kultúr-sokk

Belecsaptunk a lecsóba rendesen az utóbbi 3 hétben.
Volt itt kérem: paintball, lovaglás, Batman 3D, kínai étterem, Boston, Wallmart túra...

Paintball:

Közös elhatározással meglátogattuk a tábor paintball pályáját. Ez volt életem első paintballozása. Izgatottan vártam.  Szépen beöltöztünk, ahogy illik: hosszú nadrág, kapucnis felső. Véletlenül se fájjon ha eltalálnak.

A játék előtt röviden ismertették a "játékszabályokat", de én már a felénél elvesztem, mert csak a fegyverre tudtam koncentrálni, amit a kezembe nyomtak....így lemaradtam arról a fontos részről, hogy mit kell ordítanom, ha az ellenség a közelemben van és nem akarom, hogy agyonlőjenek, azaz a MEGADOM MAGAM.  De szerencsére Gábor tudott mindent :) Majd felvettük a fantasztikus sisakot, ami 1, kicsit nagy volt a fejemre, hiába állítottam rajta, 2, öt perc után bepárásodott és alig láttam ki. Na de sebaj! A jó katona minden érzékszervét tudja használni :)

Gyorsan alkottunk két csapatot, így Gábor rögverst az ellenségem lett.

A játék célja: Likvidáld az ellenséged

Na most az első játékot szépen elveszítette a csapatom és én is kinyúltam. A drága Robert szépen vállon lőtt. (De egyáltalán nem fájt, de a fekete pulcsim narancssárgán pompázott. Az első játék alatt még óvatos voltam. Na de a következő kettőben már nem kíméltem a nadrágom, kúsztam másztam, vetődtem, lopóztam éssssssss célt találtam. Likvidáltam Gábort, Joyt és CJ-t és emelett életben maradtam.

Szóval összességében jó volt, tetszett, de ide tényleg játszós cuccot kell vinni, mert 5 perc alatt tiszta kosz lesz az ember.

 (A mosoda meg csak egy héten egyszer üzemel, mert abc sorrendben mosnak ránk. A csapat első fele hétfőn teszi le a szennyest és szerdán kapja meg, a második fele a névsornak meg szerdán viszi és pénteken hozza el. Na de egy magyar lány feltalálja magát. Szépen berakja a cuccait a szobatársai csomagjába már hétfőn ( Petra Grossmanova ) és így mindig van tiszta ruhája :P ) Na de haladjunk...

Lovaglás:

Egy verőfényes keddi napon a kitchen staff, azaz a konyhai emberek elmentek lovagolni. Hát a lovak még mindig nem a barátaim. Nem tudom miért, de tőlem távol állnak. Na mindegy, próbáltam úgy tenni, mint aki odavan értük....de szerintem a ló érezte, hogy én nem vagyok oda érte.

Mindenki választott magának egy lovat. Én Bluberry-t választottam, egy fekete, nyugodt lovacskát. Hát annyira nyugodt egy természet a szentem, hogy a körbe -körbe menetelés közben majdnem elaludt.

Magyar a nyeregben

Lóra magyar kiáltással felugrottam a lovacskámra és meneteltünk körbe körbe körbe körbe majddddddddd a lovászok raktak ki bójákat és azok között szlalomoztunk.  Ezt az akadályt is sikeresen vettünk. A lovászlányok oda-meg vissza voltak tőlünk, hogy mi milyen ügyesek vagyunk. Hát szerintem meg a pacijaink már csukott szemmel is végrehajtanák a feladatot. Egy szó mint száz szép volt, jó volt., Jah meg  dög meleg volt, izzadtam a lovon, mint egy lóóóóó. (mert persze 1:30 kor lehet csak lovagolni:)

Na szóval én olyan 10 perc után feladtam a lovaglást és átadtam a helyem másnak. Engem valahogy a motorcsónakos száguldás jobban lenyűgözött. Ott toltuk neki több lóerővel, de itt meg csak egyet tudtam használni. ( huhaaaa de vicces ma valaki. Tudom ki vagyok pihenve, tegnap már 10 kor ágyban voltam. Hiszitek ezt??? Edina kezdem átvenni az életritmusodat. Látod, ilyen távolról is tudok szimbiózisban élni veled. )

