a bizonyos bizonytalanság.

" Tiszta csillagos éj volt, a csontig hatoló hideg megdermesztette a kezem, átjárta a lelkem. Rosára gondoltam és oktalan hevességgel tört rám, hogy bárcsak ne volna igaz, hogy meghalt, kétségbeesetten kértem az eget, hogy legyen tévedés az egész, vagy támadjon fel szerelmem erejéből, térjen vissza testébe az élet, és kelljen fel halálos ágyából, mint Lázár." 

" Arra gondoltam, hogy két évet vesztegettem el, Rósáról álmodtam, Rósáért dolgoztam, Rósának írtam, Rósára vágytam és végül az a vigaszom sem maradt, hogy mellé temessenek. Azon töprengtem, hogy hány évem lehet még hátra és elcsüggedtem; mi értelme a létnek, hiszen soha, az egész világegyetemben sem találok még egy ilyen asszonyt , az ő zöld hajával, tengertündér bájával. Ha valaki akkor azt mondja, hogy kilencven évnél is tovább élek, rögtön főbe lövöm magam." 

          Isabel Allende: Kísértetház