Lehetetlen? olyan nem létezik....

Sajnálom, de egy kicsit ugranom kell az időben...ezt most kell leírnom, mert még FRISS az élmény! Bár még most sem hiszem el....hihetetlen!!

Március 25. Eesti-Uruguay A. Le Coq Arena, Tallinn

Előzmények: korcsolyázás-korcsolya utáni melegedés egy kávézóban-Diego Forlan megpillantása a plakáton a kávézóban-őrjöngés- információ keresés-lelkes szurkolók toborzása, hogy ne menjek egyedül- jegyvásárlás- és a várva várt nap!!!!

Napos, de szeles reggelre ébredt a lelkes szurkolótábor, azaz Kitti és én. Bár úgy érzem én voltam a lelkesebb!!!Azután minden megváltozott...egyik pillanatról a másikra olyan HÓvihar támadt, hogy nem hittünk a szemünknek!! Március 25-én!! Came on!!!!!!! Mi ez má??? a szemközti épületet sem lehetett látni...már eluralkodott rajtam a félelem, hogy lesz így este ebből focimeccs?? Ilyen időben nem lehet játszani!!! Szóval erősen szurkoltam a jó vagy a jobb időért...
A neten lecsekkoltuk milyen járművel is kéne mennünk. Rátaláltunk a fantasztikus 23-as buszra, ami felér egy városnéző körúttal:D A meccs előtt még elugrottunk bevásárolni, mert a hűtőnk már megint üres volt....nem is értem. Rimiben vettünk ugyan tökmagot, de haza felé rájöttünk, hogy talán minusz 7 fokban nem fogunk a lelátón tökmagozni, mert le fog fagyni a kezünk....(:
A havazás elállt, de a szél megmaradt, így sajnos nem a legszebb ruhánkat vettük fel erre a nagy eseményre, hanem a legmelegebbet: sínadrág, derékmelegítő, top, póló, vékony pulcsi, vastag pulcsi, harisnya, térdzokni, csizma, kabát, sapka sál, kesztyű. Mint a hóemberek!! Na de ki akar fagyoskodni min. 90 percen keresztül.
A buszmegállóban egyből kiszúrtuk azokat, akik a meccsre tartottak: zászló, sál, pléd stb, így nem kellett számolni, melyik megállónál kell leszállni, egyértelmű volt :D
Az Arénát már a buszról lehetett látni. Persze ahogy leszálltunk a buszról, megint elkezdett havazni...megkerestük a bejáratot, lecsekkolták a jegyeinket, nem is kérték az igazolványt. Mi kedvezményes jegyet vettünk, amihez elvileg fel kellett volna mutatni a személyid, de nem akadékoskodtak, mindenkit, akinek volt jegye beengedtek.
Kicsit bizonytalanok voltunk hol is van a mi helyünk, megkérdeztem 2 embert, de egyik sem tudta, megkérdeztük a szervezősrácot, de az sem tudta, vagy nem is értette mit kérdezek. Végül egy aranyos bácsika mutatta meg nekünk a helyes irányt! A második sorban foglaltunk helyet a pályától kb 3 méterre. Még nem is volt annyi!!! Ahogy beléptünk a stadionba megpillantottam az ISTENI DIEGO FORLANT.....hát a szívem ott állt meg egy pillanatra. Még tartott a bemelegítés, amikor megérkeztünk. Egyből csináltam vagy 100000 képet. Mellettünk előttünk, mögöttünk észt szurkolók voltak. Na, mondom jó helyre jöttünk. Itt a magban kiabáljam ,hogy "Vamos, vamos Diego????" Hát max csúnyán fognak ránk nézni!!!
Bevonultak a csapatok, előttünk vonult el valami észt híresség, aki az észt himnuszt énekelte el és egy hapsi, aki mögötte haladt mutatta a közönségnek, hogy tapsolni és éljenezni kell:)
Mondjuk azt nem értettem, miért 4szer kisebb az uruguayi zászló, mint az észt, de mindegy....
Meghallgattuk az uruguayi majd az észt himnuszt. Megható volt ahogy zengett a stadion az észt himnusz alatt. Az észt szurkolók kitettek magukért. A legkisebb kis helyzetnél is őrjöngtek és buzdították a csapatot! Mi diszkréten szurkoltunk Kittivel!! A kezem már megfagyott, mert állandóan fényképeztem, de ne olyan egyszerű Diegot lencsevégre kapni. Állandóan a hátát mutatta, amikor fényképezni akartam. Azért néha-néha elkaptam a pillanatot:) Pl: Amikor tőlem 4 méterre rúgta a szögletet!!! Azt fel is vettem videóra!!!!!!
Az első félidő nem volt olyan nagy szám, az észteknek olyan lehetőségeik voltak, de mindegyiket kihagyták. Az uruguayiak nem igazán voltak aktívak, 1-2 jó helyzetük volt, de semmi több. szerintem lesokkolta őket ez a minusz 7-8. Nem hitték, hogy hóban és fagyban kell focizniuk. Az uruguayi kispad ki sem látszott a pléd alól, játékosaik többsége is kesztyűben meg harisnyában játszott. Az első félidő végeredménye: 0:0
Szünetben eldöntöttük, hogy oldalt váltunk és átmegyünk a maroknyi uruguayi szurkolótáborhoz, ott szabadon üvölthetem, hogy Vamos, vamos, lesz aki megvéd:D
Az egyik hapsitól el is kértük az uruguayi zászlót egy fénykép elejéig, aki először azt hitte, hogy őt akarjuk lefényképezni, mint lelkes szurkolót, de el kellett keserítenünk, hogy mi akarunk szerepelni a képen:) de nagyon barátságosan odaadta nekünk a zászlót, sőt még örült is, hogy találkozott Észtországban uruguayi szurkolókkal.