A többiek nagyon élvezték az egészet. Bár Gábor lova senkit sem szeretett. Nem mehetett a többi ló közelébe, mert akkor megvadult. Volt is egy incidense egy másik lóval, de szerencsére a derék magyar lovas nyeregben tudott maradni. De onnantól kezdve messzire elkerülte lovastársait és magányosan rótta a köröket :)

Szabad szombat:

Elérkeztünk a félidőhöz. MINDEN gyerek hazahúzott szombaton reggeli után. Ami azt jelentette, hogy csak a staffnak, azaz a személyzetnek és a gyerekfelügyelőknek kellett "főznünk". A szombat mindig left over day, ami azt jelenti, hogy minden MARADÉKOT összekutyulunk és csinálunk belőle egy vadiúj kaját. Pl: a babot összeöntjük a tésztával meg rakunk hozzá kukoricát, meg amit éppen találunk, sütő éssss kész, egyétek.)

Na most az én taktikám, hogy nem eszem szombaton ebédet. Ennek oka a gyomorfájás. Az én kis fancy gyomrom nem veszi be a max 6 napja a hűtőben "rohadó" kaját, hiába tuningoljuk fel mindenféle maradékkal. Tehát én ezen a napon a salátára voksolok vagy végső esetben az előző napi kajára, de legtöbbször kihagyom az ebédet és valahogy kihúzom vacsoráig.

Na de ez a szombat különleges volt számunkra. Elmentek a gyerekek, ergo van egy szabad esténk. Hát mivel is töltsük ezt a rengeteg értékes időt. Tök mindegy csak húzzunk el jeligével elmentünk Portsmont-ba. A helyi "kis" plázában vettem egy háromnegyedes sport nadrágot, mert korán reggel 5:30 kor még hideg van reggel, de 11 kor meg már meleg van a konyhában. Szóval kellett valami se nem rövid, se nem hosszú. A választásom egy fekete nacira esett. Nem próbáltam fel az üzletben, mert már arra nem volt időm, mert persze, hogy az utolsó percekben találtam meg azt a boltot, ami olcsó és jóóóóóó. Szóval csak imádkozni tudtam, hogy jó legyen a méret. DEEE jó lett és kerek 9 dollár volt. Tisztára megérte. Még jó, hogy Gábor velem volt és kértem hogy shoppingolás közben mondogassa bőszen az alábbi mondatot: Szilvi, NEM, NEM és NEM.

Neki köszönhetően, nem vásároltam fel az egész áruházat, pedig aztán tudtam volna!!!!!!

Ebben az arénában találtunk egy nagyon jó sportboltot, ahol a legújabb csillivilli asic futócipő is csak 80 dollár volt. Ezenkívül nagyon jó Boston Red sox cuccok, de csillagos ég árkategóriával. Na majd legközelebb.

Jah és itt iszonyat drága a papírzsepi. Az 50 darabos PZS 5 dollárba került szegény Hanának. Én mondtam, hogy ha beteg leszek akkor én WC-papírt fogok használni takonyfújásra, az legalább a táborban ingyen van. (Igen született magyar. De nincs igazam??  5 dollár azért kicsit sok egy 50 db-os PZS-ért. Vagy nem?)

Következő állomás: kínai étterem

Igen a nagy USA-ban elmentem egy kínai étterembe, ami fantasztikus volt. Svédasztal szerű. Azt ettél, amit akartál 15 dollárért. És többször is végigehetted a menüt.

Na most én 15 perc alatt kipróbáltam mindent, amit az elmúlt 24 évem alatt soha. ( Úristen ez a szám kikészít:)

Ettem: kagylót, békacombot, rákot, sushit, valami hínárt és sok-sok érdekes dolgot. Hát a kagyló NEM nyerte el a tetszésemet. Sikerült lenyelnem, de vagy 10 percig kellett forgatnom a számban és erősen koncentrálni a le és nem a felvezető útra.

