Az Észt Függetlenség napja előtti napon rendezték meg az "észt estet". Már a bejáratnál az arcunkra rajzolták az észt zászlót:) Elvileg kék-fekete-fehérben kellett volna megjelenni, de nem mindenkinek sikerült utánozni a zászló színeit. Mondjuk nekem sem a kék-fekete az összejött, de sajnos nem volt fehér cipőm vagy nadrágom....
Először bemutatták a kimondottan észt ételeket: Kalev csoki, valami töltött sonkaszelet, valami érdekes sütemény stb. stb. A legjobb a palancsinta volt, ami igaz kisebb mint a mi palacsintánk otthon, de valami istenien finom lekvár volt hozzá!!! Úgy összességében nem igazán mondanám nagyon ízletesnek az ételeket, amik ott voltak. (A suliban sem kedveltem meg a menzás kaját. Életemben nem ettem annyi zöldséget és gyümölcsöt, mint itt....az legalább olyan mint otthon)
Az italok között van egy kedvencem: Limonade, igaz tele van cukorral, de olyan mint a rágógumi:D Néha néha megengedem magamnak a bűnözést!!
Az est folyamán felléptek az ész néptáncosok és mi is megtanulhattuk az egyik táncukat. Aztán különböző feladatok voltak. 6fiút választottak különböző országból, köztük volt a mi Attilánk is. Le kellett ülniük a földre, egymással szemben, összerakták a lábukat és kaptak egy botot, amit el kellett venni a másiktól:D A következő körben lányokat toboroztak, mi Kittivel elbujdokoltunk, meg se lássanak minket:D:D
Aztán jött a klasszikus elfogynak a székek tánc....
Ezután kipróbáltuk az észt körtánc játékokat. Az nagyon jó volt, mert mindenki táncolt mindenkivel. 2 kör volt és pár lépés után párt cseréltünk:) A másik játék pedig, úgy nézett ki, hogy elénekeltük az észt dalt, és amikor vége volt gyorsan választani kellett egy másik párt, mert akinek nincs párja az a kör közepén várja a következő kört:) Csak úgy mondom, hogy nekem nem kellett a kör közepén állnom:D Mondjuk szegény Arne (német srác) lehet, hogy megijedt, amikor lerohantam.....:D:D:D
Ezen az estén rengeteg török volt, komolyan mondom legalább 30an voltak...
Összességében jó volt, bár néha voltak unalmas pillanatok, de azokat feldobta a tűzjelző állandó ricsaja.
Ezután elmentünk a véget nem érő észt mozi estre...bár nem így terveztük, de miután Julia közölte velünk, hogy ő nem jön haza, hanem innen megy haza Lengyelországba fél 6kor, hát nem akartuk egyedül hagyni. (Juliának a bátyjának azon a hétvégén volt az esküvője, ezért ment haza. Amúgy nagyon helyes testvérei vannak, bár már elkelt mindegyik:)
Na szóval: észt filmek: SOHA SENKINEK SEM KÍVÁNOM. Nem moziban voltunk hanem egy nagyobb teremben és nekünk már nem volt szék, így letelepedtünk az asztalra. Az első film az borzalmas volt. Nézhetetlen, förtelmes, undorító... persze észtül volt, de ment alatta az angol felirat, de meguntam olvasni és csak szenvedtem. Juliával már nem tudtunk hogy ülni. Kitti meg Ona a terem hátuljában volt és ők kibérelték Enrico (aki azóta csak walking pillow) vállát. Én Anreet béreltem volna ki, de neki volt esze és az első 20 perc után elmenekült a filmről:) Na de lett helyünk. Szépen kényelembe helyeztem magam és a többi filmre egyáltalán nem emlékszem....Mindig is érzékem volt a jó hely kiválasztásához. Itt is sikerült, mert én foglaltam el az asztalnak azt a részét, ahol a jó meleg radiátor volt, még néha melegem is volt!
Szóval az asztalon aludtam... vicces volt. valamikor 5körül ébresztett Julia, hogy bye -bye, ő elment, mert lekési a buszt :(
Aztán 6kor jött a dékán, mindenki felöltözött ittunk valami italt, ami tele volt aszalt gyümölccsel és meg kellett gyújtani....nagyon finom volt. Ehhez az italhoz pedig dal is volt :) Mindenki énekelte, mi is megpróbáltuk, volt szövegünk, de sokkal nem járultunk hozzá az előadáshoz. Viszont az nagyon jó volt, hogy kb 100 egyetemista az egyetem sapkájában áll és énekel...érezni lehetett a közösség összetartását. Miután kiénekeltük magunkat elindultunk a zászlófelvonásra.
SOHA, de SOHA nem volt még olyan hideg, mint azon a reggelen és napon: minusz 27fok. Ezt egyszerűen már nem lehetett elviselni!!!!!!