Jobb oldalon a legfelső szektorban kb 30-40 ember ült teljesen fekete ruhában. Olyanok voltak mint a varjak, kicsit félelmetes is volt. Miféle szerzetesek ezek? Közelebb mentünk és akkor láttuk, hogy ezek valami katonák, vagy tengerészek egyenruhában:D
A második félidő nem éppen úgy alakult, ahogy azt szerettem volna. Sajnos az észtek lőttek 2 gólt, a stadion felrobbant, mindenki torka szakadtából üvöltött, sípolt, dobolt..... én meg fogtam a fejem, hogy lehetett ilyen potyagólokat beszedni????
Na mindegy...valahogy nem láttam a tüzet ebben az uruguayi csapatban. Bezzeg a Világbajnokságon, ott ment a játék!
Majd jöttek a cserék....Kitti idő közben talált magának egy cukifalatot az uruguayi csapatban: Mr. 18-ast, aki nagyon jól játszott, egész idő alatt aktív volt, de aztán Kitti nagy bánatára lecserélték....szegénykém még reménykedett, hogy hátha visszajön, de el kellett keserítenem, hogy aki lemegy a pályáról, az nem igazán szokott már visszajönni. (Mondjuk nem tudom, hogy ez szabály-e, vagy csak megszokás, de majd utánanézek)
Az ISTENI DIEGOMNAK volt egy nagy helyzete, de sajnos kihagyta. Pedig az ziccer volt a javából :( Szencségelt is, és látszott rajta, hogy nagyon bántja a dolog...ÉN megvigasztaltam volna, egyből elfeledi a bánatát!!!!!!!! (-"Ugye EDINA??")
Végeredmény: Esti-Uruguay 2:0 :(:(
A játékosok megköszönték a szurkolást, egy-két elvetemül pólót cserélt, majd bevonultak az öltözőbe, a nép pedig haza. De mi nem tartottunk a néppel. Mi vártuk a csodát! :D
amikor kijöttünk a stadionból megpillantottuk a buszt és pár igencsak kigyúrt security. Ha ezek itt állnak és itt van a kordon is, akkor itt lesz valami, amiből mi nem maradhatunk ki!!!!
befoglaltuk Kittivel az első sort és vártuk a csodát.....csak vártuk, csak vártuk. Már nem éreztem se a kezem, se a lábam, de ez akkor nem zavart, mert egy életen át tudtam volna várni az uruguayi csapatra. Egy hapsi megkérdezte a Nagymedvét ( a biztonsági őrt) sajnos észtül, de kikövetkeztettem a Nagymedve reakciójából (vállrángatásából), hogy azt kérdezte mikor jönnek a játékosok.
Pár perc múlva a buszsofőr megkapta a jelet, hogy fűtsön be mert hamarosan jönnek a játékosok!!! Hamarosan...egy két várakozó nem bírta tovább és átadta a helyét az elszántabbaknak!!Ésssssssssssss egyszer csak megjlent az első uruguayi játékos, aki cseppet sem volt kedves, mert egyből felrohant a buszra....( Na mondom, ha a többi is ilyen paraszt lesz és a semmiért fagyoskodom kiakadok!) De legbelül tudtam, hogy az ISTENI DIEGO nem ilyen!! Ő egy cukorborsó!!!
Majd sorban jöttek a játékosok...Mr. 18-ast nem sikerült elcsípnünk, felszaladt a buszra:( Aztán jöttek a kedvesebb játékosok, mint pl: Álvaro Pereira, Luis Suárez stb. Csak Ők éppen az ellenkező oldalon osztogattak autogramot. (Na ha az ISTENI DIEGO is így kicseszik velünk, dühbe jövök) Valahogy várni lehetett, hogy Ő fog kijönni utoljára az öltözőből....
Előre bejelentették, hogy hamarosan érkezik:) Fényképező készenlétben, jegy, toll a lefagyott kézben...és jött!
Elkezdtem ordítani, amint megláttam az ajtóban, hogy DIEGOOO, DIEGOOOO PLEASE, és első útja hozzánk vezetett:D:D:D ilyenkor másodpercek tört része alatt kell cselekedni, mert itt nincs idő összeszedni a bátorságod!! Aztán csak ott állt előttem teljes életnagyságban!!!! Szikrát nem kaptam!!!!! Ezek után párbeszédet is folytattunk vele, ami igen rövidre sikeredett, de már párbeszéd volt, íme:
MI: -Óhhh DIEGO, csak miattad jöttünk Magyarországról, hogy lássunk...(vagy valami hasonlót mondtunk)
ISTENI DIEGO: - Óh /Ránk néz azzal a csodálatosan kék szemeivel, elmosolyodik és az istenien búgó hangján azt mondja még nékünk: Thank you girls!!!!
Eközben aláírta az én jegyemet és mialatt Kittiét firkálta alá, sikerült lefényképeznem, igaz szegénykémnek kiégettem a kis retináját a vakuval, de kit érdekel, ott van a kép, ami bizonyítja, hogy a világ egyik legjobb játékosa 5 centiméterre volt tőlem!!!!!!!! Osztogatott még egy-két aláírást majd felugrott a buszra....
HIHETETLEN, FANTASZTIKUS, KIMONDHATATLAN érzés volt!!!! Még most sem hiszem el!!! Mintha nem velem történne mindez!!! Mintha álmodnék!!!!
Két magyar lány, Kaposvárról és Szomódról elkapja az ISTENI DIEGO FORLANT, kap tőle autogramot, egy mosolyt egy életre szóló élményt mindezt Tallinnban!!! Kell ennél több???