Érdekes ételek

Mindent összevetve jó volt. Élmény volt. Rengeteget nevettünk és rengeteg új szavakat tanultunk:) Vicces amikor nem tudsz valamit, kézzel lábbal, de akkor is elmagyarázod amit akarsz. Pl: CJ magyarázta, hogy az a kaja meg az a kaja micsoda. De én nem értettem, erre nekiállt eljátszani hogy tudod, a tengerben él, két ilyen micsoda van a keze helyén....nagyon vicces volt.

A nagy kajálás után VÉGREEEEEEEEEEEEEE következett a MOZI : BATMAN 3D.

Hát a konfortérzetem a tetőfokon volt, hintáztatható kényelmes fotel, nem kellett szemüveget sem felvenni, légkondi és miegymás. Kapásból 30 perces volt a reklám és a filmek bemutatása a Batman előtt. Hát majdnem mindegyikre azt mondtam, hogy ezt meg akarom nézni. Az egyikben a drága Bradly Cooper játszik, de sajnos azt csak szeptemberben fogják bemutatni. Tetszett még a Total Recall c. film. (Ezt talán a jövő héten meg is tudjuk nézni)

Na térjünk rá a Batmanre: Hát...szép volt jóóóóóó volt, de néha úgy éreztem kicsit sok már az akció. Nagyon sok képtelenség történt a filmben. Pl: lövöldöznek az atombombára és nem robban fel, majd felrobban az óceán felett, de nem lesz cunami bla bla.

Szóval összességében tetszett, de szerintem az előző jobb volt. Viszont a zene és a hanghatások eszméletlenek voltak. Konkrétan rezgett alattam a szék:) Jah és várom a folytatást, mert úgy fejezték be, hogy tutira lesz folytatása :)

Mozi után bementünk a híres Dunkin Donuts-ba, ahol én már csak vegetáltam, mert még mindig fülig voltam telítve a kínai kajával :) Ennyi volt a kiruccanásunk a szabad szombaton. Másnak Incoming-day, jöttek az új kölykök :)

Wallmart-túra: 

Wallmart az egyik leges legjobb bolt itt. Olyan Tesco szerű, de jobb minőségben és kb 1 teljes nap kéne, hogy mindent meg tudjál nézni. Mivel vasárnap early voltam, így kettőkor befejeztem a melót és megkértük Kyle-t, hogy dobjon el minket a Wallmart-ba. Kylenak Suzukija van és NEM automata váltós. Talán ez az első nem automata váltós kocsi, amit itt láttam. Gyors bevásárlást tartottunk, követtem a listám, de persze még ezer egy dolgot tudtam volna venni. Viszont a kozmetikai cuccok nagyon olcsók. Pl Loreal sminkcuccok, meg alapozók....szóóóval következő túúúrán ezekből is feltankolok.

BOSTON és kitchen funday:

A jachtom

Kitchen fun day: minden konyhai dolgozó elhagyja a tábort egy teljes napra. Juhééééééééééééé. Eredetileg az óceánhoz mentünk volna, de nem igazán volt strandolós az idő reggel. Így eldöntöttük, hogy inkább Bostonba megyünk, deeeeeeeee előtte még elugrunk paintballozni. Igen ám, csak valaki elfelejtett szólni a srácnak, hogy 9-re megyünk. Így ott dekkoltunk 15-20 percet a nagy semmiért. Kicsit ki voltam akadva, mert már réges régen elhagyhattuk volna a tábort, ehelyett 10:30 és 11 között sikerült elindulnunk. Ami bosszantó, mert elcsesztük a fél délelőttöt a nagy semmivel.  Az út 2 órás volt és a nagyon szuper kisbuszba úgy nyomatta CJ a légkondit, hogy majdnem befagyott a szemembe a kontaktlencse. Ráadásul nem tudtuk "elzárni" sem a légkondit felettünk, mert el volt törve a kis műanyag valami. Így beledugtam a sálamat a lyukba...legalább nem a fejemre jött a hideg. Az útat végigaludtam, vagyis végig kómáztam...

Boston külvárosában leraktuk a buszt, és metróval meg vonattal mentünk be a belvárosba. Napi jegyet vettünk ami 10 dollár volt és mindent használhattunk. A modern technika segítségével fizethettünk kártyával. ( Érdekes, hogy itt mindent kiírnak spanyolul is :) A vonatállomás hasonlított egy kicsit Kelenföld, Keleti pályaudvarra, de a vonatok egyáltalán nem. 

A State House előtt

Viszont a metro aluljáróban eszméletlen MELEG volt. Állott, fülledt levegő, alig lehetett lélegezni. Mindenhol hatalmas nagy ventilátorok, de hát semmit nem értek.

Bostonban meglátogattuk a "városházát", ahova be is mehettünk ingyen és bérmentve, sőt még idegenvezetőnk is volt. Az nagyon tetszett. Csupa-csupa történelem volt. Nagyon örültem, hogy majdnem mindent értettem is. Viszont a jó turista lefotóz minden sarkot, így Hana, Petra, Gábor és én mindig lemaradtunk a csoporttól. Után meg nem tudtuk merre vonult a csoport. :) Az épület nagyon csodálatos volt. Jah és bemehettünk a tárgyalóterembe is, ahol nyomkodják a gombokat. Hát még mindig a mi Parlamentünk nyerné a szépségversenyt.

A kikötőben megcsodáltuk a jachtokat. Tudtam volna választani. Nem tudom ezeknek mi a titkuk, de elárulhatnák már nekem is. Az öbölben a kirakott távcsövekkel el lehetett látni egészen a reptérig. Hihetetlenül közel hozta a dolgokat. Még a messzi hajón is tisztán láttam, amikor a metrózok húzták fel a zászlót, majd 15-20 perccel később értek csak be a kikötőbe. 

Egy csodálatos parkban

Ekkora már meleg és forróság volt. Persze mindenki hosszú nadrágban volt, mert amikor elindultunk nem volt jó idő. Esőre állt az idő. 

Pancsolás a szökőkútnál

Bostonban keveredik a régi és az új. A hatalmas nagy felhőkarcolók tengerében találhatunk 100-200 éves házakat. Olyan magasak ezek az épületek, hogy majdnem beleszédültem, mikor felnéztem. Az egyiknek a tetejére is felmentünk, de kiderült hogy 15 dollár, hogy odamehess az ablakhoz és körbemenjél. Szóval messziről ugyan de láttuk a kilátást. ESZMÉLETLEN szép volt. 

A közeli parkban szokásomhoz híven belemásztam a hatalmas nagy medence-szökőkútba, ahol gyerekek játszottak a bokáig érő vízben, PERSZE életmentőkkel a parton :) Vicces, vicces :)

A közeli bazár soron vettem képeslapot, megcsodáltam a szuveníreket és legszívesebben felvásároltam volna őket. Persze Harward-os cuccok mindenhol. Egy kapucnis pulcsi potom 35 dollár, DE HARWARDOS :) Szóval majd még meggondolom. A bazár soron felkaptam a fejem, amikor magyar mondatot hallottam. Egy házaspár nem tudta eldönteni merre menjenek. :) Gáborral egyből csak annyit mondtunk: jéééééééééé magyarok. (Magyarok mindenhol :) 

Ez a város akkora nagy, hogy az volt az érzésem a nap végére, hogy semmit sem láttam. 

Egy nehéz nap után a Harwardon :)

A nap végére tartogattuk a Harward-ot. Hát nem ilyennek képzeltem el. Viszont zöld gyep mindenhol, székek, piknikező diákok. Harvard bácsi szobránál meg ezer millióan voltak. Mindenki fényképet akart csinálni. A turistának látványosság, az ott tanulónak meg csak egy szobor, ami mellett elmegy minden nap.

Nekem egy kicsit az atmoszféra hasonlított az Oxfordhoz. Jahh és a poén, hogy a Harward a Cambridge kerületben van :)

Este a Harward mellet vacsiztunk egy szendvicsezőben, ahol megkérdezték a neved és ráírták a számlára, majd név szerint szólítottak a pulthoz. Meg kaptál egy kis kártyát, ami zölden villogott és a pincér ez alapján tudta hol ülsz. Nem kész téboly???? Jah meg kódot kaptál a WC-hez, ha be akartál menni :) 

Még tudnék mesélni ezt-azt, de semmi nem jut most az eszembe. Összességében jó volt, kicsit hiányérzetem van. Én speciel kifejezett úti céllal szeretek bóklászni a városban térképpel a kezemben, nem pedig random szerűen. 

Na és olyannyira szervezetlenek voltunk, hogy egyszer kétszer elfeledkeztek a "fényképezős csoportról" és eltévedtünk. Azaz a többiek elhúztak a francba....mi meg ott maradtunk ahol utoljára láttuk őket, majd kis idő után visszajöttek értünk. Szóvaaaaaaaalll király volt. 

Következő kitchen funday most hétfőn lesz, remélem az jobban meg lesz szervezve :) Én törekszem rá.

Viszont Boston a szívem csücske lett, egy szinten van Stockholmmal. Szóval ide még visszatérek :)

Falmászás:

Teniszezni indultunk, de falmászás lett belőle, mert útközben összetalálkoztunk Kyle-al, aki a falmászás nagy királya és felajánlotta, hogy feláldozza a szabadidejét ránk. Nagyon jó fej volt. Elmagyarázta hogyan kell felvenni a fantasztikus biztonsági cuccost és már mászhattunk is fel egyesével. Gábor volt az első, aki mellesleg csak fényképezni akarta a mi mászásunkat, de addig noszogattuk, mire már kínos volt nemet mondani :) 

Pötyi, Kyle és én harci díszben

Gábor kicsit több mint a felénél feladta. Ok becsületére legyen mondva, nem falmászáshoz volt öltözve. Na majd következtem én...kicsit magasnak tűnt lentről, de nem paráztam. Egy szabály van: Soha ne nézz le. Na most én nem is néztem. Ügyesen másztam felfelé lépésről lépésre. Persze voltak nehézségeim: nem értem el a következő fokot, majd útközben lábat kellett cserélnem, mialatt egy kézzel kapaszkodom a miniatűr kis fogantyúba, DE sikerült felmásznom. Mondjuk egy pillanatra sem fordult meg a fejembe, hogy nem tudom megcsinálni. A leereszkedés volt A LEGJOBB: mint az akció filmekben :) Ok nem mondom, hogy nem izzadtam meg benne, kellett hozzá egy kis izomerő :)

Pötyi sajnos nem tudott felmászni a tetejére, félúton beremegett a lába és görcsöt is kapott. Kicsit ell volt keseredve, de már nem volt ereje újrapróbálkozni, így leereszkedett.

Úton felfelé...

Falmászás 2: Miután teljesítettem az első pályát a legközelebbi alkalommal, míg a többiek az egyes pályán másztak én megpróbáltam a másodikat. Hát...ez már nehezebb volt egy fokkal. kisebbek voltak a kapaszkodók, meg ritkábban következtek. Mászás előtt Kyle azt mondta, ne aggódjak, tökéletes lesz ez a pálya nekem, mert kis kezeim vannak, jobban meg tudok kapaszkodni....hátttt akadtak problémáim fél úton. A legviccesebb, hogy ilyenkor lentről kiabálnak fel a többiek, hogy a jobb kezed ide, a bal lábad meg amoda rakd, de mondanom sem kell, hogy abban a pillanatban azt sem tudtam melyik a bal meg jobb, na meg az agyam kikapcsolta az angol funkciót, így csak annyit hallottam, hogy Kyle azt mondja: Az a legnehezebb pont, ha azon túljutsz, egyenes út van felfelé.....na igen az a bizonyos pont. Igazából csak át kell gondolni az egészet és a legoptimálisabb döntést meghozni azaz: egy kapaszkodóba kapaszkodni két kézzel (azaz 4 ujjal) majd három kettő egyre fellóbálni magad a következő pontra éssss ha elérted, nincs más, mint felhúzni magad. Hát rizikós volt, de sikerült. Nagyon nem volt mitől félni, max leesek...de leesni sem tudok mert, Kyle elkap...szóval mindegy mindegy alapon lehet küzdeni. Ésssssssssssss feljutottam ide is. Már alig várom a következő akadályt, ahol kicsit meg van döntve a mászó felület :) Addig rágyúrok :) Talán találtam magamnak egy új hobbit...

Tudom, hogy még hátravan a 2 bankett, de azt majd máskor...azaz a következő bejegyzésben. Ígérem gyors leszek :) Addig is jó olvasgatást.

Üdvözlettel: Miss Zilvia