Mi nem mentünk az egyetemistákkal, hanem a téren találkoztunk a többiekkel, ez ilyen ESN-s szervezés volt. Találkoztunk a magyar srácokkal is. Matous meg volt lepődve, hogy ott talál minket, mert nem látott reggel a trolin. Aztán felvilágosítottuk, hogy miért is történt ez így!!!:D
A Parlamentnél rengeteg ember volt és a Tv kamerázott, üzentem mindenkinek, de nem hiszem, hogy megkaptátok:D Ácsorogni nem volt meleg:D
Felvonták a zászlót, elénekeltek kb 2 dalt, megfagyott 50 ersmusos diák és ennyi volt a nagy ünnepség:) Mi azon poénkodtunk miért nem tudták ezek kivívni a szabadságukat valamikor a nyáron!!!!Persze még voltak programok, de kinek volt kedve a m
inusz 27ben ácsorogni és tátani a száját?? Nekünk nem volt, helyette elmentünk megmelegedni a nekünk kibérelt kis kávézóba. Az volt az igazi Kánaán: meleg, meleg tea, meleg sütemény. Kitti ide már nem jött, mert őt tényleg elérte a fagyhalál, igaz ő meg sem itta a bambolino nevű italt (időközben eszembe jutott).
Miután megettünk megittunk mindent szépen hazamentünk volna, ha jött volna a troli. A katonai felvonulás miatt le volt zárva a fél város. Szerencsére Matous már vágja a közlekedést ( ő már itt van szeptember óta), így elmentünk egy darabig a 23as busszal majd trolival tettük meg az út hátralevő részét!!
A katonai felvonulást megnéztem volna, de tényleg nem volt már se erőm se energiám...
Azért nem maradtam le mindenről, mert amikor átmentünk a mozi estre, akkor az óvárosban álltak a hatalmas harckocsik, meg tankok, így tudtunk integetni a katonáknak, sőt még képeket is csináltunk.
Az ünnepség hetében pedig történt egy tragédia és úgy volt, hogy el is marad a felvonulás emiatt. Itt Tallinn valamelyik északi kerületében hajnalban leégett egy árvaház és 10 kisgyerek meghalt. Másnap az egész városban érezni lehetett a gyászt. Volt megemlékezés is és félárbocra engedtek minden zászlót, valamint a házakra kirakták a fekete zászlót!
Már többször említettem, hogy ez a nép összetartó, de ezt nem lehet elégszer elmondani!! most így leírva lehet, hogy nem jön át annyira, de aki külföldiként itt él egy darabig, az szerintem tudja miről beszélek.
Visszatérve: olyan 10 körül értünk haza, gyors főztünk egy teát, megfűszereztük egy kis litván vodkával és lefeküdtünk aludni! Délután 5ig fel sem keltem:D:D
Először bemutatták a kimondottan észt ételeket: Kalev csoki, valami töltött sonkaszelet, valami érdekes sütemény stb. stb. A legjobb a palancsinta volt, ami igaz kisebb mint a mi palacsintánk otthon, de valami istenien finom lekvár volt hozzá!!! Úgy összességében nem igazán mondanám nagyon ízletesnek az ételeket, amik ott voltak. (A suliban sem kedveltem meg a menzás kaját. Életemben nem ettem annyi zöldséget és gyümölcsöt, mint itt....az legalább olyan mint otthon)
Az italok között van egy kedvencem: Limonade, igaz tele van cukorral, de olyan mint a rágógumi:D Néha néha megengedem magamnak a bűnözést!!
Az est folyamán felléptek az ész néptáncosok és mi is megtanulhattuk az egyik táncukat. Aztán különböző feladatok voltak. 6fiút választottak különböző országból, köztük volt a mi Attilánk is. Le kellett ülniük a földre, egymással szemben, összerakták a lábukat és kaptak egy botot, amit el kellett venni a másiktól:D A következő körben lányokat toboroztak, mi Kittivel elbujdokoltunk, meg se lássanak minket:D:D
Aztán jött a klasszikus elfogynak a székek tánc....
Ezután kipróbáltuk az észt körtánc játékokat. Az nagyon jó volt, mert mindenki táncolt mindenkivel. 2 kör volt és pár lépés után párt cseréltünk:) A másik játék pedig, úgy nézett ki, hogy elénekeltük az észt dalt, és amikor vége volt gyorsan választani kellett egy másik párt, mert akinek nincs párja az a kör közepén várja a következő kört:) Csak úgy mondom, hogy nekem nem kellett a kör közepén állnom:D Mondjuk szegény Arne (német srác) lehet, hogy megijedt, amikor lerohantam.....:D:D:D
Ezen az estén rengeteg török volt, komolyan mondom legalább 30an voltak...
Összességében jó volt, bár néha voltak unalmas pillanatok, de azokat feldobta a tűzjelző állandó ricsaja.
