utazunk délre....

február 26-27 Tartu- Otepää

Irány Dél-Észtország!!! Úti cél Tartu, Észtország második legnagyobb városa. Itt van az ország legrégebbi egyeteme, amit 1632-ben alapítottak és itt székel az észt Legfelsőbb bíróság. (csak hogy valamit tanuljunk is:) Reggel 10kor indult a busz a világ végéről....persze, megint késve indultunk el, de ezen már meg sem lepődöm. Kittit néha nehéz időben elindítani:) Végig futottunk a Narván és nem késtünk el. Sőt még a busz sem volt ott, amikor megérkeztünk. Mindenki azon tanakodott, hogy vajon jó helyen vagyunk-e, mert egy tutort sem láttunk. A busz kicsit késve érkezett, igaz már a fagyhalál kerülgetett, ráadásul egy kicsit meg is voltam fázva, szóval a futás és a várakozás nem igazán tetszett. Az kicsit meglepő volt, hogy egyesek eljönnek 2 napra egy kis ridiküllel vagy retiküllel (kinek hogy tetszik). Oké én sem bőrönddel mentem, de azért valahova el kellett pakolni a törölközőt, váltóruhát, papucsot stb. Na mindegy, nem vagyunk egyformák.... A buszon egy gyors létszám ellenőrzés, ami természetesen nem stimmelt...eggyel többen voltunk. Elindult a tanakodás ki a potyautas??? Aztán 5 perc múlva kiderült, hogy a létszám jó, csak éppen a sofőr melletti helyet nem vették észre, így oda kellett ülnie, annak akinek már a rendes ülésen nem volt helye!!! Én Kitti mellett ültem, Ona meg előttünk egy Romániából származó lánnyal, aki el tudott számolni 10ig magyarul. Mögöttünk pedig a török hadsereg ült. A másik oldalamon meg egy baromira idegesítő észt leányzó (tutor), aki egész úton pofázott a török sráccal, ami nem lett volna baj, csak éppen a hangja irritálta a fülecskémet. Bár szerintem ez mindenkit irritált volna: a csajszi kicsit pösze volt, ha észtül beszélt az nem volt gond, de ha rákezdett az angolra, nem bírtam tovább. De se Ona, se Kitti se én nem értettem mit is akar mondani angolul...Na mindegy....szerencsére visszafele úton már nem ott ültek....(úúúú most milyen kis gonosznak tűnhetek...de ez tényleg idegesítő volt) Az első pihenőnél a domb tetején egy Hollywood felirat volt. Az elszántabbak megmászták dombot, hogy pózoljanak a feliratnál. Nekem nem volt kedvem a 40 cm-es hóban dombot mászni és vizesnek lenni, mert egész nap Tartuban városnézés volt a terv és vizes ruhában nem éppen a legjobb. Arne, Veronika, Petra, Kristina stb. fel még csak-csak felmentek, de lejönni már nehezebb volt. Míg Ona és Veronika a lábnyomokban próbált visszaevickélni, addig Petra és Kristina szépen lecsúsztak a hátsójukon, egy-egy bukfencet is bemutatva. Kristináról nem győzték leporolni a havat.... Tartuban a fantasztikus Armo várt ránk, Ő volt az idegenvezetőnk...(szerettük nagyon). Megnéztünk minden nevezetességet, fényképezkedtünk a csókolózó diákok szobránál, ami igazából egy szökőkút, voltunk templomtúrán, valamint a Wilde és Vilde szobornál, voltunk egy szovjet börtönben, elsétáltunk a színház előtt, a főtéren ezer képet csináltunk a ferde házról, szabadidőnkben pedig sétálgattunk és megebédeltünk a közeli plázában. Összességében jó volt, de kicsit unalmasnak tűnt ez a város, pedig egyetemváros. Talán ha tavasszal jön az ember akkor talán hangulatosabb az egész. Így mi csak havat, havat és havat láttunk. Szerencsénkre nem volt hideg, Tallinnhoz képest egyenesen melegnek tűnk a minusz5.

Este 6kor indultunk tovább a szállásunkra. Egy hangulatos kis vendégházban húztuk meg magunkat. Persze itt is ki voltunk "közösítve". Mindenki a fő épületben kapott szobát, nekünk meg 100 folyosón meg átjárón kellett átverekednünk magunkat, mire eljutottunk a szobánkig. Szerencsére meg tudtuk azt oldani, hogy mi hárman egy szobában legyünk. Én hamar befoglaltam a középső ágyat. Egy hónap után láttam újra Tv-t, de sajnos csak a hangyák fociztak benne. A vezeték nélküli net sem működött...világ vége. 20:00kor volt a vacsoránk, előtte Ona és én még lezuhanyoztunk, Kittit már nem engedtük, mert az eltart 1 óráig....
Éhesnek éhes voltam, de a kaja már megint nem volt olyan jó!! Egyszerűen nem bírom ezeket. A húsos pörköltnek kinéző akármi egyenesen egy leveshez hasonlított tele szárnnyal és bőrökkel. Szóval maradt a válogatás a krumpli és a zöldség evés. Legalább a zöldségben sosem csalódom:) Az asztalunkhoz az idegesítő észt csaj ült le, de most nem beszélt, mert evett:D
Vacsora után kis pihenő.......................................mert ugyebár teli hassal nem lehet SZAUNÁZNI!!!!!!!!!

A szauna a vendégház mögött volt a tó mellett. Egy külön kis épületben volt a szauna, a pihenő szoba és a társalgó! Ahogy beléptünk az öltözőbe, pucér fiúkák formás kis hátsójába botlottunk, akik kicsit sem voltak szégyenlősek. Itt alap, hogy meztelenül szaunáznak...

Na mindegy ennél kisebb szaunát még sohasem láttam. Ez kb 6 személyes volt és mi bent voltunk 15en. Kb mozdulni sem lehetett. Viszont nagyon jó kis buli hangulat alakult ki. Én nem nagyon bírtam sokáig ezt a hering partit és kimentem. Akkor mondta a csodás hátsóval megáldott észt Armo, hogy az épület mögött van egy dézsa meleg vízzel és senki sincs ott. Hehehe. Kicseleztük a többieket és 4en áztattuk magunkat a csillagos ég alatt a minusz 10-ben, a tökéletes csendben. Ez a dézsának oldalt volt egy puttonya, ahova fát kellett bedobálni és az melegített a vizet. Armo volt a tűzfelelős, ő meg úgy megpakolta fával, hogy a végén már egyenesen melegünk volt. Mi meg lehűtöttük magunkat a hóban... az egy életérzés. Egyszerre nagyon jó és nagyon rossz. A hó kegyetlen hideg volt, de ezt is ki kellett próbálni!!!! A hajam félig meddig megfagyott, nagyon viccesen néztem ki fehér hajjal. Kicsit izgultam, hogy még jobban megfázok, de szerencsére nem, sőt egyenesen helyrerakott ez a szauna-dézsa kombináció.

Akik nem jöttek szaunázni, azok csendesen iszogattak a társalgóban. Mire odaértem, már benyakalták a TEQULÁT és más finomságokat. Csak Gabriell maradt nekem, a 40%os likőr vagy micsoda. De azzal is meg voltam elégedve. Még a hajam is gyorsabban száradt a kandalló tüzénél. A norvég lánnyal eliszogattunk ott csendesen, majd amikor a buli behalt mindenki nyugovóra tért. Kitti és Ona még beszélgetett egy darabig, de én ahogy leraktam a fejem a párnára, már az igazak álmát aludtam!!!
Mire haza megyek, már teljesen immunis leszek a hangokra és a fényre, megtanulok ezekkel együtt aludni:D

folyt köv......



február 27 Otepää

Másnap reggel egy kiadós reggelivel kezdtük a napot! Ekkor fedeztem fel, hogy az észtek lekvára ISTENI! Nem csak megmutatták messziről neki a gyümölcsöket, hanem abból csinálták! Olyan volt, mintha málnát ennék!!!
Jól bekajáltunk, majd a maradék szabadidőnkben elmentünk sétálgatni. Ez a környék gyönyörű. Hallani lehetett a csendet, imádtam. Távol a várostól, távol a zajtól, távol mindentől, szinte Isten háta mögött, de mégis kellemes környezetben! Itt bármikor el tudnék tölteni legalább 2 hetet...és az felérne egy újjászületéssel.
Sáta közben találkoztunk unatkozó észtekkel, akik délelőtti edzés képen felcsatolták a sílécet és csak elindultak a semmibe....Kittivel megfogadtuk, ha sok pénzünk lesz, minden évben eljövünk ide kipihenni a fáradalmainkat és csak a legjobbfej barátainknak fogjuk megmutatni ezt a helyet!!
A kis séta után elindultunk szánkózni. Az itteni szánkózást kicsit másképp kell elképzelni. Itt nem szánkók vannak, hanem nagy felfújható úszógumihoz hasonló valamik. 1 óra 10 euró volt, de nagyon megérte. Igaz én majd becsináltam, amikor elsőre lecsúsztam, de utána belejöttem, mint kiskutya az ugatásba.
Amikor mindenki kipróbálta a száguldás előnyeit, elkezdtük bonyolítani a dolgokat. Egyszerre 10en 20an csúsztunk le, úgy hogy fogtuk egymás kezét vagy gumiját. Nem jött ki mindig jól a lépés, mert aki a szélére sodródott, az kiment a pályáról és kapott elég havat az arcába. Bár a hó lett volna a legkevesebb, de volt olyan is amikor a fele társaság átment a mellettünk lévő pályára, ami elég veszélyes, mert nem 10km/h sebességgel csúsztunk le.... szerencsére akkor nem csúszott senki a másik pályán, ha csúszott volna biztos eldaráljuk!
Tényleg figyelni kellett, mert kb 3-4 évesek is csúsztak le egyedül...őket pedig nem nehéz elsodorni. A pálya végén a szervezők álltak és kitoltál oldalra az embereket, nehogy ütközés legyen. Azért Kittit levette a lábáról egy kisfiú...(eldarálta a szánkójával:) Szegénykém tiszta havas lett:D (-Szegény, szegény....neeeeeeeem nem nevettem rajta. Most miért feltételezitek ezt??? Nem is értem:)))
Képzeljétek még a 70 éves bácsika is lecsúszott, aki ERASMUSON vagy valamilyen más programmal jött ide Amerikából.... Egyszóval nagyon jó volt az egész! Mindenki havas volt és mindenkinek pirospozsgás lett az arca!!!
Ezután elmentünk a világ legeldugottabb éttermébe. Megkérdeztük, hogy fogadnak-e egy 40-50 fős társaságot. Naná, hogy fogadtak minket, csak közölték, hogy egy szakács van, szóval kicsit sokáig fog tartani a kiszolgálás.
Én nem voltam éhes, csak egy teát rendeltem és mit kaptam hozzá??? Na mit?? Magyar virágmézet!! Az állam leesett!
Az állam akkor is leesett, amikor megtermett férfi emberkék toppantak be az étteremben overallban és sisakban!!! IGEN!! Snowmashinos emberkék, akik csak egy sörre ugrottak be! Mondtam Onának, ha mennek el, akkor tutira megkérem az egyiket, hogy vigyen egy kört ezen a vasparipán. Teljesen lázban égtem, de nem volt pofám akkor odamenni, hiszen akkor ültek le, meg bla bla....
Persze, aki mer az nyer. Nem mertem, így nem is nyertem! Mi már a buszon ültünk, amikor ők mentek el és csak az ablakból láttam, hogy hasítanak a hóban......:( (Na de én sem örültem volna, ha egy vadidegen odajön, amikor éppen megpihenek, hogy vigyem egy kört, értitek nem.?Vagy nem?) Na mindegy, erről lemaradtam, DE az ég kegyes volt hozzám és Lappföldön mindent megadott! De ezt majd egy másik bejegyzésben!!
Indulás előtt még részese voltam egy nagy hócsatának: Arne, Kristina, Petra és a többiek társaságában:D
Fáradtan ültünk fel a buszra és irányba vettük Tallinnt. Kitértünk egy csodálatos kis egyutcás városkába (Elva), ahol a mi drága Armonk született. Kb 5 perc alatt végignéztük a városka főbb nevezetességeit! Elköszöntünk Armotól, és mentünk tovább....szeltük a kilométereket és este 10körül meg is érkeztünk. A busz az egyetemnél rakott le minket, öröm volt átcsapatni a város egyik pontjából a másikba hulla fáradtan!!! De megérte! Fantasztikus 2 napban volt részünk!!