Az egyik drága barátomat idézném: " úgy tűnik, ez az erasmus csak álmok teljesüléséből áll " ÉS még nincs vége!!!!!!!!!!

Könnyes szemmel elbúcsúztunk az uruguayi csapatot szállító busztól és még begyűjtöttük az egyik észt játékos aláírását is: Ha már itt van kérjünk tőle is aláírást alapon.
Ismét párbeszéd:
játékos: -Honnan jöttetek lányok?? (tutira tudta honnan jöttünk)
mi:- Magyarországról
játékos:-Komolyan?
mi: Igen.
játékos:- Jó pár évig én is játszottam Magyarországon!
mi: Komolyan?? (ez az egyik kedvenc angol szavunk:) Melyik csapatban??
játékos: Az Újpestben
mi: húúú az jó (vagy valami hasonlót mondtunk). És beszélsz magyarul???
játékos: Kicsit- mondta magyarul
mi: Gratulálunk a győzelemhez, jól játszottatok
játékos: köszönöm-mondta magyarul és mosolygott

Haza felé megsemmisülten ültünk a buszon és nem hittük el, hogy ez velünk történt....azóta eltelt egy teljes nap, de még most sem fogom fel ezt az egészet......
Egyszerűen fantasztikus minden!!! A szerencse gyermeke voltam és remélem az is maradok!!!!!

Gyönyörködjetek a fényképeimbe!!!