Ezután elmentünk a véget nem érő észt mozi estre...bár nem így terveztük, de miután Julia közölte velünk, hogy ő nem jön haza, hanem innen megy haza Lengyelországba fél 6kor, hát nem akartuk egyedül hagyni. (Juliának a bátyjának azon a hétvégén volt az esküvője, ezért ment haza. Amúgy nagyon helyes testvérei vannak, bár már elkelt mindegyik:)
Na szóval: észt filmek: SOHA SENKINEK SEM KÍVÁNOM. Nem moziban voltunk hanem egy nagyobb teremben és nekünk már nem volt szék, így letelepedtünk az asztalra. Az első film az borzalmas volt. Nézhetetlen, förtelmes, undorító... persze észtül volt, de ment alatta az angol felirat, de meguntam olvasni és csak szenvedtem. Juliával már nem tudtunk hogy ülni. Kitti meg Ona a terem hátuljában volt és ők kibérelték Enrico (aki azóta csak walking pillow) vállát. Én Anreet béreltem volna ki, de neki volt esze és az első 20 perc után elmenekült a filmről:) Na de lett helyünk. Szépen kényelembe helyeztem magam és a többi filmre egyáltalán nem emlékszem....Mindig is érzékem volt a jó hely kiválasztásához. Itt is sikerült, mert én foglaltam el az asztalnak azt a részét, ahol a jó meleg radiátor volt, még néha melegem is volt!
Szóval az asztalon aludtam... vicces volt. valamikor 5körül ébresztett Julia, hogy bye -bye, ő elment, mert lekési a buszt :(
Aztán 6kor jött a dékán, mindenki felöltözött ittunk valami italt, ami tele volt aszalt gyümölccsel és meg kellett gyújtani....nagyon finom volt. Ehhez az italhoz pedig dal is volt :) Mindenki énekelte, mi is megpróbáltuk, volt szövegünk, de sokkal nem járultunk hozzá az előadáshoz. Viszont az nagyon jó volt, hogy kb 100 egyetemista az egyetem sapkájában áll és énekel...érezni lehetett a közösség összetartását. Miután kiénekeltük magunkat elindultunk a zászlófelvonásra.
SOHA, de SOHA nem volt még olyan hideg, mint azon a reggelen és napon: minusz 27fok. Ezt egyszerűen már nem lehetett elviselni!!!!!!
Mi nem mentünk az egyetemistákkal, hanem a téren találkoztunk a többiekkel, ez ilyen ESN-s szervezés volt. Találkoztunk a magyar srácokkal is. Matous meg volt lepődve, hogy ott talál minket, mert nem látott reggel a trolin. Aztán felvilágosítottuk, hogy miért is történt ez így!!!:D
A Parlamentnél rengeteg ember volt és a Tv kamerázott, üzentem mindenkinek, de nem hiszem, hogy megkaptátok:D Ácsorogni nem volt meleg:D
Felvonták a zászlót, elénekeltek kb 2 dalt, megfagyott 50 ersmusos diák és ennyi volt a nagy ünnepség:) Mi azon poénkodtunk miért nem tudták ezek kivívni a szabadságukat valamikor a nyáron!!!!Persze még voltak programok, de kinek volt kedve a m
inusz 27ben ácsorogni és tátani a száját?? Nekünk nem volt, helyette elmentünk megmelegedni a nekünk kibérelt kis kávézóba. Az volt az igazi Kánaán: meleg, meleg tea, meleg sütemény. Kitti ide már nem jött, mert őt tényleg elérte a fagyhalál, igaz ő meg sem itta a bambolino nevű italt (időközben eszembe jutott).Miután megettünk megittunk mindent szépen hazamentünk volna, ha jött volna a troli. A katonai felvonulás miatt le volt zárva a fél város. Szerencsére Matous már vágja a közlekedést ( ő már itt van szeptember óta), így elmentünk egy darabig a 23as busszal majd trolival tettük meg az út hátralevő részét!!
A katonai felvonulást megnéztem volna, de tényleg nem volt már se erőm se energiám...
Azért nem maradtam le mindenről, mert amikor átmentünk a mozi estre, akkor az óvárosban álltak a hatalmas harckocsik, meg tankok, így tudtunk integetni a katonáknak, sőt még képeket is csináltunk.
Az ünnepség hetében pedig történt egy tragédia és úgy volt, hogy el is marad a felvonulás emiatt. Itt Tallinn valamelyik északi kerületében hajnalban leégett egy árvaház és 10 kisgyerek meghalt. Másnap az egész városban érezni lehetett a gyászt. Volt megemlékezés is és félárbocra engedtek minden zászlót, valamint a házakra kirakták a fekete zászlót!
Már többször említettem, hogy ez a nép összetartó, de ezt nem lehet elégszer elmondani!! most így leírva lehet, hogy nem jön át annyira, de aki külföldiként itt él egy darabig, az szerintem tudja miről beszélek.
Visszatérve: olyan 10 körül értünk haza, gyors főztünk egy teát, megfűszereztük egy kis litván vodkával és lefeküdtünk aludni! Délután 5ig fel sem keltem:D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése